Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-06-04 / 23. szám

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap.

= SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. =

A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős Sä* szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. 45

Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.)

Szövetkezzünk!

A szövetkezés által a sok, önmagában jelentéktelen erő legyőzhetetlen hatalmassággá lesz, amire úgy a nagy természet élete, mint az emberi társadalom számtalan példát szolgáltathat. Úgy látszik azonban, hogy a gyarló emberi természettel szemben a világ összes tanulságai sem érhetnek el eredményt, mert a szövetkezés eszméje, noha legtöbben belátják előnyeit, nagyon nehezen terjed. Egyes lelkesedő, agilis emberek, kiknek rendesen semmi hasznuk, de egy csomó kellemetlenségük van belőle, — kezdeményezik a szövetkezetek alkfflSsát, de a nagy többség, mely csakis hasznát látná, kicsinyeskedésekkel zátonyra juttatja az ügyet. Olyan érthetetlen közönnyel, sőt mostoha érzülettel viseltetnek iránta, hogy a valahogy megalakult szövetkezetnek, is meg kell buknia. így van ez nálunk

Nagyon ki van fejlődve a szövetkezeti és egyesületi élet a skandináviai államokban és Németországban. Nincsen ember, aki ne volna tagja egynéhány egyesületnek, vagy szövetkezetnek. A nyugodtabb, higgadtabb vérmérsékleten, a kellő irányú, öntudatos nevelésen kívül a rendezettebb és becsületesebb kereskedelmi és közéleti viszonyokkal magyarázható talán ez az állapot. Nálunk a közönség ilyenirányú éretlenségén kívül egész csomó alattomosan támadó akadállyal kq.ll megküzdenie sok közjóléti intézménynek. Magánérdekek leiteSzínész históriák.

1. Náni.

Irta Ambruszter Sándor.

A millenáris év nyarán történt. Réthy László kiváló erőkből álló jeles társulata a pestvidéki kies nyaralóhelyen, Pécelen vegetált. Pártolás hiányában a színtársulat a legnagyobb nyomorba jutott. Akik a koplalást már megelégelték, bucsuzás nélkül távoztak s igy már feloszló félben volt a társaság, midőn az igazgatónak mentő ötlete támadt. Eszébe jutott, hogy él Budapesten egy Kovács nevű nyugalmazott színész, aki nagyon szívesen szokott arra vállalkozni, hogy a megszorult vidéki kartársakat vendégjátékával előnyösebb anyagi helyzetbe juttassa.

Az öreg Kovács, aki különben országszerte „öreg funerator“ néven volt ismeretes, mert a színészek temetésein a gyászlobogót az „Egyesület“ nevében rendesen ő szokta vinni, engedett is a felszólításnak s egy pénteki nap (malum omen) délutánján annak rendje és módja szerint meg is jelent Pécelen.

Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, szatmárvármegyei jegyzőegyesület főjegyzője.

Munkatársak:

BODOivY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER,

kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jzö.

tétlenné teszik egész társadalmi osztályok könnyebb megélhetését. Hogy az j ilyen berendezkedés milyen súlyos zavarokat idéz elő, azt a háború alatt elburjánzott élelmiszer uzsora mutatja.

Magyarország fogyasztó közönségé-! nek az a része, mely maga nem termelő, vagy nem ipari munkás, aki munkabérét a megélhetési viszonyok szerint emelheti, — egyszóval a fix fizetésből élők soha1 sem érezhetők annyira nehéz helyzetüket mint ma. A magyarországi tisztviselőket; teljesen szervezetlenül találta a háború, j Ez a szervezetlenség meg volt eddig is, de hátrányait nem érezte annyira a maga: javával nem törődő tisztviselő. Szükség-; létéit kielégíthette idegen beszerzési forrásokból, nem érezte annyira sziiségéí annak, hogy maga gondoskodjék szükségleteiről szövetkezeti utón. Kapott mindent az árucsarnokban, ami fő hitelre is, és olyan áron, hogy az a kis különbözet, melyet a szövetkezeti ut biztosított, nem érte meg szerinte azt a kis bajlódást, amit a szövetkezet alapítása igényelt volna. Maradt hát ur, aki fizet.

