Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)

1916-09-24 / 39. szám

2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 39-ik szám. forrást, mint bármelyik kereskedő. Adler Adolf dr., képviselőtestületi tag nem osztja a főjegyző ur véleményét. Okvetlenül szükségünk van szakértők véleményének meg­hallgatására. 6—8 tagú véleményező bizottságot kell alakítani olyan szakemberekből, volt keres­kedőkből, akiknek ellenérdekük nincs. Papp János és Ktirthy Károiy is ezt az indítványt pártolja. Polgármester végül kimondja, hogy alakíthatunk egy ilyen bizottságot, de rendel­kezést nem engedhetünk neki. A közgyűlés különben a 100,000 K hitelt megszavazta. A közgyűlés engedélyezte, hogy a városi alkalmazottak háborús segélyök terhére beszer­zési előleget kapjanak. E szerint 83 városi alkalmazott 18837 K-át és két kórházi alkal­mazót 432 K-át beszerzési előlegül kap. A határozatot a közgyűlés névszerinti szavazással hozta meg. Az összegeket a városi pénztár, illetve a kórházalap utalványozza ki. A hatá­rozat csak birtokon kívül fellebezhető. A Honvédkerületi Parancsnokság megke­reste a helybeli Honvédállomás parancsnoksá­gát, hogy hadi siralapra gyűjtő bizottságot lé­tesítsen. A helybeli parancsnokság a kérelmet a város vezetőségéhez tette át. A közgyűlés e célra 100 koronát megszavaz és Ktirthy Károly felszólalására átír a felekezetekhez, hogy az itt elhalt katonákat egy külön helyre temetesse el. A gyűjtő bizottság tagjai: dr. Adler Adolf, Braneczky József, Csanálosi József, Kirilla Adolf, Komody Lajos, Kürthy Károly, László József, Marchis Romulus, ifj. Nagy Antal, Orosz Lajos, Récsei Ede, Rédei Károly, Róth Károly, Schönfeld Lázár, Somossy Miklós és Szócska János. A bérkocsisok kérelmét, hogy a viteidija- kat a közgyűlés emelje, teljesítette. 40—50 fil­lérrel lesz drágább a bérkocsi. Pl. Kétfogatu a városból a vasúiig, vagy visssa 1‘60 K helyett 2 K lesz, az egyfogatu P20 K helyett L60 K lesz. A szőlőbe kétfogatu 2 50 K lesz 2 K helyett, egyfogatu 2 K lesz L50 helyett stb. (A részletes kimutatást a módosítás érvényre- emelése után hozzuk.) Kimondja a közgyűlés, hogy a felfogadott bérkocsis legfeljebb 15 percig tartozik az állomásnál várakozni, inig az utas a podgyaszát kihozza. Demkó Máriát és gyermekét helybeli illetőségüeknek ismeri el a képviselőtestület, csak a holttestén át engedte be az ellenséget. Nem hősköltemény e ez? — És a postás kisasszony, aki meghalt a telefon mellett ? Gyönge leány hős férfi lélekkel. Beszéltem vele is. Térképet mutatott. „Nézze — felelte — ezt tanítják a román iskolákban, hogy Románia a Tiszáig terjed. A magyarok azonban Erdélyt elrabolták Romá­niától. Így nő fel a gyerek, lehet-e ennek jó vége ? S mig végtelen bájossággal beszél irodalomról, hazai dolgokról, kér, ne menjünk Sinajába. Bulgária elleni felvonulásuk óta nem lehet magyar embernek Romániába menni, hogy kémnek ne nézzék. Ne menjünk, vesze­delmes ! S aztán nem szebb-e a hazai föld ? A sorompón túl még az ég sem oly szép? Csak a határon lesz az ember igazi sovén, ott, ahol látja, hol kezdődik a hazai föld. Dr. Fried szerencsére jól beszélt románul, a határátkelési igazolványunkat csak kevesen vizsgálták meg. Átmentünk nagyobb baj nélkül Sinajába, a román király és a bajorok nyara­lási helyére. S mit látunk: tobzódó magyar gyűlöletet, végtelen nyomor mellett hallatlan pompát, a parasztot hihetetlen elmaradottságá­ban s az „előkelőket“ intelligencia mázban, azonban intelligencia nélkül. Csak a vidék volt gyönyörű, mert a bajorok csak néhol izléstelenitették el villáikkal. Visszajövetelünkkor elbúcsúztunk Predeá- lon a bűbájos postáskisasszonytól, a határ­rendőrségi fogalmazótól s a derék csendőröktől. A viszontlátásra