Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-30 / 22. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEl HÍRMONDÓ. 22-ik szám'. Debrecen sz. kir. város átirt az élelmiszerek és fontosabb élelmi cikkek forgalomba hozatalának állami kezelésbe vétele iránt a m. kir. kormányhoz intézet feliratuk támogatása iránt. A törvényhatóság kimondta, hogy Debrecen feliratát támogatja. Zemplémvármegye közigazgatási bizottsága átirt a földmivelésügyi miniszter úrhoz a gazdaközör.ség részére — idei terményeinek előleges eladásától eltiltván — más hitel nyújtása iránt előterjesztett kérelmük támogatása iránt. Mivel időközben a földmivelésügyi miniszter intézkedett, a felirat tárgytalan lett. Kolozsvár sz. kir. városnak a hadsereg szállításoknál előfordult visszaélések feletti megdöbbenését kifejező határozatát megáévá tette a közgyűlés és szintén mély megbotránkozásának adott kifejezést a visszaélések felett. Még vagy 200 kisebb ügyet tárgyalt le a bizottság, melyek közül felemlítjük, mint városunkat érdeklőket, hogy Nagykároly város 1914. évi kövezetvám számadását jóváhagyta, a helybeli polg. leányiskolái ösztöndíj alapitó levelet jóváhagyta. Tóth Sándor városi Írnok pótdiját illetőleg, Debreczeni István polgármester felszólalása után hozzájárult a képviselőtestület határozatához. Kakinak dolgai. A mindig gyógyuló, mindig újakkal cserélődő sebesült katonák sorában fel-felbukkan néha egy-egy alak, kinek a meséje kikivánko- zík a közönség közé, valamilyen vonatkozásnál fogva, mellyel a város iránt vannak. Itt is károlyi fiukról van szó. Az anyakönyvi hivatal házassági hírei között olvasható: Kesszenheimer József házasságot kötött Wächter Annával. A szürke sorok közt nem is sejtheti az olvasó, hogy milyen kis regény van elrejtve. És hál’ Istennek jóindulatú regény, mely a régi, kipróbált csattanóval, a házassággal végződik. Valóban szerencsés vég, mely Kesszenheimer álmainak beteljesülését hozta. Mint 19 éves legény azért állott be, hogy kiszolgálván a katonaságot, elvehesse szive választottját. Szolgálatban érte a háború. Orosz földön táborozott az őszön, mikor egy zord éjjel kimászva a lövészárokból, a közeli faluba lopódzott, hogy egy kis szalmát szerezzen. Egy csűrbe mászva, a sötétben való ta- pogatódzás közben emberfej került a kezébe. Rajta muszka sapka. Feltalálva magát rögtön ordítozni kezdett: hurrá rajta, rajta ! A váratlan rohamra két álmos orosz bujt elő a szalmából, felemelt kezekkel. A foglyoknál igen fontos iratok voltak a mi hadállásainkról. Tovább hányta a sors Keszenheimer Józsefet, mig egy hídépítésnél a vízben átázva, megfagyott a két lába feje. Bécsbe vitték. Mikor annyira javult, hogy felkelhetett, Vörös Keresztünk megkeresésére ide irányították a hazavágyó fiút. Mikor fel kellett volna öltöznie, őrmesteri ruhát tettek eléje. Hitetlenkedve fogadta az uj zubbonyt, hogy az nem lehet az övé. Nehezen tudták megértetni a németül nem tudó fiúval, hogy biz az övé: az elfogott két muszkáért, Mint őrmester jött haza. Amint a „házassági rovat“ is mutatja, mint boldog nős ember vonul be ezredéhez. Mint Rimaszombatból jött társai mondják, ott már várja a kis ezüst vitézségi érem. Sok szerencsét hozzá ! * A másik károlyi fiú egy cigány legény. Hányt-vetett a sorsa neki is, mint annyi más katonának. Hogy vitézül viselte magát, arra bizonyság egy dicsérő levele is, mit ezredesétől kapott. Ami a legérdekesebb benne, az a naiv önelégültsége, sőt büszkesége, hogy ő „kitett Nagykároly városáért, mely büszke lehet ő rá, valamint az egész cigányság.“ Különben Danának hívják, az apja sintér volt s neki is az a legfőbb vágya, hogyha majd leteszi a káplán uniformist, Nagykároly város sintére lehessen. No, hát erre igen is rászolgált 1 HÍREK. Lévé! Amerikából. Egy egyszerű ember köszönő-leveléből, melyet főispánunk Nejének küldött, láthatjuk a hálának szép jelét azért a szeretetteljes gondoskodásért, mellyel az ő figyelme mindenre kiterjedt. Menekülteinknek egyik hozzátartozója megtudva azt a sok jóságot, mellyel a sorsüldözött emberek iránt volt, a következő köszönő levelet intézte hozzá: Richmond, Ind. 624. No 14. Str. Öméltósága Csaba Adorjánná úrasszonynak Nagykároly. Méltóságos Asszonyom ! Fogadja ezen pár soraim friss és jó egészségben, mint a milyen nekünk itt, Amerikában élő magyaroknak van. S egyben engedje meg nekünk, itt élő magyaroknak teljes megelégedésünk kifejezését azon nagy jótétemény és áldozatkészségért, melyet Ön, mint vármegyénk föispán- néja tett az elmúlt hónapban azokkal a szegényekkel, árvákkal és özvegyekkel, akik Nagykárolyban, a szabad ég és a tégla kemencék alatt töltik le a még hátra levő keserves napjaikat. Igazán mondhatjuk, hogy nemes szivii adomány. Ezt csak is egy ilyen Istenben