Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. = SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős Sä* szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. 45 Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Szövetkezzünk! A szövetkezés által a sok, ön­magában jelentéktelen erő legyőzhe­tetlen hatalmassággá lesz, amire úgy a nagy természet élete, mint az emberi társadalom számtalan példát szolgáltat­hat. Úgy látszik azonban, hogy a gyarló emberi természettel szemben a világ összes tanulságai sem érhetnek el ered­ményt, mert a szövetkezés eszméje, noha legtöbben belátják előnyeit, na­gyon nehezen terjed. Egyes lelkesedő, agilis emberek, kiknek rendesen semmi hasznuk, de egy csomó kellemetlenségük van belőle, — kezdeményezik a szövet­kezetek alkfflSsát, de a nagy többség, mely csakis hasznát látná, kicsinyeske­désekkel zátonyra juttatja az ügyet. Olyan érthetetlen közönnyel, sőt mostoha érzü­lettel viseltetnek iránta, hogy a valahogy megalakult szövetkezetnek, is meg kell buknia. így van ez nálunk Nagyon ki van fejlődve a szövetke­zeti és egyesületi élet a skandináviai államokban és Németországban. Nincsen ember, aki ne volna tagja egynéhány egyesületnek, vagy szövetkezetnek. A nyugodtabb, higgadtabb vérmérsékleten, a kellő irányú, öntudatos nevelésen kí­vül a rendezettebb és becsületesebb ke­reskedelmi és közéleti viszonyokkal ma­gyarázható talán ez az állapot. Nálunk a közönség ilyenirányú éretlenségén kí­vül egész csomó alattomosan támadó akadállyal kq.ll megküzdenie sok közjó­léti intézménynek. Magánérdekek leite­Színész históriák. 1. Náni. Irta Ambruszter Sándor. A millenáris év nyarán történt. Réthy László kiváló erőkből álló jeles társulata a pestvidéki kies nyaralóhelyen, Pécelen vegetált. Pártolás hiányában a színtársulat a legnagyobb nyomorba jutott. Akik a koplalást már meg­elégelték, bucsuzás nélkül távoztak s igy már feloszló félben volt a társaság, midőn az igazgatónak mentő ötlete támadt. Eszébe jutott, hogy él Budapesten egy Kovács nevű nyugal­mazott színész, aki nagyon szívesen szokott arra vállalkozni, hogy a megszorult vidéki kartársakat vendégjátékával előnyösebb anyagi helyzetbe juttassa. Az öreg Kovács, aki különben ország­szerte „öreg funerator“ néven volt ismeretes, mert a színészek temetésein a gyászlobogót az „Egyesület“ nevében rendesen ő szokta vinni, engedett is a felszólításnak s egy pénteki nap (malum omen) délutánján annak rendje és módja szerint meg is jelent Pécelen. Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, szatmárvármegyei jegyzőegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOivY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jzö. tétlenné teszik egész társadalmi osztá­lyok könnyebb megélhetését. Hogy az j ilyen berendezkedés milyen súlyos za­varokat idéz elő, azt a háború alatt el­burjánzott élelmiszer uzsora mutatja. Magyarország fogyasztó közönségé-! nek az a része, mely maga nem termelő, vagy nem ipari munkás, aki munkabérét a megélhetési viszonyok szerint emelheti, — egyszóval a fix fizetésből élők soha1 sem érezhetők annyira nehéz helyzetüket mint ma. A magyarországi tisztviselőket; teljesen szervezetlenül találta a háború, j Ez a szervezetlenség meg volt eddig is, de hátrányait nem érezte annyira a maga: javával nem törődő tisztviselő. Szükség-; létéit kielégíthette idegen beszerzési for­rásokból, nem érezte annyira sziiségéí annak, hogy maga gondoskodjék szük­ségleteiről szövetkezeti utón. Kapott min­dent az árucsarnokban, ami fő hitelre is, és olyan áron, hogy az a kis külön­bözet, melyet a szövetkezeti ut biztosí­tott, nem érte meg szerinte azt a kis bajlódást, amit a szövetkezet alapítása igényelt volna. Maradt hát ur, aki fizet. A mai rendkívüli helyzet, mikor nagy különbségek vannak ár és ár kö­zött, melyeken vásárolni lehet, nagy ta­nulságul szolgálhat a tisztviselőknek