Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-05-07 / 19. szám

Nagykároly 1916. május 6. Vasárnap. VI. évfolyam. — 19. szám. „A VÁRMEGYE“ A Szatmármegyeí Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. 3 Ki v e A iap szellemi részét érdeklő közlemények felelős jg+ szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. •© Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jzö. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. Vármegyei jegyzői gyűlés. A jegyzők teherrel járó általányai. Szatmárvármegye községi és körjegyzői­nek egyesülete Szatmárnémetiben 1916. év április 5-én a városháza dísztermében tartotta rendes közgyűlését. A gyűlésen a jegyzők te­kintélyes számban jelentek meg. A nagysom- kuti járást kivéve, minden járás jegyzői majd­nem valamennyien ott voltak. Komorócy Jenő egyesületi elnök meleg szavakkal üdvözölte a jelenlevőket és a vendégképen helyet foglaló S^eniczey Gáspár Pál vármegyei árvaszéki el- rtö^f^Örömének adott kifejezést, hogy a jegy­zők a háborús időket nem tekintve, időt, pénzt nem kiméivé, ily szép számban jelentek meg közgyűlésünkön. Sz. Gáspár Pál árvaszéki elnök ur napi­rend előtt kért szót és a hadi árvák pártfogói intézményének felkarolására buzdította a jegy­zőket. Szónoki lendülettel ecsetelte azon köte­lességeket, melyek a magyar társadalomra, az árvaszékekre és különösen a községi jegyzői karra hárulnak a hősi halált halt katonáink árván maradt családtagjai ügyeinek ellátása körül. Felhívta a jegyzőket, hogy tekintsék az árvák ügyét a saját maguk ügyének és foko­zott buzgalommal szolgáljáh e kötelességszerü nemes intézményt. A községi jegyzői kar nevében az elnök köszönte meg az árvaszéki elnök ur szavait és az egész jegyzői kar nevében biztosította őt, hogy a jegyzők mindent elfognak követni, hogy a magyar társadalom e téren is megmu­tathassa, hogy az értünk verőket ontó hőseink árváinak sorsát szivén viseli és a jegyzőkre mindenkor számíthat nemes hivatása teljesí­tésében. Következett ezután a napirend letár- gyalása. Nagy István egyesületi főjegyző nem je­lent meg a közgyűlésen, hanem Írásban bú­csúzott el az egyesülettől, beadván a lemon­dását. Átrezgett a Komorőczy Péter egyesületi jegyző által tapintatosan felolvasott lemondó iratából az a meleg szeretet, amellyel Nagy István az egyesület iránt viseltetett. Összetar­tásra, egymás védésére buzdította a jegyzőket és igaz szeretettel búcsúzott el az egyesülettől. A jegyzői egyesület Nagy István lemon­dását elfogadta. Érdemeit jegyzőkönyvbe ik­tatta és elösmerte, hogy az egyesület hálával tartozik lenni hosszú és eredménydus műkö­déséért. Ezután egy egész csomó nyugdíjazási ügy tárgyalása következett és valamennyi vita nélkül egyhangúlag tudomásul lett véve, kivéve kivéve az özvegy Becsky Gézáné nyugdíjazási ügyét, melyet Becsky Sándor érveinek a ha­tása alatt a jegyzői egyesület szótöbbséggel pa- naszszal támadott meg a m. kir. közigazgatási bírósághoz. A gyűlés legfontosabb tárgya a községi és körjegyzők terhes teheráltalányainak a ren­dezésének kérdése volt. Előadója Komorócy Péter volt. Elhatározta a közgyűlés, hogy 20 tagú küldöttséggel keresi fel a vármegyei fő­és alispánunkat és Kerekes Zsigmond tb. me­gyei főjegyző urat és emlékiratban kérik fel őket, hogy legyenek segítségére a jegyzői kar­nak a terhes általányoknak a háború időtar­tamára való rendezésénél, mert a mai felemelt anyag és fuvarárak mellett a jegyzői kar törzs­fizetésének a feláldozásával tudja az általányait fedezni. Ezután a tisztujitást ejtette meg az egye­sület. Az összes választások egyhangúlag tör­téntek és különösen Komorőczy Jenő lehet büszke arra a gyönyörű manifesztációra, amely az ő orkányszerü éltetésével, az ő megválasz­tásánál megnyilvánult. Büszke lehet erre a szeretetre és reméljük, hogy ez a hátvéd ser­kenteni fogja őt a további lelkes munkálko­dásra a jegyzők érdekében. Elnök lett: Komorócy Jenő győrteleki j. Alelnök lett: Hadady József tyukodi j. Főjegyző lett: Komorócy Péter kapnik­bányai jegyző. Jegyző lett: Bodoky István kismajtényi jegyző. Pénztáros lett: Veress Sándor pettyéni jegyző. Aljegyző lett: Báthory György ópállyi j. Komorócy Jenő elnök megköszönte tiszt­társai nevében is a- bizalmat és a kartársak üdvözlése után bezárta a közgyűlést. Ezen közgyűlés határozatából kifolyólag a 20 tagú küldöttség tagjai Komorócy Jenő vezetése alatt 1916. április 17-én