Szatmármegyei Hírmondó, 1916 (4. évfolyam, 1-53. szám)
1916-08-27 / 35. szám
2-ik oldal. más-e, az mindegy, de olyan rendszer kell, amely a fiatalságot a nyelvnek az életben való használatára tanítja meg s nem arra, hogy a kevlári búcsút tudja elemezni. Szép ha azt is tudja, de legalább annyit is tudjon németül, amennyi egy jegyváltáshoz szükséges. Menjen be bárki békeidőben akármelyik kaszárnyánkba, ott találhat egyszerű falusi földmives legényeket, akik négy nyelven beszélnek: magyarul, németül, románul, szerbül. Az iskola tette ezt talán? Dehogy. Az élet tette. Abban a faluban, amelyben laknak, mind a négy nyelvet beszélik s a gyerekek az utca porában, játszva megtanulták az anyja nyelvén kívül a másik három nyelvet is. Iskola nélkül tanult meg németül, — az igaz ugyan, hogy a szerencsétlennek fogalma sincsen arról, hogy mit keresett Iphigenia Taurisban... & Mboni siereaesétíenei. A háború sebeit enyhítő, orvosló állami és társadalmi akciók közül bizonyára legfontosabb az, mely a haza védelmében elesett hősök özvegyeiről és árváiról akar gondoskodni. Tisza István miniszterelnöknek az a felhívása, melyet a gyárosokhoz és birtokosokhoz intézett, hogy egy, vagy több hadiárvát neveljenek fel, már is nagyszerű eredménnyel járt. Buzgón és sikeresen agitálnak az árvák sorsáról való gondoskodás érdekében az árvaszékek is. Lapunk két hét előtti számában a debreceni kerületi kereskedelmi és iparkamara lelkes hangú felhívását közöltük, melyben arra kéri kereskedő és iparosainkat, hogy vegyenek magukhoz egy-egy hadiárvát s neveljék fel őket a magyar társadalom hasznos polgáraivá, derék kereskedőkké, avagy iparosokká. Nem tudjuk, hogy a debreceni kamara lelkes felhívásának meg lett e a kellő ereménye, — hisszük azonban, hogy a mozgalom ered-I ményes leend. Ezenkívül is a társadalomnak óriási feladatai vannak a hadiárvák felsegitése s nevelése körül. Az államháztartás a mai iszonyú terhei mellett ugyanis képtelen egymagában a hadiárvákról gondoskodni. Huszár Károly a szociális érzésű országgyűlési képviselő szerdai interpellációjából megdöbbenéssel olvastuk, hogy a haza védelmében hősi halált halt közkatona özvegye csak hat korona havi segélyt és neveltetési járulékot kap, de ezt is csak a haláleset hivatalos konstatálásától számított hat hónapig. Tessék ebből a mai rettenetes drágasági viszonyok mellett megélni, hiszen hat koronáért még apró gyermek cipőjét sem talpalja meg ma a suszter. Az államtól azonban többet kívánni nem lehet. A segélyként kifizetett összeg igy is milliókra rúg. A hadi árvák ellátása körül tehát csak a társadalom emberszeretetből fakadó nemes munkásságára számíthatunk s hisszük, hogy a magyarság, mely eddig minden hadsegélyző akcióból, úgy a hadiárvák neveléséből is ki fogja venni a maga derekas részét. Jóleső örömmel kell megállapítanunk, hogy Nagykároly város társadalma a hadiárvák segélyezése terén az első helyen áll. Városunkban, gyűjtések és jótékony hangversenyek révén már elég tekintélyes összeg gyűlt be a nagykárolyi hadiárvák részére. A féiuton azonban megállanunk nem szabad. Még nagyon, de nagyon sok hangversenyt, jótékony gyűjtést kell rendeznünk, hogy a megkívánt összeg együtt legyen! A hadiözvegyek és árvák megélhetésének, jövő sorsának gondjai elhárítását tűzte ki az Auguszta főhercegnő védnöksége mellett működő Gyorsegély-alap is, amikor olyan altru- isztihus, a nép javát szolgáló hadibiztositó intézményt létesített, mely lehetővé teszi a legcsekélyebb dij ellenében, hogy akár a harctéren küzdő, akár fogságban levő kenyérkeresőjét minden család módjához mért összegre biztosítsa halál, vagy rokkantság esetére. Ez az intézmény már eddig is sok