Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-13 / 46. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 46-ik szám. Neményi Lipót színigazgatónak kérelmét, hogy városunkban január 15-ig játszhassék, a közgyűlés teljesiti, de a város csak december 31-ig hajlandó fűteni a színházat. A legérdekesebb pont következett ezután, amely a borital és husfogyasztási adónak a város részéről való megváltásáról szólt. Teljes megértés céljából meg kell említenünk, hogy a város annak idején ezen adó megváltásáért a kincstárnak 25,000 korona helyett csak 18.000 koronát ajánlott fel. Minthogy a kincstár ezen összeget keveselte, nyilvános árverésen dr. Lőble László nagyváradi szeszgyártulajdonos vette meg ezen adókat a szeszadó fogyasztási adópótlék szedésének jogával együtt. A képviselőtestület október 29-én tartott ülésén ezt tudomásul is vette. A nagykárólyi Közgazdasági Bank azonban ebbe nem nyugodott meg és a város által egyszer már felajánlott 18.000 koronához megszavazott 7000 koronát, amely összegért a kincstár hajlandó volt odaadni a jelzett adók beszedési jogát. A három évre szóló különbözetet, 21,000 koronát le is tette a városi pénztárba azzal a kötelezettséggel, hogy minden bírói eljárás, beavatkozás nélkül a hiányzó összeget abból a város fedezze. A jogügyi- és pénzügyi bizottság ezen ajánlattal szemben határozati javaslatában csak úgy ment bele a vásárba, ha a bank az összes, esetleges hiányt fedezi nemcsak az évi 7000 koronát. A közgyűlés a döntést illetőleg két részre szakadt. Kacsóh Kacsó Károly felszólalásában azt hangoztatta, hogy a város a 18.000 koronát úgyis felajánlotta már, tehát elfogadván a Közgazdasásgi Bank ajánlatát, az évi 7000 koronával a város váltsa meg ezen adókat. Adler Adolf dr. ezzel a véleménnyel ellentétben azt hangsúlyozta, hogy mivel a város az előző években mindig ráfizetett erre az üzletre, ne menjünk bele a vásárba, mert a város veszteséget fog szenvedni; Vállalja a Közgazdasági Bank az egész esetleges deficitet. Szavazásra került a sor, amelynek eredtnényc- képen 14 „nem“ ellenében 25 igennel a közgyűlés elfogadta a javaslati határozatot, hogy nem váltjuk meg a borital- és husfogyasztási adók beszedési jogát. Ezzel véget is ért a közgyűlés. Ezen adók ügyét azonban amint értesülünk a Közgazdasági Bank nem vette le a napirendről és nemes elhatározással kötelező okiratot adott be a tanácsnak, hogy a 2000 K borital és husfogyasztási adóból be nem folyó összeget, valamint a 6000 K szeszfogyasztási adópótlékból be nem folyó összeget megtéríti. A város a megváltás iránti kérvényt a pénzügyigazgatóság utján a pénzügyminisztériumba beterjesztette. Ha a pénzügyminiszter ur elfogadja az utólagos ajánlatot, úgy a Közgazda- sági Bank először is zaklatástól menti meg dőlt horpadt, sírboltok közt káprázatosán ragyog a tavaszi nap, szinte érezni mámoritó és csiklandó simogatását, meleg, ujjongó, vidám és édes sugártáncát, a rodhat, fakó harasztból me|y a talajt borítja, merészen, fiatal-zölden és vidáman üti föl fejét a tavaszi fü s a sírokból nőtt és a sírokra hajló bokor fekete ágán még alig láthatóan, még csak sejtelemszerüen ütödik ki a rügy. A sirdombok közt boróngos, titokzatos, sötét árnyékban a finom remegő aranyfátylatot sző a nap s a képen ott van a tavasz sejtelmessége titokzatos zsongás-bongás és reszkető, mámoros, ifjonti és rejtelmes ígérete. És micsoda színek voltak ezen a képen, mily borzalmas és hervatag fotjai az elmúlásnak és mily kacagó, mily boldog, mily ujjongó színe a