Szatmármegyei Hírmondó, 1917 (7. évfolyam, 1-8. szám)

1917-02-18 / 7. szám

2-ik oldal SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 7-ik szám. hogy dr. Péchy Istvánt támogassuk szavazatunkkal, annak nyernie kell, mert ügye jogos és igaz. Az igazságnak pedig mindig kell győzedelmeskednie! Sokan vagyunk, de összetartás, tömörülés nélkül gyengék leszünk. A 22-iki megyei gyűlésre jöjjön el minden törvényhatósági tag! Tegyük le egy félórára a könyvet, a tollat, a kalapá­csot, a vésőt s győzni fogunk! Braneczky József, törvényhalósági bizottsági tag. Közigazgatási bizottsági lés. Vármegyénk közigazgatási bizottsága f. hó 9-én tartótra meg rendes havi ülését Csaba Adorján főispán einöklése alatt. A főispán megnyitó szavai után dr. Péchy István alispán helyettes jelenti, hogy az or­szágos közélelmezési hivatal elnökének — ilos- vay Aladár alispánnak hivatali állásától való felfüggesztését kimondó rendelete folytán, az 1885. XXI. t.-c. 69. §-ának intézkedése alap­ján január hó 15-töl az alispánt' teendőket ő teljesíti. Minden igyekezete oda irányult, hogy a vármegye közigazgatása meg ne érezze azt a hiányt, amelyet a \ármegye alispán­jának a közigazgatás vezetésében kifejlett te­vékenységének nélkülözése okozott, kiváló gon­dot fordított arra, hogy a-sürgős, azonnali in­tézkedést igénylő ügyek soronkivüli elintézése mellett minden körben a megfelelő munkásság fejtessék ki, amely a közigazgatás zavartalan menetét általánosságban is biztosítja. Termé­szetes következménye ezen törekvésnek, hogy az eb adók -munkakészségét és képességét fokozottabb mértékben kellett igénybe vennie és örömmel jelentheti, hogy az előadói kar átérezve a reá j ők nehezedett helyzet által támasztolt követelmények szükségs erőségét és jogosságát, teljes munkakedvvel állott ren­delkezésére, hqgy egyesült erővel biztosíthas­sák — ezen átmeneti id őzak alatt is — a vármegyei administráiió folytonosságát. A vármegyében még mindig folyamatban lévő termény rekvirálás körüli eljárás ellenőr­zését és vezetését az 0. K. H1 báró Majthényi József orra bízván és egyben őt a requirálás- nál eddig • alispáni hatáskörbe utalt tigvek in­tézésére is felhatalmazván, ezzé! ezen ügykör­ben annak befejezéséig az alispáni hivatal részéről az intézkedési jog szünetel, ennek dacára, hogy a requiráiás eredményéről kellően tájékozva legyen, fenntartotta a hatóságok jelentési kötelezettségét, amelyekből már ma is constantálható azon nem Vxirt eredmény, hogy a termény requiráiás eredménye semmi esetre sem fog Jul maradni a kivétett contingensen, sőt csaknem bi fosra vehető, iiogy azt meg fogja haladni A liszten kivid felterjesztésére 150 mm. babot, 1Q0 mm. köles;, 1;)0 mm. aszalt szilvát •bocsátottak az illetékes központok a vármegye rendelkezésére, amely élelmi cikkek részben már elosztattak, részben most kerülnek elosz­tás alá. Január havában összesen 230 mm. vilá­gitó kőolaj osztatott ki a vármegyében, a kőolajból, dacára ' állandó sürgetéséinek és személyes közbenjáratásuak, sem a decemberre, sem a január hóra kereskedelemügyi miniszter ur altat megállapított egész mennyiséget níég nem kaptuk. A Tisza, Szamos, Túr, Kraszna folyón esetleg bekövetkezhető tavaszi árvizek ellen a védekezés szervezeté iránt a társulatokkal egyetértőteg az intézkedések megtéleitek. