Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-24 / 52. szám
Nagykároly 1916. december. 24. Vasárnap. VI. évfolyam' — 52. szám. ,A VÁRMEGYE“ Szatmármegyei Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. =5 SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős 3- szerkesztő dinére — Érendréc — küldendők. ■© KladóKtvatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatniárvármegyei jegyzöegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kisinajtériyi körjegyző. kapnikbányai jzű, e. jzó. Előfizetési árak: Egész évre — ___ — — — 8 korona. Félévre — — — — — — _ — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. Karácsonyi gondolatok. Mi az, ami arra készteti a családi meleg körtől a messzi távolban élőt, hogy az élet nehéz napjai s küzdelmei dacára is a meghittek körében töltse el a karácsonyi szent ünnepet? Mi az, ami ilyenkor oly észrevétlenül s kony- nyedén lerombolja a fáradságos száz- kilométereket és hihetetlenül megrövidíti a távolságot, mely az egymást szeretőket elválasztja? Mi az, ami sóiyomszárnyakat ad az embernek, hogy mielőbb elérjék a kedves fészket s hogy feltétlenül ott legyenek a szent napon a csillogó karácsonyfa alatt, ott a többiek, a bizalmasok között? Miért várja oly repeső szívvel, oly epedőn felnőtt és kicsiny egyaránt a szent Karácsonyt? Miért hat reánk oly varázslatos erővel a csillogó díszekkel, sok csecsebecsével, gyertyács- kákkal pompázó fenyőág? Miért örvend a gyermek oly igen, mikor ott találja a karácsonyfa alatt a szivétől oly hőn óhajtott s neki szánt ajándékot? A szeretet az, mely haza vezérli a messze távolban élő családtagokat a karácsonyfa alá; a szeretet az, mely feledteti velünk a hosszú ut fáradalmait, mely megrövidíti a távolságot, mely megadja vágyakozónak a sólyomszárnyakat . . . A karácsonyi ünnep a szeretet ünnepe, a karácsonyfa szimbóluma a szeretetnek; karácsony és karácsonyfa poezise a szeretetnek! A szeretet csodás, gazdag, csillogó tündérregéje költözik a szivekbe és az áldatlanul harcoló, élettel küzködo s nehéz csatát vívó emberek ezen egy napon elfeledik az élet kegyetlenül zord igazságait, a szereteflenséget, a békétlenséget s egybeolvadnak, egybeforrnak ott a karácsonyfa alatt s lészen ott a hivőknek egy lelke és szive a boldog együttlétben. Oh mily boldog a picinyke gyermek, ki ágyacskájában már hetekkel előtte álmodozik a rózsás arcú hófehér ruháju s csillogó szárnyú kis angyalkákról — angyal álmodozik az angyalkákról ! — akik a mennyországi nagy játékos bazárból hozzák majd a sok szép ajándékot, a mozgó szemű, beszélő szőkefürtü nagy hajas babát, a pejkót a büszke fejtartásu hátas lovat . . . amiket a jó Jézuska küldött az ö számára, mert jó gyermek volt, mert szóirta: Vidákovich Dániel, fögimn. igazgató. fogadó gyermek volt, mert lelkét tisztán megőrizte ártatlanságában, mert igen szerette a jó Jézuskát, a kis gyermekek igaz barátját! Mily tágranyilt szemekkel nézi a gyermek a gyertyacsiilogást..., ihlettség, megérzés száll a nyiladozó lélekbe, érzi a szeretet megnyilatkozását s összetett kezekkel imárakulcsoltan zengi el csicsergő hangon háláját Annak, ki lejött a szegény földre a káprázatos mennyországból, Aki égi lények közül jött le az emberek közé megváltani, üdvözíteni a benne hivő lelkeket. A betlehemi jászol kisdedjének fenséges nagyságát, dicsőségét hirdeti a karácsonyfa. A szeretet örök szépségét sziimbolizálja a karácsonyfa, ezért örvend felnőtt és kicsiny egyaránt. Az