Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-12-17 / 51. szám
Nagykároly 5916. december. 17. Vasárnap. VI. évfolyam' — 51. szám. „A VÁRMEGYE“ Szatmármegyei Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős » szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jzö, e. jzö. Egész évre — — — Félévre — — — — Nvilttér sora 40 fillér. Előfizetési árak: — — — — — — 8 korona. _______ 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Szatmárvármegye hódoló felirata ÍV. Károly királyhoz. Szatmárvármegye lelkes, hódoló felirattal köszönti fiatal királyunkat trónra- lépése alkalmából. Az érzelmek egész sorát váltja ki az ember szivéből/ ez irat, amely nemes visszhangja szerete- tünknek, ragaszkodásunknak és hűségünknek. Ágyuk bömbölése kiséri trónralépését. Nagyboldogult elődjének békés indu- latu népe fegyverrel a kezében sziv- dobogva várja a magasztos pillanatot, amikor Szt. István koronáját ráteszik a király chrizmávai felkent nemes fejére. A magyar mindig is hű volt királyához, mindig is kész volt érette vérét ontani, de most még közelebb állunk Őfelsége személyéhez, még mélyebb gyökerekből fakad hódoló tiszteletünk, mert IV. Károly jószivét, bölcs gondolkodását, a magyar vitézi tettek elbírálásában tanúsított elfogulatlan elismerését a lövészárokból, a legnehezebb munka helyéről ismertük meg a maga fölségében. Egész férfi Ö, aki a kötelességíeljesitésben ideál s aki ideál a családi tűzhely szentségének, boldogságának felépítésében is. A ’szabadság, a tisztességes béke vágya sugárzik millió és millió magyar szeméből, millió anya ostromolja mindennap az egek Urát, hogy szüntesse már be e véres pusztulást, millió gyermek kacsója kulcsolódik mindennap imára, hogy szűnjék meg már e vérzivatar. Adja a magyarok Istene, hogy ifjú királyunk koronás fejét nemsokára a győzelem babérja övezze, amelynek zöldelő, üde színe kifejezője reményünknek, hogy Őfelsége bölcs uralkodása alatt boldogabb lesz a magyar. December 14-én volt Szatmárvármegye törvényhatósági gyűlése, amelyen felolvasták a hódoló feliratot. A gyűlés tagjai legmélyebb tiszteletük jeléül állva hallgatták meg és egyhangúlag, nagy lelkesedéssel el is fogadták. Ezen irat felolvasása előtt Csaba Adorján főispán tartalmas, kifejező szavakban tolmácsolta a közgyűlés hódolatát. Szép beszédjét vázlatosan, amennyire le tudtuk jegyezni, itt hozzuk : Tekintetes Törvényhatósági Bizottság! Eljön nemsokára a szent pillanat, hogy uj királyunk ősi tradícióinkhoz híven fejére téteti Szent István koronáját. A mai alkalmat felhasználjuk, hogy Őfelsége előtt a tisztelet, a hódolat adóját lerójjuk. Solia nehezebb körülmények között' uralkodó nem foglalta el trónját és soha nagyobb szeretettel nem övezte a nép királyát. Olyan körülmények között lép trónra, amikor nagy emberre, igaz, teljes férfira van szükség. Őfelsége meg fogja állanj helyét mindig és be fogja váltani hozzá fűzött reményeinket. Nagy uralkodó alatt tanulta meg az uralkodás feltételeit. A magyar katona vitézségét a harctéren tanulta megbecsülni. Bizalommal tekint rá a magyar nép fia, a mi feladatunk, hogy ezt a bizalmat megtartsuk és öregbítsük. A nemzet és a király kölcsönös bizalma a trón legerősebb támasza és biztos záloga, hogy a nemzet nagy, szent ideáljai testet öltenek. Éljen a király! Szavait, amelyeket a közgyűlés tagjai állva hallgattak meg, dörgő taps és éljenzés követte. Ezután Péchy István főjegyző felolvasta Szatmárvármegye közönségének Őfelségéhez intézendő hódoló feliratát, amely igy hangzik: Császári és Apostoli Királyi Felség! Legkegyelmesebb Urunk! Királyunk! Abban a magasztos pillanatban, midőn a magyar nemzet büszke öntudattal, mély hódolattal helyezi Szt. István koronáját Felséged nemes