Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-08 / 41. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 41-ik szám. 10 évnek. Mert nem a méltóságért jött. Hiszen a szerény főpapot már magas méltóság övezte. A gazdaságért sem. Hiszen ő csendes magányában is gazdag lehetett volna. Sőt amije volt, azt is nekünk hozta. Hiszen a püspöki jövedelem birtokában is szegény-gazdag maradt 10 esztendőnek lefolyásában. Száz és száz polgárember dusabb asztalhoz iil napról-napra. Sok kis hivatalnok többet áldoz saját személyére. A hatalomért sem jött. Jött, hogy őmaga szegény és igénytelen maradjon, de egyházmegyéjén könnyítsen, teherviselésén segítsen. Jött, hogy a millióktól epedett kath. reneszáncon az ifjúság nevelése révén hatalmasat lendítsen, hogy a szegény szülők gyermekeit felemelje, pályához segitse. Jött, hogy ő még szegényebb maradjon és példaadóan lelkiismeretes gonddal és számadással mindent visszaadjon az oltárnak, az oltároknak, a templomoknak, az intézményeknek, a nemzet szükségleteinek, melyek révén Isten kegyelméből és az apostoli királynak magas akaratából anyagi forrásokhoz jutott. Tíz esztendeje, hogy elindult a súlyos gondokat hordozó hajó s immár diadalmasan beérkezett az első kikötőbe. Püspökünk, dr. Boromissza Tibor Kalocsán született 1840. év julius 18-án. Atyja érsekuradalmi tiszt volt. Iskoláit Kalocsán és Baján végezte. A papi pályára lépvén, mint kiváló növendéket érseke Rómába küldötte. Ott végezte három éven át bölcséleti tanulmányait és szerezte meg a doktori oklevelet. Gyengélkedése miatt vissza kellett jönnie Kalocsára, ahol a teológiáit be is fejezte. Áldozópappá 1863. évben julius 26-án szentelte fel Haynald érsek. Egy ideig káplánkodott Jánoshalmán, Apatinban; 1869. évben tanárnak nevezik ki a kalocsai nőképzőbe. Majd jános- halmai plébános, mint ilyen hővizi apát; aztán kalocsai kanonok, pápai prelátus. 1906. junius 20. szatmári püspöknek nevezi ki Őfelsége a király. Ugyanez év augusztus 3-áu prokonizálta őszentsége X. Pius pápa. Szeptember 30-án követte a püspökké való szentelés, melyet Samassa József egri biborosérsek: Párvy Sándor szepesi püspök és Szmerecsányi Lajos akkori segédpüspök, most egri érsek közreműködésével végzett székhelyét ugyanazon év október 7-én foglalta el. 1913. évben Rómában mondotta el aranymiséjét Loyolai sz. Ignác templomában. ■-----------------------------------------“—a Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának. B-------------------------------------------------------S3 Mo st eléveszeni a revolveremet és halkan mondom : — Ida figyelni 1 Első lövés: Cél! Második lövés : Tűz ! Már csak néhány másodperc. Egy, kettő, három, négy . . . számolom magamban az időt, azután elsütöm a revolvert, először, másodszor. Az első lövést csak a hegyek visszhangozzák, a másodikra menydörgő robaj a felelet, amit a visszhang még megszázszoroz, Gyönyörűen sikerült a disztüz, pedig ez nem olyan, mint otthoni parádékon, papirossal durranó. Itt halálvirágok nyílnak a puskacsöveken. Még egy, azután még egy ilyen halálos sortiiz s ezzel a mi részünkről vége a külső szertartásnak. — Tüzet szüntess! — és már indultunk is vissza a fedezékbe, mert odaátról is megkezdődött a csendes puskaropogás. Fésűs Király György még keresztet vetett, azután minden elcsendesült nálunk is sürü pihékben elkezdett esni a hó is. Másnap azután mi mentünk le a faluba misére és pihenni. A falu csak nehány apró viskó, a gránát ezeknek a felét is széttépte. A középen egy dombon romokban a templom is, csak a bejárója, meg a homlokfalának egy része