Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-11-28 / 48. szám

48-ik szám

SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ.

3-ik oldal.

A jubiláló Szatmár. Szatmár városa 200 évvel ezelőtt lett szab. kir. várossá. Az 1715-iki országgyűlés 09-ik törvénycikkel Szatmár-Né- meti közös névvel és egy tanács alatt szab. kir. várossá tette a két várost, amiért Szatmár 25,066 írt. 66 dénárt, Németi 7105 frt. 67 dénárt fizetett, ami kitesz 87,723 K 99 fillért. A szabadságlevelet 1721. jan. 2-án irta alá Károly király Becsben. A város 1730-ban fizette ki a váltságdíjat. Hogy pénzre tegyen szert, eladta a mostani Deák-téren levő boltokat.

Gyászeset. Vettük a szórnom frirt, hogy Nonn Gyula, köztiszteletnek örvendő építész hőn szeretett neje, sziil. Mo-genthal Leopoldina f. hó 23-án hosszas, súlyos szenvedés után elhunyt. Az általánosan tisztelt, áldott jószívűségéről ismert úrnő halála férjén kívül mély gyászba borította a tekintélyes Nonn családokat is. A kibocsátott gySszjelentés a következő: Nonn Gyula a maga és a nagyszámú rokonok nevében is mély fájdalommal tudatja forrón szeretett neje, sógornő, nagynéni és rokon Nonn Gyuláné szül. Morgenthal Le- opoldináiak f. hó 23-án éjjeli 12 órakor életének 58-ik, boldog házasságának 20-ik évében hosszas szenvedés és a halotti szentségek áj- tatos felvétele után történt gyászos elhunytat. Kedves halottunk földi része f. hó 25-én d. u.

3 órakor fog a róm. kaíh. egyház szertartása szerint a helybeli Mester részi sirkerfben örök nyugalomnak ladatni. Lelkiüdvéért az engesztelő szent mise áldozat november hó 26-án reggel 8 órakor fog a helybeli róm. kaíh. templomban az Ég Urának bemutattatok Nagykároly, 1915. november 24. Béke lengjen drága porai felett! Özv. Mo'rgenthal Aníainé sz. Lutz Mária, özv. Molnár Mihályné sz. Pigay Irma, Nonn János és neje Csipkés Irén, özv. Nonn Ferencné, Krátky Etelka sdgornői és sógora. Rubletzky Ferencné sz. Fok Terézia, Molnár Sándor, József és Mihály, ifj. Nonn János nejével, Nonn Gábor, Gyula, László és Ferenc húga és öccsei Megboldogultnak temetése f. hó 25-én d. u. 3 órakor ment végbe a közönségnek impozánsul megnyilvánult részvéte mellett. A koporsót elborító virágok özönéből sikerült lejegyeznünk a következő koszoru-szalagfeliratokat: Felejthetetlen feleségemnek. Gyula. — Szeretett sógornőnek és nagynéninek. Irma és gyermekei. — Szeretett kedves sógornőnek. Irén és Muki. — Drága jó Poldi néninek. Olga, Muki és Katóka.

— Igaz részvéttel. Edus és Teri. — Szeretett Poldikának. lmfe és Malvin. — Kedves jó ko- mánénknak. A Baíogh-c-afád. — Fájó érzéssel búcsúzunk. Rózsi és Károly. — Emléked kegyelettel megőrizzük. Lujza és Gyula. — Fe- ledhetlen igaz barátn lüknek. Kata és Károly.

— Igaz részvéttel. Elza és Edus. — Kedves keresztmamának. Macika. — S eretetok jeléül. Baudiszék. — Kedves nagynénimnek. Szeretettel (Rubletzky Ferencné). — Őszinte részvét- tej. Medvey Lajos és neje. — Tiszteletük jeléül. Tóth Zoltán és neje. — Melhaus Ottó. — Őszinte részvéttel, Wagner Lajos s családja.

