Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-07-23 / 30. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRMEGYEl HÍRMONDÓ

30-ik szám.’ 1

az a kérdés is, amelyet az ellenzék a napokban végre fölvetett a parlamentben: mibe kerül hát a háború Magyarországnak? A kérdés indokolása a legegyszerűbb volt. Helfferich minden egyes kölcsön megszavazásakor referált a birodalmi gyűlésen, tehát a legnagyobb nyilvánosság előtt a háború költségéről. Csak a magyar legyen olyan könnyelmű, hogy ne törődjék a cekkel. Mint nagy lumpoiáskor, hogy majd oda érünk, majd a kaccenjammerben úgyis előkerül valahonnan egy cédula.

Teleszky pénzügyminiszter aztán meg is adta a bizonyára őszinte választ, a melynek alapján ki-ki megfelelhet arra a kérdésre, jó üzlet-e a háború.

— Négyszázötven—ötszáz millió korona volt átlag havonként a költség — mondta a miniszter. Az utóbbi hónapokban emelkedett — folytatta aztán — ma ötszázötven—hatszáz millió koronába kerül havonként a háború. A költségbe bele vannak számítva a hadbavonul- tak családjainak segélyére adott összegek, sebesülte« gondozása és több effélék. A tisztviselők háborús segélye is bele van számítva.

Tehát hatszázmillió korona. Ennyibe kerül ma havonként a háború. Ennyit kell fizetnie Magyarországnak. Mit lehetne építeni havonként hatszázmillióból! Minő csodálatos intézményeket létesíteni! Minő kulturális gazdaságot, milyen szociális intézményeket, minden hónapban hatszázmillió koronából! Intézményeket, melyek az országot és népet boldoggá, naggyá tennék. És az összeg még növekedni fog. Minél tovább tart a háború, ann 'l drágább lesz. A háborúnak háborús konjunktúrája van. Véres konjunktúra. Tovább tart a háború, több családról, több sebesültről kell gondoskodni, már hatszáz milliónál is több maradna havonta a nagyszerű ideák megvalósítására, a nyomorúságok, betegségek megszüntetésére, a lelkek rabságának felszabadítására, kiművelésére, életre, szabadságra, kultúrára.

Hanem hát ezen hiába morfondírozunk. Ez végzet volt, kiszmet, a hogy török atyánkfiái mondják. Nem kerestük, jött, állni kell és szenvedni érte generációk hosszú sorának. Hanem azon most kell törődni, hogy mit kapunk mindezért. A pénzért, meg a többiért. Mert a szebb és' boldogabb jövő csak a gyerekeinkké lesz, ha lesz. De valamit ennek a nemzedéknek is kapnia kell. Intézményeket, reformokat, melyeknek Nébó hegyéről legalább be lehet látni az Ígéret földjére, mely az utódainknak jut min! a háború panegiristái állítják.

I--------------—------------—--------------------Ad

akozzunk a Vörös Kereszt Egylet I **_-«*- nagykárolyi fiókjának. j

I_____________________________________________B

hiz

elgett nekem, de alig volt hálásabb tanítványom. Egyszer csak édes közvetlenséggel mondja nekem:

— Tudom, hogy ilyen boldog vagyok az én urammal . . . abban önnek is nagy része van.

Egy gesztussal feleltem, melyből megértette, hogy ezt a dicséretet nem fogadhatom el. ..

— Az uram elmondotta . . . milyen bizonyítványt adott rólam.

És igazán boldog?

— Igazán.

Nos, azt mondják hogy mese az, mintha a mai időben boldog családi élet volna. Van. Tegyetek bizonyságot róla ti, akik még ezt valóságot felemelt fővel elmondhatjátok. S hulassatok egy könnyet azokért, a kik ezt a boldogságot elvesztették.

... A férfi, ha az egész világa összedől is . . . rendíthetetlenül áll a romokon. A lesújtott apa, férfi lesz, a férfiak közül való. Akinek olyan hite van, mint a lesújtott Vetzák barátunknak .. . annak összeroskadni nem lehet.