áll, itt van a tábori oltár. A templom előtt nagy szabad térség, ide áll föl a zászlóalj. Fésűs Király György megint a legtöbbet dolBodnár György. Ez a név már fogalom Szatmármegyében. Az elnézést nem ismerő fegyelem, a sikerdus, lankadatlan és becsületes munka talpig derék, értékes embere a viselője. Több mint egy évtizede, hogy ami elhagyatott vármegyénk még elhagyatottabb tanügyi állapotainak lan- kadhatatlan buzgalmu munkása. Magyar hazánk északkeleti zugában, ős maradi Nyíren, sötét Avason tudatlankodó népek számára Promet- heusként ő hozott tudást: iskolát. Tiz évnél tovább folyt e lázas munka keze alatt, javultak a viszonyok s ma Szatmármegye ott áll tanügyi viszonyainak rendezettségében, ahol sokkal jobb viszonyok között élő vármegyék vannak. Hogy ezt Bodnár Györgynek köszönhetjük, azt mindnyájan tudjuk. Hogy ezt az illetékes körök is tudják, az jól esik nekünk. Az egész megyében osztatlan örömmel fogadtuk a Jiirt, hogy Bodnár György kir. tanfelügyelőt Őfelsége a király a Ferenc József rend lovagkeresztjével tüntette ki. E kimagasló esemény alkalmával nem mulaszthatjuk el, hogy vissza ne pillantsunk pályájára. 1869-ben született tanító családból. Szintén tanító lett s előbb Csanáloson, majd Szatmáron működött. Majd megszerezvén a polg. isk. tanári oklevelet, a szatmármegyei kir. tanfelügyelőségen tollnok lett. Vasszorgalma, munkabírása és szervező képessége elismerést vívott ki számára s előbb s. tanfelügyelő, majd 1905-ben kir. tanfelügyelő lett. Mintaszerűen betöltött terhes hivatali elfoglaltsága mellett termékeny irói működést is folytatott. Kitűnő népiskolai könyveket irt. Szatmármegye Monográfiájához ő irta meg a tanügyi részeket. Az 1907. évi 27. t. c. és miniszteri utasításhoz tárgymutatót szerkesztett. Hivatali működését a szeretetteljes szigor jellemzi. A tanügy szent előtte és annak rovására nem hajlandó engedményeket tenni, noha szeret javára lenni a: alája rendelt nagy tanítói és tanári testületnek. Működése alatt 3 polgári iskolát és több gazdasági iskolát létesített a vármegyében. A falukon — igen na»y számban oláh vidékeken is — állami iskolákat létesített. Lelkiismeretes működése révén igen megjavultak az iskolázási viszonyok is. Az addig csak papíron felvett tanulók tényleg iskolába kerültek és az elemi ismereteket elsajátították. Ilyenformán az analfabéták száma feltűnően és örvendetesen megcsökkent. Szivének szeretetét és agyának munkáját nem vonja el társadalmi mozgalmaktól sem. Különös figyelemben részesíti tanítóinak sorsát, kiknek szervezésére, gyermekeik neveltetésének megkönnyítésére fordít gondot. Úgy szólván semmiből, lelkes, kitartó munkával 2 tanítói gozott, szinte kiri az ő néhány embere a többi közül, annyira tiszták. De még most is igazgatja őket. Egyiknek a sapkája nem áll jól, a másiknak a tölténytáskái nem szimetrikusak, már pedig Fésűs Király György régen várta ezt a napot. Verekedett Szerbiában, Galíciában, most meg itt van egy csillagjával és negyven esztendejével pont a Kárpátokban és már hetek óta csak azt várta, hogy mise legyen. Hogyne vigyázna hát arra, hogy meglássák az ő emberein az ő nagy buzgósága. Egyszerre csak kemény vezényszavak hallatszanak, a zászlóalj mereven szalutál. Előhúzzák a zászlót, a katonai piétásnak ez a rongyos, de dicsőséges megtestesülését s a kardok, meg a lelkek mélyen meghajolnak előtte. Jön az ezredparancsnok is, imponáló kemény katona. Feszesen tiszteleg a tépett zászló foszlányai előtt, azután odamegy a templom bejáratához. Még egy vezényszó, a kardok hüvelyükbe surranak s az összes tisztek