Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-05-16 / 20. szám
t / Nagykároly, 1915. május 16. Vasárnap. III. évfolyam. — 20. szám. A „VÁRMEGYE“ Szatmármegyei Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZÖEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős gr szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -tgKiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSAJÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetést árak: Egész évre — — - Félévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Az erkölcsről. Az igazság keze hol itt, hol ott ragad ki valakit a nagy tömegekből, hogy rásüsse a bűnösség bélyegét. Napi lapjainkból tudjuk, hogy jónevü cégek és közhivatalnokok akadtak, akik a rájuk bízott ügyekkel, vagy javakkal bűnösen gazdálkodtak. Meglepetéssel ocsúdtunk fel jóhiszeműségünk álomvilágából, megdöbbenve kérdezvén: „Hát ő is?“ Bizony, az erkölcs várán nagy repedések támadtak, melyeken meg lehet állapítani, hogy hol voltak e falak a becsület vasbetonjából és hol voltak festett színpadi vásznakból. Tévedés volna nyomban általános erkölcsi csődről beszélni, vagy az erkölcsösség alapjaiban keresni hibát. Az tagadhatatlan és gróf Tisza István is megállapította egyik utóbbi parlamenti beszédében, hogy a mai kor az erkölcsösség dolgában nagy deficitéi töntet fel. Való, hogy az újabb hig erkölcsi tanítások soknak adtak hibás irányt a hazáról és a vele szemben követendő kötelességekről, de á nemzet nagy tömegében érintetlenül, romlatlanul élnek e tulajdonok. Talán még az a legnagyobb hiányosság, hogy a féltve őrzött becsületességnek nincsen elég támadó szelleme a bűnösséggel szemben. A becsületeseknek még jobban kell érezniük igazukat és akkor Az Alkotási!? ár. NsmesfétM Szafeó Albertról. Pótolhatatlan veszteségünknek nagyságáról tanúskodnak az országos sajtóban megjelenő gyönyörű megemlékezések is vármegyénk értékes fiának hősi haláláról. Az ő alakja túlnőtt helyi életünk keretein, értékes tagja volt az ország közéletének is, hol pótolhatatlan űrt hagyott távozása. Az Alkotmány a következő mélységes sorokat szentelte drága emlékének : Tehát ő is! Meghalt. Karddal a kezében, szakasza élén rohamra indulva. Tehát az ő nemes vére is elvegyült a porral. Szivén utat nyitott a halálnak egy orosz puskagolyó. Nem tudta, hogy hányán vártuk vissza, hányán reszkettünk érte, hányán imádkoztunk, hogy baj ne érje. Rokonok voltunk. A közös szent ideálok, lelkűnkbe íródott elvek vérségi kötelékei fűztek össze. Hogy ne vérzene a lelkünk, hogyne lenne sebződött a szivünk, amikor erőszakosan igy tépett ki baráti körünkből a végzet. Diadalmas harcol; után pihensz a borói templom árnyékában. Ott van nyugovásöd az Isten háza mellett, amelyet becsületesen megmegszünik a gonosz uralma, melynek ereje úgy sem magában, hanem a jók gyengeségében rejlik. Ha van tehát hiba az erkölcsösségünkben, főképen az, hogy az erkölcsös ember főképen lelkiismercte nyugalmáért követi a jót, de még nem emelkedett oda, hogy általánossá törekedjék tenni az igaz uralmát. így juthattak a tág erkölcsű emberek a becsületesség álarca alatt igen előre, fontos helyekre. Jött azonban a nagy erőkifejtés ideje, amikor érdemük szerint megmérettek 1— és könnyüknek találtattak. I Nemestóíhi Szabó Albert | nagykárolyi vitéz huszár halálára. | Ha nyári estéken alá fut egy csillag, azt tartjuk meghalt valaki. Óh! — hány és hány élet csillaga fut alá e földi élet égboltján, e soha nem gondolt világ felfordulás napjaiban. Nekünk magyaroknak többszörös a fájdalmunk, nép 'rnk egy-egy atomjának kihalásáért, népünk cgy-egy csepp vérének kihullásáért. Igen, mert mi a különböző népek hul amzó tengerében egy szigetecske, egy