Szatmármegyei Hírmondó, 1917 (7. évfolyam, 1-8. szám)
1917-01-07 / 1. szám
2-ik oldai. SZATMÁRMEGYE1 HÍRMONDÓ kormányt a törvényhozási és a közvéleményt befolyásolni. Rendes békés viszonyok ez az ellentét az agrár és ipari érdekeltség között természetes. Mindkét képviselet csak hivatását teljesiti és természetes rendeltetésének tesz eleget, ha kizárólag megbízóink anyagi érdekeit védi. Most azonban nem éltünk békés időkéi, nem vagyunk rendes viszonyok között. A közérdek fogalmának, mellyel normális viszonyok között annyiszor visszaélnek, ha paríi- kurális érdekek propagálásáról van szó, ezekben az időkben végzetes nagy jelentősége van. Az állam most nincs abban a helyzetben, hogy akár az egyik, akár a másik foglalkozási ágat kedvezésekkel protezsálja. Agrár-merkantil ellentétek elsimítására most se ideje, se módja. Mos áldozatokról van szó, melyet a termelő- és vállalkozó osztályoknak egyforma készséggel kell meghozni. És ezeknek az áldozatoknak a megajánlásában azoknak kell előljárni, akik a társadalmi szervezetek élén vezető és irányitó szerepre vannak hivatva. Egészen viszás dolog tehát, ha az ipari körök a mezőgazdasági ellátás nehézségeivel, a mezőgazdasági körök pedig az ipari ellátás nehézségeivel foglalkoznak. A természetes és ilyen időkben szinte magától értetődő eljárás az volna, hogy az iparosok és vállalkozók vezetői egyrészt és a gazdatársadalom képviselői másrészt a maguk szakértelmét és tájékozottságát a saját szakmájukban értékesítsék a közérdek védelmében. Vagyis a gazdák és iparosok ne arról tanácskozzanak és memorandumozzanak elsősorban, hogy mi történjék a másik foglalkozási ágban, hanem arról, hogy mit kell csinálni a saját területükön, hogy a közellátás bajain, ameny- nyire csak lehetséges, segíteni lehessen. Az ipari körök sem tagadják, hogy az iparcikkekkel való ellátás terén is az elvisei- hetetlenségig nehéz viszonyok uralkodnak. A texlin és bőrárukat, tehát ruhát, cipőt, fehérneműt, vas, fém és fafeldolgozó iparcikkeit, a legszükségesebb szerszámokat, edényeket, bútorokat már alig lehet megfizetni. Hogy ez a drágaság nemcsak a polgári lakosság megélhetését nehezíti meg, de a mezőgazdasági termelésre is mennyire hat, azt szinte felesleges bizonyítani. Már most nn szívesen elhisszük az ipari képviseletnek, hogy maximálás és rekvirálás ezen a téren nagy nehézségekbe ütközik és a kezelés, rendkívül bonyolódott. De épen ő tőlük várjuk, az ő hozzáértésüktől, tájékozottságuktól, hogy megfelelő javaslatokkal és tanácsokkal siessenek a kormány és törvényhozás segítségére. Teljesen igaz, hogy a mezőgazdasági cikkekkel és nevezetesen az élelmicikkekkel való ellátás terén még'nagyon sok a tennivaló I és a viszonyok javításra szorulnak. De az j mégis visszás dolog, hogy amig ezen a téren legalább állandó a viszonyok megjavítására i való törekvés, addig az ipari cikkek áremelkedését semun sem korlátozza. Ha az ipari ér- deitség azzal akar kitérni a kérdés elöl, hogy az nehéz és bonyolódott, hát ezzei csak azt bizonyítja hogy fél a kérdés feltevésétől és megoldásától. /Mert nincs az ?. bonyolódott és nehéz probléma, melyet kellő akarattal és hozzáértéssé» meg ne. lehetne oldani. Az iparágak | különben is kartelekbe és központokba vannak szervezve és igy az ellenőrzés és szabályozás nem iifközheük valami leküzdhetetlen nehézsége. 1-ik szám. — „Bizonyára rólunk diétáznak — mormogta magában. — Bennünket szapulnak, pedig jobban tennék ha saját rongyaikat mosnák . . , “ Azzal ismét az asszonyhoz fordult: — „Megértetted . . . ? ! — Borsot törj az orra alá annak az asszonynak! S meg ne halljam, hogy megbékélsz vele, mig én oda vagyok . . . Petők Pálnak vagy te a felesége . . . Petők Pálé . . .! Értetted ! ?“ Dehogy is értette a szegény asszony. Könnyein keresztül, amely elöntötte szelíd kék szemeit, csak az urát nézte, az ő kedves . . . csukaszürkébe bujtatott urát . . . Mit törődött ő most a Kárász családdal, amikor a szive csordultig megtelt keserűséggel! Nem is látta őket, pedig alig voltak húsz lépésnyire tőlük. Az ura kifakadását sem hallotta s csak úgy gépiesen, lélektelenül válaszolt vissza: — »Meg . . . megértettem . . . Pedig nem értette. Csak azt tudta, azt értette, hogy ő most búcsúzik, hogy a párja messzi útra indul. Harcba, háborúba, ahol még az élete sem biztos ... Ezt tudta ő, ezt értette, ezt érezte csak ... Kárász Péter szintén beszélt életepárjához *. i Szelíden, halkan, békeíségesen. Az ö Színtársulatunk igazgatósága emelni óhajtván uj királyunk -megkoronáztatásának emlékünnep :t, egy stiiszerü darab szinrehozaíaíával rendezett díszelőadást. Szinte került „A király házasodik cinül tiszta költészettel, nemes bájjal megirt történelmi tárgyú színmű, melynek előadását megelőzte a karmesternő precízen lejátszóit nyitánya, Szelényi Ilonka, Erdélyi Liii, Marossá és Szép Gyula álla! előadott koronázási induló és a himnusz reiéneklése. A darab előadásán megérzett, hogy a mai színészek, pláne a mi társulatunk ritkán ad elő történelmi darabot. Az alakítás természete más szivében már nagyobb volt a hajlam, több volt a kivánat a megbékülésre. — „Vigyázz drágám mindenünkre! Neveld jól a gyermekeket! Ne mondja a falu: látszik, hogy nincs férj a háznál. S ha a szomszédasszony békülni kívánna, fogadd el a békülő jobbot. Hiszen ez a közös csapás kiengeszteli még a halálos elleneket is ...!