Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-13 / 33. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYE1 HÍRMONDÓ 33-ik szám. A bábom és a gyermekek. Lépten nyomon hallatszik a panasz, hogy a gyerekek . . . hja, a gyerekek ugyancsak elromlottak a háború folyamán. Lépten-nyomon látható is, hogy a panasznak igaza van. A gyerek-erkölcsök megkoptak a suhancokéval együtt. A gyerekvirtus bárdolatlansággá, a gyerekfürgeség és játékos kedv neveletlenséggé fajult. Amiben az egészséges gyermek energiája kitört, a csintalanság, oKtalan csinytevésekké, vagyonrongálássá, eldurvultsággá változott. Igaz, a szülők nagy része oda vau. Az is igaz, hogy a megváltozott körülmények között az iskola nem teljesítheti úgy nevelő és jellemképző föladatait, mint áldott jó békeidőben, amit annyiszor sóvárgunk vissza. Az is igaz, hogy a gyermek, a suhancgyermek bizonyos fokig az életben segítőtárssá, kenyérkereső munkássá vált, ami az önbizalmát nevelte és ez az önbizalomnak ez a faja helytelen kinövéseket és hibás gyümölcsöket is termel. Termel bevert ablakokat magánházaknál s a kereskedők boltjainak drága üvegein egyaránt, termel az estet már jó! túlhaladt órákban kósza gyerekcsapatokat, akik a becsöngetéseken kívül a mindent mindenáron való megrongálás sportját űzik, ha lehet, apró lopásokkal keverve. Nappal is meg van a boltajtóba való kőhajigálás s nem egyszer az állami fogyasztási adójövedelmek fénypontja: a bepálinkázott j gyerek. Mit csináljunk? Rántunk egyet a vállun- | kon s azt mondjuk: — hát a háború ! igent hiszen mindnyájan úgy véljük, hogy a háború j után, ha az erélyes intézkedésekhez lesz ele- j gendő végrehajtó közeg is, meg fog változni | ez. De addig is, mi lesz. Ez a gyermekepidemia j egyre tovább fajul. Hiszen ennél az apró bü-j nöző társadalomnál már a harctérről rokkantán j vagy idegbetegen hazakerült szegény vitézeink! utcahosszat való kigúnyolása is föl van a napi-| rendbe véve. Nemcsak apró csinytevések történnek, nemcsak apró gyiimölcslcpások, hanem i apró rablók által elkövetett rablások is. Állatkínzóvá válik a gyerek, ha a kocsi lóhajtó j bakjára kerül s ez az eldurvult szenvedélye; éppen látható a szegényes ócska szekéren, mint a magyar királyi posta színeit viselő kocsin. Tudott dolgok. Középiskolai értesítőkben is panaszkodnak igazgatótanárok az ifjúsági erkölcs elsatnyulása felől s ha ez a középiskoláknál így van, mi legyen akkor az utcán. A gyerek előtt tekintély, ha valaki megpróbálja rendre inteni, durva visszafeleseiést és szidalmakat kap érte cserébe. Még a katonasághoz kerülteknél sincs ez mindig másként. Mindenki olvashatta eg'y ezredesnek a városa hatóságához irt levelét, ebben a levélben ezt a passzust: „a két év alatt elfajult ifjúság nálunk komoly, Nyújtja a képet egy öreg közkatonának. Az is nézi, nézi. Billent féloldalt a fejével. — Ilyen forma is löhetött. Ki ért rá akkor széjjelnézni ? Csata: csata. A kisasszony kérdezi: — A vitéz ur ott volt? — Hái — mondja az ember. — Akkor, — folytatja a kisasszony — ez nagyon szép kép a családi szobában, örök emlékül. Ezt tessék megvenni, igen ajánlom. Szép kép és miivészi kivitelben, kérem. Az öreg katona visszaadván a képet, mondván: — Nem vöszöm, én kérőm. Elég volt azokat egyször látni, nemhogy még a szoba falára is fölagassam. Azután elmosolyodva teszi! — Hanem tudja, ha majd azt a képet áruii amelyikön a királyok mög a császárok mind szerbuszolnak egymással . . . aztat a képet majd mögvöszöm. — Akkor — mondja elszomorodva a kisasszony — sokáig kell nekem várni arra, amig én magával üzletet csinálok. A katonák az asztalra könyökölve, szóta- lanul nézik az asztalt. Azután egy ember már nem állhatja meg, de elsóhajtja a mondást. — Csak félóra hosszáig lőhetnék én guta ... idősebb altisztek tanítása alatt használható elemmé válik.