Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-08-27 / 35. szám
S Z A megjelenik s mindannyiszor nem kis fejtörést okoz a szülőknek. Az az izgatottság, amely- lyel a pályaválasztás problémáját tárgyalják: eléggé indokolt. Még a legobjektivebben gondolkozó agy is könnyen megtévelyedik a sok kínálkozó pálya között. Nem csoda tehát, ha ebben a tétovázásban a praktikus józan ész huzza a rövidebbet s a mamák hiúsága győzedelmeskedik. Nálunk az a szokás, hogy meg rohannak egy-két pályát, például a jogit vagy az orvosit, s más húsz jövedelmező pályára nem akad magyar ember. így nincs vegyészünk. Az egyre alakuló gyárak drága pénzen alkalmazzák a külföldi mérnököket és vegyészeket, de ez nem ötlik a magyar szülők szemébe. Építészeink is külföldről hozzák a jobb rajzolókat. Pedig nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy nekünk van technikánk, magasabb fokú ipartanodánk, mindenféle szaktanfolyamunk, kereskedelmi, ipari és keleti akadémiánk. Csak azok vannak kevesen, akik ezekbe az uj iskolákba beiratkoznak. A finomabb iparczikke- ket még mindig külföldről hozzák. Iparvállalatainkat német, franczia és angol emberek vezetik. Nem titok az sem, hogy kereskedelmünk is nagy részt német. Mi ennek az oka? Az, hogy minden a mi jövedelmező nálunk, az többnyire idegen kézbe van, a magyar ember szégyenli az olyan munkát, amelyhez le kell vetni a kézelőt. Dicsekedve szokták emlegetni, hogy fiskális állam vagyunk. Mit dicsekszünk vele ? Hogy sok a perünk ? Bizony ennél sokkal nagyobb dicsőség lenne, ha azt mondhatnók, hogy oly fejlett az iparunk, hogy teszem azt tűért nem kell a külföldre menni, mert még ezt a piczi szerszámot is külföldről hozzák be. Most mikor újra kinyitják az iskolákat, mikor újra időszerűvé válik az a kérdés, hogy fiainkat milyen pályára neveljük: akkor gondolják meg ezeket a fontos kérdéseket. Elvégre nem vagyunk már fiatal nemzet, három évvel ezelőtt ünnepeltük ezeréves fennállásunknak évfordulóját. Ideje tehát, hogy kissé más szemmel nézzünk a kereskedői pályát mint eddig, mert be kell látnunk, hogy mégis ezek a legjövedelmezőbb pályák. Színészet Csóka Sándor színtársulatára, úgy látszik, a második héten türhetőbb napok következtek be, mert már volt egy telt ház is és több félház; az igaz, hogy kétszer teljesen üres is. Ideje volna azért, hogy közönségünk felmelegedjék, a mi főleg a második bérlet sikerében fog nyilvánulni. Mert meg is érdemli a társulat a pártolást, mert egyik újdonságot a másik után mutatja be és az előadások összevágok, élvezetesek. Szombaton, aug. 19-én Szidney hires operettéje, „A Gésák“ került színre egészen telt ház előtt, bérlet szünetben. A kedves zenéjü operette, a mely oly nagy sikert aratott a Magyar Színházban, nálunk Az asszony halkan beszélgetett a legénynyel, köz-ben-közben a beteg felé mutatva. A fiú fejével helyeslőleg bólintgatott, aztán anélkül, hogy csak egy szót is szólt volna, vállára vette puskáját, s a sziklás utón néhány perez múlva eltűnt az éj sötétjében. Közben a gyerekek, a kik úgy látszott, nem a legszívesebben látták az atyjukat otthon, elköltötték szegényes vacsorájukat. Milyen jól esett volna a szegény férgeknek egy kis nor! Oh, a nyomor! Az asszony eltávozott velük, hogy lefektesse őket. A férj meggyujtotta a lámpáját, hogy körüljárja a partot, mi pedig helyet foglaltunk a tűzhelynél betegünk mellett, aki nyugodtan feküdt a lóczán, mintha most is a tengeren, a hajó födélzetén nyugodnék. Hogy punturáját kissé enyhítsük, tányérokat és téglákat melegítettünk és mellére, meg a lábaira raktuk. Amint hozzáléptem megismert a szerencsétlen és hálaadó tekintettel nyújtotta felém forró kezét, hevesen megszorította az enyémet. Szomorú virrasztás! Ott künn a vihar egyre jobban ordított, a sziklákhoz verődő hullámok egyre jobban csattogtak, mint csaták tüzében a kardok, időről időre hatalmas szélroham jött a tenger felől és megreszkedtette házikónkat. A tűzhely zsarátnoka