Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-04 / 27. szám
27-ik szám. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ. 3-ik oldal. is foglalkozunk vele. Elég ha rámutatunk a fent idézetteken kívül a nemzetgazdák által megállapított igazságra, hogy a kereskedelem igenis termelékeny, értékszaporitó foglalkozás. Szaporítja a gazdasági értékek mennyiségét, fokozza a javaknak szükségletek kielégítésére való alkalmazhatóságát és azon van, hogy minden jószág a legjobb időben, az értékének emelésére legalkalmasabb helyre eljusson, továbbá, hogy a felesleg idejében a javakat összevásárolja, hogy a szükség idejében a fogyasztás gazdaságosabb és olcsóbb kielégítését biztosítsa. (Lásd Földesi M. II. köt. 181. old.) Nézzük már most az úgynevezett közvetítő kereskedelem viszonyát úgy a termelőhöz, mint a fogyasztóhoz a mai nehéz időkben is. A kereskedő a termelővel szemben, mint vevő, a fogyasztó érdekeit képviseli, azon lévén, hogy minél olcsóbban, minél jobban vásároljon. A fogyasztóval szemben, mint eladó, a termelő érdekeit képviseli, minthogy a jószágért a legnagyobb árt igyekezik elérni. A szabad verseny mindkét irányban szabályozóig lép fel. A kereskedő a termelőtől nem vásárolhat nagyon olcsón, csakis az igazi keresletnek megfelelő árban és nem adhatja el nagyon drágán, csakis a kereslet és kínálat egymáshoz való viszonyához mérten. Tegyük fel, hogy nem volna közvetítő kereskedelem. A fogyasztó mindig közvetlen érintkezésben volna a termelővel. Minthogy p. o. a szatmári fogyasztó az útiköltségek vagy más elfoglaltsága miatt Nagykárolyba, vagy Börvelybe nem * mehet vásárolni és forditva a nagykárolyi és börvelyi termelő ugyanezen okoknál fogva nem mehet Szatmárra eladni, a helybeli és vidékünk termelői tehát csakis a helybeli fogyasztók kis körére volnának utalva A fogyasztókra nézve ideális állapotok keletkeznének. Oly olcsón vehetnének, ahogyan csak akarnának. De sajnos, a boldog kor nem tartana nagyon sokáig. Az árak alacsonysága miatt a termelők tőikre mennének és a mezőgazdasági foglalkozás teljes elhanyagolására vezetne. A kereslet csökkenése feltétlenül maga után vonná — nemzetgazdaságtani törvény szerint — a kínálat ugyanolyan arányú csökkenését. Az árak újra emelkednének és újabb bajokat és kellemetlenségeket hoznának a‘fogyasztókra. Nem “Szólva a fogyasztás oly tárgyairól, amelyeket helyben a vidék speciális viszonyainál fogva nem termelnek és igy csakis a közvetítő kereskedelem utján szerezhetők be. Nem igy gondoltuk, — hangzik az ellenvetés, — tudjuk, hogy szükségünk van közvetítő kereskedelemre úgy a termelők, mint a fogyasztók érdekében. Mert megkönnyíti a fogyasztók érintkezéséi — bár közvetve — a termelőkkel és forditva és mert az áruk értékét igazságosabban, a nemzetgazdaság magasabb érdekeinek megfelelőbben tudja megállapítani. A mi kifogásunk csak a mai háborús időben működő kereskedelem ellen szól, mert túlságosan-megdrágít mindent és csakis a termelők malmára hajtja a- vizet: Szűnjék meg a háború alatt minden élelmiszer közvetítés, hogyt. a termelők csakis* a helyi fogyasztás szükségletére legyenek utalva. Más nyelven ez a szerénynek látszó kívánság azt jelenti, hogy a kereskedelem épp a mai válságos időben ne teljesítse nagy nemzeti hivatását, ne szolgálja a fogyasztók összességének az érdekeit, hanem uszályhordozója legyen a helyi bár jogosult, de szűk- körű és igazságtalan önzésnek. De kérdem: vajon Máramarosmegye és a többi a harctérhez közel álló nagy területek ínségbe jutott lakosai éhen haljanak? vagy a nagy ipari gócpontok, az ő tízezernyi munkásaival, ahol a helyi termelés távolról sem képes a nagy fogyasztást kielégíteni, a vidék szükkeblüségénél fogva nyomorultan elpusztuljanak ? vajon hazafiasságunk és emberi kötelességérzetünk nem diktálja:nekünk inkább azt a magasabb önzést; amelyw-haza minden polgárának a jólétét vagy legalább* megélhetését akarja szolgálni ? A drá- gaságdnstenyhitünkbugyán, ha