és más fixfizetésü embereknek. Most már óriási árkülönbségeket kell fizetniük, amiért nem gondoskodtak fogyasztási szükségleteikről. Védtelenül állanak szem­ben az elhatalmasodott élelmiszer uzso­rával és kénytelenek megfizetni a köz­vetítők hosszú sorának közbenjárását, I noha az árukhoz maguk is hozzájuthat­Kovács, mint a népszínház nyugalmazott művésze, annak idejében ugyancsak kisebb szerepeket játszott, de azért szívesen vállalko­zott nagyobb szerepek eljátszására is, ha erre vidéken alkalom kínálkozott. Volt is egy pár jó szerepe, melyekben nem közönséges sike­rekhez jutott. Az igazgatóval levelezés utján már jó előre abban állapodtak meg, hogy elő­ször FoIIinusz Aurél közkedvelt darabjában, „Náni“-ban lép fel, amelyben egyik legkedve­sebb szerepét, az öreg glogováczi svábot fogja játszani. Megvolt azonban irva az a sors könyvé­ben, hogy az „öreg funarator“ utolsó rém­szereplése botrányos kudarccal végződjék. Ez volt ugyanis az utolsó szereplése az öregek­nek, mert e balsiker után sohasem tudták többé rávenni, hogy fellépjen, pedig jó erőben még sokáig élt az „öreg funerator.“ Az első nehézséget az okozta, hogy a társulat karmestere nehány nappal előbb eltá­vozott, Már pedig „Náni“-t, lévén az énekes népszínmű, karmester nélkül eljátszani lehetet­len. Abban állapodtak meg tehát, hogy más­nap, szombaton, vagyis az előadás napján, korán reggel, bemegy az igazgató a fővárosba és kerít egy karmestert bármi módon, és av­val a nap folyamán visszatérve, este megtart­Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. nának a szövetkezetek utján. Sőt még jobban mint igy, mert a szövetkezetek ereje ma már olyan nagy, hogy egyes árucikkek csakis náluk kaphatók. Rak­táraik olyan dúsak, összeköttetéseik olyan megalapozottak, hogy vannak cikkek, miket a magán kereskedő ma meg sem kaphat, mig szövetkezetek hozzájuthatnak. Sokan úgy vélekednek, hogy a mai nehéz viszonyok leheílenné teszik a szö­vetkezést. Ellenkezőleg, épen most van a legfőbb szüksége és legszembetűnőbb haszna a szövetkezésnek. Hiszen a váro­sok közélelmezési tevékenységei is épen most a legszükségesebbek és pótolják valahogy amit maga a közönség elmu­lasztott: t. i. a közszükséglet ellátására irányuló szervezettséget. Ma az önerejé­ből boldogulni akaró éhenhalhat, sokszor csak hatósági segítség igénybevételével boldogulhat. Azonban szervezetté tömö­rülve, a tagok megélhetése a lehetőségig mérsékelt áton volna biztosítható. Hisszük, hogy a háború nagy áron megváltott tanulságait között az egyik épen az lesz, hogy felismerve az egye­sülésben rejlő erőt, minden szüksé­ges, vagy nemes szándékú tevékenység érdekében szövetkezni fogunk. hatják minden fennakadás nélkül az előadást. Ebben megnyugodva a vendégművész tiszteletére asztalhoz ültek, hogy őt megvendé­geljék, de meg hogy az előrelátott fényes si­ker örömére egy pár pohár homoki vinkót örökké száraz torkukon leeresszenek. És ez annál is inkább keresztülvihető volt, mert az Aréna vendéglőse hajlandó volt mégegyszer és utoljára, no meg a holnapi biztos kaszasiker reményében is; a dús lakoma költségeit hi­telezni. Vidám hangulatban repültek az órák. A hetek óta nyomorgó bohém társaság egy kis vidámitóhoz jutva, teljesen megfeledkezett nemcsak eddigi nyomorúságáról, hanem az idő múlásáról is. Csak akkor szedelőzködtek' össze, amikor egy hirtelen keletkezett nyári zivatar egész özönvizet készült a nyakukba zúdítani. Csakhogy ekkor sem mentek haza, hanem csak beljebb húzódtak a szellős aréna színpadára, amely a rozoga faalkotmánynak mégis a legjobban védett része volt. A mulatság tehát megszakítás nélkül folyt tovább, miközben észre sem vették, hogy az előbb még tikkasztó lég meglehetősen hűvösre változott. A dalolásban felhevült gégék hang­szálagaira rátelepedett az éjszaka hűvös párája, aminek hatása eleinte gyakori tüszszentések-

Next

/
Oldalképek
Tartalom