szólt csak a búcsúnk. A követ­kező nyáron kellett volna ismét leránduinunk. Csakhogy a következő nyáron Dr. Fried Lajos Wolhiniában verte az oroszt, én a Strypa partján álmodoztam régi szép időkről és most két évvel később, Uramisten, Szent-Bertalan éjt rendeztek Predeálon a vad románok és vértanukká lettek a hős postáskisasszony és a határvédő székely csendőrök. ellenben özv. Szántó Károlyné helybeli illető­ségét nem ismeri el. A polgármester a jegyzőkönyv hitelesíté­sére Griszháber Albert, Juhász Lajos, Lőriucz Lajos, Lochmájer János és Schönfeld Lázár képviselőtestületi tagokat felkérvén az ülést bezárta. Br. á szatmármegyei románság hűségfogadalma. Mint már lapunk múlt heti számában jeleztük Marchis Romulus kerületi főesperes az egyházmegyei papságot s a megyei élet vezető magyar-románjait f. hó 18-án hétfőn küldött- ségileg Csaba Adorján főispán elé vezette, hogy a szatmármegyei románság törhetetlen hazaszeretetét s királyhüségét tolmácsolja. A küldöttségben a főesperesen kívül a következők vettek részt: Papp József nyug. ítélőtáblái biró, Achim György bankigazgató, dr. Barbul J. Károly ügyvéd, Kohó Demeter főkönyvelő, dr. Drágus Theofil ügyvéd, Ossián Pánofil szamosközi, Bogdán András nagykárolyi kerületi, Papp Elek, Papp János, Mihálka János, Marosán György, Csordás Mihály, Henczu György, Szilágyi György esperesek, Ájaki János, Abrudán Kornél, Szakáll János, Papp Demeter, Marosán Aurél, Agdeleán László, Anderkó Vikor, Canipián Eniánuel, Cionte Döme, Botfa Mihály, Sinka György, Poppán Vazul, Papp Sándor, Germán Tivadar, Papp Mihály, Fett Joachim, Gregár Joachim, Máthé Gráczián, Fassiedán István és Selagián Flórián lelkészek, Giriti Mihály, Nagy Tivadar, Magdás Aurél, Niksza Ambrus, Sturza János, Márkus Mihály, Anderkó Sándor tanítók. Fábián Béla nagyká­rolyi egyházgondnok, Szabó János községi biró, Papp István, Páll György. Oláh Mihály, Kur- tyán Mihály, Danka Demeter, Simonka Traján, Karbunár Coriolán, Erdei János, Danka Gábor, Vida János birtokosok, Sinka József, Kosárka György, Murg Demeter, Marián János, Sop- ronyi László, Sinka György, Zsurzsa György, Arany és Vanka Valentin iparosok. A megjelentek s a hódoló iratot aláíró csatlakozók nevében' Marchis Romulus intézett emelkedett hangú beszédet a főispánhoz. Tar­talmas beszédéből a következő kiemelkedőbb részletet közöljük: Tudja, érzi a hazai románság, hogy most e nehéz történelmi időkben még foko­zottabb módon kel! együtt érezniink, össze­tartanunk és szeretettel együtt működnünk a haza szent ügyében, de tudja és érzi ezt a magyarság is, nem is kételkedik a hazai románság hűsége és ragaszkodásában, úgy­hogy azt szinte feleslegesnek látszanék hangoztatnunk és kifejeznünk, éppen azért csak azt kérjük és várjuk közös hazánk fiai és magyar testvéreinktől, hogy oly őszinte szerettei legyenek irántunk, mint amilyet mi is tanúsítunk hazánk összes fiai iránt, kikkel egy testvériességben élünk, együtt küzdünk, együtt verzünk a haza szent földjének vé­delmében. Ezek után kérjük Mélíóságos Főispán urat, kegyeskedjék a szatmárvármegyei ro­mánság tántorithatian és változhatlan király- hűsége, valamint törhetetlen, őszinte haza­szeretete biztosítékának zálogául érzelmeink jelen önkéntes kifejezésének megnyilvánulását fogadni és azt Őfelsége apostoli királyunk és legkegyelmeseb Urunk trónjának zsámolya elé juttatni. Csaba Adorján főispán a következőkép válaszolt a beszédre: Amidőn ez alkalommal van szerencsém Szatmárvármegye román lakosságának kül­döttségét fogadni, köszönetemet fejezem ki az ékes szavakban tolmácsolt király és haza iránti hűségért. Feleslegesnek tartom han­goztatni, — hiszen ösmernek engem, — hogy én mindig bizalommal tekintettem a vármegyei románság