— Igaz részvétük jeléül. Özv. Szobonyáné és gyermekei. — Kerekes Ödön. — Tasnády Antal. — Balika Sándor. — Dr. Schnipflug László vm. aljegyző koszorú megváltásul 20 K-t küldött lapunk szerkesztőségébe a vak katonák javára. Az összeget rendeltetési helyére juttattuk.

Adomán a sebesült katonák részére.

Szilágyi István pü. számtanácsos Nagykárolyból 25 1. asszu, burgundi és ri ling bort küldött a Szatmári Megfigyelő Áilomás sebesültjei részére.

A Nagykárolyi Nőegylet elnöksége azokat, akik a szegény gyermekek felruházása céljaira kibocsátott gyűjtő-iveket elvállalni szíveskedtek, ezúton is felkéri, hogy a gyüjtőiveket Péchy Lászlóné úrnőhöz a begyült pénzzel együtt mielőbb elküldeni kegyeskedjenek.

Szatmármegyei múzeumi és könyvtári bizottság tagjaivá szatmárvármegye törvény- hatósági bizottságának Nagykárolyban, 1915. évi nov. hó 18-ik napján tartott rendes közgyűlésén az 1916—1920. évekre a következőket választotta meg: liosvay Aladár, dr. Péchy István, dr. Kölcsey Ferenc, Baudisz Jenő, dr. Adler Adolf, Rédei Károly, Marchis Romulusz, Asztalos György, Debreczeni István, N. Szabó Antal, dr. Vetzák Ede, Palczer Ernő, Piachy Gyula, Schönpflug László, dr. Várady János, i Gorzó Bertalan, Sz. Gáspár Pál, Récsey Ede ! f

nagykárolyi. Kende Zsigmond turistvándi, Csighy István krasznaszentmiklósi, Hahn János, Kacsó Károly nagykárolyi, Rónay István csanálosi, dr. Falussy Árpád érendrédi lakosokat.

Újabb adományok a Magyar Szent Korona Országainak Vörös Kereszt Egylete nagykárolyi fiókja részére: Dr. Kálmán Miklós 10 K, Péchv Lászlóné urna gyiijtőivén 64 K, id. ’’eres Ferenc domahidai lakos adománya 209 K. Összesen 274 K.

Zongorahangverssny a rokkantak javára. Tarnay Alajos kiváló zongora- és énekművész városunkban a rokkant katonák javára jőtékonycélu hangversenyt fog rendezni. A ritka Övezetes estély összes jövedelme a helybeli rokkantaké lesz, a művész semmit sem fogad ei belőle. A helyek ára 3—2—1 K lesz. Elvárjuk, hogy közönségünk a legteljesebb érdeklődésben és támogatásban fogja részesíteni Tar- nay Alajos zongoraművész eme nemeslelkü vállalkozását. Egyrészt a legtisztább műélvezetet szerzi meg vele mindenki, másrészt minden koronával csakis a rokkant katonák felsegité- séhez járul hozzá.

Hadikölcsön jegyzés. A nagykárolyi

járásbeli községek Madarassy István főszolgabíró és a községi jegyzők, valamint a lelkészek buzgóikodása folytán 1.188,C0 korona hadikölcsönt jegyeztek, a jegyzések a következők : Mezöpetri község 252,000 K, Börvely

154.000 K, Csanálos 209,000 K, Vállaj 189,000 K, Csornakvz 50,000 K, Érdengeleg 22,000 K, Ve/end Í0,990 K, Nagymajtény 98.000 K, Kis- majíény 10,000 K, Krasznaszentniikló 94 0 K, Szaniszló 72,000 K, Genes 12,000 K, Érendréd

39.000 K, Érkörtvélyes 52,300 K, Penészlek 9090 K és Mezöterem 30, 00 koronát.

Megnyílt az iníerurbánforgalom Szat- mánnegyében. A vármegyei közigazgatási bizottság október havi ülésén dr. Vetzák Ede bizottsági tag azt az indítványt terjesztette elő, hogy írjon fel a I; 'igazgatási bizottság a ke- re vedelem ügyi miniszterhez az interurbánfor galomnak Szatmármegyzben leendő megnyitása iránt. Az indítvány,elfogadtatván, a bizottság felirt a miniszterhez, ki is a kérelmet kedvezően intézte el, — amennyiben már megnyílt a telefonforgalom Nagykároly és Szatmár között.

