Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-06-11 / 24. szám
24=. szám. XXV. évfolyam. Nagy-Károly. 1899. junius 11. MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Af agy-Iiárolyban, megyeház-utcza 40. sz. 16333—1899. sz. Papp László oroszfalusi lakos tulajdonát képező 1 darab 7 éves, barna, heréit, csillagos homloku, nyeregtöréses, balszemén hályogos lova folyó hó 20-án éjjel a legelőről elbitangolt. Nagy-Károly, 1899. május 29. 16800—1899. sz.Ludescher Márton,Tempfli Pál, Vinkler Mihály es Schöneberger Mihály csanálosi lakosoknak 1 drb 9 éves, pely, kan- cza, homlokán csillagos ; 1 drb 9 éves, sötét pely, kancza, szügyén egy kis göb; 1 drb 9 éves, pely, heréit, homlokán néhány szál fehér szőr; 1 drb 13 éves, sötét pely, kancza lova csanálosi ménesből pünkösd napján elbitangolt. Nagy-Károly, 1899. május 30. 16320—1899. sz. Orha Sándor oroszfalusi lakosnak tulajdonát képező 1 darab 9 éves, fekete, jegynélküli, és 1 darab 13 éves, fakó szőrű, csillagos homloku heréit lova folyó hó 20-án éjjel a közlegelőről elbitangolt, hihetőleg ellopatott. Nagy-Károly, 1899. május 29. 15525- 1899. sz. Száraz János nagy- peleskei lakos a nagypeleske- lázári közötti utón folyó évi ápril hó 29-én a következő tárgyakat találta s helyezte letétbe: 1 darab női bunda, 2 darab kávés kanál, 3 darab evő kanál, 1 darab tej merő kanál, 1 darab vastag- ételes karfái, 3 darab kés, 3 darab villa, 1 darab not'iz. Nagy-Károly, 1899. május 18. Nagy László, alispán. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 frt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 3 frt 50 kr.-=m Egyes szám ára 10 kr. i#=?Közigazgatási bizottsági ülés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartotta junius havi ülését. Jelen voltak: gr. Hugonnai Béla főispán, Nagy László alispán, Nagy Béla, Isaák Dezső, Szuhányi Ödön, Kende Zsigmond, Luby Géza, ifj. Böszörményi Sándor, N. Szabó Antal, Ba- lázsy József, Jékey Zsigmond biz. tagok. Ilosvay Aladár főjegyző, dr. Fekete Sámuel, Kemény Alajos, Ilosvay Ferencz, Kacsó Károly, Luby Béla, Zsiga Miklós szakelőadók. A kir. tanfelügyelő hivatalos elfoglaltsággal elmaradását kimentette. Nagy László alispán az ülés elején bejelenti, hogy amennyiben a múlt ülésen szóba jött a Kölcsey Ferencz sírjának gondozása s a bizottság Kende Zsigmond biz. tagot kérte fel a helyszíni szemlére és javaslattételre, s az alispán azon vidéken jártában együttesen tekintette meg a felkért biz. taggal a sirt, eljárásukról a következőket jelenti be. Az oszlop nem igényel nagyobb tatarozást, csak az alapja, de a mennyiben a vasrács csak az oszlopot veszi körül és a sir szabadon all, sőt mellette egy gyalog y vény vezet el, azon proposicziót tették, hogy a vármegye vétesse körül az egész sirt vasrácscsal, a melynek alapzata tégla helyett terméskő legyen s azután adassék át gondozás végett a községnek. Eljártak tehát megbízatásukban, s ha majd az államépitészeti hivatal elkészíti az átalakításra vonatkozó tervet, végrehajtják a munkálatot. Most nem kellett kiadást tenni, mert a Kölcsey család rendbe hozta a sirt. Szuhányi Ödön, N. Szabó Antal és Jékey Zsigmond mint a másodfokú erdei kihágási bizottság tagjai letették az esküt. A bizottság a Széchenyi Társulat kérvé^HIVATALOS RÉSZ Hirdetések jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bélyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zóktől fogadtatnak el. nyére a közművelődési pótadóból 600 forint pótjavadalmazást utalt ki. A dobrácsapátii szövöttes ipar támogatására ugyancsak a közművelődési alapból 200 frt segélyt utaltak ki. Ifj. Böszörményi Sándor mint kiküldött biz. tag beterjesztette a bizottsághoz a Nagy Ákos főszolgabiró fegyelmi ügyében felvett vizsgálati jegyzőkönyveket és iratokat. Minthogy pedig a miniszter egy másik panaszos ügyében is fegyelmi eljárást rendelt el, vissza adták az összes iratokat pótvizsgálat tartása végett, a vizsgálattal megbízott ifj. Böszörményi Sándor biz. tagnak, s erről jelentést tesznek a miniszterhez. Ha az iratok beérkeznek azonnal felterjesztik. Kende Zsigmond szóvá tette a cséplés idejére a hidak alátámasztásának kérdését. Határozatba ment, hogy a nagyobb ártéri hidak a gépek szállithatása czéljából az úti alap terhére alá fognak támasztatni, ha erre szükség lesz. Az alispán havi jelentése szerint április hóról átjött 324, május havában beérkezett 3779, ebből elintéztek 3382 ügydarabot, maradt hátrálékban 521 ügydarab. Nagy-Peleske és több