fel-fellobbant, megvilágítva a matrózok sötét, sápadt ábrázatát, akik némán, merően bámultak a levegőbe. Palombó kebléből olykor-olykor mély sóhaj tört elő. Mindnyájan feléje fordultak ilyenkor, elgondolva társuk szánandó sorsát, aki most távol övéitől, meszsze szeretteitől a halállal vivődik. Olykor-olykor egyikök mélyen sóhajtott, a maga állapotára gondolva. Semmi panasz semmi keserűség, egy sóhaj — semmi más. Mégis . . . mégis . . . mintha csalódnám. Amint egyikök mellett elmentem, hogy egy fahasábot hozzak a tűzre, keserű hangon szólalt meg: — Lássa uram, hébe-korba nagyon nehéz a mi sorsunk . . . TMARMEGYEI KÖZLÖNY is megtette hatását. Igen jó előadásban mutatta be a társulat ezt a nálunk még ujdonságszámba menő darabot. Nem tudjuk azonban, miért kellett bizonyos részleteket kihagyni belőle. A fő szerepeket Csongori Mariska (Molly) és Huckstedt Irén (Mimóza) játszták. Csongori szépen énekelt és tánczolt. Sok tapsot aratott. Huckstedt Irénnek szép hangja van, a mely még fejlődésre képes. Énekszámai kitünően sikerültek. É szerepben mutatkozott be a kisasszony és a közönség igen rokonszenvesen fogadta. Breznay, (Vun-Hi) mint mindég, most is jó volt és zajos derültséget keltett kupiéival. Vihari és a többi szereplők is jók voltak és közrehatottak az est sikerére. A darabot bérletben mielőbb megismételni kérjük. Vasárnap, aug 20-án Beöthy László és Rákosi Viktor látványos történeti színművét, az „Aranylakodalmat“ adták, szép számú közönség előtt. A darab nem sokat ér, legfeljebb a látványosságok adhatnak annak létjogosultságot, a mi vidéki színpadon hiányzik, vagy legalább nem kelt illusion Szépen alakította Baghy Gyula Koltay szerepét valamint Csókáné Katalint. Breznay, mint Krausz Soma folytonos derültségbe tartotta a közönséget. A huszártoborzót szépen lejtették és meg is kellett ismételni. Különben az előadás elég gördülékeny volt, a sok váltakozó kép daczára. Hétfőn, aug. 21-én Herczeg Ferencz életképe, a„Gyurkovits lányok“ került színre, bérlet 5-ik számban. A darab, a mely a fővárosban is nagy sikert aratott, tulajdonképen csak lazán összefüggő képekből áll, kronologikus története a Gyurkovics leányok férjhezmentelének. De rendkívül mulattató. Ha hozzá vesszük azt még, hogy talán ez volt a legjobb előadás, ellehet képzelni, hogy a szép számú közönség ez estén kitünően mulatott. Tharasszovics, az élelmes Gyurkovics mamát, remekül alakította és leányai is Csókáné (Kata), Rátonyi Stefiké (Sára), Markovics Margit (Ella) és Abonyi Aranka (Miczi), teljesen bele találták magukat szerepükbe. De Abonyi Arankával külön is kell foglalkoznunk. Igaz, hogy neki jutott a legjobb szerep, de annyi ügyességgel játszotta meg, hogy a közönség mulattatásának ő volt a fő előidézője. Kedves kis ördög volt. Elhittük neki azt, hogy méltán sikerült végre megcsípnie Horkai Ferit, a ki addig adogatta férjhez furfangos cselfogásaival a lányokat, mig Miczi őt is megcsípte. A kisasszonynak ez olyan jó szerepe, hogy bárhol jutalomjátékául választhatja e darabot. Baghy ügyesen alakította Horkayt. Egészen elemébe volt. Jó volt Győré is, mint Radványi ezredes. Kedden, aug. 22-én Planquette legújabb operetteje, „A varázs gyűrű“ került színre, üres ház előtt. A darab nem sokat ér, s messze mögötte marad a hires mester többi nagy alkotásainak, mert zenéjében folytonosan reminiscentiákkal küzd, melyek „A korne- villei harangokéra és a „Rip van Winklé“-re emlékeztetnek. Az üres ház a szereplőkre is befolyással volt és hidegen játszottak; nagyobb hatást csakis Csongory Mariska ért el a „Lili“-bői betétül énekelt „Megyek a regiment után“ czimü couplettel. Szintúgy zajos tetszést aratott Csongory Bethleni kettőse. Szerdán, augusztus 23-án Jókai Mór legújabb drámáját „A fekete v é r“-t adták elő igen szép előadásban, teljesen üres ház előtt. Valóban a szégyen fogott el bennünket a közönség hideg közönye miatt. Én Istenem, hová jutottunk ? Itt van egy törekvő, ambicziózus