Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-09-10 / 37. szám
Nagykároly 1916. szeptember 10, Vasárnap. VÁRMEGYE“ VI. évfolyas}, Szatmármegyei Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős ■g?- szerkesztő elmére — Érendréd — küldendők, -ffg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatuiárvármegyei jegyzőegyesület f;jegyzője Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jzö. áz erős Idegzet. A világháború első hónapjaiban ismételten útra keltek szállóigék arról, hogy kié lesz a végső győzelem. Grey angol külügyminiszter egyre azt hangoztatta, hogy az nyer, akinél az utolsó milliárd marad, tehát aki pénzzel bírja legtovább. Németország közfelfogása ezzel ellentétben annál látta s látja a győzelem zálogát, akinél az erős tartalékok győzik a pótlást. Hindenburg, a német hadak uj vezérkari főnöke, akinek varázslatos nevéhez annyi és oly elhatározó győzelem fűződik, sajátságos, de igen találó mondással azok részére Ígérte a győzelmet, kiknek legerősebbek lesznek az idegeik. A harctéri helyzetnek különféle változatai, jobb vagy kevésbbé jó alakulásai közt hidegvérrel, nyugodt idegzettel kitartani, a szerencse forgandóságaií erős lélekkel viselni s a győzelem biztos reményében az áldozatoktól meg nem riadni: ime ebben az erkölcsi erőben - találja az ő zseniális szeme és megérzése a győzelem zálogát. Amikor az ellenségeket mélyen saját országukba szorítottuk vissza, amikor csupa győzelmeinkről vitt széjjel a világba hirt a táviró: nem volt nehéz uralkodni magunkon s kitartóan bízni. De voltak nehezebb napjaink is. Az orosz a nyakunkon ült. A Kárpátok gerinceit szállta meg s már Kassa felé járt! Ekkor bizony nehezebb volt hidegvérrel, elszántan bízni ügyünk jpbbrafordulásá- ban. S ime mégis mennyire változtak azóta a viszonyok ami előnyünkre. És ha a legutóbbi hónapokban ellenségeink erejük végső megfeszítésével, önmaguk felörlésével itt-oít újra benyomták is frontunkat és ha uj ellenségek felbukkanása erőnk uj csoportosítását, uj hozzákészüiést tesznek is szükségessé: ki keli tartanunk! Meg keli őriznünk uralmunkat az első kedvezőtlen jelentések által okozott érzéseink felett. Erős idegzettel kel! fogadnunk a kevésbbé kedvező híreket is! Péi Előfizetési árak Epész évre — — — — — — Félévre — — — — — — — Nyilttér sora 40 fillér.- — — 8 korona.- — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. énzünk olyan gálád vesztegetésekre, mint aminőkkel Grey-ék megveszik velünk szövetséges államok vezető embereit, nincsen; de erőforrásaink nem merülitek ki. Nagy szövetségesünknek tartalékjai is megvannak: mi hát őrizzük meg lelkünk törhetetlen bizalmát. Ami győzelmünk nem a népek leigázását jelenti. S ha óriási elfoglalt területek felett rendelkezünk, mint kézi záiog felett, nem politikai hódításoknak tekintjük, csupán biztosítékul szabadságunk oltalmazására. Mi megvédeni akarjuk önmagunkat s győzelmünk a kulturnemzetek felszabadulását jelentené. Ebben, a szabadsággal egyértelmű győzelemben bízunk most is oly erősen, mint akkor, amikor még nem támadott ellenünk a leggyalázatosabb ellenség, a piszkos haszonleső, a rablásra induló romárba. Az embert céljának elérése előtt meglepő uj akadályok, igaz kellemetlenül érintik. Ha hazánk gyöngykoszo- rujának, Erdélynek ékességeit, nevesebb városait stratégiai okokból fei kellett adnunk: tagadhatatlanul nagyon fáj lelkűnknek. De épen ilyenkor van szükség igazán a nagy Hindenburg által hangsuíyoztatoít erős idegzetre. Ne boruljon fei lelkünk egyensúlya! Bízunk abban, akit a német nép nagy örömére császára az egész hadsereg legfőbb őrszemévé tett! Imádkozzunk a további hindenburgi diadalokért! Városi