Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)
1899-04-30 / 18. szám
Nagy-Károly. 1899. április 30. IS- szám. XXY^ évfolyam.-m MEGJELEN MINDEN VASÁRNAP. mSZERKESZTŐSÉG és KIADÓHIVATAL hová a lap szellemi és anyagi részét illető közlemények küldendők: Nagy-Károlyban, megyeház-utcza 40. sz. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egész évre 4 írt. Félévre 2 frt. Negyedévre I frt. Megyei községek, egyházak és iskolák részére egész évi előfizetés beküldése mellett 2 frt 50 kr.-=ü ügyes szám ára ÍO kr. ifsHirdetósek jutányos áron közöltetnek. „Nyilttér“ sora 20 kr Bélyegdij minden beigtatásórt 30 kr. Kéziratok nem küldetnek vissza, bérmentetlen levelek,»csak rendes levele zőktől fogadtatnak el. alapján hozzájárult azon eddigi eljárás beszüntetéséhez mely szerint a fentemlitett kérvények az esetben, ha bélyegtelenül nyujtattak be, a bélyeg törvény 104. §-ának második bekezdése értelmében tárgyalás alá nem vétettek s illetve a netán jelenlevő ügyfeleknek visszaadattak. Ennélfogva a m. kir. államvasutak igazgatósága a kereskedelmi miniszter urnák f. évi márcz. 26-án 19119. sz. alatt kelt rendeletével utasittatott, hogy az igényjogosultak által bélyegtelenül benyújtott ilynemű kérvényeket jövőben meg ne leletezzék, és szabályszerűen tárgyalják. Ezen kormány intézkedésről a kedvezményes menetjegyre igényjogosultsággal biró, s a törvényhatóság fenhatósága alatt álló tisztviselők és alkalmazottak sürgősen értesitendők lesznek. Budapest, 1899. évi ápril hó 10-én. A miniszter helyett: Jakabffy államtitkár. 230—1899. e. b. sz. A debreczeni kir. erdőfelügyelőnek 79—1899. sz. a. kelt véleménye a járási főerdész iroda átalánya ügyében. Határozat. Azon indokból, hogy a szövetkezeti erdők kezelésének államosítása az év második felében érvényesülni fog, a járási főerdésznek folyó évi irodai átalánya csak 20 frtban állapittatik meg, e határozat a vármegye alispánjának oly felkéréssel küldetik meg, hogy a vármegye házi pénztárát a fentiek értelmében azon hozzáadással szíveskednék utasítani, hogy Pálos Konrád járási főerdész részére a folyó évi január—junius hónapra 20 frtnyi iroda átalány pótlékot szabályszerű bélyeggel ellátott nyugtára fizessen ki. Végül e határozat az erdőbirtokosok tudósítása, illetve közzététel végett a Szatmármegyei Közlönynek is kiadatik. Miről e határozat kiadatik : 1. Vármegyei alispánnak. 2. Szatmármegyei Közlönynek. 3. Járási főerdésznek Szinyér-Váralján. 4. Kir. erdőfeügyelőségnek Debreczenben. Kelt Nagy-Károlyban Szatmár vármegye közig, erdészeti bizottságának, 1899. ápril hó 8. napján tartott ülésében. — 1623—1899. k. sz. Hirdetmény. Lukács Antal, kömörői lakos udvaráról f. évi ápril hó 4-én két drb szőke szőrű kocza malacz elbitangolt. F.-Gyarmat, 1899. ápril 8. Jékey, főszolgabíró. 12388—1899. sz. Gödény Sándor bátori lakosnak a „Bodonya“ nevű tanyájáról ápril 18-án egy 8 éves fekete szőrű jegy télén bivaly tehene elszaladt, s azóta feltalálni nem sikerült. A bivaly szarvában L. D. bélyeg van beütve. Nagy-Károly, 1899. ápril hó 21. Nagy László, alispán. A felsőbányái nemzeti szövetség. Mikor három esztendővel ezelőtt Felső- Bánya nehány lelkes polgára a turistaság és evvel együtt az idegen forgalom eszméjét megpendítette és Szatmár megye keleti határának gyönyörű szép, vadregényes hegyvidékét a magyar közönséggel ismertetni kezdte, guny- nyal és megvető mosolylyal fogadták kezdeményezésüket és nevetséges hóbortnak tartották iparkodásukat. A kezdeményezők áldozatot, fáradtságot nem sajnálva folytatták munkájukat; felhívták egyesek és társulatok figyelmét vidékükre és mindjárt az első hónapokban jöttek egyesek a fővárosból és az alföldről, meglátogatták a hegyóriásokat és megelégedve tértek haza. Azóta már több száz egyén üdült Felső- Bányán ; olyanok, kik majdnem kivétel nélkül azelőtt külföldön nyaraltak. A járhatatlan völgyeket és hegyeket az itteni Gutin egyesület