községnek az iránti kérvényét, hogy a nagypeleskei állomás kibővítessék pártolólag felterjesztették a kereskedelmi miniszterhez. A főorvos beterjesztette a vármegyei összes iskoláknak egészségügyi szempontból történt megvizsgálásáról szóló iratokat. A köz- igazgatási bizottság kiadta az iratokat a népnevelés szemmel tartásával megbízott küldöttségnek felhasználás végett. A kir. államépitészeti hivatal főnökének havi jelentése szerint május havában befolyt 11548 frt 12 kr útadó, hátrálékban maradt 100268 frt 40 kr. r Á R C Z A. A lavina. A hegyről indul észrevétlen Egy hópehely magányosan; Csend mindenütt a messzeségben, De a pehely tovább suhan. És a lavina nő haladva, Mint óriás a völgybe ér; Temetve csakhamar alatta Falu, mező, a messze tér. Szerelmem is ilyen pehely volt, Indulni hagytam gondtalan ; De hirtelen megnőve tombolt S mint a lavina úgy rohan. Száguld a hóvihar a völgybe És mindent, mindent eltemet . . . Szerelmem, kedves hölgy, örökre Temeti már el létemet. Varsányi Gyula. ¥ Izidor a gyepen. A biró : Foglalkozása ? A panaszos: Handlé vagyok. A biró: És miért jár a lóversenyekre ? A panaszos: Különös! . . . mert nyerni akarok. A biró: De hiszen nem ért a lovakhoz! A panaszos: Ki mondja azt ?! Vagyok én olyan sportsman, mint akármelyik mágnás! csak épen, hogy lovam nincs. Ha én megfogadok egy lovat, hát annak be kell jönni, ha törik, ha szakad. És ha nem jön be, annak nem a ló az oka, hanem vagy a talaj, vagy a jockey. Kérem szépen: én a múltkor megfogadtam „Akar“-t, mig a báró L. . . . uraság egy másik lóra fogadott. És tetszik tudni, ki volt az első ? Hát „Akar“ nyert, a hogy akart. Már most tessék nekem megmondani, hogy ki ért jobban a lovakhoz: én e, a ki nyertem, vagy a báró L. . . . uraság a ki vesztett ? Oh, vén róka vagyok én! Mielőtt megfogadok egy lovat, utánna nézek, hogy ki volt az apja, az édesanyja; kivel futott, hogy futott, mennyit futott, megtudakolom, hogy nincs-e berúgva a jockey-ja. Ki mondja azt, hogy én nem értek-e a lovakhoz ? A biró: Jól van, jól, térjünk a dologra. A panaszos: Összevesztem a feleségemmel. A levesre azt mondtam, hogy kozmás és ez elég volt arra, hogy képembe ugorjon. Mert én csak úgy mehetek ki a lóversenyre, ha feleségemmel hajba kapok. Ilyenkor elkezdek szörnyű módon káromkodni, a cselédet felpofozom, a Móricz gyereket megrikatom, aztán veszem a kalapomat, botomat és rohanok el hazulról. Tudom, hogy vissza nem hívnak. Az asszony ilyenkor azt gondolja, hogy dühömben az utczákon kószálok, pedig nekem az a legnagyobb gondom, hogy mielőbb a versenytérre jussak. Délután két órakor Alagon voltam és a rácshoz támaszkodva, izgatottan vártam, hogy a versenyek megkezdődjenek. Egyszerre csak megszólalt mögöttem valaki. — Nadszerő mezőny! . . . Hét ló indul! . . . Hátra nézek és Betlen Izidort látom megam előtt. Mondok neki: — Te Izidor érzem, hogy ma nyerni fogok. Hát te mit gondolsz ? —Azt gondolom, hogy te azt gondolod, hogy nekem menkü sok pénzem van. Pedig még csak egy peták sincs a zsebembe. — Még ?! ... Te Izidor, talán csak nem akarsz hozómra játszani. — Szamár vagy! Hát lehet a lóversenyen hozómra játszani. Hallgasd csak, milyen pompásan kombinálok én. így okoskodom: kijön a lóversenyre legalább tízezer ember, ezek között legalább kétszáz ösmerősöm van, a kétszáz között legalább öt olyan, a kit megpumpolhatok. Már most az elsőtől kérek öt forintot, ha elvesztem, fölkeresem a másodikat, majd a harmadikat és igy tovább. Minthogy pedig nem valószínű, hogy hét verseny közül ötben veszitek, nem reszkírozok semmit és mégis nyerhetek. Érted? — Nadszerő! ... Igazán nadszerő ! Hogy milyen pompás gyerek ez a Betlen Izidor! — Égy zseni! — Te — mondok — aztán ki lesz az a nyavalyás, a kit ma megpumpolni akarsz ?-— Meg ne ijedj Számi. Légy elkészülve a legrosszabbra. Te vagy az! Ha a ménkű az orrom előtt leüt, nem ijedek meg olyan nagyon, mint ettől a három szótól. Hogy én kölcsönözzek neki öt forintot! Kolosszális disznó- ság ! Tetszik tudni, mit csináltam ? Először is kifújtam az orromat, aztán rohanni kezdtem a totalizator felé. De Izidor megállított. — Menj, lépj, ha tudsz, e testen át! Szépen megkértem őt, hogy ha már engem is kiszemelt egyik áldozatul, hát hadd legyek az ötödik. De ő csak nem tágított. — Hát tudod mit — mondok — ha nem akarod, hogy én legyek az ötödik, hát nem leszek a századik, az ezredik, a milliomodik sem. Kérem, most következik a java. Izidor nagy büszkén végignézett rajtam és igy szólt:
