Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-28 / 13. szám
Nagykároly, 1915. április 4. Vasárnap. III. évfolyam. — 14. szám. A „VÁRMEGYE“ Szatntórmegyei Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. = SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős » szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYI-UTCA ZO. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA* RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Lapunk olvasóinak és munkatársainak kellemes és boldog húsvéti ünnepeket kívánunk. Fekete márványtáblára aranyos betűkkel bevésve sokszor olvastam egy temető bejárója fölött e szót, feltámadunk. A halál, elmúlás, enyészet siri hazájára keresve sem találhattak volna szebb mottót. Azt mondja a temető birodalmába belépőnek: Egy uj élet, erős és örökké tartó, természetfölötti és örvendező várja a földi élet nyűgös korlátái közül felszabadult lelket. — Ez a kereszténység tanítása s az evangéliumból fakadó szent meggyőződésünket minden évben megpecsételi a kereszténység allelujás husvétja, Krisztus feltámadása! Romok között állva, felperzselt faluk lángjánál, vérebulló magyar testvéreink utolsó sóhajánál keresem a mi uj életünk szimbólumát, az élet e márványtábláját. Fülünkbe zug Európa minden nyomora, haliik a kishitűség és kétségbeesés félős nyöszörgése s az erős lélek mégis egyre keresi, szinte ösztönösen az uj élet szimbólumát. Megtaláljuk! Harctereken küzdő hőseink szemében megcsillan a feltámadásba vetett Két anya. Husvéí napján fájdalomról irok. A föltámadás ünnepén szemem könnybe lábad. AHe- luját énekel az egyház és szivem még mindig a Nagyhét komorságát érzi. Szeretnék felkiáltani: Krisztus győzött az enyészeten, a halálon, választott népének is kell győznie az ádáz ellenségen ... de mily nagy áldozatok árán! Ne ítéljetek el, ha Husvét napján fájdalomról irok. Két anya képe van lelkem előtt. Az egyik a Mater Dolorosa. _ Szomorú menet indul Pilátus házából a Kálvária felé. Legeiül lovagol a kapitány, utána jönnek a hóhérlegények kivégzési eszközeikkel. Ezek mögött vezetik a sápadt, véres Megváltót, töviskoronával a fején, súlyos kereszttel a vállán. Vele együtt két gonosztevőt is vezetnek, hogy ezek társaságával még jobban meggyalázzák. Elül, hátul, széliében a kiváncsiak ezrei tolonganak. A durva csőcselék szakadatlan gunyja vegyül a hóhérok káromló megjegyzéseibe. Az Üdvözítő testét-lelkét kimerítették a szenvedések: a halálfélelem, a megostorozás, a tövissel való megkoronázás. A nagy vérveszteségtől, az égető szomjúságtól annyira kimerült, FELTÁMADUNK! Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmárniegyei jegyzői egyesület főjegyzője. hit egy-egy aranyos betűje. Izmos, kemény és haláltosztó karok vésik-vágják e táblát. Ott van az uj élet vágya kórházaink gondos szeretettől sugárzó millieujében, beteg harcosaink bizó beszédében, uj tettekre türelmetlenül gyógyuló lelkesedésében. Tavaszi párás magyar rónák méhé- ből az eke vasa fordítja napfényre, ásókapa ütközik beléje. Ott van a mi Paradicsomunk- és Kánaánunkban való nagy birodalmunkban. Ott vibrál virrasztó anyák remegésében, özvegysorsa jutott hitvesek zokogó sírásában, az apáknak immár nyolc- hónapos hazavárasábah. Abban az uton- utfélen megnyilatkozó s hitvallássá magasztosult uj életfelfogásban, amely bénán, nyomorékon is többet lát a szegény visszakerült fiúban, apában, hitvesben pénznél, kincsnél, kényelemnél. Ott van az itthon maradottak áldozatos munkájában s hőseinkért hozott lemondásában. Abban a páratlanul álló józan gondolkodásban, amely elesett várunk romjai között is a tovább küzdésnek, a kitartásnak s biztos győzelemnek feltételeit mérlegeli s meleg érzéssel bár, de könnytelen szemmel járdái felrobbantott milliók hamvain . . . Meg van az uj élet minden feltétele annak a kérges kezű, de romlatlan lelkű s tiszta erköícsü magyar fajnak okossáhogy összeroskadt a nehéz kereszt terhe alatt Újabb szitok és ütlegelés . . . Mily fájdalom kelt a legjobb Anya, Mária szivében, látván szentséges Fiának keserves szenvedését! Egyszülött Fiának segítségére sem lehetett, hogy felemelje a nehéz kereszt alól, hogy az ütlegek egy részét gyenge testével ki, védje, mert a rettenetes látvány, a bekövetkező vég szomorú gondolata kimerítették testi erejét. Lelki ereje nagyobb volt, panaszszó nélkül követte Fiát a Kálváriára, pedig fájdalma megmérhetetlen ... Ott függ az emberiség legnagyobb jótevője a keresztfán. Egy pontot sem talál, hogy meggyötört fejét megnyugtathatná. Szent, kezein a sebek tovább repednek a test súlya alatt, majd gyulladásba mennek át. Az Üdvözítő arcszine megváltozik, a test minden izét éles fájdalom járja át, s emellett égő szomjúság is gyötri. Nagy fájdalmában felkiált: „Én Uram, én Istenem, miért hagytál el engem ?“ Mindezt látja és hallja a Mater Dolorosa és fájdalma ép oly nagy, mint Fiáé. Szeméből kiapadtak már a könnyek, de a fájdalom tőre újabb sebeket üt szentséges szivén! Van-e itt a földön fájdalom, amely a Mater Dolorosa fájdalmához hasonló? . . . A másik anya képe. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 fillér. gában, mely a Duna-Tisza táján, a szorongatott Kárpátoknak erdőkoszoruzta rónáin — ezeréves múltúnk a bizonyságunk — egyedüli államfentartó elem. Több mint ezer évvel ezelőtt, mikor a kilencedik század végén beköszöntött a magyar uralom, kelta, római, hun, germán, avar és szláv korszak előzött meg minket. S azon az istenáldott földön, amelyen eladdig egyetlen nép sem tudott állandó gyökeret verni, vagy tar- tósabb életű országot alkotni, a magyarság erős és maradandó nemzeti államot szervezett. Uj életre kel a nemzet még poraiból is, amely a második ezeréves élet csiráit hordja keblében, amely kihevert tatárjárást és török rabigát; élni kell a népnek, amely megszelídült erkölcseivel és szokásaival belekapcsolódott Nyugat világába s öntestével védte Kelet barbarizmusa ellen Európa közös kincsét, a kultúrát. Az élet lehelete rezdül meg a magyar paraszt földszomjában s nemzeti fennállásunk egyik legerősebb támasza e faji szenvedély. Azok a mi valódi nemzeti törekvéseink, melyek véres küzdelmünk megindulta e-őtt ennek az osztálynak életkedvét, vagyonát, kultúráját fokozták. Ezek a törekvések a feltámadás jegyében állanak. Egy uj honfoglalásnak szele csapta meg lelkünket, mikor a megmozdult nemzeti erkölcsi érzés megindította puMárcius 25-én történt. Vitéz hadseregünk diadallal szorüotía az oroszt visszafelé. Az ut- baesö falvak népe részben elmenekült az oroszok elöl, részben otthon maradt, hogy őrizze kis hajlékát. Grabovec nevű falu mögött azonban ai orosz fedezékre talált és lőni kezdte a falut, meg az elönyomuló hadseregünket. Katonáink ekkor oldalról fogták tüzbe az oroszt és sikeresen ki is verték a fedezékekből, de az egész falu már tűzben állott. Az oroszok gránátjai gyújtottak fel. A lakásokba szorult nép remegve várta a küzdelem végét. Az egyik viskóban félénken húzódnak anyjukhoz a két éves István és a tizenkétéves Gergely. Édes apjuk Varsónál küzd s a két gyermek nevelése, gondozása anyjukra maradt. Nagy szegénységben és nélkülözésben élnek, de a remény, hogy apjuk nemsokára visszatér és akkor sorsuk jobbra fordul, napról-napra erőt önt a hitves elgyengült tagjaiba. A remény a szerencsétlenségben egyetlen vigaszunk, a kétségbeesésben biztos menedékünk. Az ágyudörgés hallatára közelebb húzódik a két gyermek anyjához, akinek lelkét sötét gondok borítják el. Fájdalmas előérzet gyötri. Görcsösen öleli magához két kis gyermekét, csókkal árasztja eL azok arcát, amikor egy orosz gránát épen kis v -N
