Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-05-09 / 19. szám

Nagykároly, 1915. május 9. Vasárnap. III. évfolyam). — 19. szám. A „VÁRMEGYE“ Szatmármegyeí Hírmondó;­Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. E SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = Felelős sze rkesztő : NAGY IS T V A N, a szatniármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős szerkesztő eimére — Érentíréd — küldendők, -tg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Előfizetési árak: Egész évre — — • Félévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — —- 4 korona. Egyes szám 20 fillér. A haza oltárára. Rendelet a hadifoglyok alkalmastatásáról. „Fémet a hadseregnek Az özvegyasszony története újra feltámadt és száz- mec; százezer válto­zatban ismétli meg magái szerte e ha­zában. Ismét úgy van mint régen, mikor volt egy öreg, özvegyasszony, kinek legfőbb kincsei, büszkeségei voltak: egyetlen fia, a tehénkéje, meg egy dí­szes ónedénye. Amint kitört a nagy vérzivataros háború, melynek fergetegé- ben ott morajlott a kérdés: lenni, vagy nem lenni; az öregasszony odaadta mindenét. Tehenét odaadta a katonák­nak, az ónedényt puskagolyónak és egyetlen fiát eleresztette honvédnek. A nemzet nagy erőkifejtéséhez most is megtermettek az áldozatkészségnek ilyen tipusai. A nemzet kimeríthetetlen életereje most is a régi. Önvédelmi harcot vívunk s ebben részt vesz a nemzetnek apraja-nagyja, gazdagja, sze­génye. Úgy érezzük, mintha már átélt nagy idők emlékei suhannának el fölöt­tünk, mintha csodált elődeinkkel fognánk kezet az azonos munkában. A „tépés- csinálók“ szorgos keze ma hósapkát köt, százezer és százezer szegény osztja meg jobb falatjait a visszatérő sebesül­tekkel, előkerülnek az emlékekbe őrzött rézedények, öreg gyertyaíartók, hogy eszközeivé legyenek a hadseregnek. Kishitüek azt hitték, hogy a nehéz viszonyok között élő társadalmat már nem is lehel megterhelni újabb mozgal­mak pártolásával s e helyett a valóság az, hogy nincs a hadviseléssel járó jó­tékonykodásnak egy területe sem, melyet a közönség mostoha bánásmódban ré­szesítene. A Vörös Kereszt, az Auguszta- egylet, Hadsegélyző hivatal, a Rokkant­alap, a Vak katonák alapja, itthonmara- dottak gyámolitása stb., stb. mind a közönség szivén viselt mozgalmak. Alig jelent meg a plakát, hogy a hadsereg­nek fémet kell adnunk, előkerültek a régi k roKból emlékként maradt cink­kupák, rézedények, kanalak, hogy beol­vadjanak a nemzet életfolyamatába, uj formában tovább éljenek és használja­nak. Mint a hadsereg részére való fémek gyűjtésének egy kedves jelensége, figyel­met érdemel az iskolák munkája e téren. Mióta elhangzott az uj jelszó, hogy „fémet a hadseregnek!“ az iskolák se­rege leleményes buzgóságga! hordja ösz- sze a legkülönfélébb rész, bronz stb. tárgyakat. Előkerülnek a zörgők, csen­gők, muszka-gombok, töltények, — a !“ — Uj hadi kölcsön. gyermekvilág legféltettebben őrzött kin­csei. Őszinte lélekkel érzik, hogy amire a hazának szüksége van, mindenről le kell mondani. A szegény özvejjyasszony példáját milliók követik ma. Nincsen a hazának egy valamire való fia, aki fél utón meg tudna á'lani az áldozathozatal dolgában. Ha odaadtuk valaminket, ez nem ment fel az alól, hogy ne adjuk oda ami megmaradt. Hanem ellenkezőleg, ezután következik ami még megmaradt. Ez az özvegyasájzony példája. Sorsunk közös a hazával. Ha adunk is, magunknak adunk. A haza semmit ingyen nem kiván. Megfizet még az unokáinkban is, hetediziglen. Legelébb is az tévesztette meg a helyes felfogást, aki áldozatot tekintett a hazafias köte­lességek teljesítésében. Mindez egysze­rűen magunk iránt való kötelesség, mint akár a táplálkozásról való gondos­kodás. Amit a haza kér fiaitól, fiainak kéri. Egyik kezünkkel adunk a másiknak. Ha az sem áldozat a hazával szem­ben, amit lemondássá!, veszteséget érezve adunk, ennyivel kevésbbé az, amit kölcsönképen, jó üzletképen adunk. Ami az üzleti részt illeti, magunk javának keresése az indító, másrészt parancsoló az a körülmény, hogy a haza kéri. Pénzre van szüksége a harcot vivő or­szágnak. A pénzt busás kamatra kéri. Nem hozunk vele akkora áldozatot sem, mint mikor a gyerek a csengőjét oda­adja, egyszerűen kölcsönözünk. De mivel a hazának kölcsönözünk, kötelességünk a lehető legmagasabb összegig kölcsö­nözni. Teljesítse mindenki kötelességét. A kormány uj hadi kölcsönt bocsát ki. Dacára annak, hogy a kamatláb esést mutat, csak a régi, magas kama­tozással, hat percent mellett kéri a polgárok pénzét a hadjárat céljaira. Kö­telessége mindenkinek, hogy pénzének ezt az előnyös és amellett hazafias el­helyezését elébe tegye minden más vál­lalkozásnak. Már előre készítsük úgy számításainkat, hogy pénzünkből minél nagyobb részt fordíthassunk a jegyzésre. A nemzet még komolyabban tudja, . érti a háborút, tudja, hogy ez a legkisebb áldozat, amit a hazáért tehetünk, de másrészt a legfőbb kötelesség. Alantiakban köztudomásra hozzuk a föld- miveiésiigyi m. kir. miniszter urnák 19031. számú rendkívüli fontos rendeletét. E rendelet a következő: Egyes birtokosoknak, akik legalább 200 hadifoglyot óhajtanak saját gazdaságukban al­kalmazni, az illetékes főispán utján keil a kér­vényt a honvédelmi minisztériumhoz címezve a Hadfelügyeleti Bizottsághoz beadni. Abból a célból, hogy a gazdasági munkák elvégzése közép- és kisbirtokosok gazdaságai­ban is a lehetőséghez képest biztosíttassák, a hadifoglyoknak a nagyobb gazdaságok részére 200-as csoportokban leendő engedélyezésén kívül a cs. és kir. hadügyminiszter ur a vele eziránt folytatott tárgyalásek eredményekép hozzájárult ahoz, hogy a hadifoglyok községek (városok) részére is rendelkezésre bocsáttassa­nak és ilyképen a község (város) szavatossága mellett hadifoglyok cly gazdaságokban is al­kalmazást nyerhessenek, ahol a gazdasági munkák elvégzésére kisebb munkaerőre van szükség. A hadifoglyoknak a községek (városok) által való igénybevételére vonatkozólag a kő­vetkezőkről értesítem Cimet. A községeknek (városoknak) a hadifoglyok igénybevétele, illetve kiutalása iránti kérvényei Ciined utján úgy terjesztendők fel hozzám, hogy a kérvények minden hónap 5., 15., il­letve 25-ig hozzám beérkezzenek. A községnek (városnak) rendelkezésre bocsátó foglyok száma 30-nál kisebb nem lehet, oly kérvény tehát, amelyben a község (város) 30-nál kevesebb hadifoglyot kér, nem fog fi­gyelembe vétetni. Minden fogoly csapatot a létszám 10 bo­ának megfelelő katonai felügyelő személyzet kisér, tehát legalább 1 altiszt és 2 közlegény. Ez a felügyelő személyzet csakis a katonai rend fentartására hivatott, a megbízható őrzésről és különösen a szükséges éjjeli őrökről a község tartozik gondoskodni. A hadifoglyok a többi gazdasági mun­kástól és cselédtől elkülönítve szállásolandók el. A rendelkezésre bocsátott hadifoglyokat gazdasági munka teljesítésére az egyes birto­kosokhoz a község utalja ki: a kiut alásnak — amennyire a körülmények megengedik — lehe­tőleg úgy kell történnie, hogy az egész csapat a birtokosoknál egymásután végezze el a gaz­dasági munkákat, nem pedig csoportokra fel­osztva. Noha a hadifoglyok rendelkezésre bocsá­tását, illetve a fogolytáborbői való útnak indí­tását azok 3 heti orvosi megfigyelése előzi meg, a m. kir. belügyminiszter úrral egyetértőleg elrendelem, hogy a hadifoglyok megérkezésük alkalmával hatósági orvos által megvizsgáltas­

Next

/
Oldalképek
Tartalom