felé, viszont a román­ságnak is mindig bizalma volt hozzám, amire én a jövőben is okot fogok szolgáltatni. Velem szemben fölösleges volt az Önök demonstrációja, mert hiszen logikus dolog, hogy a hazai románság itt ak^r bol­dogulni mi közöttünk és nem vágyik idegen — kétségtelenül alacsonyabb — kultúra után. (Zajos helyeslés.) Nagy súlya van mégis az Önök nyilatkozattételének, mert ezzel demonstrálják azt, hogy nem vágynak külső beavatkozás után, nem akarnak más országban érvénye­sülni, hanem itt akarnak élni, itt akarnak meghalni ezen a földön, ahol szülöttek és ahol eddig is éltek. (Óriási éljenzés.) Hadd lássa az az ország, mely fegyve­rét nekünk szegezte, hogy eljárása hitvány hipokritaság, hiszen a reánk emelt tőr a saját szivének fordult, mert az orosz épugy ellensége neki, mint nekünk. Éppen ezért csodálatos az, hogy Románia pillanatnyi előnyökért évtizedes szövetségesei ellen for­dult és közös ellenségeink mellé csatlakozott. Az Önök nyilatkozattétele újabb bizo­nyítéka az Önök hűségének, amelyet fiaik­nak kiömlő vére már megpecsételt. Ez a vér együtt ömlött a magyar vérrel és szent szövetséget teremtett közöttünk. (Lelkes éljenzés.) Kérem Önöket tartsanak ki nyilatkoza­tuk mellett és juttassák el annak eszméjét legkisebb hivük szivéhez is és akkor, ha voltak is eddig félreértések közöttünk, azok eliminálódni fognak és közösen fogunk dol­gozni a haza boldogulásáért. Szatmárvármegye közgyűlése. Szatmárvármegye törvényhatósági bizott­sága őszi rendes közgyűlését f. hó 28-án d. e. 10 órai kezdettel tartja meg Csaba Adorján főispán elnöklete alatt. A közgyűlés tárgysorozatának kiemelke­dőbb pontjai a következő: Álispáni jelentés. Az 1917. évi vármegyei háztartási költség- előirányzat. A szinérváraljai főszolgabirói állás betöltése. Az 1917. évi közúti költségelőirányzat, 3A% pótadó megszavazása közművelődési célokra. H/Wo pótadó megszavazása vasút hoz­zájárulási célokra felvett kölcsön törlesztésére. A cs. és kír. 5. gyalogezred parancsno­kának értesítése Ő felsége Károly Ferenc József trónörökösnek az ezred felett tartott szemléjéről. Vm. alispán előterjesztése a megállapított vámörlési százaléknak felemelése iránt. Csanálos község képviselőtestületének táv­beszélő létesítése tárgyában hozott határozata. Nagykároly r. í. város képviselőtestületé­nek határozata kórházi tisztviselők nyugdíjjogo­sultságának megállapítása tárgyában. Nagykároly r. t. város 'építési szabály- rendeletének módosítása. HÍREK, Személyi hír. Özv. gróf Károlyi Istvánná két hétig városunkban időzvén, szombaton utazott vissza jelenlegi állandó tartózkodási helyére Budapestre. Megyéspüspökünk újabb adományai. Dr. Boroniisza Tibor püspök újabban a kö­vetkező jótékony adományokat osztotta ki: a Széchenyi Társulatnak 500 korona, a menekül­tek tejalapjára 300 korona s ugyancsak a menekülteknek 2000 koronát adományozott. Kórházvizsgáiat. Lovag Kissling Ottó vezérőrnagy hétfőn tartotta meg szokásos vizs­gálatát a Magyar Szent Korona Országai Vörös Kereszt Egylet helybeli fiókja által fenntartott kisegítő kórházban Dr. Deutsch ezredorvos és Dr. Friedmanszky, titkár és a Vörös-Kereszt kórházban gyógykezelést teljesítő itthon levő orvosók társaságában. A bizottság az összes— mintegy 400 beteget — alaposan megvizsgálta és akiket arra alkalmasnak talált szolgálat­tételre csapatához rendelte és a többiek mi­kénti gyógykezelésre nézve is adott irányítást. A tábornok mindent alaposan megvizsgált, a beteg katonákat óhajaik és esetleg panaszaik tekintetében is kikérdezte és ezek meghallgatá­sa után teljes megelégedésének adott kifejezést a tapasztaltak felett, a gyengélkedő Dr. Vetzák Ede ügyvezető alelnököt helyettesitő Dr. Adler

Next

/
Oldalképek
Tartalom