kinai fallal vesz- szük körül magunkat; ha zárt területnek nyilvánítjuk járásunkat, melynek körletéből semmiféle élelmicikket "kivinni nem szabad, de fokozzuk ővele és elősegítjük kedvezőtlenebb földrajzi, és ‘gazdasági viszonyok' között élő honfitársaink) nyomorát és szenvedését. Pedig ők is magyarok, ók is védelmezik a haza szent földjét italán V még magyobb áldozatokkal, min mi. Az éhségük .csillapításáról még akkor is szent kötelességünk gondoskodni ha a mi gyomrunk és erszényünk rovására is megy. Vannak, akik mindezeket belátva és érezve, elállanak járásunk hatósági elzárásának követelésétől. Megengedhetőnek tartják az úgynevezett közvetítő kereskedelem inségesebb vidékekre való kivitelét. Bele is törődnek a magasabb szempontok által kívánt szükséges rosszba. De haragszanak — ahogyan mondják — a tojás és baromfi kupecekre, akik előre besúgják a paras ^asszonyoknak a magasabb napiárakat, nehogy a reggeli órákban olcsón elkótyavetyéljék áruikat. Csodálatos, valamikor azért haragudtak a „kupecekre“ és „nagy kofákra“ mert nem értesítették a gazdát a napiárfolyamok emelkedéséről és igy olcsón vették a jószágot és jó drágán adták el. Ma meg az a baj, hogy igenis, amint becsületes kereskedőkhöz illik, kellő időben értesítik a termelőt az árak piaci emelkedéséről és kisebb haszonnal is megélé- gednek. Hej mit mondanának a duhajkodó kedvű „Quintus“-ok, ha a ^nagykofák“ a vidéken összebeszélnének és a tojást négy fillérjével vásárolnák össze és: Budapesten a hatóságilag megállapított maximális áron 12—16 fillérért adnák darabját. Micsoda csataorditás zaja verné fel az ország nyugalmát az uzsorások és szipolyozók ellen, akik .becsapják a tudatlan és becsületes magyar parasztot. Röviden összefoglalva az e, fejtegetésből nyert megállapításokat; nincsen igazuk azoknak, akik a drágaságot a „kis meg nagykofáknak“, a különféle „kupeceknek“, értsd a kefeskedelemnek tulajdonítják, sem azoknak, akik a fogyasztók könnyelműségét, vagy akik — és ezek vannak a legtöbben — a termelők, a paraszt kapzsiságát és uzsoráskodását okolják. Szerény és bizonyára népszerűségre számot nem tartható véleményem szerint a drágaság egyedüli oka, a rendkívüli viszonyokból folyó nemzetgazdasági elemi erőtényezők a fogyasztókra nézve igen kedvezőtlen hatású természetes alakulásában rejlik, iá . ■ Hogy még arra az izgató kérdésre is feleljek, hogyan lehetne a már elviselhetetlenné vált drágaság elleu a harcot sikeresen felvenni ? A feleletem : helyi iatéizkedésekkBldés bizonyos keresdlDosztályok éltén érzett atavistikus ellenszenvből eredő'égyoldalu rendszabályokkal hiába küzdünk a drágaság ellen. A fogyasztók sztrájkja, amit néhányan ajánlanak, nem vezethet célhoz, mert hiányzik az ilyen akcióhoz szükséges erős szervezet. Maximális helyhatósági ármegállapítás, az áruk elrejtésére és titkos kereskedésre vezet, amint azt a kenyérmagvak áfának maximálásánál tapasztaltuk. Zárt területté való hatósági nyilvánítás, a kivitel eltiltása igazságtalanság és nem méltányos eljárás azok ellen, akik bármi oknál fogva a mi piacunkra Vannak utalva. Csak egy mód kecsegtető eredménnyel, ha siker lne az élelmezési kérdést nein vidékenként és városonként, hanem Országosan, minden tényező életbevágó érdekeinek figyelembe vételével és általános megnyugvásra elintézni. Addig pedig tanúsítsunk több türelmet! _ .........,-T-r-—V- - -v------Ív. , -s-iv-iaq-o,—■. ■ •.- '. • .aö hő*' iL • í*“ • :íj1? ŐÓliij:;* : ' . 'S Kitüntetés. Dániel Sándor helybeli v.e- zetőjárásbiró fiát, Dániel Bélát, a 12rjk honvéd- gvalogezred hadnagyát a üiadseregparancsnok- ság az ellenséggel szemben tanúsított vitéz magatartása elismeréséül az első. osztályú-vitézség! éremmel tüntette ki.. • .irnv C . A polg. fiuisk. igazgatója; Patek Béla, julius hó elsejével, szabadsága* lejárván, ismét átvette az intézet igazgatását. W* '/no.. .. Koszorutnegválíás. "'Beíenczei Kováts Miklós cs. és kjr. kamarás' 50 kóronát küldött &e dr. Nertiesföthi Szábó Albert halála alkalmából arra a céfrá, hogy ább$l a ‘sebesült katonák részére szivar,' cigaretta vétessék.