hadiözvegynek és árvának fizetett ki nagy összegeket. SZATMÁRMEGYE1 HÍRMONDÓ A közigazgatás emberei és a katonák családjai azzal a kéréssel fordultak az Auguszta Gyorssegély Alaphoz, hogy kívánatos lenne, hogyha a harctéren küzdő katonákat egyszerre egy összeggel biztosíthatnák haláleset és rokkantság esetére is. Az Auguszta Gyorssegély Alap ezt a méltányos kérést a legnagyobb készséggel teljesítette és megvalósította a haláleseti, valamint rokkantsági biztosítás következő kombinációját: a) Halálesetre 1000 koronára, rokkantság esetére 550 koronára szóló biztosításért fizetendő összesen 69 korona. b) Rokkantságnál 1000 koronára, halálesetnél 700 koronára szóló biztosításért fize! tendő összesen 72 korona. Az a) kombinációt első sorban családos embereknek, a b) kombinációt első sorban nőtlen katonáknak ajánlja az Auguszta Gyorssegély Alap. A biztosítási dijat a katona hozzátartozói nem kötelesek egyszerre befizetni, hanem ezt'öt egyenlő részletben is törleszthetik. A halálesetre szóló hadibiztositás a katcna hátramaradottainak a biztosított tőkeösszeg azonnali kifizetését biztosítja. A rokkantsági hadibiztositás egy tőkeösszeget biztosit a katonának, ha sérülés vagy betegség következtében polgári keresőképességét részben vagy egészben elvesztette. Aki teljesen rokkant, az a teljes összeget megkapja, aki részben rokkant, az a rokkantságnak megfelelő mérvben kapja a biztosítási összeget. A rokkantság fokát a katonai felülvizsgáló bizottság állapítja meg. A biztosítás aznap kezdődik, mikor az első részlet már befolyt. Az orosz, aki sir. A vasúti vendéglő pályaudvari terasszán néhány magányos utas várja a sokat késő budapesti vonatot. Frontra induló katonatisztek ülnek az étteremben. Felpántlikázott, virágos sapkájukat a nap csókolja, napbarnított férfias arcukat pedig a nők tekintetének a csókja. Leülnek — vagy tizen lehetnek, tisztek, fiatalok, magyarok — sört és vacsorát hozatnak, egy barna képti káplár pedig a hátuk i mögé áil és szivet facsaró, lelket megrázó bus I magyar nótára pendit a hegedűjén. A tisztek a budapesti 1. honvédgyalogezred katonái, a káplár pedig Pesten ünnepelt müvész-cigány- primás: Kiss Béla. Sir a hegedűjén a húr, régi, már elfelejtett dalokat hegedül és a vonatok, tolató mozdonyok zakatolásába bele zokog a bus magyar muzsika: . . . Gyermekkorom jöjj vissza egy szóra, Őszi rózsa, fehér őszi rózsa! A tisztek — hadnagyok és kadétok — imént még hangos, duhaj kedve, mintha elvágták volna, elhallgat. Lehajtják a fejüket és mélységes lélekkel, halkan zümmögik: „Őszi rózsa, fehér őszi rózsa . . . Egyszerre csak a vágányok felől, hangos fájdalmas zokogás hallatszik. A vágányok között orosz hadi foglyok dolgoznak sin, töltés- javitás, vagy efféle munka szólította oda őket. A bus hegedüszóra abba hagyták a munkát és az ásókra támaszkodva, csendesen hallgatták a zenét. Az egyik orosz nem birt a könnyeivel, végig peregtek barna arcán, aztán a zsebkendőjébe takarva arcát, hangosan zokogni kezdett. A katonatisztek észrevették, az egyik magához intette a foglyot, aki erő kíséretében oda ment: — Miért sírsz ? Kérdezte a tiszt oroszul. — A fogoly csendesen letörölte könnyeit. — Nyolcán voltunk testvérek odahaza hadnagy ur, — válaszolta az orosz, akit a tisztek társaságával körülvett a perron vasutasokból és utasokból álló népe. — Én voltam a legöregebb, a legfiatalabb pedig a Vaszilij, most került nálunk sor alá. Én már két éve vagyok fogoly, láttam a magyarokat verekedni, tudom milyen hősök, azért sírok. Ki tudja, sikerül-e mind a hét testvéremnek szintén sértetlenül fogságba kerülni, mint nekem ? Azért sirok . . . És az orosz barna arcán ismét peregni kezdenek a könnyek. Az őr elviszi. A katonák vasutasok, civilutasok megilletődve néznek össze egy pillanatig. Aztán Kiss Béla hegedűjén ismét megzendülnek a hurok: Őszi harmat után . . . 