társulat. Az előadások szabatosak. A szereplők elsőrangú vidéki erők, köztük olyanok, kik a fővárosi színpadon is számot tennének. Jókai darabot adnak, s a publikum üres házzal felel. Hát annyira jutottunk már, hogy a Jókai neve lomtárba került? Hová szállt az utódokból az a szent tűz, a mely 1848-at szülte? Tisztelt közönség ! Ne felejtsék el, a mit mondunk. Ez a közöny oda fog vezetni, hogy jövőre a tisztességes színtársulatok ki fogjáu törülni czimjegyzékükből városunk nevét, s kapunk majd olyan mulatságot, a mit megérdemlőnk : czirkuszban utolsó rangú bohóczokat és kidresszirozott kutyákat, Hát az igaz, hogy ez is szellemi élvezet, már t. i. annak, a kinek az! De hát az ember szellemiekkel is kell, hogy táplálkozzék, s a vége az lesz, hogy nem jön városunkba jóravaló színtársulat. Szinte megdöbbenéssel látjuk, hogy városunk miként hanyatlik a szin- pártolásban, s különösen városunk legtehetősebb része, mintegy tüntetőleg tartja magát távol a színháztól, Lesújtó ránk, a mit Írunk, de a keserűség szól belőlünk. Kénytelenek voltunk e kemény bírálatot a közönségről elmondani. Hátha még használ! Magáról az előadásról csak dicsérőleg szólhatunk. A darab maga egy sötét kornak a festője, a mikor nem volt ur a magyar otthon, s é kort a Jókai bűbájos tolla oly mesterien festi, a hogy csak ő tud. A lelkes honleányokról, a hazáért tépelődő tüzesvérü hazafiakról szól az ének, s a vérüket megtagadó aljas stréberek undorító alakjait tárja elénk avval a lelkesedéssel melylyel Jókai tud írni, avval a derült magyar humorral, mely az ő sajátos kiváltságát képezi. Mar- kovits Margit „Corinna“ Csókáné „Manga“, Vihary „Lebegut“, Breznay „Vasdinnyei Balambér“ és Győré »Bárdy Zoltán“ szerepét művészileg alakították. Rátonyi Stefiké, „Czitera“ Molnár Gyula pedig „Barkó Pali“ szerepében szintén kitűnők voltak. Csütörtökön aug. 24-én „Ahálókocsik ellen- őr“-ét adták, bérlet 8-ik számában. A vígszínház mü- sordarabja sok vastag komikummal igyekszik hátást kelteni, a melynek túlzása csak gyors előadásban nem lesz szembetűnővé. Nálunk feltüntetve volt az, mert bizonyos vontatottság volt észrevehető az előadáson. De azért a közönség kitünően mulatott s a darab szövevénye folytonos derültségbe tartotta. Az est sikerében legfőbb rész illeti Baghyt (Godefroid György) a ki a esapodár férjet hűen alakította, bár néha túlzott. Markovits Margit (Lucienne) is szépen játszta meg szerepét, valamint Rátonyi Stefiké (Rosine) a ki sok melegséget öntött kis szerepébe. Molnár Gyula, Győré Alajos, Bethleni, Tharasszovits, Keresztessy Amália, Breznay is mindent elkövettek arranézve, hogy az előadás sikerüljön. Vihary kitünően adta az élelmes borkereskedőt. Abonyi Arankának egész szerepe egy pár kacsintásból állt, de nagy hatást tett, különben a darab helyzete is igy hozta magával. Pénteken augusztus 25-én megismételték „A z arany lakodalmat“, népelőadásban. HÍREK. —- Isteni tisztelet. Szent István király napján ünnepélyes isteni tisztelet volt a helybeli róm. kath. templomban, a melyen megjelentek a helyben állomásozó hatóságok tagjai, valamint a honvéd tisztikar is. A kivonult honvédszázad mise alatt diszlövése- ket tett. — Kölcsey Ferencz síremlékének megkoszorúzása. A helybeli Kölcsey-Egyesület képviselői, Nagy László elnök, N. Szabó Antal a társadalmi bizottság elnöke, Poór János az irodalmi bizottság elnöke, kikhez még Balázsy József csatlakozott Ér-Körtvélyesröl, f. hó 24-én Kölcsey Ferencz halálának évfordulóján Csekébe utaztak, magukkal vive az egyesület díszes babér koszorúját, melynek nemzeti szinü szalagján e felírás volt: „Kölcsey Ferencz tmlékének a n.-károlyi Kölcsey- Egyesület.