Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-07-02 / 27. szám
27\. szám. XXV. évfolyam. Nagy-Károlv. 1899. Julius 2.-m MEGJELEN IH I N ; N VASÁRNAP, *=SZERKESZTŐSÉG és KIAD HIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 40. sz. ELŐ. AjETESI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 irt. Negyedévre 1 írt. Megyei községek, egyházak és iskolák ré zére egész évi előfizetés beküldése mellett ; frt 50 kr.-=*l ügyes szám «/ i 10 kr. Hirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérinentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. A tanév végén. Egy elmúlt tanév eredményeire tekinthetnek vissza ismét a szülők. Ez az eredmény többé-kevésbé kielégítő. Iskoláink niveau-ja folytonosan emelkedik, s ehhez képest javul az az értelmi fok is, melylyel gyermekeink azokból kikerülnek. Ez pedig nagyon fontos. A megélhetés gondjai mindig súlyosbodnak, s igy csak természetes, sőt észszerű, ha az iskola már eleve az életre neveli a gyermekeket. A lefolyt vizsgálatok arról az örvendetes körülményről győzhetnek meg bárkit is, hogy a gyakorlati élet követelményei mind szélesebb medret vájnak maguknak oktatási rendszerünkben. Reform reformra következik, melynek úgyszólván kivétel nélkül az az irányzatuk, hogy ezt a czélt a megvalósuláshoz közelebb vigyék. Az elemi- és középiskolák, a kereskedelmi- és egyéb szakiskolák tantervének, beosztásának és -általános tanítási rendjének az eddigi alapoktól eltérő megállapítása, illetőleg megváltoztatása csakis ebből az okból történik. A középiskolák immáron inkább az életnek kezdik nevelni ma a gyermekeket, mint az előtt. Még nem is olyan régen szent és sérthetetlennek tartott u. n. paedagógiai elvek romokban hevernek, s ezekből támadt fel diadalmas Phönix madárként a gyakorlati oktatás elve. Szemlátomást az a törekvés hatja át közoktatásügyünk lelkes bajnokait és vezérlő férfiúit, hogy az iskola ne csupán elvont tudományok ismeretére tanítson, hanem hogy az igazi előkészítője legyen a való életnek, s a mi legfőbb, hogy tetemesen megkönnyítse a pályaválasztás nehéz feladatát. A pályaválasztás! Évről-évre megújuló súlyos feladat és kötelesség, mely gyötrően nehezedik az aggódó és a gyermekük jövőjén töprenkedő szülők lelkére. Ezt a gondot teljes egészében át bírjuk érezni, s ez magyarázza meg egyúttal azt is, hogy ily körültekintő r Á R C Z A. A száz éves méter Néhány nappal ezelőtt volt százesztendeje, hogy 1799 junius 22-én, a franczia akadémiának erre kiküldött bizottsága a ma már általánossá vált mértékegység pontos és platinalemezből készült mintáját, a métert, a nemzeti levéltárba benyújtotta. Ugyanekkor készült el a törvényjavaslat is, mely Francziaország- ban az uj mértéket 1799. deczember 10-től, vagy a mint ottan akkor jegyezték, a Vili. év frimaire 19-től kezdve kötelezővé tette. Nagy idők voltak ezek. A franczia nagyforradalom vége felé járt és Napoleon konzulsága, illetőleg diktátorsága már előre vetette árnyékát. De azért, bár a forradalom temérdek uj eszmét, uj fogalmat és uj dolgot hozott is felszínre, az uj mértéket nem annyira a nagy idők, mint inkább a nagy szükség terem tették meg Még közülünk is sokan fognak emlékezni, hogy nálunk is, mielőtt a törvényhozás 1876-ban a méterrendszer szerint való mértékeket behozta, mennyi különféle, egymásból le nem vezethető, s azért egymással össze nem függő mérték divatozott. És ez igy volt más országokban is, különösen Német- és Fran- cziaországban, a hol úgyszólván a hány város, annyi különféle mértékkel éltek. Hogy pedig ebből mennyi nehézség, mennyi kellemetlenség, s különösen mennyi visszaélés származott, könnyen elgondolható. Az elégedetlenség e miatt Francziaországban már 1788-ban'oly nagy volt, hogy a három rend kívánságai közzé ezt is felvette: a különféle mértékek pedig a melyek csak