Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-03-05 / 10. szám

Nagykároly, 1915. március 5. Vasárnap. A „VÁRMEGYE“ IV. évfolyam. — 10. szám. Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős Sí- szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. -ífS Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉGHENYi-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, aszatmárvőrmegyei jegyzőegyesüiét főjegyzője. Munkatársak: 130D0KY ISTVÁN, KOMORÓCY PETER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. A községi és körjegyzők terhes általányai. Minden nap várom egyesületi el­nökünknek a közgyűlésünkre szóló meg­hívóját. Fontos ügyek várnak tanácsko­zásunkra. Elodázhatatlan a jegyzők terhes általányai után adandó drágasági pót­lékok ügye is. Úgyszólván életkérdés ez mireánk nézve. Nem mi vetjük fel most ezt a kér­dést. Mi már az utolsók között vagyunk. Szatmárvármegyének községi és körjegy­zői kara sohasem volt szerénytelen anyagi igényéinek kielégítésénél. Foglalkozott a drágasági pótlékok­kal már az ország minden szaksajtója. Lépten-nyomon olvassuk az autonóm testületek elhatározásainak megtörténtét, amint szerveik terhes átalányait a mai viszonyoknak megfelelő módon rendezni igyekeznek. Ez a rendezés azt mondhatjuk iga­zán általános. Belügyminiszter, várme­gyei törvényhatóságok, községek hatá­rozatainak gyors egymásutánban való közzététele bizonyítja, hogy az anyagi baj az általányok terén általános és nem csak a községi jegyzői kar igé­nyeinek kielégítésére irányul. Főszolgabiráknak, körorvosoknak, községi elöljáróknak a terhes általányait emeli fel sorban minden törvényhatóság s igy ellenségünk sem foghatja reá e vármegye községi jegyzői karára, hogy idő előtt dobja a közvélemény ítélő széke elé ezt a kérdést. Nem mondhatjuk, hogy a törzsfi­zetéseink után megadott 400 koronás drágasági pótlékkal már mi többet nem igényelhettünk volna e címen. Elég csak arra utalnom, hogy kü­lönösen a korpótlékokkal bíró és igy a család fentartás révén több kiadással terhelt jegyzők drágasági pótléka messze alatta van az állami, törvényhatósági és városi tisztviselőknek adott 20 százalé­kos drágasági pótléknak’. A családi pótlék hiányáról nem is szólok, Állandó és égető sérelme ez a községi jegyzői karnak, de ennek a ki- szinezésével nem akarom a kedélyeket izgatni. Ha azon a nézeten vannak a belügyminisztériumban, hogy törzsfize­téseink után nem időszerű most nagyobb százalékú drágasági pótlék kérése a községektől, én, bár nehéz szivvel; de meghajlott a belügyminisztérium nézete előtt; mert a nekünk annyira drága összhangot ezzel megzavarni jónak nem látnám. De, hogy terhes jegyzői általányain­kat a reánk szakadt nagy drágasággal összhangba hozni és magunkat az anyagi romlástól megóvni igyekezünk, azon — úgy gondolom — a • leggondosabb kri­tika sem találhat kivenni valót. Végtére azt senki sein várhatja a községi jegyzői kartól, hogy azokra a terhes általányaira, amelyeket ő a köz­ség érdekében a községi adminisztratió zavartalan vitele céljából vállalt át a községtől, — reá fizessen; hogy a kí­vülről jött nagy áremelkedés folytán, az ő saját családjának fenntartására szol­gáló törzsfizetéséből fedezze az áremel­kedést s igy közvetve íönkre jusson. Fel kell tételeznem, hogy itt a köz­ségek anyagi érdekének megvédésére hivatott vagyonfelügyeleti hatóság nézete is találkozni fog a mi óhajtásunkkal. Feltétlen becsületességet, megköze­líthetetlenséget, munkabírást kíván min­denki ma a községi jegyzői Kartól. Mi ezt teljesítjük is, hiszen — különösen e vidéken őszintén mondhatjuk, hogy a községi jegyző nem áll messze a sze­génységi fogadalom betartásától. De azt mi is elvárjuk a jegyzők minden jóakarójától, hogy ennél a kér­désnél, igaz ügyünket pártfogásába venni szives lesz. Jó közigazgatást csak vagyonilag független jegyzői karral lehet végezni. Ezt mindenkinek be kell látnia. Három csoportra oszthatjuk a köz­ségi jegyzők terhes általányait, úgymint 1) iroda, 2) fűtés, világítási és 3) fuvar és napidij általányra. Nézzük egyenként az ezeknél be­állott árkülönbségeket szigorú tárgyila­gossággal. 1. Az iroda általány. Tudott dolog, hogy az irodai sze­rek, a papiros, a tinta, , a pecsétviasz, a toll Stb. beszerzési ára mindjárt a há­ború elején emelkedett 20%-kaI. Jött nemsokára egy újabb 30 %-os és végre egy újabb 50 %-os áremelés, ügy, hogy ma legalább 100%-kal drágább minden irodai szer, mint 1914. év előtt és hozzá az anyag is silányabb és minden, csak készpénzért kapható, ami szintén figyel­met érdemel. ■ Ennél az általánynál tehát 100%-os pótlékot kérünk. 2. Fűtés és világítási általány. Egy köbméter fa ára itt, Kapnikbá- nyán 36000 hold erdőgazdaság közepén a régi 1 K 90 fillérről 4 K 60 fillérre szökött fel a háborti óta. A befuvarozás pedig 4 K a régi 2 K helyett. A felvá­gás 1 K 60 fill. 1 K helyett. Az emel­kedés már itt is több, mint 100%. Mi lehet az Alföldön, ahol nincs fa? A pet­róleum ma ugyan elfogadható áron kap­ható, de röviddel ezelőtt a réginek két­szeres árán sem volt beszerezhető. A gyertya ára pedig ma is 100 %-os emelkedést mutat. Ezután tehat 80 %-os pótlékot sze­rénytelenség nélkül követelhetünk. 3. A fuvar és napi-dij általány. A községi jegyzők fuvar és napi-dij általányának megváltásakor nem számí­tottunk a hábornra s ennek folytán arra, hogy egy sorozás és 1—2 pótsorozás helyett 12 sorozásunk lesz egy évben. Nem számítottunk a járás székhe­lyen tartandó élelmezési értekezletekre, a rekviráiásokra, a sok rendkívüli kiszál­lásokra, melyeket mind pontosan teljesí­tenünk keli, másként zavar támadna az ügyek ellátásánál. A vendéglői ellátás 200%-kal emel­kedett. Ma, ha egy jó ebédet akarok társaságban elfogyasztani, 8—10 koro­nán alul nem is beszélhetek. A sok so­rozás pedig e címen is nagyon igénybe vette a jegyzők erszényét. Hiszen tarisz­nyát kultur ember csak nem vihet ma­gával a városba. A fuvarosok ma 200 %-kal kérnek többet, mint a háború előtt. Ne is cso­dálkozzunk rajta. A széna, a zab méreg drága. Kocsis pedig nincs. A fuvar és napidij általánynál tehát egész jogosan léphet fel minden jegyző 50 %-os drágasági pótlék kéréssel. Látható tehát fejtegetéseimből, hogy e három általánynál teLjesen jogos a .megállapított összegeknek a drágaság okozta viszonyokhoz mért felemelése. Végtére is, azokat az általányokat a községi jegyző a községe érdekében vi­seli, már a neve is mutatja, hogy teher­rel járó általány s igy arra sem törvény, sem felsőbb hatósági rendelet nem kény­szeríthet bennünket, hogy olyan általány

Next

/
Oldalképek
Tartalom