Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-11-26 / 48. szám
Nagykároly 1916. november. 26. Vasárnap. VI. évfolyam' — 48. szám. ,A VÁRMEGYE“ [WÖ" Szatmármegyei Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE jEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A láp szellemi részét érdeklő közlemények felelős szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. -tg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHBNY1-ÜTGA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA* RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, aszatmárvármegyei jegyzőegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényj körjegyző. kapnikbányai jzö, e. jzö. Előfizetési árak: Egész évre — ____8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. A nemzet gyásza. A béke uralkodója a világháború évében árvaságban hagyta népét. A sors kegyetlen végzete, hogy a bölcs király, ki fejedelmi felelősségének tudatában óvakodott országát a háború borzalmainak kitenni, épen akkor lépjen az enyészet birodalmába, mikor nemzete a legnagyobb megpróbáltatás napjait éli. Agg királyunk, ki uralkodása éveiben mindenkor a béke áldásait akarta megtartani népei számára, élete és uralkodása legvégén kénytelen volt népeinek millióit fegyverbe szólitanir Örökké emlékezetes királyi szavaival igazolta magát mondván: „mindent meggondoltam, mindent megfontoltam“ — és elvetette a nagy háború kockáját. A béke királya volt és háborúban kellett uralkodását befejeznie. Amikor százezrek halnak meg, a népmilliók tragédiájába belekapcsolódik a király tragédiája is, ki megérte a történelem legnagyobb háborúját, de nem érte meg népének békéjét, mit egész életén át munkált. Mikor népeinek legnagyobb szükségük voinabölcseségére, békeszeretetére, évtizedekig tartó hatalmas munka után lelép a trónról, ki a legméltóbb lenne épen most foglalni el. Igazi uralkodói lelkűiét volt. Ránevelődött az uralkodásra. Az élete nagy feladatok megoldását és nagy csapások elviselését mérte rá. A nagy feladatok fokozták bölcseségét, képezték uralkodói talentumát, a nagy csapások edzették lelkületét. Viharokban megedzett lelkű- lettel, mint jó kormányos vezette országa hajóját nagy veszélyek között. Lelkének erejét nem tudták megtörni a csapások. Ritka emberi erővel viselte a rája mért súlyos sorsot. Agg éveiben reá erőszakolt háborúját friss lélekkel intézte, munka kedve és munkabírása végig kitartottak mellette. Egész életében rendkívül sokat dolgozott. Jókor reggel már íróasztalánál ült és végezte az uralkodás sokágú és terhes munkáját. Kiváló képességeinek felhasználása e nagy munkabírás mellett gyönyörű eredményeket termelt. Országai virágzottak, népei boldogultak. A jó és emelkedett törvények egész sora mutatja, hogy nagy lelki képességekkel rendelkezett, miket népei javára érvényesített is. Viribus unitis, ez volt a jelszava. A legnagyobb böicseség jelmondata. Egy nagy természeti törvény, mely az előre haladás biztos alapköve. Hangzatos jelszavak helyett ezzel a józan igével fejezte ki elveinek tendenciáját. Az erők egyesítése a jó szolgálatában volt az a titok, mely uralkodása alatt népeinek haladását megérteti. Az erők egyesítése volt célja a magyar nemzettel való kibékülésének is. Az ellentétek király és nemzet közt elsimultak és a magyarság erőforrása, a monarchia létének biztosítója lett. Amilyen nagy volt királyi méltóságának gyakorlásában, olyan kiváló, egész ember volt magánéletében is. Nemcsak parancsolni tudott, hanem dolgozni is. Nemesen egyszerű volt és a munkát értéke szerint tudta becsülni. Sokat szenvedett, ezért szeretett segíteni a szenvedőkön. Szine elé járuló alattvalóit kegyelemben engedte el magától. A szép és nemes cselekedeteket magán- pénztárából örömmel jutalmazta. Jóságáért a magyar nép szivébe fogadta. Szavaiban Őt énekli meg, tetteiben érte lelkesedik. Ideális kapcsolat keletkezett a nép és királya között, mely erős volt még a lövészárok életében is, hol hü magyar katonái érte harcoltak, érte haltak. Élete oly fenséges királyi élet volt, melynek drágakő-csillogása kívül hatott az ország határain is. Európa legöregebb királyát mindenhol a legmélyebb hódolat és becsülés illette meg. Személye a nemzetközi becsültetésnek piedesztáljára emeltetett. Európa fejedelmei közt a mi ősz királyunk volt a legelső. Ellenségei voltak országainak, népeivel harcoltak más népek, de az ő személyének csak tisztelet járt ki a fejedelmek sorában is. Ki tudná megmondani, mit vesztettünk halálában a jövőt illetőleg is? Már maga az ő személye egy sokat érő győzelem volt nekünk. Patriarcha kora dacára, mit még nem ért magyar király, idő előtt ragadta el a halál. Azt a világtörténelmi tényt, melyet döntő szavával történelemmé tett, nem fejezhette be. Háborúban lépett a trónra, háborúban ragadta el onnan a halál, hol mindig csak a béke eszméinek élt. A béke napjait a elöhaladás arany korszakává tudta varázsolni bölcs belátásával. A király és nemzete igy forrtak eggyé. A sors csapásai, mik a királyi családot érték, gyászba borították a nemzetet is. Rudolf királyfi legendás alakja, Erzsébet királyné kegyelete örökkön fognak élni a nemzet tudatában. Szivébe fogadja a nemzet ősz királyát is, ki elköltözött az élők sorából a halhatatlanok honába. Szent István koronája most uj főre kerül. Ifjú, tetterős király áll a nemzet élére, a nagy tettek idején. Nem találják Őt sem készületlenül azok a rendkívüli feladatok, miknek megoldására hivatott. Királysága a világháború zajában született, melynek vívásában az első perctől kezdve edzi lelkületét. Nagy elődje még fiatalabb, tapasztalatlanabb lélekkel kezdte meg kormányzását és épen a rendkívüli feladatok érleltek benne olyan életböl- cseletet, mely kormányzását eredményekben gazdaggá tette. Uj királyunk is nehéz koronát tesz fiatal fejére, Nehéz királyi sors jutott neki is osztályrészül. Épen ez a körülmény, hogy nem kedvteléseket, hanem nehéz gondokat kap a koronával örökül, biztosíték nekünk arra nézve, hogy nagy elődjének méltó utóda lesz. * « Üü