sivatag közepén álló oázis vagyunk s karunk ereje, egyéniségünk szírije fogta futóit életpályádon oly igaz keresztény hittel, minden lehető alkalommal felkerestél. S mi nélküled leszünk kénytelenek folytatni a harcot, amelyben olyan áldozatosán ré-ztveltél, amelynek folytatására annyira készültél, amelyben Tőle, erődtől, tudásodtól, elszántságodtól, tántoríthatatlan el . hűségedtől, bajtársai szeretőiedtől annyit vártunk, oly sokat reméltünk. Nehéz sors ez, de már csak mi érezzük. Hónapok óta látjuk a halál szörnyű aratását s nincs módunk hozzá, hogy csontos kezét, amely a legjobbakat válogatja ki, lefogjuk. Féltünk hogy rád talál. Hisz annyira kimagasodtál az emberekből, mint a jegenye az utszéli bokrok közül. Azok közé a kevesek közé tartoztál, akik mindent a legkomolyabban vesznek : a világnézetet, a politikát, a hivatást. Egész ember akar tál lenni és voltál is kora ifjúságodtól a borói sírig. Harcos temperamentum jutott osztályrészedül. És az igazság, az erkölcs, a tisztesség, az ideális javak pártjára álltái, mert a lelked tele volt világossággal, hittel, a jobb győzelmének fanatikus reménységével. Ezért találtunk egymásra. Ezért forrtunk össze. Erre a gránitajapra állva harcolunk bűn és nyomor, haszonlesés és önzés, esztelenség és gyáva megliunyászkodás ellen. s fogja fel mindenkoron az időnként fel- felcsapkodó hullámokat. Most is egy csepp vér hullott ki nemzetünk üteréből, egy csepp, de fájó vér serkent ki vérző, fájdalmas szivünkből. Egy csepp vér, ki magyar mivoltának oly megható tanujelét adta. Elesett nemestóthi Szabó Albert nagykárolyi neves ügyvéd, ki mindjárt a mozgósítás elrendelésekor villanyütést érzett szivében s talpra állt önként a haza küzdőinek dicső táborában. Szabó Albert nem késett, midőn hallotta a „Talpra magyar“ hivó szavát, isteni zsolozsmáját, az első sorokba ki- állani magyar kebellel, magyar bátorsággal és magyar hősiességgel. Megható íanujele ennek a hősies küzdelemnek az a résztvevő távirat, mely- lyel ezredese Gróf Szapári értesítette nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyzőt, az egyetlen fiát hőn szerető bus apát. Le tesszük mi is érzelmünk részvétének babér koszorúját kihűlt tetemére kétszeres fájdalommal, kétszeres bánattal, mert míg egyrészt a magyar el vesztét, a hős vitéz kimuitát kell fájlalnunk, másrészt, mint hírlapíró társunknak emlékére keli letennünk az emlékezet hervadhatatlan babér koszorúját. Nyugodjon békén s tette nyújtson példát és lebegjen szövésekként a csüggedek borongós lelkében. Ez vitt a becsület mezejére is, mielőtt még parancs és honvédelmi kt télesség szóliiolt volna. Siratunk. Emlegetünk. Beszélünk rólad. Barátunk, testvérünk voltál és maradsz. S a sirhant nem lesz elég hatalmas, ahhoz, hogy elválasszon tőlünk. * Dr. Nemestóthi Szabó Albert ügyvéd a katholikus közéletnek vezéri sorsa preadestináit egyénisége volt. Jóformán gyerekifjuságától kezdve résztvett minden katholikus mozgalomban, nemcsak szükebb hazájában, Nagykárolyban és Szatmár megyében, hanem az országos jelleg i katholikus mozgalmak és egyesületek is úgy vették mindig számításba, mint akire fentartás nélkül lehet építeni, aki bizonyosan emberül elvégzi azt a feladatot, amellyel meg lett bízva. Gyakorlati tapasztalatokkal bőven felszerelt elméleti tudása, politikai készültségé,, egyenes, őszinte jelleme, bátorsága, amellyel meggyőződéséért mindenkor síkra szállott, csakhamar nagy befolyást biztosítottak neki Szatmár vármegye politikai életében. A nemzeti ellenállás korában vezére volt a megyei ellenzéknek, amelyet diadalra vezetett. Később is folyton harcban állott mindazokkal a klikekkel, amelyek a közérdeket a maguk hatalmi érdekeinek rendelték alá.