Neked pedig bánatos anya még több okod lesz ... a kereszt alá zarándokolni. A mater dolorozával találkozni. Szép lelkedet vele kicserélni. Unokáidat is odavezetni . . . hogy ketten legyetek az ő anyái ... az öt árvának. Akik közietek legtöbbet vesztettek. Azok az öt árvák . . . akikhez le fog járni édes anyjuk szelleme . . . őrző lelkek . . . bizonyosan le fog járni . . .

Dr. Vetzák Edéné temetése.

Élete virágjában pihenésre tért jólelkii úrnőnek: dr. Vetzák Edéné szül. Lengyel Elzának temetése vasárnap, julius hó 16-án ment végbe impozáns részvét mellett. Dokumentuma volt ez a temetés annak, hogy dr. Vetzák Edénét Nagykárolyban mindenki szerette s tisztelte. Már jóval a temetési szertartás megkezdése előtt a zuhogó eső dacára a gyászudvaron szorongásig állott a közönség, úgyhogy nagyon sokan at utcán voltak kénytelenek bevárni a temetési menet elhaladását. A közönség soraiban ott láttuk: Csaba Adorján főispánt, dr. Róth Ferencet a budapesti kir. ítélőtábla tanácselnökét, llosvay Aladár alispánt, dr. Péchy István vármegyei főjegyzőt, Boromissza Tibor megyéspüspök képviseletében Hámon Róbert püspöki irodaigazgatót, Debrcczeni István kir. tanácsos polgármestert, Madarassy István főszolgabirót, Kacsó Károly és Péchy László műszaki tanácsosokat, Jurcsek Béla jószágigazgatót, Rónai István csanálosi, Mol- dován Endre mezőfényi, Török Lajos szaniszlói plébánosokat, a városi, vármegyei tisztviselői kart, a járásbíróság tisztviselőit s az ügyvédeket teljes számban. A Nagykárolyi Nőegylet, Vöröskereszt-Egylet, Oltár-Egylet, Szent olvasó- Egylet stb. küldöttségét, a beteg és sebesült harcosokat, akiknek jóvoltáért az elhunyt nemeslelkü úrnő oly sokat fáradozott. De ott volt a temetésen Nagykároly egész társadalma valláskülönbségre való tekintet nélkül — sót faluról is sokan bejöttek.

A beszentelést Récsei Ede kegyesrendi házfőnök és h. plébános végezte Zobokí Vince és Tóth Lajos tanárok segédletével. A gyász- szertartás alatt a nagykárolyi dalárda: „Miért oly borús?“ kezdetű gyászdalt énekelte.

Szem nem maradt szárazon, amidőn a megtört férj s az öt apró kis árva a gyász- szertartás befejeztével a koporsó után elhaladt. A fellegszakadásszerü eső dacára sok százan kisérték ki utolsó útjára az elhunytat.

Megható volt a sok szebbnél-szebb élő- virágkoszoru felirata. .,46 koszorút és öt névtelen csokrot számoltunk össze. A koszorúk felirata a következő volt:

Isten veled édes, aranyos, drága jó kicsim, a kedves viszontlátásra — a Te bánatos kis Urad.

Mennyországból is viselje gondunkat édes jó Anyánk — az öt kis ártatlan árvája.

A legjobb gyermeknek tenger-bánattal — Édes Anyja. (Özv. Lengyel Endréné).

Felejthetetlen jó Elzánknak — Apa és Mama. (Id. Vetzák Ede és neje).

A legjobb testvérnek mélységes bánattal

— Endre és Franci. (Dr. Lengyel Endre és neje).

Forrón szeretett drága Elzánknak — Margitka, Laci és gyermekeik. (Dr. Antal László neje és gyermekei).

Felejthetetlen Elzánknak mélységes bánattal

— Olga, Guszti és gyermekeik. (Lovag

Zygadlovitz Gusztáv és családja).

Drága jó Elzánknak mélységes bánattal

— Alajos és Gizi. (Dr. Lengyel Alajos és neje.)

Kedves Elzám, Isten veled! — Terka nénéd. (Páskuj Terka).

Mély fájdalommal — Alice és családja.

(Dr. Ryll Ferencné és családja).]

