Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-05-21 / 21. szám
21. szám. Nagy-Károly, 1899. május 21. XXV. évfolyam. yf . A" JO Szatmármeívei Közlöny TÁRSADALMI, SZÉPIRODALMI és VEGYESTARTALMU HETILAP. ^ SZATMÁR VÁRMEGYE HIVATALOS KÖZLÖNY] MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. *=SZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők:-Vagy-Károlybán, meyyeház-utcza 46. sz. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egész évre 4 írt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.-=S Egyes szám ára ÍO kr. i#=Hirdetósek jutányos áron közöltéinek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bólyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek, csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. És terjedt az eszme. Terjedt ellenállhatatlanul, alkotva, teremtve uj világot. Az apostolok meghódították a földet a szeretet vallásának. Amaz apostolok, kikre leszállottak vala a szent lángnyelvek pünkösd napján. 0, gyönyörűséges, szent ünnep: piros pünkösd napja! Valamikor, régen Árpád magyarjai táltosoknak esővarázsló szertartásával ünnepeltek téged és reménykedve nézték az áldozati tűz füstjét: egyenesen emelkedik e az ég felé, kegyesen fogadja e népének áldozatát a magyarok Istene: felhőkön túl lakozó Hadúr. És ahogy eljöttek a szent lángnyelvek papjai, hirdetvén a Megváltó igéit, a magyar befogadta a leikébe az uj tanítást. De nem űzte ki a régi hitet sem és összeolvadván az uj tanítás a régi hittel, megszületett a legszebb ünnep: a szent, bűbájos, a gyönyörűséges piros pünkösd. Eljövetele a Szentiéleknek, nyílása a rózsáknak, teljessége a tavasznak: te vagy pünkösd ünnepe. A legszebb hónapot: a virágillatos, napsugaras májust nevezzük rólad pünkösd hónapjának és megünnepelünk évről- évre szent gyönyörűséggel, ó piros pünkösd ünnepe! Megünnepeltünk akkor is, mikor vészekkel terhes idők jártak és n° n feledkeztünk meg soha arról, hogy az eszme terjedésének ünnepe ez az ünnep. Vészekkel terhes idők ha jártak, az eszméhez fordultunk vigasztalásért és ezer éve immár, hogy Kárpátoktól Aldunáig magyar az ur. Az eszme tartott fenn bennünket zivatarokkal teljes seculumokon által és eszme visz előre most is eljövendő évszázadoknak még köddel takart utaira. A magyar nemzet mindig meghallgatta az apostolokat és befogadta leikébe a tanítást, ha helyesnek ítélte. El nem zárkózott soha, haladt a haladókkal és a gondolatnak, az eszmének a szellője, a vihara mindig szabadon repült a hármas halom országában. Ma nincsenek immár apostolok, vagy ha vannak — szent lángnyelve meg nem jelöli őket. És meg nem ihleti őket, hogy tudnának szólani minden népnek a maga nyelvén. De eszmék élnek ma is. Szent, nagy eszmék, amelyek talán befejezhetik a megváltás müvét és az eszmék terjednek is. Nem apostoloknak lánggal ihletett ajakáról, hanem ólombetűkkel . . . kicsiny, jelentéktelen ólombetűkkel. De ezekből a haladásnak, az eszméknek csudásan fenséges hymnusza csendül ki. És betűk ahová eljutnak, oda elviszik az esetnék fenséges világosságát és csak velük küzdve, általuk küzdve győzhet immár az eszme. A szabadság, egyenlőség, testvériség szent háromságát hirdetik ezek az ólombetűk; a szent eszméket, a melyekkel megszületett az uj Magyarország. A régi Magyarország támaszai már korhadtak voltak, de ez a hármas nagy eszme ujjáteremtette Szent István országát. Áz ólombetűk hősei pedig nem szűnnek meg eszméket hirdetni. Mert valóban, szükségünk van arra, hogy nagy igazságok támogassanak bennünket abban a halálosan nagy küzdelemben, amelyet még most is meg kell vívnunk fennmaradásunkért. Köröskörül csupa ellenség környékezi a magyart. Egyetlen egy gondolatban, egyetlen egy czélban közösek csak: abban, a mely a mi megrontásunkra tör. Senkire nem számíthatunk, csak egyesegyedül saját magunkra. Össze kell tehát tartanunk, a fajszeretetnek, az élet-halálharcznak minden erejével, és valóban az egyenlőség, a testvériség szavaival kell közelednie magyarnak a magyarhoz. Hirdessék hát az ólombetűk hősei ezeket az igazságokat. Szabadságot, egyenlőséget, testvériséget hirdessenek, azt hirdessék, hogy semmi el ne válassza, el ne idegenitse a magyart a magyartól. De kárhozat arra, aki a gyülölség HIVATALOS RÉSZ 901 —1899. sz. Szatmár vármegye főispánja. Pályázati hirdetmény. Az erdődi törvényhatósági magán kórháznál kinevezés utján betöltendő igazgató-orvosi állásra pályázatot hirdetek. Minősítés tekintetében az 1883. I. t.