Szatmármegyei Közlöny, 1899 (25. évfolyam, 1-53. szám)

1899-01-01 / 1. szám

SZATMAR MEGYEI KÖZLÖNY

Az év mesgyéjén.

Rövid idő egy esztendő, a szarnyaló örökkévalóságban alig egy szárnycsapás ; rövid perez annak, ki dolgozik, hosszú végtelenség* annak, ki elfáradt keserves küzdelemben. A lefolyt év nem a munkának eh, hanem a ket- ségbeesett harezoknak; nehez idő volt. telve töméntelen keserűséggel; s a magyar eltemetvén a régi esztendőt, aggodalommal áll meg az ujev küszöbén s alig meri reménykedve köszönteni a jövő hajnalát.

Hiszen ki tudhatja, mit rejt méhéhen ez az újév, mely nehéz válságok közt reánk virradt, melyben talán nem leli helyét az öröm s csak a bánatos gyász üti fel tanyáját. Talán jótétemény, hogy látnoki kéz nem lebbenti fel azt a fátyolt, mely jótékonyan takarja el a jövendőt, nehogy biztos reménytelenség elviselhetetlenné tegye a jelen szenvedését. Ne fosszuk meg az aggódó nemzetet egyedüli kitartó barátjától, a reménytől.

Reméljük, hogy ez a harczi riadók közt született válságos ujesztendő jobb lesz a sírba szállott testvérénél; hogy az újév ünnepe uj üdvös elhatározásoknak kutforrása lesz; hogy ébrednek valahára önzéstelen, nemes érzelmek s ellenállhatatlan hatalommá egyesülnek a közjóiét megmentésére. Hiszen itt áll előttünk összétépett képpel, szétmarczangolt szívvel imádott közanyánk a haza, könyörgésre kulcsolt kézzel azt kiáltván : veszélyben forog a sorsom, zátonyra jutott alkotmányos életem, segíts magyar nemzetem !

Szomorú ez újév, kezdete; elcsüggedten alig merünk jót kívánni, csak fohászkodunk, hogy óvja meg a magyarok Istene balszerencsétől a négy folyam hazáját. Erősítse ezt a nemzetet, hogy hü maradjon ezredéves hagyományaihoz, hogy elszánt bátorsággal intézhesse sorsát mely saját kezébe van letéve. Oly nemzet mely elfelejti, hogy sorsának saját maga az ura, a mely nem tud segíteni magán : azt ég ura sem segíti.

S át erejéből kell, hogy hatalmassá nőjjön lóvá sülyed, csak saját gyöngesegét

luljon a múltból. Nem sors szeszélye fenn ezer évig ezt a nemzetet a nyu- /ilizácziót fenyegetett vészek tomboló ek kellő közepén. Fentartotta ezt a ját fiainak ereje és bátorsága, fentar- ;zivekben lángoló hazaszeretet, a rab- sem elenyésző szabadságérzet. Ezek fenn, ezekkel tudott legyőzni minden

séget.

szenvedéseink árját is saját hibái zu- reá. Az egyenetlenség, a viszálykodás

T A r< C Z A.

A teremtés titka.

Irta: Flatntnarion Kamill.

— Fordította: Károssá Ödön. —

Együtt tértem vissza Calaisba, Desfontaines barátommal, kinek „Eros“ czimü hires költői művét az egész világ olvasta az elmúlt télen. A tenger nyugodt volt. mint egy tó. Az ég kéken terült el fejünk felett, csak itt-ott beszórva felhőkkel. Lassan sétáltunk a kikötőben, tudományról, filozófiáról csevegve, midőn barátom a városnak látóhatárra rajzolódott árnyát látva, sóhajtva, mintegy a saját gondolatának felelve, mondá:

— Ezt a várost nem láttam, mióta nagybátyám elutazott és az emléke, mégis oly drága

............

— Tényleg, szóltam én közbe, ön még sohase mondá el nekem azt a calais-i történetet, amelyről oly gyakran tesz említést, pedig úgy tetszik nekem, mintha — s itt barátom nedves szemeire pillantottam — nem csupán filozófiai emlék lenne az.

— Kettős emlék, ismédé ; nagybátyám az ő

különcz eszméjével a teremtésről és............... Ő a ki

sziv

emet bírta teljesen.

— Még jó felórai időnk van, nem telnék-e el kellemesen, ha ön emlékeznék, én pedig hallgatnám ?

Leültünk tehát hajónk előtt és barátom elmesélte ami következik.