Mélységes fájdalommal búcsúzunk — Lujza és Gyula. (Dr. Brugós Gyula és neje.)

Isten veled drága, jó Elzánk — Róza és Károly. (Schiffbeck Károly és neje.)

Mély fájdalommal búcsúzunk — szerető sógorod Sándor. (Dr. Vetzák Sándor.)

Szeretett jó Elzánknak. Jóska bácsi és Lina néni. (Korbuly József és neje).

Drága jó Elza néninek — Laci, Emil és Rózsika. (Schiffbeck László, Emil és Rózsika.)

Szeretett Elzámnak — Tóni néni. (özv. Kovács Sándorné.)

Legmélyebb részvéttel — Luli és gyermekei. (Dr. Török Istvánné.)

Igaz részvéttel — Gyula bácsi. (Nonn Gyula.)

Szeretett Elzámnak — Lengyel Imre és családja.

Elzának — Ilka néni, Gizi és Józsi. (Özv. Csipkés Ferencné, Csipkés József és neje).

Elzának — Katika. (llosvay Katóka.)

Fájdalommal búcsúzunk — Madarassy István és neje.

Mély részvéttel — Hahn János és neje.

Igaz részvéttel — Jurcsek Béla és neje.

Őszinte kegyelettel — Nagykárolyi Nőegylet.

Hálás tisztelettel — Vöröskereszt nagykárolyi fiókja.

Dr. Vetzák Edéné úrnőnek — a nagykárolyi Vöröskereszt Fiókegylet tisztikara és alkalmazottai igaz részvétük jeléül.

Nemesszivü jótevőnknek — a nagyhajdu- városi kórház betegei.

Hálás kegyeletük jeléül — a nagykárolyi tart. kórház betegei.

Mély részvéttel — Csics-család.

Igaz részvéttel — Janitzky-család.

Igaz, mély részvéttel — Schuszteritsch- család.

Mély részvéte jeléül — Serly Jenő.

Igaz részvéte jeléül — Kleiner-csaiád.

Mély részvéttel — Péchy László.

Igaz részvéttel — Dr. Weisz Bernát.

Igaz részvéttel — Dr. Kálmán Miklós.

Szeretettel — Felez Ferencné.

Mély részvéttel — Fluck-család.

Igaz részvéttel — Papp-család.

Igaz részvéttel — Szabó Pál és családja.

Hálás tisztelettel — Szondyné és Margit ápolónők.

Szeretett elnöknőnknek — Béltekyné és Kissné ápolónők.

Drága jó Elzámnak igaz szeretettel — Csiky Irmuska (Kolozsvár.)

Bara Zsuzsanna, özv. Stuiler Józsefné és még öten névtelenül egy-egy szép csokrot küldtek. Tizenkilencen a Nagykárolyi Vöröskereszt-Egylet céljaira megváltották a koszorút és pedig: a Takarékpénztár 13 igazgatósági és felügyelőbizottsági tagja, özv. Peteley Istvánná (Marosvásárhely), özv. Czakó Józsefné (Székelykövesd), dr. Adler Adolf, dr. Antal István, Klein József és dr. Sternberg Zoltán (Nagykároly).

A megboldogult lelki üdvéért a gyászmise hétfőn reggel a plébánia templomban tartatott meg, ahol a családtagokon kivül a család barátai s tisztelői is igen nagy számban jelentek meg.

Vármegyei közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága julius hó 22-én az alispáni kisteremben rendkívüli ülést tartott. A rossz vasúti közlekedés, a szorgos munkaidő miatt s mert közgyűlés tárgysorozatán érdekesebb pont nem szerepeli, az előadókkal s az elnöklő főispánnal együtt mindössze tizenheten jelentek meg a közgyűlésen. A közgyűlés minden nagyobb vita, avagy hozzászólás nélkül folyt le. Elhatároztatott, miszerint a vármegye a Budapest—Kőrösmezei vonalon jobb és több vasúti kocsi járatása felír a kereskedelemügyi miniszterhez. Ezzel szemben időszerűtlenség folytán mellőzték Debreczen átiratának párto-