-cz 1 s 9. §-ai irányadók. Javadalmazás kétszáz forint évi fizetés, lakás fűtés és világítás. Pályázati kérvényeket junius 10-ig átveszek. Nagy-Károly, 1899. ápril 29. Gróf Hugonnai Béla, I—2 főispán. 1734—1899. sz. Grünbaum Dávid atyai lakosnak egy drb 4 éves, vereses szőrű, homlokán fehér íoltu tehene f. évi május hó 5-én hajnalban istálójá- ból elveszett. Csenger, 1899. május 12. Böszörményi, főszolgabíró. 13723—1899. sz. Körözés Bodnár Miklós Sárközi lakos folyó évi február 6-án 76 folyó s 160747— 1899. sz. törvényhatósági szám alatt a sárközi elöljáróság által kiállított s egy drb 5 éves fehér tehénről szóló járlatot az aranyos-megyesi vásárban elvesztette. Nagy-Károly, 1899. május hó 6. 14178—1899 sz. Lévai Lázár mikolai lakos tanyájáról folyó évi ápril 25-én egy két éves piros pely kancza csikója ismeretlen helyre elbitangolt. Nagy-Károly, 1899. május hó 7. Nagy László, alispán. Pünkösd. (B.) ... És égő lángnyelvek lobogtak a levegőben. Azok pedig, a kikre e lángnyelvek leszállottak, ezentúl minden néphez a maga nyelvén tudtak szólni. T A R C Z A. Piros pünkösd napja. Piros pünkösd napja: a Lélek ünnepe, Zugó szél szárnyain szált egykor földre le ; Tűz volt: nem égető, Csak jámbor híveket Nagy tettekre késztő. S mikor síkra szálltak a jámbor Péterek, Mondák: „édes bortól im ezek részegek“ . . . Lám pedig a Lélek Égi szent erővel Ruházta fel őket. Tűz lett ajakukon minden elröppent szó, Sziveket döbbentő, menydörgésként hangzó; S óh, hogy mi vált régi Ezrek ezreiből, Csoda csak beszélni. A Lélek ünnepe: piros pünkösd van ma, De hol van, de hol van fényes arczulatja ? Mi szint vonna rája: Hol vagyon a régi Lelkesedés lángja ? A Lélek ünnepe: piros pünkösd van ma . . . Rég szelő szárnyain a mártyrok hamva S mintha csak az égbe Minden igaz, szent hevület Vissza szállt vón véle. F. Varga Lajos. A harmadosztályú kereseti adó Tragikomédia 4 felvonásban. I. FELVONÁS. A pénzügyminisztériumban. A pénzügyminiszter: Tisztelt urak! Tudják önök bizonynyal, Szakítottunk mi minden régi rosszal, Zászlónkra Írva: jog, törvény, igazság. Ám, hogy ne csak szóval hirdesse ajkunk Az uj korszak fényes diadalát, De a korral tényleg versenyt haladjunk: Emeljük fel mindenki adóját! A pénzügyigazgatók kara : Igen, a korral, hogy versenyt haladjunk Emeljük fel mindenki adóját! A pénzügyminiszter: Az ügyvéd, orvos, patikárus, mérnök, Kereskedő, szabó, csizmadia Adóját százperczenttel ha emeljük Leszen legalább oka sírnia. Ha azután a kivető bizottság Husz-harmincz perczenttel lejebb veszi: Győzött a jog, törvény és az igazság! Hasznát mégis a kincstár élvezi. A pénzügyigazgatók kara : E k é p, ha győz a jog, törvény, igazság, Hasznát csakis a kincstár élvezi. (A miniszter kegyesen bólint; a pénzügyigazgatók az adóvégrehajtók dobpergése mellett el a szinfenéken.) II. FELVONÁS. Egy vidéki pénzügyigazgatóságnál. A pénzügyigazgató (a kivető bizottsági elnökökhöz): Tisztelt urak! Tudtukra kell, hogy adjam A mit üzent az excellentiás, Szóm elhangozván, — lesz utána nyomban Bizony sirás és fogcsikorgatás. De hát minekünk semmi gondunk arra, Ki hogyan él s vajon mennyit keres, Annak leszen csak ékes, bűvös kardja S az elnökségre az lesz érdemes, Bizottságát ki szépen tartja rendbe S ki opponál, kap tőle nyaktilót. Emelni kell tehát kétszáz perczentre Hamar a harmadosztályú adót. — Annak, ki száját ám nagyon kitátja Tiz-husz perczentet elengedhetünk, — Az igazság, jog, törvény ideálja Legyen ekép vezérlő szellemünk. A kivető bizottsági elnökök kara : A miniszter azt üzente, Elfogyott az aprópénze, Ha többször nem is üzeni Az adót fel kell emelni. — Éljen a kincstár ! (Mindnyájan el a kerületekbe.) III. FELVONÁS. A cselekmény zordonságára tekintettel a szereplők ezen felvonásban prózában beszélnek. Egy vidéki városházán. Idő: reggel 8 óra 5 perez. A kivető bizottsági elnök: (Dühösen rohan fel s alá a nagyteremben.) Hallatlan botrány ! Már 8 óra
