Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-02-20 / 8. szám
Nagykároly, 1916. február 23. Vasárnap. JM évfolyam. — 8. szám. A „VARMEGYE“ Szatmármegyej 91 Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. ^ Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Árvaházunk ügyéről. Ismét közelebb vagyok egy nagy lépéssel czélomhoz. Vármegyénk minden községi és körjegyzőjének és községének tagul való megnyerhetése jegyzői árvaházi egyesületünk részére volt az a feladat, melynek elvégzésére önként vállalkoztam. Tudatom és előre láttam azokat az akadályokat, amelyek utamba fognak tornyosulni. Sehol, egy testületben sem hiányzik annyira ez egybe forradásnak a vágya ; a kasü közös érdekek megvédésének és azok előbbre vitelének akarata mint a községi jegyzői karnál. Dolgozunk mi mindenki parancsára és mindennek számára. Panasz ajkunkat soha el nem hagyja; műveletlen kultúrában egy mélységgel alattunk álló nép között élve, görnyedve a munkában, a hivatalos órát nem ösmerve, teljesítjük a kötelességünket. Semmiféle társadalmi aktió nem nélkülözheti a mi közreműködésünket, akár mily magasból indult légyen is az meg. Gyűjtünk állandóan 5—6 jótékony intézmény javára és dicsekvés nélkül mondhatjuk, hogy ritkán távoznak el tőlünk üres kézzel. Megvan tehát a községi jegyzői karban az akarat is, a képesség is arra, hogy társadalmi irányítói hivatását teljesítve, elösmerést vívhasson ki a maga számára fent és lent egyaránt. Honnan van mégis az, hogy mikor jegyzői érdekek megvédéséről, azok érvényesítéséről van szó a községi jegyzői kar alig-alig mozdul meg? Túl jó módban volnának? Nem hiszem, hiszen gazdag jegyzőt én még nem láttam ! Avagy nem bírnánk érzékkel a so- ciális és altruisztikus eszmék iránt? Lehetetlen! Hiszen idegeneknek, más intézményeknek javára való jótte- vésnél a jegyzők mindég feles számmal vannak ott! Mi hát ennek az oka? Mi gyötörhette el annyira azt a községi jegyzőt, mi fásithatta el annyira soknak közülünk a szivét, hogy nem hallják meg azt a fájdalmasan érdeklő szót, amely a mi elhalt kartársaink özvegyeinek és árváinak ajkairól fohászkodik feléjük? Ezen a kérdésen töprengek én! Erre nem tudok én feleletet kapni! Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesüiet főjegyzője. / Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. ká^nikbányai jző, e. jző. Miféle csapás, miféle eltompulása a kartársi összetartozás érzésének lehet az, amely lehetségessé teszi, hogy oly községi és körjegyzők, akikről bizton tudom, hogy fölöslegesen rendelkeznek szép lelki és erkölcsi tőkékkel; akik soha egy reá szorultat üres kézzel ajtójuktól el nem engedtek; — volt kartársaink árváinak könyörgését még sem hallják meg és hátra dugják azt a kezet amely másoknak parancs szóra, rendeletre gyűjt, másokért izzad, fárad, de saját véréből való húsnak, a jegyzők árváinak a felsegitésére még sem hajlandó! Hol itt erre a felelet? Ezt kérdem én hangosan kartársaimtól! De nem minden jegyző ilyen. Nagyon sokban magasan lángol a kartársi szeretet melege. Az első hivó szóra oda álltak a tiszta vérüek az adakozók közé. Van igen sok, aki minden előítélettel, községe minden húzódásával megbirkózva győzte le az a! -^dályokat és ösz- szes községeit megnyerte tagul árvaházi egyesületünk részére. Fogadják valamennyien hálámat és köszönetemet. A jó tett önmagában hordja a jutalmát és az a melegség, ami az ő szivüket jó cselekedetűk után betöltötte, meg fogja még őket sokszor