*

* *

Az esemény, a melyről önnek beszélni akarok, már régen történt. De hisz minden oly gyorsan múlik!

Egyszer olyan nyári est volt, mint a tegnapi, izgató, viharos, eiektrikus. . . .

Kijátszva a családi szigort, átjött egy éjét velem tölteni Calaisba az a különös teremtés, nem törődve a kétszeri átkelésnél dühöngő viharral Talán nem kellett volna engednem a hatalmas vonzásnak, melyet

melyek mindenkor ott lakoztak a magyarság szivében, tettre bátorítván elleneit, kik e test- vérharezokban lelték a legfélelmesebb fegyvert ellenünk. Nem is mulasztották el azt szítani, a magyart a magyar ellen ingerelni.

De azért, ha a romlás szelén álltunk is már gyakran : elpusztulni, nem pusztultunk el soha. Erőt kölcsönzött a csüggedő összességnek a nemesen érző egyesek tántoríthatatlan bátorsága, kitartásra buzdítván a lankadókat a tespedés közt habozókat. Találkozott mindenkor számos igaz honfi, provindentiális férfi kinek meleg szivéből áradt az önfeláldozó meleg honszeretet, ki maga köré gyűjtötte a gyöngéket, erőt lehelvén keblükbe a saját nagyerejü lelkének meggyőződéséből. E férfiak hazaszeretete mindig sikeresen birkózott a közszabadságért, nem engedte kiveszni a nemzet legdrágább kincsét, ezeréves alkotmányunkat. Ezek tudtak küzdeni lelkesedéssel szent alkotmányunk bástyáin, szükség esetén saját piros vérükkel áztatván azokat, harczolván dicsőségesen, úgy hogy még bukásukban is győztesek maradtak.

Néhány évtized békés munkája után, melyet háborítatlanul szentelhettünk egy elmaradt kultúra gyors pótlásának (nagy és szent munkának.) néhány évtized leforgása után, hogy kivívtuk ősi alkotmányunk visszahelyezését szent jogaiba, ime itt állunk egy örvény szélén; fejünk felett tornyosulnak vésztjósló felhők, veszendőbe indul megfészitett erőnk munkája.

íme, ez a képe hazánknak, mikor búcsúztatjuk egy leszállt esztendő meddőségét, s nehéz szívvel köszöntjük az újév ismeretlen hozományát. Boldog újévet kívánunk hazánknak!

H I R E K.

— Lapunk tisztelt olvasóinak, barátainak és munkatársainak boldog újévet kívánunk.

— Elhalasztott mulatság. A „Kölcsey Egyesület“ által a helybeli régi kaszinó felszerelései javára Szilveszter estéjére tervezett mulatságot j a n u á r 6-ra vagyis viz kereszt napjára elhalasztották. Az estély műsora a következő:

1. Magyar dal. Enekh: Czimbolinecz János ur és neje.

2. Hangulat. Égy 25 éves leány naplójából. Irta és felolvassa : Nemestóthi Szabó Hedvig k. a. 3. Egy kis vihar. Vígjáték. Irta: Dreyfus Ábrahám. Személyek: Férj — Baudisz Jenő ur. Feleség — Jászi Alice k. a. 4. Társas vacsora után juksz-tombola érdekes nyereményekkel. Betépti dij 1 korona, családjegy 3 korona. Tombolajegy ára 20 kr. Kezdete este 8 órakor. Igen látogatott és jó mulatságnak ígérkezik. — Lapunk zártakor Czimbolinecz János ur és neje, közbejött akadály miatt, a közreműködéstől visszaléptek. A rendezőség igyekszik más közreműködőt megnyerni.

— Városi közgyűlés. Nagy-Károly város képviselőtestülete deczember 26-án közgyűlést tartott, a melyen a hús-, bor-, szesz- és szeszesitalok és szeszes folyaszépsége gyakorolt reám, s nem kellett volna a fiatal hevesség álmait bátorítanom. Hanem az utolsó éjen, a melyet Londonban tölték, oly mély és őszinte fájdalommal hagytam el, hogy búcsúnk, tudtam, nem lehet igaz; picziny kezét szorítva, éreztem, hogy közte és egész valóm közt feloldhatatlan a kötelék.

A szünidőket rendesen Calaisban töltöttem. Az ő látogatása egy csepet sem lepett meg, miután gondolatom, visszatértem óta ép oly energikus, mint titkos erővel volt az övéhez kötve. Suggestio! mondaná ön. Ki tudja.? Ó elbájoló éjek ! Miért tűntök el oly hamar, s nem hagytok-e bennünk több bánatot, mint boldogságot ? Miért, hogy szomjas lelkünk vágya telhetetlen marad és miért oly mély a távoliét érzete, habár a kéjes órák rég eltűntek, miként a futó villám. . . .