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban dr. Falussy Árpád bizottsági tag szóvá teszi, miszerint történt-e intézkedés, hogy a cselédek, önálló kisgazdák és hadifoglyok havonkénti fejkvótája 14 kilóra emeltessék fel. E felszólamlásra alispán helyettes kijelenti, hogy távirati rendelkezést adott ki, mely szerint a főszolgabicák a rekvirálást ezen intézkedés figyelembe vételével hajtsák végre. Mangu Béla vm. főjegyző jelenti, hogy Gyiigye község bírája 1 hónapi fogházra való ítélése miatt állásától fölfüggesztetett. A bizottság azt az arányt, mellyel a köz­ségek a körorvosok utiátalányálVoz hozzájárulni tartoznak, megállapította. Plachy Gyula kir. tanácsos, pénzügy- igazgatói jelenti, hogy a múlt hóban egyenes adóban befolyt i 27,145 K 58 f, hadmentességi adóban 203 K, bélyeg- ls illeték adóban 03,033 K 12 f, ital- és fogyasztási adóban 32,266 K 41 f. Dr. Schönplúg; Béla tiszti főorvos jelenti, hogy a vármegye közegészsége január hóban kedvezőtlen volt A járványok gyökeres elfojtása biztosan remélhető akkor, •,ha a ferfötlenitőgépek a hozzáértő személymtel' megérkeznek. Bodnár György kir. tanfelügyelő jelenti, hogy az elmúlt hónapban 18 .iskolában végez­tek iskolalátogatást. " Az államépjtészeti hivatal főnökének és a vármegye főállatorvosának jelentése után az ülés véget ért. a 1 — B ! Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának. | ____„ rw.jjä áz ipari árak. A gazdák országszerte jajveszékelnek, hogy el kell veszniük az ipari cikkek hallatlan árai miatt. A minap is országos egyesületük révén memorandumban fájdultak a kormány­hoz arra kérvén, hogy vessen véget az ipari cikkekkel űzött uzsorának. Ez a mentorandum nem az első. Egy párat már visszautasította a kormány azzal, hogy lehetetlen az ipari Cikkek árát maximálni, mert azok minőségben, formá­ban, értékben annyira különbözők, bogy nem lehet egységes kulcs szerint kezelni valamennyit. Bátran a szemébe nézhetünk ennek az állításnak, mely mögött nem az igazság, hanem a kartelleknek és az ipari Ausztriának gazda­sági érdekei húzódnak meg. Miért lehetett Németországban maximálni az ipari árakat. Hiszen Németország még inkább iparos állam mint mi vagyunk, az ipari termelés ezerféle, mégis megtalálta a .módját, annak, hogy miként lehet a kereskedelem túlkapásait megfékezni. Kerületenkint árme'gállapitó bizottságokat léte- siíett, melyek a tényleges előállítási árat és a hozzá számítható tisztességes hasznot véve alapul méltányos árakat állapított meg. Nálunk sem lenne ez lehetetlen. Nagyobb lehetetlenség az és mégis megtörténik, hogy a gazda kénytelen összes terményeit a kormány által megállapított áron odaadni, de ugyanek­kor, egv kocsiért 400 koronát, egy lószerszá­mért 310 koronát kell fizetnie. Ä gazdasági eszközök, ruhafélék, lábbelik ára a réginek ötszöröse A napszámosnak tízszeres árat fizet a gazda, mig terményeiért csak a békebeli ár kétszeresét kapja Ha az ipari és kereskedői világ az élelmiszerek áraihoz szabná saját árait, úgy ez ellen nem lenne senkinek kifogása. Azonban a kereskedelem sokkal nagyobb szabadságot élvez, mint a mezőgazdaság. Az iparos pedig, ki anyagát a kereskedőktől szerzi be, kénytelen hozzá igazodni. Nem a kiske­reskedő és kisiparos csinálja a drágaságot, hanem felülről csinálják a nagy cégek, a kar­tellek. Mi ide lent, az árdrágítás tövétől messze élvezzük annak távoli fattyúhajtásait. Hogy miért nem tesz a kormány az ipari cikkek drágítása ellen, annak két valószínű oka van. A kartellek és az a körülmény, hogy az iparüző Ausztriával, mely testvériességre hivatkozva elkívánja terményeinket, nem tudunk