bízó asszony, mint a mi vármegyei főispánunk szeretett felesége tett meg. Bizony méltóságos asszony, mi is nagyon szívesen hazamennénk megvédeni azt az Árpád őseink vérével szerzett szeretett szép hazánkat, habár a sors elüldözött bennünket, mindig örömmel gondolunk a szülőföldünkre. De sajnos, nagy az Óceán, ami bennünket elválaszt egymástól, ezen a nagy tengeren pedig — mint mindenki tudja, úgy mi is tudjuk, hogy a mi ellenségünk — Anglia az ur, ennél fogva egyáltalán nem mehetünk haza. Hanem bízunk a magyarok Istenében és a magyar katona harcképessé- j gében. Hanem azért, amennyit lehet, mi is teszünk. Gyűjtéseket csinálunk s össze is szedünk nehány dollárt a mi kis magyar lakta városunkban az ó hazában lévő kórházak betegeinek ápolására, a háborúban elesettek özvegyeinek és árváinak a felsegitésére. Ennyit tehetünk a hazánk részére mint köznépek. A sorsunkhoz képest, igaz, itt sem a legjobb a helyzetünk. Amióta az európai háború kitört, gyengék a munkaviszonyok, csak elvétve dolgoznak némelyik városban. Leginkább csak olyan helyeken dolgozunk, ahol német vagy pedig osztrák magyar föl- lebbvalók vannak. Éppen csak hogy nem olyan a helyzetünk, mint odahaza van. Legyen szives méltóságos asszony az Ön iránt kifejezett megelégedésünk elfogadásául és a hazai viszonyokról egy rövidebb választ hozzánk juttatni. Előre is nagyon megköszönjük a fáradtságot s maradunk alattvalói üdvözlettel Petrik József. Kitüntetett orvos. A király dr. Szőke József volt királydaróci körorvost, jelenleg tart. segédorvos a soproni 18. honvédgyalogezredben, az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő és önfeláldozó szolgálatai elismeréseid a vitézségi érem szalagján a koronás arany érdemkereszttel tüntette ki. Előléptetés. Ő felságe Medvey Lajos tart. hadnagyot, Medvey Lajos vármegyei nyug. irodaigazgató fiát, városunk szülöttét, főhadnaggyá nevezte ki. Kitüntetett ismerőseink. A hivatalos értesítés ismét ismerőseink kitüntetéséről ad hirt. K.ttauer Rezső signum laudissal, Figler József vezérőrnagy, ki városunkban zászlóalj- pa ancsnok volt, a hadiékitményes II. o. érdemkereszttel lett kitüntetve. Miniszteri biztosi látogatás a kórházban. Csaba Adorján főispán, miniszteri biztos pünkösd másodnapján meglátogatta a Vörös Kereszt honvédlaktanyabeli kórházát. Gondos figyelme kiterjedt mindenre, megvizsgált mindent és a látottak felett megelégedését fejezte ki. A kenyér megjavithatása végett Ígéretet tett, hogy előterjesztéssel él, hogy a kórház kellő mennyiségben kapjon jóminőségü lisztet. Elbeszélgetett a katonákkal, kikérdezte véleményüket az ellátásról. Meggyőződött, hogy a koszt teljesen megfelel az egészség követelményeinek. A katonák napi kosztja a következő : reggel tejes kávé, délelőtt főtt tojás, délben leves, főzelék és pecsenye, d. u. kávé és este főzelék hússal. Sebesültek megvendégelése. Jurcsek Béláné szül. Kőszeghy Marisra nemes kezdeményezésére a grófi uradalom tisztjei fényesen megvendégelte« pünkösd ünnepén a laktanyai kórház 200 sebesültjét. Ily nehéz viszonyok között különösen nagy áldozatkészséggel adományozott dolgokb 1 bőven kapott minden sebesült tésztát, kalácsot, bort, (1001.) szivart és cigarettát. A nemeslelkíi úrnő bőkezű gondoskodása igen jól esett a sebesült katonáknak. Ciyászeset. Csipkés András városunk egyik legtekintélyesebb polgárának, kinek haláláról már lapunk múlt számában megemlékeztünk, temetése rendkívül nagy részvét melleit folyt le múlt pénteken délután. A dalárda éneke után Rédei Károly ág. ev. lelkész meggyőződéstől áthatott lelkes, szép gyászbeszédben méltatta az elhunyt érdemeit. A ravatalt elhalmozták koszorúkkal, melyek felirata a következő volt: Imádott jó férjemnek : hü feleséged. Forrón szeretett jó apának : Irén és Muki. Szeretett jó apának : Margit és Károly. Kedves jó apának : Jenő, Anna és gyermekei. Felejthetetlen drága jó apának: Margit és Feri. Drága jó apának : Jolán és Imre. Édes jó nagyapánknak : Olga és Muki. Drága jó nagyapának : Magda. Drága jó nagyapának: Buczika és Imre. Szeretett sógorának és nagybátyának : Ilka és Józsi. Pen el Mihály és neje. Kedves jó Csipkés bácsinak: Erzsiké és Dani. Részvétünk jeléül: Irsikék családja. Özv. Győrffy Jó- zsefné. Ágost. hitv. ev. egyház : érdemes Il-ik felügyelőjének. Nagykárolyi Keresk. Társulat: Őszinte kegyelete jeléül. Alelnökének tisztelete jeléül: A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt. Őszinte kegyelete jeléül : Az Önsegélyző Népbank Igazgatósága. A nagykárolyi függetlenségi és 48-as párt, az ág. hitv. ev. egyház lelkésze vezetésével, valamint a helybeli kereskedő társulat küldöttségileg fejezte ki részvétét s koszorút helyezett a ravatalra. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának.