napsugaras ifjúságnak! A halálból, a rothadásból támadó élet a végtelenség titka reszketett a képen és valami különös édeses, bánatos báj ömlött el az egészen, az a szomorú báj, mely az életnek és a halálnak ebből a nagy ellentétből fakadt. Keresztes csak állt, állt nézte, nézte a képet. Megérezte, hogy ez nagy dolog, megérezte, hogy ez halhatatlan dicsőséget jelent. Most valami vad, keserű fájdalom, valami alacsony és isszonyu irigység furta be magát a szivébe. Még sohase érezte ezt. De most tudta, hogy el fog törpülni, hogy semmi se marad utána, most érezte hogy el fog fejlődni, maga is a művészete is. Az irigység a düh fizikai fájdalmat okozott neki és holtfehérre vált arccal a város közönségét, másodszor pedig — amit első helyen kellett volna említeni — útját állja, hogy városunkban a sok korcsma még hárommal szaporittassék. Ugyanis dr. Lőble László három korcsma megnyitására is engedélyt kapott. Bárcsak ettől a „nemzetboldogi- tástól“ megszabadulnánk! A jegyzőkönyv hitelesítésére a polgár- mester Deutsch Farkas, Irsik Ferenc, Keszi Ferenc, Lochmájer Márton és Molnár Ignác képviselőtestületi tagokat felkérvén a közgyűlést bezárta. Br. Vasutazó tanulók. A helybeli középfokú iskolák tanulóinak igen tekintélyes része vidékről való s főleg a gimnáziumi konviktusban és magánházakban találnak elhelyezést. Azonban a közeli községek tanulói közül sok yan olyan, aki nem lakik bent Nagykárolyban, hanem szülőik lakóhelyéről naponta vasúton, vagy gyalog járnak be az iskolába. Ezek többnyire a Nagykárolyhoz közel eső Májtény, Börvely, Érhatvan stb. lakóinak gyermekei, fiuk és leányok vegyesen. Bár ez az örökös utazás pedegógiai szempontból erősen kifogásolható, mégis esztendők hosszú sora óta általánosan meg volt engedve és szokássá vált az ilyen iskoláztatás, annál is inkább, mert a béke időben érvényben volt elég sűrű vonatközlekedés ezt lehetővé is tette. Ez az állapott a háború kitörésével és az annak folytán életbelépett hadi menetrend és sokszor változó redukált vonatközlekedés beálltával gyökeresen megváltozott. A vonatok a háború óta úgy közlekednek, hogy egyes tanulók nem tudnak idejére beérkezni, vagy pedig az előadás végeztével nem tudnak hazautazni, hanem kénytelenek órák hosszáig a túlzsúfolt és egészségtelen (mert tisztátalan) vasúti várótermekben várakozni és másra való idejüket haszontalan várakozással eltölteni. Vannak olyan tanulók, akik mindennap nemcsak órákat, hanem féléjjeleket töltenek a vasúti állomásokon. Előfordult olyan eset is, hogy egyik-másik tanuló otthon épen csakhogy megmosdott és megreggelizett, azzal jönnie kellett vissza az iskolába. A börvelyi és maj- tényi tanulók közül többen gyalog járnak be. Naponta 15—20 km. utat tesznek meg esőben, sárban, ha az időjárás úgy fordul. Ezek a gyermekek valóságos mártírjai az iskolának. Felnőtt embernek is tönkre menne az idegzete, ha mindennap ilyen életet kellene élnie. Tessék elképzelni továbbá azt is, hogy az olyan gyermek, pláne leánygyermek, aki órákat és félnapokat tölt el vonaton, vasúti állomásokon, füstös, bűzös várótermekben, nézett a fiúra akit fölemelt a szemétből s akinek még a tegnap a vállát veregette. Nos hogy tetszik kérdezte a fiú. — Ez nem művészet fakadt ki az öreg Ez rafinált dolog! Ez olcsó dolog! Most egész tömeg tódult a terembe. Festők, újságírók, hivatalos személyek. Megálltak a kép előtt. Az elragadtatás hangjai szakadtak föl és 100 kéz nyúlt Maglódi keze után. És a Maglódi szivét viharos öröm lepte el. De nem a dicsőségnek örült