“ A küldöttséget a penyigei állomásnál Luby Géza orsz. gy. képviselő fogadta. Nagy-Árban töltött rövid pihenő után Csekébe kocsiztak, hol a vendégszerető Kende család fogadta. Egy óra tájban volt a síremlék megkoszorúzása, mely egész csöndben folyt le, a küldöttség, a házi gazda családja, vendégei és az oda gyűlt falusiak jelenlétében. Ebéden Kende Béla orsz. gy. képviselő látta a küldötteket, hol is ainily őszinte magyaros vendégszeretettel látták eket ép oly jól is érezték magukat. A ház szeretetreméltó és magas műveltségű asszonya annyi figyelmet és gyöngédséget tanúsított, a mennyit csak egy ideális gondolkozásu, lelkes magyar nő képes. Nagy László alispán ékes szavakkal köszöntötte fel a Kölesey-emlékek hűséges gondozóit a Kende családot. Hasonló szívességgel találkoztak Nagy-Árban Luby Géza házában is, hol megszóltak, s másnap tovább indultak, a legkedvesebb emlékekkel hagyva el a helyeket, melyeket a nagy költő örökké nevezetesekké tett. Bár közelebb volnának hozzánk, hogy egyletünk tagjai személyesen vehetnének részt ezen kegyeletes és lélekemelő emlék ünnepen. — A népünnepély. A népnevelési egylet által Szent István napján a helybeli lövelde kertben rendezett népünnepély az idén is szépen sikerült. A régi rendező bizottság vissza lépvén, a népnevelési egylet által felkért rendező bizottság az idén rendezte először e mulatságot. És bár az idő rövid volt, a rendező bizottság és főleg annak elnökének Kerekes Ödön buzgalmának és odaadó fáradozásának köszönhető, hogy az mégis minden tekintetben sikerült. Pedig az idő sem volt valami derült, de azért este felé nagy közönség töltötte meg a tágas kert helyiséget. A versenyeknek, látványosságok, árverezésnek nagy közönsége volt, valamint a sikerült tűzi játéknak is. Jókedv és élénkség uralkodott mindenfelé. A népünnepély, bár sok kiadás volt, a amennyiben az idén'igen szép nyeremény tárgyakat szerzett be a rendezőség, tekintélyes összeget hozott a népnevelési egyletnek. Este, a 212 drb. nyeremény tárgyra nézve megejtették a sors húzást — A főnyeremények közül eddig a következő nyereményeknek akadt gazdája. A 6 pár ezüst evőeszközt megnyerte Mándy György helybeli hentes felesége, az ingaórát Szendrey Viktor helybeli szabó segéd. — Búcsú estély. Folyó hó 19-én, Nagy Tamás p. ü. titkárnak körünkből M.-Szigetre történt eltávozása előtt kartársai és barátai a régi kaszinó éttermében barátságos vacsorát rendeztek, a melyen városunk egész iiitelligencziája képviselve volt, hogy a kedves társadalmi embertől és humánus tisztviselőtől búcsút vegyen. Számos pohárköszöntő volt. Első sorban Kemény Alajos kir. p. ü. igazgató meleg szavakban búcsúztatta el a szeretett tisztviselőt s azon kívánságának adott kifejezést, hogy a távozó elmenetele ideiglenes legyen, s mielőbb vissza jöhessen a vezetése alatti igazgatósághoz. Ezután a búcsúzó Nagy Tamás meleg szavakban adott kifejezést hálájának szeretett főnöke, tisztviselő társai és barátai részéről tapasztalt jóindulattal szemben, s egyben ezeknek a bucsu-es- télyen megjelenésöket szives szavakkal megköszönte. Majd Nagy Gábor p. ü. segédtitkár emelt poharat és a kartársak nevében búcsúzott el a távozótól. Később ismét Kemény Alajos pénzügyigazgató vette át a szót s igen sikerült humoros beszédben Debreczeni István polgármestert éltette, mint a kinek szilárd jelleme és éréivé által minden egyes polgár érdeke védve van. — Ezen szellemes beszéd után Debreczeni István polgármester a város közönsége nevében mondott búcsút a távozónák és igen sikerült szavakkal méltatta a távozó tisztviselő azon érdemeit, hogy kiváló egyéni tulajdonainál fogva mindig össze tudta egyeztetni az állam érdekeit, a felek érdekeivel. Még számos pohárköszöntő volt ezenkívül s a társaság zöme a hajnali órákig maradt együtt igen kedélyes hangulatban. így folyt le a mindenki által tisztelt és becsült Nagy Tamás bucsu-estélye. Midőn mi is búcsút mondunk a távozónak, a ki több mint egy évtizede volt városunk lakója, szívből kívánjuk a távozónak, hogy mielőbb térjen vissza körünkbe. — Vendégszereplés. jjBakó László a budapesti nemzeti színház elsőrendű tagja, a jeles tragikus, a kinek alakja, hangja és játéka a legnagyobb magyar tragikusokra emlékeztet, szintárulatuuknál két estén