“ Még tehát a honvédelem is kárát érzi ennek az erkölcsi defektuzációnak. Apró lacibetyárok a piacokon valóságos fiók Rózsa Sándor bandákká gyakorolták ki magukat. Már nem is lopás, hanem támadásos rablás, amit az árusító ellen csinálnak. Ha utánok szalad, készenlétben áll a másik banda, hogy az őrizetien hagyott holmit megrohanja. Látott dolog ez, nem tréfabeszéd. Az utón, a város szélső házain kívül megrohanják a kocsit, amit a falusi asszony hajt s igyekszenek a saroglyábán fölforgatni a kosarakat, hogy a gyümölcs az útra hulljon. Ha az arrajáró közbelép, szétrebbennek, a másik pillanatban már megint együtt vannak, hogy szidalmak kíséretében hajigálják meg a közbelépőt. Azt kérdezi az asszony a kocsiról: — Hát ezt érdemlőm én azért, hogy az uram katona ? Hát azért hozzam én be a termést a piacra? S erre a a kérdésre az apró rablóbanda kövei felel. Hja háború van, kevés a rendőr. De hát uram Isten, meddig tartson ez igy. Az erkölcsi romlásnak csak mélységei vannak, abban csak lefelé lehet csúszni. Kevés a rendőr, itthon a aki van, az is legnagyobbrészt nem közbiz- ionsági szolgálatban, hanem más egyéb funkcióban, íróasztal mellett. Jó dolog, hogy erre is beválnak, de hát még sem ez volna a szolgálatuk. Aáikor már a közönségtől kezdve a középiskolai igazgatón áí az ezredparancsnokig megállapítják az ifjúságnak az erkölcsökben való fokozatos rongálódását, csak kellene erről is tenni valamit. Aáert majd a harctérről hősi honvédő küzdelem után hazatérő apák nem ismernek rá a gyermekeikre. jj Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet í nagykárolyi fiókjának, kereskadékaek hírek. A halál csontkeze nemcsak a harcmezőkön, hanem itthoni társadalmunkban is bőségesen arat. Hétről-hétre társadalmunk egy kiválóságát kell eiparentálnunk. F. hó 9-én Baudisz Jenő Nagykároly közéletének egyik érdekes egyénisége hunyta le örökre szemét. Baudisz Jenő vármegyei árvaszéki ügyész 63 éves korában hosszas szenvedés után elhunyt. A megboldogult évtizedeken át szerkesztője volt a Szat- mármegyei Közlönynek s anedoktázni szerető jeles tollával közismert névre tett szert. Kitűnő szónok is volt, aki ünnepélyes, alkalmakkor, temetéseken egyszerű, szívből jövő magyaros szavaival mindenkor magával ragadta hallgatóságát. Fiatalabb korában élénk részt vett a megyei, városi és társadalmi mozgalmakban. Érdekes, magyaros egyénisége sokáig pótolhatatlan lesz a vármegyei közéletben, ahol az árvák ügyeinek volt hozzáértő, alapos jogi referense. Temetése f. hó 11-én a róm, kath. szertartása szerint impozáns részvét mellett ment végbe. A vármegyei, városi tisztikar, az ügyvédi kar teljes számban jelent meg elhunyt kartársa tisztességén. A halálesetről a gyászoló család a következő jelentést adta ki: Baudisz Janka íestvérhuga, Majos Károly testvéröccse, a maguk, az alulitt és a nagyszámú többi rokonok nevében is a gyászoló szív legmélyebb fájdalmával jelentik forrón szeretett testvér- bátyjuk, a gyöngéd ideiglenes gyám, jó rokon és hü barát Baudisz Jenő ügyvéd, Szaimár- megye árvaszéki ülnöke és elnökhelyettese, utóbb árvaszéki ügyész, tb. főügyész becsületben eltöltött életének 63-ik évében f. hó 9-én reggel 6 órakor hosszas, megnyugvással tört szenvedésteljes betegség és i halotti szén - ségek ájtatos felvétele után az Urban való el- hunyíát. Drága testvérünk földi részei f. hó 11-én u. u. 4 órakor fognak a róm. kath. egyház szertartása szerint a gyászháztól (Ver- bőezy-uíca 39. sz) a mesterrészi temetőben a Máriákat! A magyar társadalom egy jótékony akciót sem karolt még fel olyan melegen, mint a hadi árvák ügyét. A magyar