ebben a pillanatban, a szive ujjongott mert ledőlt benne 1 bálvány amelyre eddig illetlen tisztelettel nézett csak, a hódolat és az alázat isszonyu terhe Ieoldozott a válláról egy nagy tekintély fojtogató varázsától szabadult föl. Nézte, nézte az öreg festőt és boldog öröm remegett benne hogy mily nagy gyakorióságot láthatott meg az öregben, boldog volt, hogy közönségesnek láthatta, boldog volt hogy lenézheti őt. . . zsúfolt embertömegekben, mindig felnőttek között, látva és hallva mindennap olyan dolgokat és szavakat, amiket nem kellene látni és hallania, milyen erkölcsi nevelésben részesül. De igen gyakran nem is férnek be a mostanában állandóan zsúfolt várótermekbe s igy kénytelenek a hideg, léghuzamos folyosókon és előcsarnokban tolakodni, kénytelenek gyenge, fejlődő tüdejükbe beszivni azt a förtelmes, bűzös levegőt, amit a sok összegyűlt ember kigőzölgése, rothadó ételhulladékok, a vendéglő dohányfüstje és ételének-italának párolgása okoz. Ez azonban még mindig nem a legnagyobb baj, hanem előfordul, hogy a gyermek kénytelen az állomástól elcsavarogni s igy a városban kószálni. Ezekért a rettenetes állapotokért az iskolák nem felelősek, ők mindent elkövetnek az ilyen állapotok megszüntetésére. A vasutazó tanulónak be kell jelentenie azon nappali szállásadó helyet, ahol idejét a vonatok indulásáig eltölti. Azonban ez mit sem változtat a rendetlen életmód, az örökös utazás tényén. A szülőt pedig, pláne ha szegény, nem lehet erőitelni, hogy gyermekét helyezze el állandó kosztos helyen. Voltaképen a hatóság kötelessége lenne a gyermek testi és szellemi nevelése fölött még a szülő akarata ellen is őrködni. Azonban mit tegyen a hatóság is? Megfossza a szegény ember gyermekét még a tanulás lehetőségétől is, noha ez a lehetőség oly sanyarú is. Csakis szociális berendezéssel, közös lakóhelyek és közös élelmezés biztosítása által lehetne a bajon segíteni. Meggondolva, hogy csupa szegénysorsu gyermekekről van szó, nem nagy befektetés kellene egyszerűbb és kisebbméretü infernátus berendezésére. Érdemes lenne gondolkoznunk rajta, hogy a háború ütötte sebeket a gyermek felkarolásával gyógyítsuk. SZÍNHÁZ. Az elmúlt színházi hétnek különös érdekességet adott városunk közkedvelt művésznőjének, Szelényi Emíliának vendégfellépte, Szereplésének nagy vonzó ereje eredményezte, hogy a vasárnapi „Felhő Klári“-ra olyan zsuffolt házat hozott Neményi, amilyet ritkán láttunk Nagykárolyban. Dicséretes és a régi gárda hagyományainak megfelelő volt a művésznő választása, mikor egy régi, jó magyar népszínműben lépett újra a színpadra, melyen művészetével oly sok jelentős sikert aratott. Élvezettel láttuk most is élethii, színes alakítását, de annál visszásabban hatott mellette a sok rosszul sikerült népies alak. Győri Gyula nagyon rossz kiejtéssel beszél magyarul. Korai szintén és amellett a szerepeit sem tanulja meg. Jávor Ervin kiválóan alakított. Jávor Antal is jóizü paraszt legény tudott lenni. Igen sikerült volt Neményi, Külünös, hogy a női szerepekből kimaradt a primadonna is, meg a koloratur énekesnő is. Neményi Ernő tipikus molnárgyerek volt. Hétfőn Bissonnak, a világhírű bohózat- írónak remekbe készült egyetlen drámája: „A névtelen asszony“ került színre nivós előadásban. Sándor Julia óriási kifejező erővel alakított. Jávor Antal előkelőén, de őszintén játszotta meg szerepét. Jávor Ervin kissé szórakozott volt a tárgyalási jelenetben. Nem figyelt elég gonddal az őt nagyon is érintő védőbeszédre, hol pedig szép arcjátékra lett volna