“ — — „Mit ? — csattant föl az asszony. — Hogy én megbéküljek . . .? Nem, soha! Inkább temssenek halottan a sirba, hogysem együtt éljek vele . . .!“ — — „No, no, lelkem! Csak csendesedjél! Hiszen tudod, hogy én sem álltam eddig valami jó lábon velük ... De . . . most. A szenvedés . . . —“ — Semmi most! Semmi szenvedés 1 — vágott közbe villogó szemekkel az asszony— Ha annyira sziveden fekszik a dolog, békülj meg magad. De én... én nem teszem soha 1" — Kárász Péter nagyot sóhajtott és más irányba, terelte a beszédet, nehogy még keserűbbé tegye az elválásnak, amúgy is könnyes perceit. Nemsokára sorakozót fújtak. Zokogva borultak férjeik, nyakába, a síró asszonyok s kell, hogy legyen ilyen darabban. Ezért nem volt jó még a Sándor. Júlia játéka sem. Úgy mozgott az anyakirálynő földig érő öltözékében, mint egy modern toiletteben. Kevés erőt és fenséget fejezett ki játékával. Thurzó Margit abban a szerencsés helyzetben volt, hogy egy fiatal leányt, a banillát kellett megjátszania, amihez nem kell sok korhüség; a fiatal és szerelmes leány tipusa örökéiért'/. Nagyon kedves és szeretetreméltó volt. Lajos király fenkölt alakját Várady kreálta a nála megszokott komoly igyekezettel. A bán szerepében Marossy igen megfelelően játszott. Kiskópjai Nagykópjai Kópjai Imre mulatságos alakjába/: Jávor Antal ismét egyik legsikerültebb szerepére talált. Noha a csupa operett figurák játszása révén jelég egyoldalúan van foglalkoztatva, kiváló j színészi ösztöne megérezte, hogy itt történelmi ! hűségre kell törekedni és intelligens felfogással I felfedezte a szerep jellegzetességeit és neveísé- j ges viselkedésének megvolt a parlagias zamata, j ami annyira értékessé tette ezt az alakítását, i Győri és jávor Ervin korhű alakok voltak. Kedden az Elvált asszony cimü operettet elevenítette fel az igazgató. Szép Gyulával a főszerepben. A vendégszinész fellépése'érdekelte közönségünket, mert Szép Gyula egy pár évvel ezelőtt tagja volt társulatunknak. Tény, hogy azóta sokat fejlődött ez a fiatal színész, de még nem áll ott, hogy. eléggé elfogadható legyen nagyobb szerepében. Amellett, hogy hangja fátyolozott, noha nem kellemetlen, alakitő készsége még kiforratlan és színtelen. Nem tudta a szerepet kellő mértékkel érvényesíteni, nem uralkodott eléggé a színpadon, kisebb szereplőkkel szemben szinte visszavonult. Az asszony szerepét Szelényi Ilonka sikkesen, hangulatosan játszotta meg. Gonda szerepében Thurzó Margit nyújtott ismét lendületes, színes alakítást. Marossy kedélyes jó alak volt mint a hálókocsi-társaság igazgatója. Győri jól mulattatott a kalauz szerepében. Várady és Jávor voltak még igen jók. Szerdán a közönség; minden rétegében egyaránt igen kedvelt primadonnának, Thurzó Margitnak jutalom játékául ment a Csárdás királyné. A közönség zsúfolásig töltötte meg a színházat, hogy jelen lehessen a közkedvelt I primadonna jutalomjátékán. Minden tnegjele- I nése alkalmával virág és taps fogadta ;a mü- ; vésznőt, kinek képességeit, kedvességét, köz- j vétlenségének báját megszerette és mindenkor i megbecsülte a közönség. Az ünneplés meleg- ! ségét, őszinteségét nem lehetett tompítani a mesterségesen rendezett tüntetéssel, mit egy másik szereplő mellett Ízléstelenül rendezett valaki. Thurzó Margit az egész szezon alatt a legkedveltebb, a legtöbbet produkáló női tagja volt a társulatnak, kit a közönség általánosan és osztatlanul szive egész melegével szeretett. halk zokogással ölelték szivükre drága fiaikat a kesergő anyák. Elindult a menetszázad nótázva, dalolva s hosszan nézett utánuk a hozzátartozóknak panaszosan siró tömege. A nagy tolongásban Petőkné és Kárászné összetalálkozott. — „Mikor mén haza? — kérdezte szelíden Petőkné s kék szemeit béket-könyergően emelte a sugár-termetű asszonyra. — „Mit tudom én „— volt az éles válasz —“ Majd csak hazamegyek egyszer —“. Petőknének szivébe nyilalott valami. Mint a tőr járta át belsejét a válasz s szemeiből újra kibuggyantak a fájdalom könnyei. — „Szerettem vón’, ha együtt mentünk volna“ — susogta remegő hangon. — „Csak azért kérdeztem“. — (Folyt, köv.)