- ' he. Meghívó.-A nagykároly tr., t., város képviselőtestülete által 1915 évtvjulius hó 4 napján d. e. ÍO órakor á városháza tanácstermében tartandó rendkívüli közgyűlés tárgysorozata. 1. Bejelentégy^ Hépvisétőfestület tagjai közt beállott változásról. 2, Bejelentés az élelmiszerek árának megállapítása iránt tett intézkedésről. 3. Bejelentés a-f&nlöri ás tűzoltó személyzet létszámában beállott hiányokról s intézkedés a köz- és tűzbiztonsági szolgálat ellátása iránt. 4. Az 1913. évi gyámpénztári számadás törvény- hatósági jóváhagyásának bejelentése. 5. Az 1913. évi városi zárszámadás törvényhatósági jóváhagyásának bejelentése. 6. Bejelentés a nagykárolyi ipari és közgazdasági r. t. által a város ellen indított perről. 7. A vármegyei törvényhatósági bizottság 260. 1915. bjkví sz. határozata következtében Ámán Antal állásából elbocsátott rendőrnek, az általa befizetett nyug- dijjárulék visszafizetése iránti kérelme ügyében uj határozat hozatala. 8 Szabó Mária illetőségi ügye. 9. Az Ágoston-utcai 38 sz. telekhez utcaterületből csatolt 12-8 m2 utcaterület kisajátítási kártalanítási árának megállapítása. 10. A f. évi április, május és junius havi pénztárvizsgálat eredményének bejelentése. Debreczeni polgármester. Gyászeset. Filep Imre és neje Keresztes Ilona szülei, Imre, Kató testvérei, Keresztes Gyula és neje Toka Laura nagyszülők, Keresztes Mária, Keresztes Erzsébet férjezett Mol- dován Györgyné nagynénjei, Filep Imréné Föl- dessy Mária sógornője, valamint az összes rokonok nejében is mélyen megrendülve tudatjuk, hogy felejthetetlen jó gyermek, kedves testvér, szeretett unoka, hugunk és sógornőnk: Filep Ilona f. hó 19-én reggel V28 órakor hosszas de békén viselt szenvedés után életének 29-ik évében csendesen az Urban elhunyt. Feledhetetlen halottunkat f. Író 21-én délután 4 órakor fogjuk a ref. vallás szertartása szerint a misztóífalusi ref. sirkertben örök nyugalomra helyeztetni. Misztótfaiu, 1915. junius 19. Legyen áldott emléke! Szaniszlói románság a Vörös Keresztért. Papp Elekné úrnő, a szaniszlói gör. kath. lelkész neje, mint a szaniszlói román Oltáregylet elnöknöje nagy mennyiségű fehérneműt és ágyneműt'gyűjtött a községbeli g. kath. hívek adakozásából a nagykárolyi Vörös Kereszt-egylet részére. A lelkes, nemesszivü úri nő fáradhatatlan buzgóságát a Vörös Kereszt Egylet a következő szép levélben köszönte meg: Nagyságos Papp Elekné úrnőnek, a szaniszlói gör. kath. román Oltáregylet elnöknöje Szaniszló. Központi gyüjtőraktárunk vezetősége beküldőbe a Nagyságod által gyűjtött és ott átvett nagymennyiségű fehérneműk részletes jegyzékét. Legmélyebb hálánkat és köszönetünket fejezzük ki Nagyságodnak azon rendkívül lelkes, önfeláldozó buzgalmáért, mellyel a hazafias, nemes emberbaráti cél érdekében időt s fáradtságot nem kímélve oly sok és nagyértékü fehérneműt kegyeskedett a fiókegyletünk kórházaiban sebesülten fekvő katonák. valamint kórházaink részére összegyűjteni s ezzel fiókegyletünket nemes és nehéz munkájának elvégzésében igen nagy mértékben támogatni méltóztatott. Különösen örömünkre szolgál, hogy az adakozók a hazafias román lakosság köréből valók, akik ezúton is kifejezni óhajtották a magyar haza iránt érzett szereteteket, nemzeti nagy ügyünk iránti lelkesedésüket és fogékonyságukat. Jelen átiratunkhoz csatolva küldjük az „összes jósziVü adakozók részére külön kiállított köszönőleveleket és . -nagyon szépen kérjük Nagyságodat, .kegyeskedjék azokat eljuttatni azeidetők kezeihezg* MJdqn ,végtelen ;. hálás köszönetünket megismételjük, ujwadünk Nagyságodnak Nagykároly, 1.9.15. jun. 28. im? 'f.b'sgj ."hazafias tisztelettel stb. A Öé^yifjtött ruhaneműk mennyisége á következő :(1 M^hna, 36 párna, 72 párnahéj,: 74 lepedő, 9 takaró, 122 törülközői, 43" ing, 41 alsónadrág, 6 szalmazsák és 36 zsebJtead&.