visszaélésekre, csalásokra, s főleg zsarolásra nyújtanak alkalmat, — eltörlendők“. gondosággal Írunk e kérdésről. Azt mondhatnék, hogy most aránylag könnyű a helyzet! Publicistikai feladatunk ugyanis azt teszi kötelességünkké, hogy a pályaválasztás kérdését is magasabb szempontokból, hogy úgy mondjuk a korszellem irányitó hatásából kiindulva tárgyaljuk. Az anyagelviség korát éljük. Mindenütt es mindenben a reális, kézzelfogható érték ma a döntő tényező. Ideális törekvéseknek a korszellem semmikép se kedvez, s azt hisszük, nem csalódunk, ha kimondjuk, hogy a gyakorlati pályájáé a jövő. A tudományos pályák értéke mintha aláhanyatlott volna, amiben valószínűleg sok része van annak is, hogy oda nem való, tehetségtelen, vagy épen a könnyű életet hajszoló elemek léptek nagy számmal e pályákra. A mig tehát egy részt azt látjuk, hogy a gyakorlati pályákon lévők tekintélye örvendetesen gyarapodik, addig másrészt a tudományos pályákra való özönlés is kisebb méretűvé kezd válni Ez egyelőre a változás és bízvást mondhatjuk, a visszahatás eredménye. És ezt nemcsak a társadalom életéb ;n, hanem a hivatalos oktatási körök munkálkodásában is megfigyelhetjük. Az élet gyakorlati czéljait van hivatva szolgálni a slójd, vagyis Kézügyességi oktatás behozatala iskoláinkba, nemkülönben a testedzés, a tornázás hatékonyabb felkarolása. Hogy mekkora sulylyal eshet a jövő nemzedék fejlődési folyamatába a gyakorlati oktatás és a testedzés fokozatosan keresztülvitt kultiválása, arra bizonyosság lehet báró Atzél Bélának a fővárosban már megvalósulás előtt álló gyönyörű tervezete, mely szintén az uj nevelési iránynak egyik hatalmas jelző oszlopa s megefősitője annak az okos és szállóigének, hogy: csakis ép testben lakhat ép lélek. Hogy pedig a lélek is ép legyen, arról gondoskodik Wlassics miniszter legutóbbi oktatási rendelete, melyet csakis örömmel üdvözölhet minden igaz érzésű hazafi. A kívánalmat Talleyrand Perigord Napóleonnak később hires és hírhedt minisztere terjesztette az alkotmányozó gyűlés elé, s az rögtön tudományos bizottságot küldött ki azon meghagyással, hogy a behozandó uj mérték-rendszerről nyújtson be javaslatot. A bizottság előkészítő javaslatát az Assemblée nationale 1791-ben fogadta el, s azonnal megindultak a nagyszerű geodetikai és fizikai munkálatok, a melyeknek eredménye lön, hogy 1795-ben előzetesen, 1799-ben pedig véglegesen megállapittatott az alapmérték, a méter, s az ebben gyökerező uj mértékrendszer. Arra törekedtek kezdettől fogva, hogy az uj hosszegység természetes és nem önkényes mérték legyen; vagyis hogy az valamely a természetben változatlan hosszúságról vétessék ; hogy igy, ha valamikor minden mérték elveszne is, azt igazi hosszúságában újra és újra lehessen szerkeszteni. Tudták ugyanis, hogy a régi időkből sok mérték neve maradt fenn ugyan, de azoknak valódi nagysága immár ismeretlen ; valamint, hogy ismeretlenek az azokban kifejezett egyéb nagyságok is. Ezt a bajt pedig elakarták kerülni. Ilyen a természetben állandó hosszúság még kettő kínálkozott. Az egyszerű, mathematikai és másodperczenként egy lengést végző ingának a hossza, s a föld kerületének a hosszúsága. Az egyszerű másodperczingának hossza ugyanis változatlannak vehető mindaddig, mig az erő a mi azt lengeti változatlan. Ámde ez az erő a föld vonzó ereje, a mi meg a föld tömegétől függ. Mindaddig tehát, mig a föld tömege változatlan, s hogy az, föltehető, változatlan a föld ugyanazon pontján annak vonzó ereje is, a nehézség s igy változatlannak kell lenni az egyszerű másodperczinga hosszának is. De ép úgy feltehető, hogy változatlan a föld térfogata, nagysága és igy kerülete. A gyom irtása. A kár, melyet a gyomok miveleti növényeinkben okoznak, eléggé ismeretes. A gyomok a szántóföld talajából tápanyagokat vonnak el, mert miveleti növényünket rendszerint