Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-03-05 / 10. szám
Nagykároly, 1915. március 5. Vasárnap. A „VÁRMEGYE“ IV. évfolyam. — 10. szám. Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős Sí- szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. -ífS Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉGHENYi-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, aszatmárvőrmegyei jegyzőegyesüiét főjegyzője. Munkatársak: 130D0KY ISTVÁN, KOMORÓCY PETER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. A községi és körjegyzők terhes általányai. Minden nap várom egyesületi elnökünknek a közgyűlésünkre szóló meghívóját. Fontos ügyek várnak tanácskozásunkra. Elodázhatatlan a jegyzők terhes általányai után adandó drágasági pótlékok ügye is. Úgyszólván életkérdés ez mireánk nézve. Nem mi vetjük fel most ezt a kérdést. Mi már az utolsók között vagyunk. Szatmárvármegyének községi és körjegyzői kara sohasem volt szerénytelen anyagi igényéinek kielégítésénél. Foglalkozott a drágasági pótlékokkal már az ország minden szaksajtója. Lépten-nyomon olvassuk az autonóm testületek elhatározásainak megtörténtét, amint szerveik terhes átalányait a mai viszonyoknak megfelelő módon rendezni igyekeznek. Ez a rendezés azt mondhatjuk igazán általános. Belügyminiszter, vármegyei törvényhatóságok, községek határozatainak gyors egymásutánban való közzététele bizonyítja, hogy az anyagi baj az általányok terén általános és nem csak a községi jegyzői kar igényeinek kielégítésére irányul. Főszolgabiráknak, körorvosoknak, községi elöljáróknak a terhes általányait emeli fel sorban minden törvényhatóság s igy ellenségünk sem foghatja reá e vármegye községi jegyzői karára, hogy idő előtt dobja a közvélemény ítélő széke elé ezt a kérdést. Nem mondhatjuk, hogy a törzsfizetéseink után megadott 400 koronás drágasági pótlékkal már mi többet nem igényelhettünk volna e címen. Elég csak arra utalnom, hogy különösen a korpótlékokkal bíró és igy a család fentartás révén több kiadással terhelt jegyzők drágasági pótléka messze alatta van az állami, törvényhatósági és városi tisztviselőknek adott 20 százalékos drágasági pótléknak’. A családi pótlék hiányáról nem is szólok, Állandó és égető sérelme ez a községi jegyzői karnak, de ennek a ki- szinezésével nem akarom a kedélyeket izgatni. Ha azon a nézeten vannak a belügyminisztériumban, hogy törzsfizetéseink után nem időszerű most nagyobb százalékú drágasági pótlék kérése a községektől, én, bár nehéz szivvel; de meghajlott a belügyminisztérium nézete előtt; mert a nekünk annyira drága összhangot ezzel megzavarni jónak nem látnám. De, hogy terhes jegyzői általányainkat a reánk szakadt nagy drágasággal összhangba hozni és magunkat az anyagi romlástól megóvni igyekezünk, azon — úgy gondolom — a • leggondosabb kritika sem találhat kivenni valót. Végtére azt senki sein várhatja a községi jegyzői kartól, hogy azokra a terhes általányaira, amelyeket ő a község érdekében a községi adminisztratió zavartalan vitele céljából vállalt át a községtől, — reá fizessen; hogy a kívülről jött nagy áremelkedés folytán, az ő saját családjának fenntartására szolgáló törzsfizetéséből fedezze az áremelkedést s igy közvetve íönkre jusson. Fel kell tételeznem, hogy itt a községek anyagi érdekének megvédésére hivatott vagyonfelügyeleti hatóság nézete is találkozni fog a mi óhajtásunkkal. Feltétlen becsületességet, megközelíthetetlenséget, munkabírást kíván mindenki ma a községi jegyzői Kartól. Mi ezt teljesítjük is, hiszen — különösen e vidéken őszintén mondhatjuk, hogy a községi jegyző nem áll messze a szegénységi fogadalom betartásától. De azt mi is elvárjuk a jegyzők minden jóakarójától, hogy ennél a kérdésnél, igaz ügyünket pártfogásába venni szives lesz. Jó közigazgatást csak vagyonilag független jegyzői karral lehet végezni. Ezt mindenkinek be kell látnia. Három csoportra oszthatjuk a községi jegyzők terhes általányait, úgymint 1) iroda, 2) fűtés, világítási és 3) fuvar és napidij általányra. Nézzük egyenként az ezeknél beállott árkülönbségeket szigorú tárgyilagossággal. 1. Az iroda általány. Tudott dolog, hogy az irodai szerek, a papiros, a tinta, , a pecsétviasz, a toll Stb. beszerzési ára mindjárt a háború elején emelkedett 20%-kaI. Jött nemsokára egy újabb 30 %-os és végre egy újabb 50 %-os áremelés, ügy, hogy ma legalább 100%-kal drágább minden irodai szer, mint 1914. év előtt és hozzá az anyag is silányabb és minden, csak készpénzért kapható, ami szintén figyelmet érdemel. ■ Ennél az általánynál tehát 100%-os pótlékot kérünk. 2. Fűtés és világítási általány. Egy köbméter fa ára itt, Kapnikbá- nyán 36000 hold erdőgazdaság közepén a régi 1 K 90 fillérről 4 K 60 fillérre szökött fel a háborti óta. A befuvarozás pedig 4 K a régi 2 K helyett. A felvágás 1 K 60 fill. 1 K helyett. Az emelkedés már itt is több, mint 100%. Mi lehet az Alföldön, ahol nincs fa? A petróleum ma ugyan elfogadható áron kapható, de röviddel ezelőtt a réginek kétszeres árán sem volt beszerezhető. A gyertya ára pedig ma is 100 %-os emelkedést mutat. Ezután tehat 80 %-os pótlékot szerénytelenség nélkül követelhetünk. 3. A fuvar és napi-dij általány. A községi jegyzők fuvar és napi-dij általányának megváltásakor nem számítottunk a hábornra s ennek folytán arra, hogy egy sorozás és 1—2 pótsorozás helyett 12 sorozásunk lesz egy évben. Nem számítottunk a járás székhelyen tartandó élelmezési értekezletekre, a rekviráiásokra, a sok rendkívüli kiszállásokra, melyeket mind pontosan teljesítenünk keli, másként zavar támadna az ügyek ellátásánál. A vendéglői ellátás 200%-kal emelkedett. Ma, ha egy jó ebédet akarok társaságban elfogyasztani, 8—10 koronán alul nem is beszélhetek. A sok sorozás pedig e címen is nagyon igénybe vette a jegyzők erszényét. Hiszen tarisznyát kultur ember csak nem vihet magával a városba. A fuvarosok ma 200 %-kal kérnek többet, mint a háború előtt. Ne is csodálkozzunk rajta. A széna, a zab méreg drága. Kocsis pedig nincs. A fuvar és napidij általánynál tehát egész jogosan léphet fel minden jegyző 50 %-os drágasági pótlék kéréssel. Látható tehát fejtegetéseimből, hogy e három általánynál teLjesen jogos a .megállapított összegeknek a drágaság okozta viszonyokhoz mért felemelése. Végtére is, azokat az általányokat a községi jegyző a községe érdekében viseli, már a neve is mutatja, hogy teherrel járó általány s igy arra sem törvény, sem felsőbb hatósági rendelet nem kényszeríthet bennünket, hogy olyan általány