A mai rendkívüli helyzet, mikor nagy különbségek vannak ár és ár között, melyeken vásárolni lehet, nagy tanulságul szolgálhat a tisztviselőknek és más fixfizetésü embereknek. Most már óriási árkülönbségeket kell fizetniük, amiért nem gondoskodtak fogyasztási szükségleteikről. Védtelenül állanak szemben az elhatalmasodott élelmiszer uzsorával és kénytelenek megfizetni a közvetítők hosszú sorának közbenjárását,

I noha az árukhoz maguk is hozzájuthatKovács, mint a népszínház nyugalmazott művésze, annak idejében ugyancsak kisebb szerepeket játszott, de azért szívesen vállalkozott nagyobb szerepek eljátszására is, ha erre vidéken alkalom kínálkozott. Volt is egy pár jó szerepe, melyekben nem közönséges sikerekhez jutott. Az igazgatóval levelezés utján már jó előre abban állapodtak meg, hogy először FoIIinusz Aurél közkedvelt darabjában, „Náni“-ban lép fel, amelyben egyik legkedvesebb szerepét, az öreg glogováczi svábot fogja játszani.

Megvolt azonban irva az a sors könyvében, hogy az „öreg funarator“ utolsó rémszereplése botrányos kudarccal végződjék. Ez volt ugyanis az utolsó szereplése az öregeknek, mert e balsiker után sohasem tudták többé rávenni, hogy fellépjen, pedig jó erőben még sokáig élt az „öreg funerator.“

Az első nehézséget az okozta, hogy a társulat karmestere nehány nappal előbb eltávozott, Már pedig „Náni“-t, lévén az énekes népszínmű, karmester nélkül eljátszani lehetetlen. Abban állapodtak meg tehát, hogy másnap, szombaton, vagyis az előadás napján, korán reggel, bemegy az igazgató a fővárosba és kerít egy karmestert bármi módon, és avval a nap folyamán visszatérve, este megtartElőfizetési árak:

Egész évre — — — — — — — 8 korona.

Félévre — — — — — — — — 4 korona.

Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér.

nának a szövetkezetek utján. Sőt még jobban mint igy, mert a szövetkezetek ereje ma már olyan nagy, hogy egyes árucikkek csakis náluk kaphatók. Raktáraik olyan dúsak, összeköttetéseik olyan megalapozottak, hogy vannak cikkek, miket a magán kereskedő ma meg sem kaphat, mig szövetkezetek hozzájuthatnak.

Sokan úgy vélekednek, hogy a mai nehéz viszonyok leheílenné teszik a szövetkezést. Ellenkezőleg, épen most van a legfőbb szüksége és legszembetűnőbb haszna a szövetkezésnek. Hiszen a városok közélelmezési tevékenységei is épen most a legszükségesebbek és pótolják valahogy amit maga a közönség elmulasztott: t. i. a közszükséglet ellátására irányuló szervezettséget. Ma az önerejéből boldogulni akaró éhenhalhat, sokszor csak hatósági segítség igénybevételével boldogulhat. Azonban szervezetté tömörülve, a tagok megélhetése a lehetőségig mérsékelt áton volna biztosítható.

Hisszük, hogy a háború nagy áron megváltott tanulságait között az egyik épen az lesz, hogy felismerve az egyesülésben rejlő erőt, minden szükséges, vagy nemes szándékú tevékenység érdekében szövetkezni fogunk.

hatják minden fennakadás nélkül az előadást.

Ebben megnyugodva a vendégművész tiszteletére asztalhoz ültek, hogy őt megvendégeljék, de meg hogy az előrelátott fényes siker örömére egy pár pohár homoki vinkót örökké száraz torkukon leeresszenek. És ez annál is inkább keresztülvihető volt, mert az Aréna vendéglőse hajlandó volt mégegyszer és utoljára, no meg a holnapi biztos kaszasiker reményében is; a dús lakoma költségeit hitelezni.

Vidám hangulatban repültek az órák. A hetek óta nyomorgó bohém társaság egy kis vidámitóhoz jutva, teljesen megfeledkezett nemcsak eddigi nyomorúságáról, hanem az idő múlásáról is. Csak akkor szedelőzködtek' össze, amikor egy hirtelen keletkezett nyári zivatar egész özönvizet készült a nyakukba zúdítani. Csakhogy ekkor sem mentek haza, hanem csak beljebb húzódtak a szellős aréna színpadára, amely a rozoga faalkotmánynak mégis a legjobban védett része volt.

A mulatság tehát megszakítás nélkül folyt tovább, miközben észre sem vették, hogy az előbb még tikkasztó lég meglehetősen hűvösre változott. A dalolásban felhevült gégék hangszálagaira rátelepedett az éjszaka hűvös párája, aminek hatása eleinte gyakori tüszszentések-