ösvényekkel látta el nagy költséggel, a Feketehegyen két szobából álló menedékházat (Sieg- meth Károly menedékház) épített, pihenőhelyeket állított, sőt egyes úri emberek annyira megszerették e remek vadregényes várost, hogy telket vettek és nyaralót építettek, mert szándékuk nem csak évenként itten nyaralni, de idővel állandó lakhelyül is használni. Jól esik a magyar nyaraló közönségnek, hogy a német, tót és egyeb nyelv helyett itten édes anyanyelvén fejezheti ki kívánságait, hogy magyarok veszik családját körül, hogy magyar nyelven könnyen felvilágosítást kaphat; de jól esik az itteni lakosságnak is azon pénz, melyet az idegen itten forgalomba hoz, és remélhető, ha a nyaralás fejlődni fog és ha az itteni intelligenczia támogatást nyer, hogy kevés idő múlva Felső-Bánya vidéke egy paradicsommá lesz átalakítható. így nemcsak, hogy HIVATALOS RÉSZ 7423—1899. szám. Hirdetmény. Ezennel közhírré teszem, hogy a vármegyei lótenyésztés emelése érdekében 1898. évi 83 bjkvi számú határozattal megállapított vármegyei szabály- rendelet a nagymélt. földművelésügyi m. kir. miniszter urnák f. évi február hó 28-án 69329—1898. szám alatt kelt intézkedésével jóváhagyatván, ezen szabályrendeletnek az 1886. XXL t.-cz. 11. §. értelmében való kihirdetése iránt egyidejűleg intézkedtem s azt folyó évi junius hó elsejével életbe léptetem. Nagy-Károly, 1899. ápril hó 20. 11735—1899. sz. Vármegyei alispán, fő- és aljegyzők, összes főszolgabíró, fő- és alügyész, pénztárnok, ellenőr, könyvelő, fő- és alszámvevő, árvaszéki elnök, árvaszéki ülnök, nyilvántartó, vármegyei fő- és járásorvos, állatorvos, levéltárnok, utbiztos, várnagy, árvaszéki- és közigazgatási iktató, irattárnok- és kiadó, vármegyei Írnok- és járási írnok uraknak s az összes vármegyei nyugdíjazottaknak. A múlt évi február hó 10-én 1647. sz. alatt kelt rendeletemre, a nméltóságu m. kir. belügyminiszter urnák f. évi ápril hó 10-én 1901. ein. sz. alatt a m. kir. államvasutakon állami és törvényhatósági közigazgatási tisztviselők részére rendszeresített féláru menetjegy váltására jogosító arczképes évi igazolványok elnyerése iránt benyújtott kérvények bélyegkötelezettsége kérdésében kelt rendeletének másolatát ide mellékelve a czimnek tudomás és miheztartás végett megküldöm. Nagy-Károly, 1899. ápril 15. Alispán helyett: llosvuy Aladár, vm. főjegyző. Másolat. 1901. ein. sz. M. kir. belügyminiszteri körrendelet. A hivatali előmunkálattal múlt évi jan. 30-án 5413—1897, ein. sz. a. kiadott körrendeletre utalással értesítem a törvényhatóságot, hogy a m. kir. pénzügyminiszter ur a féláru vasúti menetjegy váltására jogosító igazolványok kiállítása iránt az igény- jogosultak részéről a m. kir. államvasutak igazgatóságához, vagy üzletvezetőségéhez benyújtott kérvények bélyegkötelezettségének kérdésében a m. kir. közig, biróság pénzügyi osztályának múlt évi deczember hó 22-én tartott osztály ülésében hozott 8. sz. döntvénye T Á r< C Z A. Vadvirágok— Rajz. Amint a tavasz lehelletét érzi, a fővárosi embert ellenállhatatlan vágy vonja a vidékre. Elgondolja, hogy mennyivel kellemesebb ilyenkor a szabad mezőn bo- lyongani, az éledő természet ölén, vadvirágok közt. Ah, igen, a vadvirág! Ez kedvencze a fővárosi gavallérnak. Budapest cziczomás hölgyeit már megunta és egy falusi kis leány körében szeretne feléledni. Oh, azok a falusi lánykák egészen mások. Nem ismerik a a pirositót, a pudert. Nem tesznek latra minden szót, mielőtt kimondják. Nyelvecskéjük szabadon pereg, őszinték, nyíltak. A csalfaságot csak hírből ismerik. így vélekedett Fehér Géza a falusi libákról. Ő persze a fővárosban nevelkedett és vidéken még alig járt. Legföljebb 1—2 napot töltött ott gyermekkorában, de ezek az emlékek régen elmosódtak. Annál forróbban vágyott a „vadvirágok“ ismeretsége után, mint a hogy ő a vidéki hölgyeket nevezte. A kirándulásra való alkalom már régen kínálkozott, mert nagynénje, Boronkay