megellőzik. A talaj nedvességi viszonyaira szintén káros befolyású, mert túlszárnyalva miveleti növényeinket azoktól elvonja a levegőt és a napfényt, tehát azt a fontos két tényezőt, mely a növényzet buja fejlődéséhez okvetlenül megkivántatik. Azonkívül pontos tudományos kísérleteknél kiderült, hogy a nagyon elgyomosodott talaj mindig nehány fokkal hidegebb, mint a gyommentes a mi megint a talajban végbemenő kémiai folyamatoknál bir jelentőséggel. A gyom igen sok esetben annyira csökkenti a termést, hogy a gazdálkpdás csak akkor fizeti ki magát, hä előzőleg a gyomot elpusztítjuk, mert csak ebben az esetben térülnek rr?feg az újabban mindkiterjedtebben használt műtfágy&kra és- a jó vetőmag beszerzésére fordított kiadások. Habár nagyon nehéz, sok esetben talán lehetetlen is a gyomot teljesen elpusztítani, mégis ajánlatos azt legalább annyira irtani, hogy ne legyen képes a miveleti növények termés hozamát kedvezőtlenül befolyásolni. A gyom irtásánál főképen két szempontot kell figyelemre méltatnunk, meggátolni azt, hogy gyommagvak kerülhessenek a szántóföldre, a szántóföldben lévő gyommagvakat és növényeket pedig ki kell irtani. A vetés által jelenleg csekély minőségű gyom kerül a szántóföldre, mert min den intelligens gazda jól megtisztított vetőmagot használ. Szelelő rostát a legtöbb gazdaságban használnak. Mindazonáltal óriási mennyiségű gyom kerül a szántóföldekre és pedig az istállótrágya révén. Azon gyommagvak, a melyek a takarmány polyva és szalmába vannak, keresztül mennek az állat testén és legnagyobb részt még csiraképes állapotban kerülnek a trágyába. Számos esetben azzal akarják a gyommagvakat ártalmatlanná tenni, hogy a megmaradó gabona közzé keverik. Az apróbb magvakat azonban a malomkő csak nagyon tökéletlenül nyomja széjjel s igy a legnagyobb részük sértetlen és csiraképes állapotban kerül a trágya közé. Tehát a takarmányokra is ügyelnünk kell, nehogy ezekkel a gyomok kerüljenek a szántóföldbe. Különösen ügyeljünk arra is, hogy a széna kaszálása túl későn ne történjék, mert ez esetben is bizonyos, hogy érett gyommagvak kerülnek a trágyába. Az lön tehát már most a feladat, hogy pontosan határoztassék meg a másodperczinga hossza, s pontosan méressék meg a föld valamelyik délköre. Ézt az óriási, nagy tudományt, de nem kisebb kitartást is igénylő munkát pedig a párizsi akadémikusok vállalták magukra. Egy részök a másodperczinga hosszának hajszálnyi pontos megmérésével, más részök a Párizs városán átvonuló délkör egyes részeinek tényleges megmérésével s ebből az egész hosszának kiszámításával foglalkozott. A.zután pedig a bizottság többsége hosszegységül a délkörnek negyven milliomodik részét fogadta el. Sokan belátták nem sokára, s bizonyos is, hogy természetes hosszegységül alkalmasabb lett volna a másodperczinga hossza, vagy annak egyik részlete, valamint későbben rájöttek arra is, hogy a siettetett munka folytán, a délkör hossza sem méretett meg teljes pontosággal, s hogy sem az első Ízben 1795-ben meghatározott, sem a későbben, 1799-ben megjavított méter hossza, nem pontosan negyven milliomodik része a délkör hosszának, hanem egy tizedrész milliméterrel hosszabb, mint lennie kellene. Ámde az egyszer országszerte elterjedt mértéket újra változtatni nem látszott czélszerünek. Elmondhatjuk azért, hogy most a méter, értve természetesen mindig a franczia nemzeti levéltárban ma is őrzött szabványos méter mintát, nem is egyéb, mint jól meghatározott mintamérték, a mi megközelítőleg egyenlő hosszú a párizsi délkör negyven milliomodik részével. Mindazonáltal, habár az ideális czélt, hogy szigorúan vett természeti mértékünk legyen, nem értük is el, temérdek a haszon a mi a méter megállapításával együttjárt és együttjár. Elsőbben is a fokmérés körül kifejtett beható geodetikai munkálatok, s az inga valódi hosszának
