Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-02-07 / 6. szám

Nagykároly, 1916. február 7.

Vasárnap.

IV. évfolyam. — 6. szám.

A „VÁRMEGYE“

rmonao

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap.

SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZÖEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős S+ szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -tg

Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.)

Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesiiiet főjegyzője.

Munkatársak:

BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER,

kismajtényi körjegyző. kapilikbányai jző, e. jző.

Előfizetési árak:

Egész évre — — - Félévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér.

— — — 8 korona.

— — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér.

Kiéheztetés.

Mikor megszorították a kenyéradagokat, mindenkinek önkénytelenül az angol kiéheztetési terv jutott eszébe. Most már mindnyájan tudjuk, hogy a kiéheztetés csak terv maradt s hogy sok tekintetben visszafelé sült el, amennyiben az ántánt államai sok tekintetben | több szükséget látnak, mint mi. Péter- váron éhség dühöng, Itáliában széninség és tömegnyomor, melynek okozója és kihasználója nem más, mint maga a derék szövetséges társ, Anglia.

Most már világos, hogy nem a központi hatalmak, hanem az entente- szövetségesek sinylik meg Anglia blokádját.

Egy hivatalos bizottság javaslatot terjesztett elő az orosz kormánynak, hogy Pétervár szűnjék meg fővárosnak lenni, s egész csomó ott lévő intézményt helyezzenek át az ország belsejébe. Mert Pétervár mai, milliós lakosságát nem lehet élelemmel ellátni. No lám, minket ítéltek éhhalálra s szövetségesük és egykori főtámaszuk szenvedi az éhség gyötrelmeit. A jeles szövetségesek, a kik nem tudták neki megmenteni Lengyel- országot, még kenyeret sem tudnak juttatni az éhező Pétervárnak.

Ugyanilyen gyötrelmesen érzi szövetségeseinek gondosságát és szeretetét a hitszegő Itália. Angliára lévén utalva, főleg szénszükségletének fedezésében, egyre-másra hangzik jajszava, hogy vagy egyáltalán nem kap szenet, vagy oly drágán szállítják neki, hogy nem győzi a költségeket. Azonföiíil élelmezési és ruházati czikkekben is ínséges visonyok- kal küzd. Az olasz sajtó egy része nem is titkolja a közvélemény fölháborodását Anglia fölött, mely kiuzsorázza a szegény Itáliát s ahelyett hogy könnyítene helyzetén, üzleti spekulációnak tekinti a háborút és saját szövetségesei zsebéből iparkodik magát kártalanítani egyébb veszteségeiért. Ezekben az olasz panaszokban sok a naivitás és még több az ostobaság. Nagyon jól tudták, hogy Anglia háborús politikában az üzletnek volt mindig a főszerepe. Az angol üzleti szellemről föltételezni, hogy érzelmi tekintetek mellett háttérbe szorul, oly abszurditás, melyért az olaszok most drága leczkepénzt fizetnek.

Az ember, ha végiggondolja, mi áll koczkán ebben a világháborúban, s összeveti a koczkázatot az áldozatokkal, józan ésszel azt hinné, hogy szövetségestársak viszonyában a rideg üzleti szellemnek nem lehet helye. Hisz bármily téren gyengül a szövetségestárs- végeredményben az egész szövetség gyengülése állhat be, nem is szólva az elfojtott keserűségről és indulatról a lelketlen kiuzsorázás fölött.

Az okulások, a mik mindezekből folynak, nem maradhatnak hatás nélkül a háború után sem, s bizonyos, hogy a szövetségek bensőségén a mai tapasztalatok oly csorbát üthetnek, a mely majd az elköveikező béke időben bosz- szulja meg a rideg üzleti szellem jogosulatlan tultengését.

Gyertyaszentelő.

Boldogasszony napját ünnepelte egyházunk. Ez az ünnepünk is tele van gyönyörű tartalommal és főleg az anyaság fenséges fogalmának ragyogásával.

Az alázatos, az engedelmes Szűz Mária aláveti magát a törvénynek: a szent család elmegy a templomba, hogy bemutassák magukat és letegyék a szerény áldozatot: a két galambfit, jól tudván, hogy Isten nem az áldozatok nagyságát nézi, hanem a szivek redőit, melyekből az áldozat fakad. E napot Gyertyaszentelő Buldogasszony napjának nevezzük a közéletben. Azért, mert a szent misét előzőleg az isteni tiszteletre szolgáló gyertyákat e napon áldja, szenteli az egyház.