örök Ige, a végtelen Szeretet öltött testet az első karácsony éjjelen s erre emlékeztet minket a karácsonyfa. És mikor évek haladtával a karácsonyfa titokzatosságáról íellebben a fátyol a gyermek szemei előli, nem angyali lélek már többé, homlokon csókolta őt a reális világ lehellete, mássá lesz az ő gondolatvilága. Most már tudja, kik állítják fel a karácsonyfát, kik díszítik azt csillogóvá, kik halmozzák fel az ajándékokat aiája, gyermeki lelke egy illúzióval lett szegényebb, de megérzi azt, hogy Jézuska az, ki a szülőket és jó embereket irányítja abban, hogy éltessék, ápolják, megnyilatkoztassák a sze- retetet s jutalmazzák a lelkek szépségeit. Az apa és anya talán könnyet is ejtenek, hogy a tündérrege világából a mindennapi élei tudatára ébredt a bubi és médi, de szivük jóságával megértetik, hogy köszönje mindezt a jóságos Jézuskának, mert ha nem éltetné a szülőket hittel, reménységgel, szeretettel, úgy a karácsonyfa nem állana a szoba legdíszesebb helyén, nem örvendezne a szent esten s azért adjon hálát a jó Jézuskának, hogy őt szerető szülőket adott neki. És a mindennapi élet felfogását már megérteni kezdő gyermek életét mi aranyozza be? Az, hogy megmarad továbbra is a vágy, hogy boldog legyen, hogy szeressék és hogy ő is szeressen, hogy elfeledje, ha fsak egy pillanatra is a valót, hogy csak egy estére is ismét tudjon örülni, szeretni, ölelni, mint ahogy csak gyermek tud, a gondolatianul, a tündérvüágban élő hófehérlelkü gyermek tud. Az élet viharos napjaiban, a szere- tetlenség ádáz tusáiban oázis a karácsony napja, meri feledteti a szeretetlenséget. Boldog időknek boldog a karácsonya, csak öröm, vigság a zenéje. Nehéz időknek mi más a karácsonya is, csak mérsékelt az öröm, talán a vigság el is marad, sóhajok, nehéz érzések vegyülnek egybe. Boldog időkben gondtalan a karácsony, nehéz időkben nehéz körülményekben mély barázdát szántanak az ember lelkében a gondok s mig a boldog idők karácsony- jában csak hálaadás zeng a betlehemi jászol Jézuskájához, addig most a nehéz időkben, immár a harmadik háborús karácsonyi fordulón csak könyörgés száll a Megváltóhoz, hogy váltsa meg a lelkeket a lesújtó gondolatoktól, a keserves helyzettől, amiben a szivek vergődnek. A karácsonyfa alatt összegyűltek most itt az apáért imádkoznak, ki valahol karácsony éjjelén is Őrködik az itthonlevők jóvoltáért, másutt a fiúért imádkoznak, ki kénytelen messze földön a legszentebb estén is vért ontani, mert ez hozza meg az itthon lévők boldogul- hatását! Itt ezért, ott azért imádkoznak, hívőn, élő hittel, erős reménységgel, igaz szeretettel! És mindenütt egy a hő imádság, hogy a békesség és szeretet szállja meg a küzdő feleket, hogy adjon a jó Jézuska elleneinknek békülékeny szivet, hogy belássák végre azt, hogy akik igaz ügyért fogtak jogos fegyvert, azokban a szeretet tüze lángol, szeretik hazájukat, szeretik az otthonmaradottakat, de szeretik az ellenséget is, mert máskülönben nem ajánlották volna fel fölényük tudatában a békességet. Ha csak azokat szeretjük, kik minket szeretnek, mennyivel vagyunk különbek a pogányoknál? Szeressétek azokat is, titeket gyűlölnek s jót tegyeteket azokkal, kik néktek ártani igyekeznek! Ezek a Kisded tanításai és mi eszerint élünk és cselekszünk! Békejobbunkat ajánlottuk fel, mert mi ellenségeinket is szeretjük s jót akarunk nékik ... de ők makacsok. Jelen karácsonyunk imája abban nyer kifejezést, hogy adjon az Isten elleneinknek békülékeny szivet! Értsék