délelőtt tisz­telegtek Ilosvay Aladár alispán urnái és Ko­morócy Jenő keresetlen szavakkal kérte az alispán urat, hogy szíveskedjék a jegyzői kar Városunk múltjából. Lapunk legutóbbi számában a városunkban lévő keresztek rövid történetét foglaltam össze. Adataimat id. Vetzák Ede szívességéből a kö­vetkezőkkel pótlom és helyesbitem : A Rozália-temetőben a kőkeresztet Krefe- macher Ferencné állította és fenntartására ké­sőbb 199 forintot tett le. Múlt közlésemben a kei észt fenntartását a temető pénztárának ter­hére Írtam. Ugyanezen temetőben lévő egyik fake­reszt fenntartására Fetser Antal 21 frt-t tett le. A templom melletti kökereszt fenntartási alapítványa 100 frt. id. Vetzák Ede adományá­ból. Múlt közleményemben azt írtam, hogy a grófi család a fenntartója. A temető-utcán lévő kereszt fenntartásá­hoz Liebhausér Lajos járult 50 frt.-tal. A Kölcsey-utca végén lévő kőkereszt fenntartására Fetser Mihály 202 frt.-t tett le. Múlt soraimban azt írtam, hogy a kereszt fenn­tartását a mögötte lévő házára táblázta. Most pedig folytatom városunk múltjából a nevezetesebb és érdekesebb események ösz- szefoglalását. 1889. április 28-án a városi képviselőtes­tület jegyzőkönyvileg hálás köszönetét fejezte ki dr. Jordán Ferencnek, városunk fiának ál­dozatkészségéért, hogy ipjától örökölt több mint 2000 frt-ra becsült csigagyüjleményét a gimnáziumnak ajándékozta. Május 6-án kezdtek hozzá házunk hom­lokzati részének teljes kiépítéséhez gr. Károlyi István bőkezűségéből, hogv a megnyitandó VII. és Vili. osztály tanárait legyen hová el­helyezni. A kiegészítésre szükséges három rendi tanárra s azok évi díjazáséra junius végén jött létre a végleges szerződés a város és a rend­kormány között. A három uj tanár diját évi 3000 forintban állapították meg, de ezen össz- szegből egy nyugalmazott rendtagot is el kel­lett tartani. Az épület kiépítését szeptemberle befejezték. Julius 4-én egy tisztességben megörege­dett épületnek, a gimnáziumnak lebontását kezdték meg. Sok édes és keserű emléknek volt ez az épület tanúja. Sok derék ember bol­dogságának megálapitója. Sok magasállásu egyén tekintett büszkén reája. Városunk mű­velődésének, szellemi előhaladásának pedig e rozoga épület képezte alapját. Sorsát azonban nem kerülhette el, mert bomladozófélben volt, fedelén igen sok helyen bepillantott a napsu­gár, ha pedig esni kezdett, „a termekben lévők csak esernyő alatt maradhattak meg.“ Nem lesz érdektelen, ha a gimn. történetéből egy-két szakaszt közlök. Az épületnek alapját gr. Károlyi Sándor vetette meg 1725-ben, amikor a piarista-rend tagjait tanítás és lelkészkedés céljából váro­sunkban Ietelepitte. Erről egy Tóth Mihály ál­tal szerkesztett régi irat igy szól: „Mihelyest gr. Károlyi Sándor a felsőség engedelmét a többször említett szerzezetesek iránt megnyerte, azonnal a régi kápolnához hozzáragasztotta a mostani klastromot, úgyhogy már az 1726. esztendőben az előbb dicsért szerzet az elké­szült épületbe beszállván, elkezdte tanítani az itt lévő kevésszámú keresztény gyermekeket. Az oskolák elején csak grammaticalis classisok- ból állottak és csak némelykor a méltóságom familia atyjafiai és szárnyai alatt lévőknek ked­vűkért taníttatott poseis és rhetorica, miglen gr. Károlyi Antal a poesist és rheloricát renr* desen taníttatni akarván 1764-ik esztendőben a régi szűk és kicsiny oskolaház helyében a mostani oskolaházat építette, melynek nagyobb díszére 1768-ik esztendőben a theatrumot is hozzáadta. Azonban ezen mostani oskolaház is, amikor 1777-ik esztendőben a tudományok al­kotmánya (systema studiorum) a classisok és professorok számát nagyobbitotta, a szobákra nézve sok változást szenvedett, mint tavaly is, midőn a nemzeti oskolából egy classis a gym- nasiumhoz járult, a méltóságos uraság az egyik szobát a maga költségén kétfelé osztani kény­szerült.“ Ezen időben két nagyobb terem és négy kisebb szoba volt az épületben. Midőn 1887. május 6-án a fiu-népiskola leégett, az ifjúságot ideiglenesen ide helyezték át és fel­váltva itt tanították. A négy kisebb szobából a közfalak lebontásával két nagyobb szobát csi­náltak s igy az épületnek négy nagyobb terme lett. Ezen gimnáziumban 1889-ig 23,461 tanuló nyerte szellemi kiképeztetését. A kis harangot, amely az épület tornyából kellemesen csengő hangjával összehívta a város minden részéből

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom