Szatmármegyei Hírmondó, 1917 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1917-02-25 / 8. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMÉGYEI HÍRMONDÓ 8-ik szám. akarja, hát nem veti be semmivel. Békében tehetett igy, de ma, mikor életével sem rendelkezik a honpolgár, földjének termőértékével még úgy sem. A nemzet közvagyona az ő földiének termő ereje, meiyet azok is védenek, akiket mások földjének termésével kell a nemzetnek ellátnia. Az ország ellentáiló képességét csorbítja, aki földjét elvonja a közélelmezéstől. Valakinek kevesebbet termelnie, mint amennyit tud, épen olyan nemzetellenes bűn, mint többet fogyasztania, mint amennyire joga van. Az ¥. badiköIcsöBjegyzés eredménye. Bár a jegyzési Sielyek nagy száma következtében a végeredményt biztosan tudni még nem lehet, bízvást tehetjük az összeget 25Ö0 millió koronára, mivel a pénzügyminisztériumhoz eddig beérkezett jelentésekből máris kitűnik, hogy az V. hadi kölcsön jegyzése felül van a 2300 millió koronán, mely összeg természetesen a fenti okból még nem végleges. Minden eddigi hadi kölcsönjegyzés tehát magasan van túlszárnyalva. Olyan siker ez, mely csattanó válasz ellenségeinknek békeajániaíunkat fennhéjázó dölyfös hangon töríént durva visszautasítására. Magyarország összes néprétegeinek együttműködése most is olyan végeredményt hozott létre, mely boldog büszkeséggel tölti el .mindnyájunk lelkét. Ezt a legújabban kiállott siker- dus nemzeti erőpróbát annál magasabban keil értékelnünk, mert színig magunk is alig mertük álmodni, hogy nemzeti áldozatkészségünk az előző próbatételeket is szinte kimeríthetetlen biztossággal ,felülha!adja — a háború harmadik esztendejében. Ha fontolóra vesszük, hogy az első magyar hadi kölcsön 1175. a második i 132. a harmadik 1984, a negyedik 1933 millió koronával zárult, az ötödik pedig 2500 millió korona, akkor beláthatja mindenki, hogy Magyar- ország ismét bizonyítékot adott gazdasági erejéről. Ez a megáll.-ipitás jogos büszkeséggel, megnyugvással és elégtétellel tölthet el benAz biztos! Férj: Nem a te pénzedet költőm. Asszony : (Fellobanva.) Nem ? Hát hová lett a hozományom ? Még beszélsz? Kimondom hát. Szemedbe vágom : A hozományom hozott vissza mindig. Gyávaságod takarója lett a pénzem ! Férj: (Felszisszen, mint akit érzékenyen megszurnak.) Ezi . . ezt . . . a szemembe mondod? (Kitörő haraggal.) Ez felségsértés. Ez árulás . . . hadititok. Megcenzurázlak. Hol a cenzúra? Ilyet mondani. Felakasztatlak! Főbe foglak lövetni. Azután a füledbe kiáltom, hogy haljad: „Így bűnhődik a felségsértő, asszony !“ Asszon : (Fagvasz.ó közönnyel.) Tessék. Én tudom, mit csináltál. Jelents fel a katonai hatóságnál. Lövess főbe. En még ott is, — a vérpadon is — kikiáltom : igen, az én pénzemért vagy itthon ! (Tüntetőleg kivoul az ajtón.) III. Jelenet Férj : Ténfereg a szobában. Dühösen néz az ajtóra, amelyen keresztül kiment az asszony. Majd visszatér az asztalhoz és beleroskad az egyik nádszékbe. (Kétségbeesetten.) Vesztettünk ...! Itthon. Elvesztettem a csatát... 1 Győzött az asszony. (Függöny le.) nőnket. Ha pedig még ehhez hozzávesszük azt a tizennyolc milliárdot, amit Ausztria jegyzett hadi kölcsönre, akkor ellenségeink maguk is láthatják, hogy a monarchia két állama majdnem 27 milliárdot szolgáltatott eddig a háború vezetésének költségeire s ebbői a megállapításból észbe kaphatnak, hogy hiába számítanak pénzügyi kimerülésünkre, annál kevésbbé, mert meg vagyunk győződve, hogy nemzetünk áldozatkészsége nemcsak hogy nem fog lankadni a jövőben sem, hanem — mint a példa mutatja — még inkább fokról-fokra emelkedni fog s át vagyunk hatva a biztos tudattól, hogy elbizakodott, ádáz ellenfeleink békekötésre kényszeríteni képesek leszünk. Kitartunk fronton, front mögött. És a háborút győzelmesen végigharcoljuk gazdasági téren is. á gyermekek és a Saabom. A háború okozta nehéz helyzet súlyát megérzik a gyermekek is. Nem kell mindjárt a legsúlyosabban sulytottakra, a szegény hadi árvákra gondolnunk nagyon érzi a mai élet terhét az olyan gyermek is, akinek atyja, anyja itthon vau és gondját viselheti, ami sokszoros gond, holott sok mindenféle központ és hivatal van hivatva a létfen tartási gondokat megosztani. Különösen az iskolai élet képén látszik meg a sajátos viszonyok sokféle nyoma. Ott, ahol a gyermeknek érdeklődését, napi szellemi és testi munkáját kívánják el tőle, látszik, hogy mily sok nehézséggel kell megküzdenie. A félévi értesítő osztás aktualitásából kifolyólag „Az Est“ egy érdekes leveiet közöl. A magyarázat arról, hogy miért kapott Kovács András egy tárgyból elégtelent. Az első négyesre akkor felelt, amikor az előző napon apját a menetszázaddal kikisérte az állomáshoz. Egész délután a kaszáimra kapuban és a . peronon ácsorgóit. A másik négyest úgy kapta, hogy egész délután lisztjegyért álldogált a városháza, előtt. Mikor hazament, hiába varia, hogy felgyűljön ablakuk alait az utcai lámpás. A házban már régen nem volt petróleum; az utcai lámpa lecsapódó világánál tanúit. De a lámpa nem gyuladt fel sem aznap, se másnap. Ezentúl András vette át a kora reggeli szol gálatot, hogy délután tanulhasson, mig nem kell lámpa. Már hajnalban elment blokkért és 8 órára haza is vitte a kis zsák szenet. De ? nagy tolongásban úgy összenyomták, ho fejfájást kapott s mikor a tanár kihívta, s hallotta a beszédet a nagy fülzugástól * hogy még gondolkodni tudott volna. Így 1 a harmadik négyest. Félévkor megbukott, Ha novellaszerüen hat is a Kovács JC története, nem valószínűtlen. Legalább hasonló eset nagyon sok történheti^' áldozatai az ilyen gyerekek is a vilf nak. Hogy igazságtalanul szenvedr bizonyos. Ha van reá lehetőség, azon^ minden illetékes tényezőnek, hot.^ értékeket romboló hatásától rmJ 1 J note megmenthetőt. A tanárnak nem ,yerfm szébe temetkezni ilyenkor, hai^eVgtej társadalmi helyzetét és otthonja ^ számításba véve, mentségeit m rülni az igazságtalan sujtást. |{ezejr). Hasonló szellemben amikor tandíjmentesség elintézését v^ve . gyermeki munkaerő is igér2ig0ru’ ságtalan a régi, kényelmjmentcss. teleivel mérni. Pláne, hqn szó épen azoknál a gyermek;] fogva’ £gf szegényes családi körülflyá t. ugyan érzik a háborús HÍREK. Várakozás. Irta: Jácint. Harmatos, zöld kis kertünkbe’ Elmélázva járok. Valakire, aki nincs itt — Szomorúan várok. Vaiakirt*, aki talán Másra gondol éppen; Valakire, akinek tán Más é! a szivében. Nem átkozom ... Nem én — ezért. . . — Nem tehet ő róla, Hogy a szive lemezére Más képe van Írva. S akkor is ha kis kertünkbe’ Andalogva járok . . . Nem ő reá ... — a lelkére, Emlékére várok . . Személyi hir. Báró Majthényi József közélelmezési biztos f. hó 23-án vármegyénkbe érkezett és működését újból megkezdte. Szávay Gyula, a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara illus tris íi;kára, bejelentette e tisztségről való visszavonulását s a március hő 1-ső napjára Összehívott kamarai közgyűlésen fog búcsút venni a kamaratói. Szávay Gvula 34 évi tényleges közszolgálati idejének befejezése alapján válik meg hivatalától, mely időnek felét a debreceni kamaránál töltötte. Működése kapcsolatos a debreceni Kereskedelmi és Iparkamara nagyfokú előrehaladásával, mert Szávay Gyula az ő nagy tudásásával, végtelen munkabírásával és soha nem lankadó szorgalmával, eloquentiájával, humorával és ötletességével, közgazdasági és publicistikai kiváló tekékeny- ségével és szeretetreméltóságával nemcsak magának, de a kamarai intézménynek is sok barátot tudott szerezni. Szávay Gyula egész leikével csüngött hivatalán és gyönyörködhetett munkálkodása gyümölcsében, mert a siker«'* egész sorozatát aratta S most, midőn eze". állásból távozik, nagyszámú barátja é tisztelői — akik közé mi is tartozunk — végtelenül fogják sajnálni távozását és csak az fogja őket megnyugtatni, hogy Szávay Gyula nem vonul vissza közpályájától, hanem folytatni fogja termékenyítő munkáját, melyre oly nagy hivatottsága van és amily munkára szeretett hazánknak most inkább lesz szüksége, mint valaha volt. f«+és. Dr. Popovics Kornél cs. és k: •’ki jelenleg az olasz t, Őfelsége az el- ••itéz magatartása ‘üntette ki. közgyűlés. zonyokra, ‘öltése gye ri