megbirkózni, mikor árucikkeinek értékesítéséről van szó. A nagyhatalmú kartellek pedig ezer argumentummal bizonyítgatják a kormány előtt, hogy a kereskedelem szabadságát nem lehet megkötni, ami azt jelenti, hogy a fő elárusítók szabadon szedhetik a milliókat. Az ő zsebükbe nem lehet belenyúlni. mintha szégyelnének az asszony szemébe nézni. Aztán Babuka töri meg a csendet. Sugárzó két szemét rászegezi az anyára. , — Hát lehetetlenség, hogy idejét úgy ne oszthassa be, hogy gyermekét egy órára szabad levegőre ne vihes.se. — Igen, igen jól -mondod Babuka, biz­tatta a szép leányt Keresztiné. — Én vigyem ? — Igen, magának kellene vinnie . . . — Én, akinek férje tisztességes iparos. Akinek ura harctéren küzd a hazáért. Én vigyem Hiszen kinevetne az utca. Ujjal mutatna rám. — Ni Barabásné már pesztrává lett . . . Lángvörös lett mind a két urhölgy erre. a szóbeszédre. Szemükben a méltatlankodás tüze égett, hogy szinről-szinre hallaniok kellett és látniok, mint győzi le az álszemérem, a hiúság a megbomlott iparos világ hamis felfogása — az anyát. Az anyának diadalmas önfeláldozását. Az emberekkel, a világgal való nemtörődést, sőt megvetést. Egy gyermek életéért. Egy leendő polgárnak élete megmen­téséért, amely polgárokra a nemzetnek ma oly nagy, életkérdéses szüksége van, hogy élhessen, hogy jövőjének szálait újra felvehesse. — Én fogom megmenteni ezt a gyer­meket — kiáltott fel Babuska. — És én veled leszek a megmentésben, szólt zuhanó komolysággal Keresztiné. — Ide adja ezt a szegény hervadó gyer­meket. Az anya könnyedén mosolygott. Azt hitte, egy szeszélyes, hirtelen fellángolt elhatá­rozásáról van szó. Nem is komoly az egész beszéd. De ime a gyermek már a kis kocsiban van. Kellően ellátva kendővel. — Viszem . . . — Visszük. Az anya vállait vonogatta. Hát legalább jó helyen lesz. Én pedig dolgozhatok. — De dolgozzék, komolyan dolgozzék aztán Teréz — pattogott Babuka és szép kezét intöleg emelte fel. Babuka pedig indította a kis kocsit. A benne ülő Pista pedig mosolygott; nem tudta hova viszik, mi sors vár reá. A kocsi már az udvaron van . . . — Hadd kisérjem el legalább, szólt az anya egykedvűen . . . Talán sírni fog utánam. — Teheti, jöjjön ! És az anya ment. Már alkonyodott. A két urhölgy vitte, taszította a kocsit ... és egyenesen a babuskáék háza felé tartottak. Ott betértek . . ; A szülei hallván a történteket, szívesen befogadták a kis Pistát. Legalább addig, amíg megmentését biztosíthatják . . . Az anya egy csókkal búcsúzott, mikor látta, hogy kis fia mily mohón fogyasztja a tejet és más gyermekek előtt kedves eledelt. És vissza se nézve, távozott. A kis Pista nem sirt anyja után. Olyan jól érezte magát. ■ Babuka minden nap, ha napsugaras idő volt vagy borulat . . . meg- kocsikáztatta a nagy, hatalmas kertben a meg­mentett Pistukát. Mert kétségtelenül elpusztul ha otth >n marad. Most már él. Piros az arca, eleven a mozdulata. Olyan kedves a gyer­meksége. * Babukának álmában megjelent szent Vince alakja. Úgy amint azt egy gyönyörű képen látta. Karjain elhagyatott gyermekkel. És hallotta gyermekek világhíres apostolá­nak szavait: — Te szereted az árva Pistukát . . . Jézust szereted általa. Te megmented a Pistu­kát : a nemzet megmentő apostolnője lettél. Oh ha téged sokan, nagyon sokan követné­nek, mily más kép tárulna elénk e vérözönös háborúk után. Higyjék el, nem álom ábránd ez. Eszmény, melynek valóra kellene válni e hazában is. Adja az Isten.

Next

/
Oldalképek
Tartalom