Sándor földbirtokos neje már régen hívta falusi birtokára. De Géza mindeddig sehogysem tudta magát rászánni az útra. Pedig anyja, özv. Fehérné is mindég biztatta, hogy nézze már meg vidéki rokonait. Géza az utolsó időben annyit hallott a vidékről, a vidéki hölgyekről, hogy közelebbről is meg akarta azokat tekinteni. De aztán a hiúság is kergette őt, mert elgondolta magában, hogy miként fog az ő szelleme sziporkázni a falusi leányok közt, miként fogják ezek őt megbámulni és mily nagy hódításokat fog ő ottan véghez vinni. Nyugodt méltósággdl ült a vonatra, mint a hogy fővárosi fiatalemberhez illik. Komoly redőkbe vonta homlokát és mély szánalommal gondolta el magában, hogy mily óriási izgatottságot fog megjelenése kelteni a vidéki hölgyek körében. De hasztalan fognak azok kegyéért esengeni. Az ő szive jég és közönyös minden nő iránt. E jégburkolatot a fővárosi hölgyek tüzes pillantásai se tudták megolvasztani. Hát mit árthatnak neki akkor azok az egy ügy ü falusi leányok, kik bizonyára még a szeme közé se mernek nézni. Az állomáson Boronkay Sándor urambátyám várta két tüzes szürkével. Amint Géza kilépett a kupéból, Sándor mindjárt úgy mágához ölelte, hogy ropogott bele minden csontja. — No, csakhogy végre leereszkedtél hozzánk is, szólt igaz magyar vendégszeretettel Boronkay. Persze ti fővárosiak lenézitek a szegény falusiakat, azt hiszitek, hogy Budapesten túl nincs is élet. — Azt éppen nem hisszük, felelt Géza, de annyi szent, hogy falun nem szeretném tölteni életemet. — Persze, mert nem ismered a falut, rántott egyet a vállán Boronkay. Ismernéd meg csak a mi életünket, tudom, eszedbe se jutna sohse a főváros. Minő disznótorok vannak itt, minő ivások ! Aztán mennyi temérdek szép leány! Géza csak ajkát bigyesztette a falu magasztalá- sára. De midőn Boronkay kastélya elé értek, mégis csak meg kellett vallania, hogy csinos falusi lak ez. Szép virágos kert terül el megette, mely a Lili gondos kezére vall. Amint a hintó befordult az udvarra, Boronkayné és Lili már ott állottak a verandán, hogy a vendéget fogadják. Szívélyesen üdvözölték a kiszállókat és annyit Gézának rögtön el kellet ismernie, hogy a Lili nagyon szép kis leány. A falusi leányokról alkotott véleménye is egyszeriben megingott, amint a Lili ezüsthangja megcsendült, mert a kis eszemadta ugyancsak nem restelkedett a fővárosi ifjú előtt, de úgy pergett a nyelve, mint a parancsolat. A jó bortól és szép leány szemétől mámorosán tért Géza nyugalomra. Egész éjjel vadvirágokról álmodozott. Szép falusi leányok incselkedtek vele, kik vadrózsákat tartottak kezükben és azzal szivét sebezték meg. Amint másnap felkelt, már a reggelivel várta őt a család. Jó bivalytejes kávéval, sonkával, theával kínálták a vendéget. Azt el kellett ismernie Gézának, hogy jobban élni Budapesten se lehet. Délután átjött a Lili barátnője, Molnár Ilona, egy nagyon szép barna leány. Lehet, hogy a kiváncsiság is hajtotta a kicsikét ; bizonnyára látni akarta a fővárosi urat, a mire bizony kis falujokban nagyon ritkán kínálkozott alkalom. A szép Ilus meg éppenséggel elbájolta Gézát. Az első pillanatban megvallotta magának, hogy ilyen gyönyörűséges leányt, még Budapesten se látott soha. Minő szépség! Micsoda elragadó teremtés ! Oh az ilyen vadvirág kedvéért lemondana biz ő a főváros örömeiről és akár pusztában is eltöltené életét. Géza érezte, hogy baj van. Valósággal rajongott a kis Ilonáért, s nem mozdult mellőle. Amint egy szép nyári délutánon egyedül maradtak a kertben, Géza hirtelen igy kezdett beszélni: — Bájos Ilona nagysád, közeledik már a búcsú órája és mondhatom, hogy én nagyon nehéz szívvel válók meg innét. — Ugyan ne mondja! mosolygott Ilona. Hiszen én mindég azt hallottam, hogy ön nagyon rósz véleménynyel van a vidékről és csak a fővárosban érzi jól magát. — így volt ez eddig, sóhajtott Géza, de bezzeg a nagysád ismeretsége ugyancsak alaposan megváltoztatott engem.