kilépnek a szakaszok mögül. Fésűs Király György pedig csak nézi mereven vagy gyöngéden talán, de egyre nézi a zászlót. Most meg kezdődik a mise. Kun páter aranyos ornátusban áll primitiv oltár előtt, mögötte a sok vért látott, harcban tépett katona. A szertartás latin szavai is lelket kapnak itt s mikor a kis csengő szelíd hangon kícsenditi az oltár mellöl, Fésűs Király György népfőlkelő őrvezető szive messze száll a kék hegyeken túl, velünk együtt a kék menybolt felé. internátust szervezett a megyében. Kulturális célt szolgáló egyesületekben elfoglalt vezetői állásaiban is eredményes munkásságot fejt ki. Minden téren a folytonosan, pihenés nélkül való alkotás jellemzi. Szerénysége kerüli a zajos ünnepeltetést, de a külső disz elmaradása mellett is ünnepies az ő kitüntetésének alkalma, mert ez az érdem jutalma, amelynek teljesedését örömmel és megnyugvással szemléljük. Elért sikerei a munka diadalát hirdetik, a munkáét, mely nem csinál reklámot, hanem önmagát dicséri, mint a szép cselekedet. Mert a legszebb cselekedet a hivatás lelkes, őszinte betöltése. Ez a nemes szándék adott tartalmat az ő életének, szerzett neki őszinte tisztelőket és vívta ki a legfelsőbb kegy elismerését is. Az aj postai díjszabás. Október hó elsejétől kezdve uj díjszabás lépett életbe a m. kir. postán. Ez az uj rendszer mindnyájunkat oly közelről és anyagi tekintetben is annyira érint, hogy jónak látjuk, a közönség érdekében részletesen ismertetni. Majdnem minden ágazatban van változás s igy bizonyos, hogy a közönség nehezen fog beletanulni, de bizonyos az is, hogy az érvényes rendszer ellen nemtudással védekezni lehetetlen s nem célarányos, mert önmagunk valljuk kárát. Azért legjobb azt minden honpolgárnak és minél előbb alaposan betanulni. Az uj díjszabás főbb vonásokban a kevetkező: A levél dija belföldön 20 grammig 20 f. minden további 20 grammért 5 f. Helyi forgalomban 20 grammig 10 f. minden további 20 grammért 5 f. A levél súlya korlátlan. A zárt lev. lap egyenlő díjazású. A levelezőlap dija, ha postai 8 f, ha másféle 10 f. A nyomtatványért 10 grammig 2 f. ha kártyaalaku, más nyomtatvány dija 50 grammonként 3 f. A nyomtatvány sürgős szállításáért külön 2 f. pótdij jár, erre „sürgős“ feliratú frankójegy használandó. Tekercs alakú nyomtatványok nem lehetnek sürgősek. A nyomtatvány legnagyobb súlya 2 kg. Nyomtatványokat hirlapjegyekkel bérmentesíteni nem lehet. Üzleti papír (uj küldeményfaj) kézzel irt közleményeket tartalmazhat, de személyes jellege nélkül. Díjjá 50 grammonként 5 f. de legalább 25 f. Súly maximum 2 kg. Áiuminta dija 50 grammonként 5 f. Legnagyobb súly 350 gramm. Be mentesitetlen levélért a dij kétszerese, elégtelenül bérmentesített levélért a hiányzó dij kétszerese jár. Mise után Kun páter mond megnyugtató imádságos beszédet a harcos hívőknek, azután az az aranygalléros alezredes lelkesítő kemény és katonás szavakat a hivő harcosoknak. A páter beszéde mint a jótékony ir cseppen a fáradt szivekre, a katonás szavak, mint az égő láng a lélek parázsára. Azután Kun páter kihirdette az általános feloldozást és Fésűs Király György megköny- nyebülten verte a mellét. Háromszor a tölténytáskák fölött. Még egy kemény vigyázz 1 Feszes tisztelgés a zászló felé és vége volt a misének. Este visszamentünk a rajvonalba. Még az éjjel meg kellet rohamoznunk a szemközti hegyet. Fésűs Király György ott birkózott a hóval mellettem egyszerre csak golyót kapott fejébe, éppen a homloka közepén. Rögtön meghalt! Mást nem tudok róla, mert egész éjjel verekedtünk a hóban és a Kárpátokban. Szabó István.
