Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-10-08 / 41. szám
Nagykároly 1916. október 8. Vasárnap. r<JVI. évfolyam. — 4L szám. „A VÁRMEGYE« JfSzatmármegyeí Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős S* szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) á közelgő tél integet felénk jeges kezével. Megborzong a hátunk, ha eljövetelére gondolunk. Mi lesz velünk a télen? Ez a kétségbeejtő kérdés mered elénk. Mindig szorongó érzésékkel várjuk a telet, mert megnehezíti a megélhetés feltételeit, de most csak szükségeket, szenvedéseket, végnélküli kenyér és faharcokat várhatunk tőle. Ami máskor nehézség volt, most elviselhetetlen teherré fokozódik. A téli megélhetés sok ügye, baja most kínzó gyötrelemmé fog hatalmasodni rajtunk. Amig milliók jeges, havas hegyeken vívják az élet-halál harcot, addig idehaza is milliók küzdenek a megélhetésért. A harmadik háborús tél rémes képe vigyorog felénk. Előre félünk a közeledésétől, mert már két hasonló tél szomorú tapasztalatai sajognak lelkűnkben. El vagyunk azonban szánva reá, hogy megküzdünk a tél bajaival. Meg kell vele küzdenünk! De hogyan? Szomorú tapasztalataink vannak arra nézve is, hogy milyen gyatra eszközökkel rendelkezünk a nagy bajok leküzdésére. Kétségbeesve nem vagyunk ugyan, mert látunk sok irányban tett intézkedéseket, de lehetetlen nem gondolnunk azokra az intézkedésekre, amelyek egyáltalában Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzőegyesület főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jzö, e. jző. Előfizetési árak: Egész évre — — — Félévre — — — — Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. nem törté meg. El kel! ismerni, hogy a hatóságok helyzete nagyon nehéz. A kormányzat adott ugyan fegyvert a kezükbe, de másokat meg, amikkel épen védekezhettek volna, kivett. Nagyon sog függ azonban a hatóságok előre iátásától, sas szemétől, energiájától és kereskedelmi ügyességétől. A drágaság elleni küzdelemben és a lakosságnak élelemmel való ellátásában minden eredmény ettől függ. Meg is kell ragadni a hatóságnak a legkisebb alkalmat is, mely a nagy tömeg ellátását elősegítheti. Az intenzív munka pedig csakis kellő munkaerőnek üzembe állításával lehetséges. Az a nagy tolongás, mely egyes élelmiszerek kiosztásánál szemlélhető, távolról talán komikus is lehet, de tudva, hogy ott sokgyermekes anyák, dologtól elvont munkaerők tülekednek reggeltől estig egy főzetre való grízért, nagyon sivár, nagyon aggasztó képet nyújt a nagy világháborúnak itthon lejátszódó részletéből. Praktikusabb megoldáson helyesebb munkamegosztáson kellene a fejüket törniök az élelmezési tisztviselőknek, hogy kevesebb szenvedéssel több élelmi szerhez juttassák hozzá a közönséget. Tudjuk, hogy idegölő sok utánjárásba kerül ma bármiféle élelmiszer beszerzése, mégis arra kérjük a város vezetőségét, hogy még makacsabb kitartással forszírozza ki az élelmiszerek nagyobb mennyiségét, hogy ne napokra elégítse ki a szükségletet s igy ne tegye örökössé a kiosztási mizériákat. Nagy szükséget, nyomornak forrását jelenti a tél máskor is, most hatványozott mértékben fogunk szenvedni miatta. Egy hatalmas, felőrölő erejű téli offenzivát fogunk kiállni az idén, amit csakis a polgárság szervezésével, a város vezetőségének igazán és nélkülözhetetlenül atyai gondoskodásával tudunk majd kivédeni. Fent a tevékeny munka, energia, előrelátás; a polgárság soraiban az egymáson való segítés legyen mindnyájunk védelmi fegyvere. MegyéspüspöMnk e hó 7-én tölti be 10-ik évét annak, hogy elfoglalta székhelyét. Tiz esztendeje, hogy ő nagy egyházmegyéjét atyai gondossággal, bölcsességgel vezérli. Hajlott korral, de épp testtel, üdén maradt lélekkel. Tiz esztendő csak életdarabnak látszik a halandó utjain, de égy püspök kormányzásában korszakká váíhatik. Az ő működése is egy boldog korszakká vált, gazdag forrásává az áldozatoknak, amely forrás esztendőről-eszten- dőre nőve hatalmasan hömpölygő folyammá lett, amely ünnepélyes csendben viszi az egyház és nemzet terheit és kincseit mindkét szent ügynek szolgálatába. Ezelőtt 10 esztendővd mint hajlott kom ember jött hozzánk. Tiz év nagy munkája nem őrölte meg, mais az, aki 10 évvel