Városunk közönségének áldozatkészsége tűnik ki az alábbi kimutatásból, melyben hiteles adatok nyomán összeállítva közöljük azon összegeket, melyeket egyes pénzintézeteknél az első, második és harmadik hadi kölcsönből jegyeztek. Dicséret és elismerés illet minden egyes pénzintézetet azon buzgalomért, melyet a jegyzésre való buzdításban tanúsítottak és azon áldozatkészségért, mellyel a jegyzésben maguk is resztvettek. A nagyközönség is a komoly napoklrőz méltó megértéssel fogadta a hadi kölcsönt és teljesítette kötelességét. Jellemző és igen értékes jelenség, hogy a lelkesedés és áldozatkészség állandóan fokozódik a háború alatt. Erről tanúskodnak a jegyzőt összegek is, melyek mindenkor felülmúlják az el ző összegeket. Az alábbi kimutatásban az egyes pénzintézetek után álló három összeg egymásután következőleg mutatja azon összegeket, melyeket az illető intézetnél az első, második és harmadik hadikölcsönre jegyztek: Nagykárolvi Közgazdasági Bank Részvénytársaság 70,030 K, 90,003 K, 231,050 K; Nagy károlyi Takarékpénztár-Egyesület 338,250 korona, 158,109 korona, 254,590 korona; Központi Takarékpénztár 89,500 K, 149,000 K, 237,759 K, Nagykároiyi Hitelbank 129,250 K, 133,850 332,359 K; Nagykároly és Vidéke Takarék- pénztár 68,300 K, 92,100 K, 197,700 K; Nagykároly és vidéke ipari és gazdasági hitelszövetkezet, mint az Országos Központi Hitelszövetkezet tagja 57,459 K, 60,009 K, 91,600 K; Nagykároly—ErcNidvidéki Takarékpénztár R.-t.

42.000 K, 49,650 K, 146,400 K; Nagykárolyi Önsegélyző Népbank 339,559 K, 112,350 K. 359,659 K; Kereskedelmi és Iparbank (csak a íarmadikét jelentette be) 258,200 K.

Karácsonyi ünnepélyt rendez a sebesülteknek a helyi Vörös Kereszt Egylet. A műsoros ünnepély keretében fog megtörténni a szeretetadományok kiosztása is. Hisszük, hogy ildozatkész közönségünk mindent el fog köpetni, hogy a szent este örömeit, melegségét ninél jobban fokozza. Adományokat a laktanyai córház gondnokságához kér a vezetőség. Kövessünk el mindent, hogy az érettünk küzdő hős katonák karácsonyi ünnepét minél szebbé, kedvesebbé tegyük.

Levél az olasz harctérről. Hogy milyen kedélyesen töltik az időt katonáink a harctereken, bizonyítja az alábbi levél is, melyet Tóth Károly helybeli polgártársunk Lajos fia küldött az olasz harctérről, — hol mint tüzér küzd a hitszegő olaszok ellen, — lapunk egyik szedőjének. E levél élénk tanúbizonysága annak, hogy fiaink a legjobb helyzetben vannak s még ráérnek „táncmulatságot“ is rendezni. Íme a levél: „Meghívó. Az olasz harctéren üdülő magyar tüzérek és honvédek tűzijátékkal egybekötött táncmulatságot rendeznek, melynek műsora a következő : 1. Agvuk ébredése. Előadják a 6-os vártüzérek. 2. Roham, mint haditánc. Gépfegyverrel kisértetik. 3 „Úgy el megyünk, hirt sem hallatok felőlünk“. Énekli a talián sereg, zenéjét srapnellel küldjük utánuk. 4. „El mennőnk mi, de nem tudjuk, hová.“ Énekli az olasz tisztikar. 5. „Mért is szeretlek oly nagyon.“ Énekli egy 6-os vártüzér, ágyújára támaszkodva. Utána „tánc“ bizonytalan ideig. Rendezőség: Elnök: a 42-es Béri. Alelnök: a 30 és feles Bandi. Jegyző : a szanitász. Főellenőr: gróf Zepellin. Ellenőrök: a repülőink. Vigalmi bizottsági elnök : a karabiner. A h ng- szereket a hires Krupp-gyár szállította. Zene éjjel nappal. Tomboláról repülőink gondoskodnak. (Minden jelenlevő számíthat csomagra.) Étlap: 1. Srapneil, manlicherre! körítve. 2. Gránát, ekrazittal bélelve. 3. Karabin, töl relékkel. 4. Derékszíj, dum-dummal. Gyors kiszo'- gálás. Szolid étel árak helyett még szolidabb lövészárok. Állandóan mozi.“