35-ik szám. HÍREK. Hogyha majd egyszer . . . Hogyha majd ki lesz fizetve nekünk, A miért patakban omlott a vérünk, — Testünk napszáma, a lelkünk béie: Olajberkekböl felkelő béke; Hogyha majd meg jő, kit visszavárunk, Hogyha majd ki lesz fizetve nekünk S ha megtalálja mindenki övéi: — A lelke csendje ismét visszatér . . . De a kik várnak s hiába várnak. Mit mondottok az olyan anyáknak 7 Mondjátok, hogy ... — vagy tán még se’ kéne ... Vagy tán azt, hogy felszálltak az Égbe, S hogy közietek olyan boldog nincsen, Mert azokért maga jött az Isten . . . S mondjátok, hogy azoknak a sírját A legszebbik virágok borítják . . . De aztán ismét mindnyátok ajka Daloljon, szóljon, a hogy csak bírja Teli iüdővel énekeljetek, — Ne hogy tán kicsorduljon könnyetek És zúgjon a dal, hogy át ne járja Az anyáknak rémes sikoltása . . . ... Es ontsa a nap minden melegéi, Hogy felszántsa a köny-tengerét . . . Olassy Gábor. Előléptetés. Hill Gyula a 9-ik honvéd- gyalogezred zászlósa, aki már hónapok óla az orosz fronton arcvonalszoigálatot teljesít, a napokban hadnaggyá lett előléptetve. Szalmát varmegye közigazgatási bizottsága szokásos havi ülését szeptember hónapban ünnep miatt 8-ika helyett, 9-én szom- baíon tartja meg. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Szenípéí.ry Sándorné nagybányai óvónőt Nagykárolyba és Papp Irén nagykárolyi óvónőt Nagybányára helyezte át. A király távirata a Szén t jobb kör- meneíiőL Albrecht Ferenc főherceg, aki a Szent István ünnepi országos Szent Jobb körmeneten a király szentélyét képviselte, a következő táviratot intézte áz apostoli királyhoz: „Ö császári és aposíi királyi Felségének Wien. Szent István első apostoli magyar király ünnepén, a dicsősége? Szent Jobb körmeneten, amikor hálatelt imával fordulunk a Mindenhatóhoz, aki két nehéz esztendő megpróbáltatásai között diadalról diadalra vitte az igazságért küzdő fegyvereinket és amikor azok végső diadaláért törhetetlen bizalommal könyör- günk hozzá, ragaszkodó hódolattal emlékszünk meg Felségedről, akinek fején Szent István koronája tündöklő fényességben ragyog és akinek drága életéért hűséges magyar nemzete leborulva imádkozik, hogy amint a háború küzdelmes idején, úgy az azt követő béke nyugodalmas napjaiban uralkodói bölcsességgel még nagyon sokáig vezethesse népeit. Az egész könyörgő körmenet nevében: Albrecht Ferenc főherc^“. A kifSW Albrecht Ferenc főhercegnek ä következő távirati választ küldte: „Albrecht Ferenc főherceg Ur Ő császári és királyi Fenségének Budapest Vár. A Szent István király jobbját követő körmenet nevében kedvességed által előterjesztett hódolatért szívből jövő köszöneíemet küldöm. Az első apostoli magyar király emlékének szentelt eme napon hü magyar nemzetemmel együtt könyörgöm a Mindenhatóhoz, kisérje továbbra is kegyelmével az igazságért küzdő seregeinket, hogy kivívják népeim részére a zavartalan béke áldásait. Ferencz József“. Az öreg népfelkelők pótszemiéje. Az 1877—1866. évfolyamok pótszemléje Nagykárolyban szept. hó 12. és 13-án tartatik meg vegyes bizottság előtt a Polgári Kaszinó nagytermében. A szatmári képviselőválasztás. Dr. Kelemen Samu halálával megüresedett a szatmári mandátum. A törvényhatóság központi választmánya a választás napjául szeptember hó 12 napját tűzte ki. A Károlyi párt hivatalos jelöltje: Duszik Lajos evangélikus lelkész. A kárpáti akció eddigi eredménye. A Háborúban Feldúlt Tűzhelyeket Ujrafelépitő Országos Bizottság fennállásának első évfordulója alkalmából most tette közzé gyűjtésének