iparosok, kereskedők, magánosok egymás után jelentkeznek a hadiárvák nevelésének elvállalása végett. S azok a jóltevők is szaporodnak, akik a hadi árvákat örökbefogadással mentik meg a jövő élet számára. A hála, amely a hadiárvák fejlődésében és éleireíermettégükben fog mutatkozni, nem fog elmaradni és embertársaink jószivü- j ségét már ma is megtalálja az őket megérde- j melt elismerés. Azonban a hadiárvák száma szaporodik. S mivel igen sok hadiárva mutat készséget arra, hogy kereskedői pályára lépjen, a debreceni kereskedelmi és iparkamara elismerésre méltó felhívást intéz most kereskedőinkhez e tárgyban. A felhívás a következő: Felhívás a kereskedőkhöz! A háború folyamán minden alkalommal beigazolta a kereskedő világ, hogy részt vesz a nagy küzdelemben, mely a haza javát célozza és a felszabadító hadsereg támogatására siet. A háború a nagy anyagi áldozatoktól eltekintve — sajnos — óriási emberáldozatot követel és hősi halált halt katonáink hátrahagyott gyermekeinek száma is nagy arányokat ölt. Minthogy vannak oly hadiárvák, kik a kereskedői pályát választanák életpályául, azon kéréssel fordulunk a nemesszivü kereskedőkhöz, hogy ilyen hadiárvák tartására és kiképzésére vállalkozzanak. Szentül megvagyunk győződve, hogy derék kereskedőink ez esetben oroszlánrészt kérve, segítségére lesznek az ily hadiárváknak. A kiképzésre és eltartásra vállalkozók ebbeli szándékaikat akként jelezzék, hogy megnevezzék mily nemű korú és vallásu hadi árvát óhajtanak. HIRDETÉSEK ”*# jutányos áron fölvétetnek. levő családi sírboltba örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szentmise áldozat pedig f. hó 12-én cl. e. 8 órakor fog a helybeli róm. kath. plébánia templomban a Mindenhatónak bemu- tattatni. Nagykároly, 1916. augusztus 9. Áldás emlékére! Béke poraira! Kávási László gyámfia. Özv. Sütő Józsefné, Baudisz Amália nagynénje. Id. Strohmáyer Antal nagybátyja. Majos Károlyné, Majos Ilona sógornője. Dr. Kalydy József sógora. Majos László, Majos Jenő unokaöccsei. Saílay Gáborné, Kalydy írén unokahugai. Közigazgatási bizottsági ülés. Szatmár- vármegye közigazgatási bizottsága augusztus hó 11-én tartotta meg Csaba Adorján főispán elnöklete alatt szokásos havi ülését. Az ülésen a szakelőadókon kívül megjelentek: dr. Böszörményi Emii; dr. Falussy Árpád, Jármy András, Tóth Móric és dr. Vetzák Ede bizottsági tagok. Elnöklő főispán megnyitójában kegyeletes szavakkal parentálja el Baudisz Jenő vármegyei árvaszéki ügyészt. Indítványára a bizottság az elhunyt emlékét jegyzőkönyvben örökítette meg. A terjedelmes alispáni jelentést dr. Péchy István vm. főjegyző olvasta fel, mely szerint az aratás a megyében teljesen befejezést nyert, a cséplés pedig most van folyamatban. A jelentéssel kapcsolatban felszólal dr. Falussy Árpád biz. tag s a katonai requiráíás egyes túlkapásait teszi szzóvá. Kisgazdák panaszolják, hogy a requirálók a tavalyi búzával együtt az idei termést is elviszik, azzal az indokolással, hogy a tavalyi búzát az ideitől nem tudják megkülönböztetni. Alispán válaszában kijelenti, hogy intézkedett ez ügyben, úgyszintén intézkedett a csanálosi incidens dolgában is, ahol a requiráló kirendeltség parancsnoka meg nem engedhető brutális módon lépett fel a községi elöljárókkal s a lakossággal szemben. A hatalomtól megrészegedett hadnagyot távirati kérelmére a honvédelmi miniszter kicserélte. — A szamoskrassói gyógytárt a bizottság Zsigmoud Sándornak adományozta. — Dr. Czukor Lajos h. vm. főorvos, mint közegészségügyi előadó jelenti, hogy a vármegye közegészségügye kedvezőnek mondható, jelentékeny ragály nincsen. A gyermekhalandóság azonban nagy, minek oka a szülők nagymérvű elfoglaltságában és az orvoshiányban keresendő. A műszaki főta-