közgyűlés. Nagykároly város képviselőtestülete vasárnap délelőtt 10 órai kezdettel mérsékelt érdeklődés mellett tartotta meg őszi rendes közgyűlését. Debreceni István kir. tanácsos, polgár- mester elnöki megnyitójában a román liitsze- gésről a következő emelkedett hangú beszédet mondotta: A tisztelt képviselőtestület tagjai előtt tudva van, hogy a szövetséges Románia egy Erdélyi bakanóta. Tömös alján tegnap este óta Felhangzik a magyar bakanóta, Brassó táján Tömös felé : . . . . . Édes fiam . . . . . . Hej édes anyáin! Felujjong a szivem belé. Tömös felől busán száll a felhő, Üzenetet visz az esti szellő Tömös felöl Gyergyó felé . . . . . . Hej . . . édes anyám . . . . . . Édes fiam . . . Felzokog a szivem belé . . , Tömös felett biborlik a hajnal, Felsír a föld bus-keserves jajjal, Száll a sóhaj Gyergyó 'felé . . . . . . ffej, édes anyám . . . . . . Édes fiam . . . Megszakad a szivem belé . . . Gyergyó felett fecske madár repdes, Arra jár a székely 82-es — Hirt visz róluk Kolozs felé . , . . . . Édes fiam . , . Hej édes anyám . . . Borús az ég mindenfelé . . . Hagliii Húgé gróf. Irta: ZÖLDI MÁRTON. Az alábbi történetet, melynek érdekességét bajos volna elvitatni, barátomtól halottam. Ez a barátom bírósági végrehajtó volt. Mint ilyen, minden három hónapban átlag egyszer (néha ötször) megjelent szerény hajlékomban, hogy pontos feljegyzéseket eszközöljön bútoraimról. Ezt annyira megszokta, hogy haláláig nem tudott róla lemondani. Ennek a barátomnak az apja a múlt század közepe táján viszont polgári biztos volt Pest városánál és aktiv részt vett a kissé fantasztikusan csengő kalandban. Élt abban az időben — körülbelül a hatvanas évek elején — egy Hugiin Hugó nevű gróf, ki a Gyapju-utcában egy házat bérelt. Öt magát alig ismerte valaki, de a szeretőit sokan. A Gyapju-utcában úgy beszéltek róla, mint a rejtélyes, láthatatlan „kékszakállúról, ki minden szép nőt, tekintet nélkül fajára, színére és társadalmi rangfokozatára, megejt. A „megejtés“ szót nem szabad szótárilag értelmezni. Azok a nők, kiket Hugiin gróf szenvedélyesen a keblére vont, nem tekintették magukat áldozatoknak. Nem hallattak panaszos szavakat. Ellenkezőleg: dicsekedtek 1 És volt mivel dicsekedni, mert Hugiin gróf nem sajnált szerelmeitől ékszert, bársonyt, selymet, csipkét — s ami ezeknél is kedvesebb a női szívnek: készpénzt. A derék gróf, ha nőről volt szó, gavallé- rosan, pazarul, tékozlóan fizetett. A legmagasabb honoráriumoktól sem riadt vissza. De arra nem volt eset, hogy adósságot, akár kivételesen is, megfizetett volna. A nemes gróf a hitelezőt kártékony vadnak tekintette, akit pusztítani, irtani és károsítani: közérdek. Ez a felfogás, melyhez különben is sok szó fér, számtalanszor igen kényes, hogy ne mondjam, gonosz helyzetet teremtett a grófnak. Ne feledjük, hogy abban az időben még állott az adósok börtöne . . . Igen kellemetlen intézmény a maga nemében, melynek falai között sok előkelő karaktert fojtogatott az unalom. Hugiin gróf zseniális módon tudta elkerülni az — unalmat. Pesten kívül Bécsben és Linzben tartott lakást. Folyton változtatta lakhelyét, vagyis hétről-hétre másutt vadászott, kártyázott és szerelmeskedett. Volt neki egy Náci nevű titkárja, jobban mondva barátja, inasa és adminisztrátora. Náci elvből nem használta vezetéknevét, nehogy törvényesen megidézhessék. Erre az óvatosságra azért volt szükség, mert az adósságokat a gróf nevében Náci csinálta. A gróf szereplése mindössze abból állott, hogy nem fizetett. Ezt a szerepet kifogástalanul töltötte be. Ismételnem kell, hogy kártya és vadász partnerein kivül. (a nőkről nem szólva) nagyon kevesen' ismerték a grófot, ki ha Pesten tar-