Barátom tekintete a tenger végtelen síkján veszett el, s úgy látszott, mintha egy monológba kezdene.

—■ Mily költői hangulat ! szóltam a vállára ütve. Nem tagadhatja el, hogy poéta.

— Másnap, folytatá, követém a város magaslatára vezető utat, mely a hajók mellett vezetett, hogy egy pillantást vessek a gyermek elhagyott hazája felé, midőn egy keresztutnál rögtönösen szemben találtam magam nagybátyámmal, a tisztes Bőé gróffal. Az angol partokon akarta kipróbálni a hóna alatt hozott uj távcső jóságát. Sohasem csalódtam még eddig atyai jóindulatában, éppen azért most, midőn előző napon Párisba utazás ürügyével búcsúztam tőle el, egészen fülem hegyéig pirultam e véletlen találkozás miatt. Nagyon jól tudta, hogy néha egyedül lakom egy kis pavillonban, mely nem messze Guise herczeg ódon kastélyától épült. De hát miért meséltem én neki a párisi utat ?

Nini! kiáltá, hát nem vagy Párisban ? És folytatá, látva növekedő zavaromat, melyből meg se kísérlettem szabadulni, te szerelmes vagy édes unokaöcsém; jól van, beismerem, hogy egyéb úgy sincs igaz a világon . . . , de még ez is 1 (s itt egyet legyintett a kezével.)

— Ah ! bácsikám ! kiálték, leküzdve hirtelen zavaromat. Nyakába ugorva két csókot nyomtam az arczára.

— Te gyengéden érzel, hanem úgy látszik", fáradt

dékok után fizetendő városi fogyasztási pótadó behozataláról alkotott szabályrendeletet elfogadták. Az esküdt bíróságokról alkotott törvény értelmében az összeíró bizottságba Brezanóczy Sándor, Spitz Antal, id. Za- nathy Mihály és Serly Ferenczet megválasztották.

— Behívás. Némethy Jánost, a ki annyi éven át állott a szatmári kir. folyammérnöki hivatal élén s a kit legutóbb kerületi felügyelőnek neveztek ki, most behívták szolgálattételre a földmivelési minisztériumba. Megyeszerte az ő távozását élénken fogják sajnálni, bár mint az V-ik tiszai kerület felügyelője továbbra is érintkezésbe marad vármegyénkkel.

A régi kaszinó választmánya deczember 30-án ülést tartott Kacsó Károly igazgató elnöklete alatt. A múlt ülés jegyzőkönyvét hitelesítették. Ezután bejelentette az igazgató, hogy a kiküldött bizottság tisztébe eljárt s átnyújtotta a kaszinó jegyzőkönyvi köszönetét Jelinek Rozália úrnőnek adományáért. A Kudla testvérek vendéglősök azt kérték, hogy a választmány engedje át a színkört télen egy lovarda társaságnak előadások tartására. Egy bizottságot küldtek ki ez ügyben adandó javaslattétel végett. Végül egyhangúlag a következő uj egyleti tagokat vették fel: Domby Sándor, Bodnár Károly, Andrássy Jenő, Poór János, Jakab Gyula, Fábry Lajos, Bodó György, Tóth Kálmán, Bródi Tibor, Uj- falussy Lajos, Spitzer Ödön, Hevess Nemtő, Merk Dezső, Viczenty Ödön, Tóth József hadnagy, Faragó Ödön tiszthelyettest.

— Tudomásul. Január elsejétől semmiféle összeköttetésem nincs a Szatmáron megjelenő „Heti Szemle“ czimü néppárti hetilappal. Ki kell azt jelentenem azért, nehogy e lapban megjelenendő híreket és informáczió- kat nekem tulajdonítsa valaki. Dr. Czirbusz Géza.

— Tombola-estély. A nagykárolyi polgári olvasókör február hó 4-én, saját helyiségében, könyvtára javára, tombolával egybekötött tánczestélyt rendez, melyre jóelőre felhívjuk a közönség figyelmét. A meghívók a hét folyamán fognak szétküldetni.

— Dalestély. A nagykárolyi dalegyesület 1899. évi január hó 7-én, szombaton, a „Régi kaszinó“ dísztermében Kun Miksa karnagy vezetése alatt, saját pénztára javára egy nagyobb szabású tréfás dalestélyt tart. A dalestély programmja: 1-ső szám. A vartyogi nagy dalnokverseny. Tréfás dalmű 1 felvonásban, Huber Károlytól. Személyek: A vartyogi uralkodó gróf Letlinger Béla. Bűbájos neje a grófné ***. Ordító Mihály alföldi halászlegény Czimbolinecz János. Kraxelhuber Tóbiás presburgi háziúr: Demidor Ignácz, Dímitríulu Mamaliga, román atyafi: Kolozsváry Miklós. Borovicska Janó, nyitrai birtokos: Tömpe Károly. Salamucci Maccaroni, nápolyi lantos: Pink Ignácz. Előforduló képletek : 1 A dalnokok harsogó bevonulása. 2. A vartyogi gróf üdvözlő éneke és öröminduló. 3. Ordító Mihály könyvfacsaró dalai. 4. Kraxelhuber Tóbiás páratlan kulturtana. 5. Dimitriulu Mamaliga országhóditó zengése, Borovicska Janó zenészeti panaszai. 7. Salamucci Maccaroni zengzetes érzelgései. A jury bölcs ítélethozatala. 9. A vartyogi gróf buzdító dicsbeszédt'- 10. A bájos grófné kegyelmes díjkiosztása. 11. A dicsé" dalnokok örömrivalgásai. 12. A dalnokok ünnepélyes és általános diszkivonulása. 2-ik szám. Veteránok. Tréfás kar. Szentirmay Elemértől. Belépődíj ülőhely 1 frt. állóhely 50 kr. A dalestély után tánczmulatság lesz. — Érdekes és mulatságos hangverseny lesz s hisszük azért, hogy a régi kaszinó tagjai, mikor először ad a dalegylet a kaszinó nagytermében hangversenyt, tömegesen fognak a dalestélyen megjelenni.

— A népkonyhán karácsony első napján 86 adag ebédet osztottak ki a szegények között s naponta 40—50 szegény részesül ebédben.

vagy. Birnál-e egészen a csúcsra jönni velem és kipróbálni ezt az uj látcsövet ?

No de kedves barátom én önnek még be sem mutattam nagybátyámat!

* *

Ez isteni emlékű évben én éveimnek harminczadik röptét számláltam, Bőé gróf pedig az ötvenediket. Ez a húsz évi külömbség egyrészt összébbhozott, másrészt pedig szétválasztott bennünket. Mind a ketten körülbelül ugyanazzal az Ízléssel megáldva, ugyanazokért a tudományokért hevülve, szellemünk ugyanazon tudományos utat követte. Az ő korának az enyém feletti felsőbbsége neki bizonyos erkölcsi fensőbbséget is adott, mely sérthetetlen volt. Tényleg nem voltunk rokonok, mígnem egyik nénémet nőül vette, ki szintén özvegy volt, de már az első naptól szeretett unokaöcscsének hívni és nagybácsinak hivatni. Calaisi lakása egy igazi muzeum volt. Egy ódon furcsa torony mindenféle szobákból. A földszinten van a biliárdterem, környezve másodkor- beli kavicsokkal, szalmából kitömött állatok, miket a hajósok hoztak. Az első emeleten az eoédlő és a szalon egy kis parkra nyílt, a másodikon a szobák és a harmadikon a könyvtár, három vagy négyezer kötettel. Végül még egy kis obszervatórium, ahonnan a szem a városka felett egészen a tengerig lát.

Szenvedélylyel művelte a csillagászati tudományokat és már több nevezetes felfedezést tulajdonítottak neki. Igen gyakran beszélgettünk a természet prob leméiről, gyakrabban és bensőbben, mintha ugyanazon korban éltünk volna, mert két különböző felfogásunk lévén, az bizonyos érdeket adott vitáinknak. Szokása volt bizonyos gyengédséggel tegezni engemet. Neje halála óta, úgy tiz év óta, egyedül élt, visszavonulva, nem is hívták Calaisban máskép, mint a torony remetéje. A végtelenségig jó volt és feltétlen elnézője minden emberi gyengeségnek: nem kivétellel azonban, mert nemes és egyenes lelke formális gyűlöletet érzett a tettetők és haszonlesők iránt, akik oly jól tudják az embert személyes érdekeikben kihasználni. Ezeket ő az emberiség testén élősködő fekélynek tekintette ; őrizkedett is tőlük, mint a tisztátalanságtól. Feltűnés és

i