Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZÖEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős g- szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. *?? Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYi-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárvármegyei jegyzöegyestiiet főjegyzője. Munkatársak: BODOKY ISTVÁN, KOMORÓCY PÉTER, kismajtényi körjegyző. kapnikbányai jző, e. jző. Előfizetési árak: Egész évre — — - Félévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 kor" — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Háborúval kapcsolatos általános érvényű rendeletek. — Bíró urak szives figyelmébe. — Hadisegélyben csak az részesülhet, ki semmiféle állandó ellátásban nem részesül; ki magát vagyonának jövedelméből, vagy önálló más keresetéből fentartani nem képes és ha őt addig egészben vagy részben a bevonult tartotta el saját keresetéből. Aki valótlant mond be, elzárással és pénzbüntetéssel lesz sújtva. Segélyt igényelhetnek: Feleség, gyermek — akkor is, ha házasságon kívül született —, mostoha gyermek, unoka, apa, anya, mostoha apa, mostoha anya, nagyapa, nagyanya, a feleség atyja, anyja, édes vagy mostoha testvér, örökbefogadott gyermek, örökbefogadó apa. Gyermekek 8 éves korig félsegélyesek. Segélyfelvétel a jegyző ur előtti jelentkezésre történik Összeírás minden hó 1. és 15-én az illetékes főszolgabíró úrhoz, onnan minden hó 5. és 20-án a kir. Pénzügyigazgatósághoz terjesztetik. (100.000. és 130.000 —1914 sz. pénzügyminiszteri utasítás.) Általános elv és megállapodás, hogy Szatmár vármegye területén csak 8 magyar holdig (1200 négyszögölével számítva) kapnak a kisbirtokkal bírók hadisegélyt. A hadisegély maximuma mester embereknél a lakbéren kívül 2 koronánál, földmiveseknél 1 korona 60 fillérnél magasabb nem lehet. Élelmezésre személyenként és havonként 18 kilogramm, vagyis átlagban egy évre személyenként 2 métermázsa termény tartható és szerezhető meg. Tehát 1915. szept. 15-ig a szükségletét mindenki egész évre szerezze be, ha a jegyző urnái hatósági beszerzésre be nem jelentette, mert szept 15-ikével a termények requirálva lesznek. Riport a gyámoltalanokról (Folytatás.) Napszámoséknak — ha még oly szorgalmas is az asszony — nem szokott megtakarított tőkéjük lenni; az államsegélyek sem jönnek expressz-vonaton. Mikor elvitték az urát, várandós Tömő Istvánná nem keresett semmit, régi lakásából pincelakásba ment. Hideg és céltalan konyha; szoba, melyben ember- magasságnyira nedves és zöld a fal és amelybe csak néha nevet le föntről, az ablakokból, az utcából egy kis rézsutosan leszakadó napfény. Két ágy, mindegyik fölött olvasó. Az egyik ágyban fekszik fehérarcu, szükvállu, nagyon beteg Tömőné; tüdőgyuladást kapott Józsika születése után. Szép, szomorú, meleg asszony Tömőné, de beteg, de éheznek a gyerekei, de nem tud sem irni, sem olvasni. Ott „pintyőzik“ mellette csikós rongyba burkolva Józsika; persze, tudom, anyatej jobb volna neki, de ha az anya egy kis kenyeret, meg egy falat szalonnát eszik, abból nem lesz tej, hiába. A padló fekete ; szégyenli az asszony, de ő még felülni sem tud ágyában, nemhogy sikálni. A kilenc esztendős Böske dolgozik, dolgozik, hordozza három éves testvérét, öt esztendős Terményárak. Szatmár vármegyében a maximális árak 1915. szept. 1-től métermázsánként a köveikezök: Búza: 36 kor., rozs (gabona): 29 50 kor., árpa 29 kor., zab: 28 kor. (2077,1915. M. E. rendelet) Hadi vásárló 50 mázsán alul mázsánként 1 koronával a maximális áron alul vehet, tehát a búzát 35 koronáért. 