Az oltárokon égő gyertyáknak megragadó jelentőségük van. Azoknak a gyertyáknak lángjai elviszik az emlékezet által a katakombáknak mélységeibe. A hol a keresztény ősök — nagy szenvedések, önfeláldozások és bujdosá- sok között várták az Isten napját. A mely nap háromszázados szenvedések és kitartó hitbeli élet után meg is érkezett. És mikor kiléphettek az Isten ege alá . . . szabadon vallhatták hitüket a mi őseink. Emlékül magukkal hozták a katakombák életéből a gyertyákat, hogy a templomokban, hatalmas dómoknak oltárain is jelezzék nekik a gyertyák lángjai Krisztus világosságát, melyet a földre hozott és mely nélkül az emberiség lelke újra sötétségbe borulna és Krisztus igazsága elhomálvosolan.

Fogékony, müveit lélek megérti tehát a kath. oltárokon égő gyertyák jelentőségét, mint megérti a hazafias ember az örömtüzeket, a világosságot, mely hegyeinken és ablakainkban gyulnak ki, mikor a nemzetnek diadalos örömünnepe van.

Járassuk a „Szatmármegyei Hírmondóit.

Főgimnázium! ünnepély.

A nagykárolyi kegyesrendi róm. kath. főgimnázium 1916. febr. 2-án d. u. 5 órakor az intézet tornatermében Kalazanti szent József, a kegyeslanitórend alapítójának tiszteletére. a Vörös-kereszt-egylet és a hadi árvák avára ifjúsági ünnepet rendezett a következő műsorral:

1. a) Doppler F.: Török Ima Vanda operából, b) Kául F. : Sabác felé induló. Előadta a főgymn. ifjúsági zenekar a már tőle megszokott precíz, szabatos, finom előadásban.

2. a) Gács Demeter: A térkép, b) Sza- boicska László: Katonát temetnek. Szavalta Rédei Béla V. osztályú tanuló. Mindkét költeményt teljes átértéssel és átérzéssel, helyes hanghordással s gesztusokkal adta elő. Kitűnő szavaló. Méltán rászolgált a közönség tapsára.

3. a) Achmed Saaddedin: Török himnusz. b) bolgár himnusz. Előadta az énekkar zenekiséret mellett. A szép, nagy számban levő közönség e két himnuszt a két fegyvertárs : a török és a bolgár nemzet iránti tiszteletből áhítattal állva hallgatta végig. Szűnni nem akaró taps volt az előadók jutalma, de nagyon is reászolgáltak.

4. a) H. László Ary : Tábori posta, b) Kozma Andor, Rapszódia. Szavalta Falussy Endre Vili. osztályú tanuló. Falussyt már hallottuk szavalni. Kiváló szavaló. Az előadott darabokat minden részében átdolgozta. A közönség beleélte, odaképzelte magát a tábori életbe, a háború zajába és rohanó árjába. A közönség hálás is volt iránta. Szűnni nem akaró taps és éljenzés volt jutalma. 5. Adrián Valerius: Hőseink hálaimája. Előadta az énekkar zenekisérettel. A szólót Dersidán Leontin III. oszt. és Sikolya Ferencz VII. o. tanuló énekelte. Énekük, különösen Sikolyáé, nagy tetszést aratott.

Előzőleg Branecky József főgymn. tanár elmondta a tartalmát a hősök hálaimájának, a mely a közel jövő hangulatát festi. Vége a háborúnak, hőseink dalolva jönnek haza a harc- mezőkről szeretteik : szüleik, hitveseik, testvéreik, gyermekeik körébe. Útközben egy kereszt, lajta az emberiségert felfeszitett Jézus Krisztus. A hősök ajakán elnémul a nóta. Oda borulnak a feszület elé és hálát adnak a jó Istennek hogy velünk volt, maradt és győzelemre segített. Övé a győzelem, övé legyen a dicsőség. Megbántott igazunk védelmében a végleges győzelmünk nem is maradhat el. Úgy legyen 1

6. Ünnepi beszéd. Tartotta Vidákovich Dániel főgymn. igazgató. Kalazanti szent Józsefet, mint az alázatosság és szerénység példa képét állította a nagy közönség elé, különösen az ifjúság figyelmét hívta fel az alázatosság és szerénység erényeinek kitartó utánzására és gyakorlására. Tartalmas beszédjét érdemes külön kinyomatni és jótékony czélra árusítani.