ezelőtt, mikor idejött. Pedig hatalmas munkája volt e Fésűs lírái? György miséje. — Kárpáti emlék. — itthon bizonyosan sugaras volt * már a tavasz, a napsütötte korzón tarka selymek szi- neskedtek és virított az uj kalapok erdeje, de nálunk a gránicon még fehér pillékben hullott a márciusi hó, vagy esetleg csak a köd szitált szürkén Beszkidek felett, ahol éppen akkor verekedtünk és fáztunk. De hát odaát, a másik hegyen is csak emberek voltak, azokban is belle- vájt a kárpáti tél foga s igy történt, hogy már három napja elhalgatolt a puskaropogás. Csak álltunk egymással szemben két havas hegy, mindegyiken egy-egy hossz földturás hullott levéllel, letört gályákkal, hóval borítva s legfeljebb csak a männlicher, meg túlról a Mauserpuskák szuronya tüskézett ki a fedezékből. Nagyszerű idő ez az összébb-bujásra, ilyenkor melegednek össze a lelkek. Mert a sok szenvedés s az együtt tűrt nyomorúság nagyon összehozza, nagyon közeire testvéresiti az emberi. ilyenkor mondja el a baka, mi fáj neki legjobban, a hideg-e amiben didereg, vagy talán az asszony, aki otthon egyedül birkózik az élettel, a rossz bakkancs-e, amelyiken átcsu- , rog a hóié, amig másikat nem kapunk, vagy az otthon való második kis család, amelyikről csak a felesége leveléből tud s akit úgy szeretne látni. Van, akinek az öccse fáj, mert katona és nem hall róla hirt, a másik azért aggódik meglesz-e még az a kis kenyérkeresete, amit otthon hagyott. De van olyan kivánság is, mint őrvezető Fésűs Király Györgyé a második rajból, aki már harmadszor jön azzal a kérdéssel: — Kadét ur, kapnak e már papot, mert az olyan jó volna? Mindig csak azt mondja, hogy jó volna, de azt olyan meggyőződéssel, hogy eszembe se jutott megkérdezni, hogy miért éppen ez a legfőbb kívánsága. Csak ránéztem még mindig egyenes, negyvenéves alakjára, amin itt a kárpáti gyűrődésben szinte feszített a megbámult, kopott csuka szürke és tudtam, hogy ennek a népfelkelőnek igaza van. De mit csináljak ? Itt a Beszkidek ormán, künn a rajvonalban alig ötszáz lépésre az orosz vonaltól, mikor a mögöttünk levő falut is már rég szétlőtte a tüzérség i —• Csak várjunk apám majd eljön az ideje annak is — mondtam neki, bár magam se hittem, hogy hamarosan összekerüljünk az ezredtörzszsel, ahol mégis lehetett volna valamit tenni a legénység lelki vigasztalására. Nem is kerültünk össze, de másnap már hajnalban baktat felém a havas hegyi ösvényen egy jelentő lovas a zászlóalj parancsával. Biztosan megyünk előre, — gondoltam magamban, mikor a borítékot föltéptem — már úgyis unalmas ez a háromnapos csönd, de soha parancs még úgy a szivemet össze nem szorította mint az, amit most kaptam. Ma se tudom, hogyan volt, nem is lehet azt rneg magyarázni, de valami csodás, valami könyeztető melegség szaladt át rajtam, mikor a szolgálati blankettán a következőket olvastam: Ma dél 9 h. 50 I. a . . i templom előtt tábori mise lesz: a faluban pihenő tartalék a íörzszsel együtt részt vesz a misén, a rajvonalban levő századok pedig a mise elején pontban 10 h.-kor három össztüzet adnak az ellenséges állásokra. Az óráját mindenki pontosan igazítsa a hadosztály időhöz. Holnap azután a tartalék fölváltja a rajvonaiat. A parancsot nyomban közöltük a legénységgel és tiz perccel tiz előtt teljes felszereléssel bújtunk ki a tiszti fedezékből, hogy szétmenjünk a szakaszhoz. Hogy megkezdjük az asszisztenciát ahhoz az áldozatíioz, amelynek sugarai onnan a kis gránáítépte templomajtajától, ahol a fenyőgaijas tábori oltár állt, szétáradtak messze, kilométerekre, ide is miközénk a rajvonalba. A honvédek, szegény, sokat szenvedett magyar gyerekek, meg apák olyan buzgón készültek erre az össztűzre, mintha csak otthon mennének parádés misére. Különösen a Fésűs Király György raja, ott még a sáros puskát is megtisztították csiilagóra, fényesre. A födözék mögött csöndes sorakozó. Feszes vigyázzban áll minden szakasz. Előveszem az órámat, még két perc, akkor tiz óra s ott benn a kis rutén faluban mindjárt kezdődik a mise. Itt kiin most mindenki meghatott, nézem a Fésűs Király Györgyöt, amint a raja mellett áll, csillog a szeme : a beléhullott dértől talán ? De nem hiszem, másutt van ennek a forrása.