Országos vásárok vármegyénkben.

I November 22-én Misztótfuluban é; Szatmárnémetiben; 29 én Kraszna.béiieken ; december 6-án Nagykárolyban, Sárközön; 7-én Nagye- cseden; 13-án Fehérgyarmaton; 19-én Hagy- másláposon ; 21-én é.ranyo '.megyeseri, Krasz- nabélteken; 23-án Királydaróczuu; 24-én Csenge re n.

Ki vállalna e! nevel sre had Lárvát ?

Az eddig összegyűjtőit adatok szerint a j len háborúban 1915. évi május végéig 13 394 olyan gyermek van az országban, akit a harctéren elhalt apa árvaságra hagyott. Ezeknek a legnagyobb része családi körben nyeri továbbra is ellátását és nevelését. Vannak azonban olyanok, akik teljesen apátlan-anyátlan árvák maradtak, vagy olyan rossz körülmények és szűkös anyagi viszonyok között élnek, hogy az özvegyen maradt anya nem képes őket tovább eltartani és felnevelni. A jószivü emberekhez fordulnak ezen szerencséden kis teremtések érdekében. Gyermektelen sülök, jobbmódu emberek nagy szolgálatot tesznek a hazának is, melyre ezen árvák eltartása hárulna s e szegénykéknek is, ha emberbaráti szeretettel legalább pár évre elfogadnák .őket nevelésre. Akik tovább érdeklődi akarnak ez ügyben, forduljanak pl. az Erdélyi Pártfogó Egyesület titkárához (Kolozsvár, Karolina-íér 7.) kitől bővebb felvilágosítást nyernek.

Kik tartoznak bevonulni december 6-án? A honvédelmi miniszter távirati rendeleté szerint az 1892., 1893., 1894., 1373—1894. évben született iiépfül-kelők hivatnak be december 6-án fegyveres szolgálatra.

Lift katasztrófa. Megrendítő szerencsétlenség történt a helybeli polg. fiúiskolában f. hó 22-én, hétfőn d. e. 3/4 8 órakor. Az iskola szolgája katonai szolgálatra rukkolván be, felesége végezte az iskola szolgai teendőket. Vasárnap az asszony ágyban fekvő beteg lett, amiért egy kisegítő nőt fogadott maga mellé. Mikor hétfőn reggel a kisegítő szolga a fát hordta fel a tantermekbe, a II. osztály egyik tanulója: Toiday Gyula ajánlkozott, hogy segíteni fog. Az eleven természetű és a szerkezetek iránt nagy érdeklődéssel viselkedő fiú örömmel ragadta meg az alkalm it, hogy a lifthez juthasson amelytől az ifjúság a legszigorúbban el van tiltva. Amíg a szolganő a Hfien levő fát behordía az I. emeleti tantermekbe, Torday meghúzta a felvonó szerkezet kötelét, hogy a lift lemenjen a földszintre, hogy újból még lehessen rakni. Minthogy nem értett hozzá, a lift felment a II. emeletre. Ekkor megijedve, hogy baja lesz, amiért hozzányúlt, felszaladt a