50 mázsán felüli mennyiség vételnél az 1 korona levonást nem teheti. Ha a hadi vásárló vonakodnék a felajánlott terményt átvenni vagy elhalasztani akarná, úgy a termelő panaszával forduljon táviratilag a Haditermény részvény- társasághoz, Budapest, Nádor-u. 9. szám. A maximális árban a vasúti szállítási dij is bennf'íglallatik és ha a hadi vásárló az általa megvett terményeket a kikötött időben át nem veszi, termelő az átvételi ár után késedelmi kamatot és őrzési dijat számíthat fel. Csépíési eredményről a bejelentési lapot a géptulajdonos köteles minden vasárnap délelőttjén a községi jegyzőnek beadni. Ennek elmulasztásáért gépész vagy géptulajdonos 2 hónapig terjedhető elzárással és 600 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel sujtatik. (2108/1915. M. E.) Tolnai Világlapja a hadban elesett hősök arcképét ingyen közli. Fényképeket a jegyző urho/. kell beadni. Ilus meg a két éveset. Mind nagyon fehérek, Böske nem jarliat iskolába, pedig csak két kettese volt, vágyódik erősen tudásra; a kicsik már nem is sírnak, miért is simának, nem érnek el vele semmit. Szomszédasszonyok adtak valamit, kenyeret, kis maradékot, — mit, ne kérdjük. Tömő-utcai vizes, piszkos régi udvarban, ahol öreg kintornás kiabálja : „bitt’ sén gnä frau 1 Aba was z’essen, gnä frau!“ És nem hull le egyetlen krajcár se és senkinek sincs egy kis kenyérfölöslegese ... De a Tömő-gyerekek mégis csak kaptak valamit, hogy ne haljanak éhen, mert csodálatos az asszonyok jósága, ha újszülöttet látnak beteg anyja mellett. Ilyenkor, csak ilyenkor mutatkozik a nők bajtársi szeretete. Ilyenkor tudnak jók lenni egymáshoz. Egyik szomszédasszony, „nem birta tovább nézni“ ezt az ostoba, tehetetlen vergődést és elhívta a kerületi orvos urat. A kerületi orvos pedig ember volt. És mert ö ember volt, levél ment ajánlva, szegénységi bizonyítvánnyal népfölkelő Tömő István érdekében aki három napra haza jöhetett. Haza jött és mosott és sikált Tömő István. Aztán meg látott is, látta az asszonyt, kis fiát, négy kis leányát, a vizes falakat, hideg tűzhelyt: minA rokkantügyről. . Magyarország miniszterelnöke, gróf Tisza István vette kezébe azon nemes mozgalom vezetését, melynek kitűzött, ideális célja, hogy ne legyen egy polgára sem Magyarországnak, ki a háború következtében keresetképtelen lett. Nem szabad egy katonának sem gyógyulatlan maradnia, nem szabad egy rokkantnak sem gyámolitás nélkül tengődnie. Óriási feladat ezt megvalósítani. A társadalom nagyon sokat tehet, de inkább érzelmi momentumokkal hat, melyek alkalmasak arra, hogy könnyebben elviselhetővé tegyék a bénaságot, de nem alkalmasok arra, hogy uj kenyérrel pótolják a régit. Ide valóban egy olyan kiterjedt, mindent átfogó szervezet kellett, amilyet a miniszterelnöknek a Budapesti Közlöny f. havi 7-iki számában egész terjedelmében megjelent rendelete a Rokkantügyi Hivatalban megvalósított. A miniszterelnök a Csonkított és Béna Katonákat Gondozó Bizottságot megszüntetve egy uj, hatalmas szervezetet állított fel, a Rokkantügyi Hivatalt. Emellett az eddig társadalmilag szervé- zett Rokkantgyámi hivatalok megmaradnak, mint társadalmi szervezetek, de a Rokkantügyi Hivatal lesz azon óriási állami szervezet, melynek működését elősegítik, támogatják a társadalmi akdent látott az ember. Keseiveset, nagyot sóhajtott . . . Belátta, hogy szép, az önérzet, de éhen halhat tőle az ember egész pe- reputyja. Hát szótfogadott a szomszédasszonynak és elment hivatalosan is szegény embernek bejelentkezni. Ott bizony nem fogadják tárt karokkal, megmodontták: mi dukál neki, államsegély dukál neki. Addig is volna mindenféle egyéb segély, de mivelhogy az ő famíliájának államsegélyre van kilátása, azokból nem kaphat. Ezzel a „hivatalos elintézéssel“ ment haza Tömő István, zúgott a feje a sok uj tudományától, államsegély, szoptatási segély, gyermekvédelem, anyavédelem, nővédelem, mondta és mert tavaly ilyenkor már volt tudőcsucs- hurutja: elkezdett ő is vért köpni. De azt már nem mondta meg senkinek gyámoltalan Tömő István ; hiszen ő katona. Másnap jött a doktor ur, megtudott mindent, tudta, hogy itt ugyan hiába rendel ő „bőséges táplálkozást“, — miután azonban valamiféle táplálkozás nélkül még se lehet embereket életben tartani: rádisputált egy „atréct“ Tömő Istvánra. Az atrécról krumplival, szénnel, pár koronával és sok-sok ajánlólevéllel jött haza az ember.