homlokára, Szatmárvármegye közönsége a századok viharában megedzett királyhüség, a magyar nép leikéből fakadó törhetetlen ragaszkodás, az alattvalói szeretet és tisztelet legöszin- tébb érzelmével közeledik Felséged felkent Személyéhez! Nehéz, nagy idők rombolásai, a legádázabb küzdelem véres forgataga közepette foglalja el Felséged ősei trónját. Nagy a feladat, mely Felségedre vár: A végső győzelemre vinni győztes hadseregeit, elhallgattatni a fegyverek dörgését, begyógyítani a sajgó sebeket, egy szebb, dicsőséges jövendő felé vezetni nemzetét! És mi bízunk és hiszünk! Bízunk Felséged Istentől megáldott hatalmas egyéniségében, hiszünk abban az erőben, mely a Magyar Szent Koronából a nemzeti nagyság, a nemzeti egység symbolumából Felségedre sugárzik, hogy ifjú lelkesedéssel, győzhetetlen karral, uralkodói bölcsességgel megnyitja előttünk egy fényes, boldog korszak kapuit, valóra váltva sokat csalódott, sokat szenvedett nemzetünk legszebb álmait. A Mindenható áldását kérve Felséged uralkodására, a legmélyebb hódolattal haj tűk meg fejünket koronás királyunk előtt. Szatmárvármegye közönségének Nagykárolyban, 1916. évi december hó 14-én tartott közgyűléséből. A vármegye közönsége nevében Ilosvay Aladár, alispán. A koronázáson Szatmárvármegyét Ilosvay Aladár alispán, Falussy Árpád, Domahidy István és Kende Zsigmond törvényhatósági bizottsági tagok fogják képviselni. A magyarok Istenének áldása kisérje ifjú királyunk minden lépését! Braneczky József. Törvényhatósági közgyűlés. Szatmárvármegye törvényhatósági bizottsága f. hó 14-én rendes közgyűlését tartotta november 30. helyett. A gyűlés napját I. Ferenc József, királyunk halála miatt tették át későbbre. A tárgysorozat előtt Csaba Adorján főispán a közgyűlés hódolatát fejezte ki IV. Károly királyunkkal szemben és Péchy István főjegyző fölolvasta a hódoló feliratot, amelyet a bizottság nagy lelkesedéssel el is fogadott. Erről részletesen lapunk vezető helyén szólunk. A főispán megnyitván a közgyűlést a világháború mai állását körvonalazta markáns szavakkal. — A világháború — úgymond — olyan fázisba jutott, amely örömmel tölt el minket. Amikor ádáz ellenségeink azt hitték, hogy a megszaporodott ellenfeleikkel szemben nem tudjuk határainkat megvédeni, amikor az oláh, mint a saskeselyü ránk rohant prédára vágyakozva, amikor átkos fegyverét orozva mint az útonálló döfte nemzetünk testébe, ime ez a nép, mint véres intöjel eltiporva fekszik a szövetségesek lábai alatt. Mint véres intőjel, amely azt kiáltja az ellenség elé: ne bántsd a magyart! Ma, anélkül, hogy prezstizsűnket félthetnők, felvetettük a béke gondolatát. Hogy eredménnyel jár-e, attól függ, hogy ellenségeinknél kezd-e már uralomra jutni a józan belátás, attól függ, hogy az ellenség gyűlöletének paroxizmusa szűnni kezd-e? Vagy magukra provokálják a történelem elitélő Ítéletét? Még sok megpróbáltatásnak nézünk elébe. Ez a föld is mintha felmondta volna a szolgálatot. Nehezen, nagy önmegtagadással tudjuk csak az egyensúlyt fentartani. Megálljuk helyünket, csak teljesítsük hűségesen kötelmeinket. Nagy tartozásaink vannak az országgal szemben. Mindenki hasson oda, hogy a fölöslegest szolgáltassák be, sőt, ha kell, legyünk készek még a szükségest is megosztani. Más tekintetben is áldozatot kell hoznunk. Az V. hadi kölcsönt értem. A vármegye a a múltban megtette, amit tehetett. Most annál nagyobb és jogosultabb igényekkel áll elénk az ország. Az országban bőségben van a pénz. Aki becsületes ember, a fölöslegesét oda kell adni az ország rendelkezésére. Aki szűkkeblű és csak a maga hasznát nézi, azt a nemzet, különösen pedig fiaink, testvéreink, akik véreinek, a legnagyobb és megérdemelt megvetéssel fogják sújtani. Meg vagyok győződve.