örvendeztetni. Gondolkozva árvaházunkba belépett kartársaim egyéniségén és tevékenységén, egy régi igazságot látok magam is megismétlődni. Zsidó vallási kartársaink az elsők voltak, akik tagul beléptek és községeiket is beléptették. Alig van oly izraelita vallásu jegyző és aljegyző, aki már meg ne hozta volna a maga áldozatát. Szép, nemes cselekedet ez tőlük és élő példájukkal bizonyítják, hogy az összetartásnak, a jótékonyságnak a szelleme e vallási fajnál mennyire bele élte magát az egyesekbe. Elismerés illeti őket érte! Azt is tapasztalom, hogy egyes dicsérendő kivételektől eltekintve, mint Komoróezy Jenő, Hadady József, Rohay Gyula, Kiss Májer, Miilián János, az idősebb Korú kartársak nem oly lelkes apostolai árvaházufik ügyének, mint a fiatal jegyzőink. Értem én azt, hogy az az élemedett korú, jól szituált, már kényelmét szerető és kereső idősebb jegyző nem oly fogékony az altruisztikus eszmék befogadása és azok gyakorlása iránt, mint fiatalabb kartársa, mert hiszen gondolhatja, hogy ő már úgy sem fogja hasznát látni annak a jótékony intézménynek. Elfogadnám ezt egy hideg, számitó észtől, de semmi esetre sem fogadhatom Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. el a községi jegyzőtől, bármily öreg és bármily rendezett anyagi viszonyok között is éljen máskülönben, mert az ilyen jegyzőtől annál nagyobb joggal várhatjuk el, hogy másokon segítsen. Hiszen mindenét, amije van, a jegyzősködésével szerezte s igy felesleges tőkéjéből adakozni, volt kartársaink árváit segíteni: főkötelessége. Ne csak kiabáljuk a segítést, de gyakoroljuk is ön magunk keresményéből másokon. Akkor mutatja ki igazán az a jegyző, hogy érdemes volt a jó Isten áldására, hogy gyűjthetett, szerezhetett hogy megöregedhetett, ha az irgalmasság testi cselekedeteit, az éhezőknek ételt adni, a szomjazóknak italt adni, a mezíteleneket ruházni, saját jótetteivel is bizonyítja. Nyissátok meg tehát öreg kartársak sziveteket a könyörgők előtt és szenvedők jajjára és sziveitek jóságában nyújtsatok feleslegeitekből a reászorultaknak. „Tegyünk jót, mig időnk van“, mondja Pál apostol. Vágó Elek, Balla Béla, Papp József, Borgida, Tolnai Albert, Csilléry Ferenc, Lukátsy László, Kovács Gyula, Vicsai Endre, Bakó, Hirsch Ernő, Nagy Pista, Kandó Kálmán, Sándor János, Gabányi, Kiss Miklós, Rád János, Mangu, Sauermann, Suta János, Szentiványi Sándor, Likker János, Papp Antal, Szőcs Dávid, Schvarcz Dávid, Hoffmann Feri, Balla Zsiga és a többiek példájából látom, hogy ott, ahol a községi jegyző szivén viseli árváink sorsát, aki előveszi minden eszközét, mely rendelkezésére áll, ott nincs visz- szautasitás. Az elsoroltaknak a példája lélkesitse minden kartársunkat, töltse be a szivüket szeretettel, segíteni vágyással, hogy elérhessük minél előbb azt a. szent célunkat, mellyel korán elköltözött kartársaink árváinak neveléséről, a ma élő községi jegyzők gyermekeinek internátusáról akarónk gondoskodni. Teljen meg mindnyájunk szive meleg gondoskodással ügyünk iránt, hogy azt diadalra juttatva Szatmárvármegye jegyző kara méltóan róhassa le kötelességét volt kartársaink özvegyei és árvái iránt. Most pedig elsorolom kartársaim nevét és azokat a községeket, akik és amelyek legutóbbi közleményem óta árvaházi egyesületünkbe rendes illetve pártoló-tagul beléptek: 1. Papp József körjegyző Nyirmegyes. 2. Nyirmegyes község. 3. Gebe község. 4. Balla Béla községi jző Nagyecsed. 5. Glückmann Péter kjző Komlódtótfalu-
