Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-03-07 / 10. szám
Nagykároly, 1915. március 7. Vasárnap. 111. évfolyam. — 10. szám. A „VÁRMEGYE“ Szatmármegyei Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős $ szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. +fg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-ÜTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetési árak: Egész évre — — - Felévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Kérjük a községeket és előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetési dijakat VERES SÁNDOR egyesületi pénztárosnak elküldeni. Az Elnökség. A hadisegély. Nagyon komoly dologról van szó, nincs kedvünk tréfálkozni. Mégis, mert találóan jellemző, egy aktuális anekdotával kezdjük: — Mikor lesz vége a háborúnak, tekin- tetös uram ? — kérdi a béresasszony. — Ki tudná azt Zsófi ! — Oh, csak sokáig tartana . . . mert hogy csak addig kapjuk a „hadcsekély.“ Rádupláz erre a szomszédasszony: — Biz úgy. Bár az én uramat is elvitték volna. De igy nekünk dolgoznunk muszáj. Ez az adoma, — mely nem mondvacsinált, hanem történeti, mert más-más változatban majdnem minden községben csakugyan megtörtént, — azt a szomorú tapasztalatot igazolja, hogy egyesek erkölcsi érzületére olykor a jótékonyság inkább ártalmas, semmint hasznos. A jobblét némelyeket restté, tunyává, dologtalanná tesz. Ez pedig a mai zord, komoly időkben kétszeresen országos veszedelem. Mert mig a gazdasági erő javarésze a Kárpátokban, vagy az Al-Duna és Száva partján védelmezi a haza ; határait s közvetve a saját otthonát, saját tűzhelyét is: addig az itt- honmaradottak a tűzhely körül ölhetett kézzel, ingyen jólétet élveznek az állam segítségéből. Olyan jólétet, aminőben-azelőtt a kenyérkeresőjük és a saját kezemunkája után soha részük nem volt s aminőt némelyek maguknak úgyszólván még álmukban sem mertek volna hét hónappal ezelőtt reményiem. Félhavonként pontosan megkapják a család itthonmaradt minden tagja után kiutalt hadisegélvt, ha nincs saját házuk, ha zsellérkép laknak, még házbérre valót is kapnak, hát igy nagyon sok esetben egyszerűen megrántják a vállukat: Készpénzből élünk. Minek dolgoznánk? A sült galamb a szájunkba repül. Már pedig az ország üdve, a háború sorsa attól is függ, hogy az itthonmaradtaknak és a hadbavonultaknak legyen mit enniök s majdan legyen mit eladniok, pénzzé tenniök. Magyarország földmivelő állam. Ha nem vetünk, nem aratunk. Itt egy talpalatnyi földnek nem szabad megírniukálatlanui, bevetetlenül maradnia! Kik végezzék el az idén a tavaszi és nyári mezei és kerti s minden más gazdasági munkát? Csakis az itthonmaradoltak. Még pedig öregek, fiatalok, emberek, asszonyok, leányok, gyermekek egyaránt, összefogva lelkesen s mindig arra gondolva, hogy nemcsak önmagukért, hanem egyúttal a hazáért és hadba- vonult szerettei ért is dolgoznak. így volt ez a balkáni háború idején az ottlakó népeknél is. Soha gazdagabb termésük nem volt, mint éppen a háború utáni nyáron. Pedig ott csupa asszony, meg gyereknép végezte az összes gazdasági munkát, mert ott még a 60 esztendős embereket is behívták. Hát igy keli, hogy legyen nálunk is. Az itthonmaradíak tartsák szent kötelességüknek, hogy dolgozzanak. „Aki nem dolgozik, ne is egyék.“ — mondja a Szent Írás. Pedig sajnos, szavahihető gazdák beszélik, hogy már az őszi munkák idején is meglátszott egyeseken a hadisegély tunyitó káros hatása. Hát ezen valahogyan segíteni kell. Akik a néphez legközelebb állanak — tanító, lelkész, jegyző urak — oktassák ki, világosítsák fel a népet, a hatóságok meg kényszerítsék, hogy aki munkabíró s eddigi életviszonyaiban úgyis mindig a földmivelő osztályhoz tartozott, az idén mindannak kettőzött erővel kell dolgoznia. Mennyire komoly a dolog, mutatja az is, hogy a kormány is foglalkozik ezzel a fontos kérdéssel. Tisza István gróf miniszterelnök leiratot intézett a főispánokhoz, hogy a törvény- hatóságok tisztviselőivel és társadalmi utón is minden lehetőt elkövessenek a nemzeti veszedelmet képező dologkerülés bajának orvoslására. Valóban csak dicséret illeti a kormányt emez intézkedéséért. Meg kell értetni mindenkivel, hogy a törvény (1914. 45. t.-c. 7. §.) világos értelmezése szerint a munkabíró, de dologtalan családtagtól az államsegély megvonható. Nodehát erre ne Kerüljön a sor, csak azt kívánjuk, hogy aki bir, az dolgozzék, ne húzódozzék, ha munkába hívják. Hiszen csak Irta: L. Danilevsky. — Bizony, bitó ur, nagy szerencsétlenség történt. Én csak egy szegény tudatlan asszony vagyok, hát nem tudom a dolgot magamnak megmagyarázni. De talán on aki tud olvasni az emberi lélekben, meg fogja érteni, hogy mi ment akkor végbe az én kicsikém leikében ... Azt tudja, bíró ur, hogy boldogult férjem Afrikában, szolgáit és káplár volt a zuávoknál. Mikor összeházasodtunk, a polgármester rábeszélte, hogy lépjen be a tűzoltók közé. Mánu- elnek nem vo(t hozzá, kedve. De a polgár- mester addig beszélt, mig végre is beleegyezett. Higyje el, bíró ur, hogy nem érdekből, sem pedig dicsőségvágyból tette. Hisz őrmesterré akarták tenni, de ő nem fogadta el a kitüntetést. Ami pedig az érdekeit illeti, a háromnapos szolgálatból való felmentésért évenként vagy hatszor jött haza csuromvizesen, rongyos ruhában* kiizzadva, fáradtan. Nálunk nem nagyon kedvesek az emberek: a segítséget úgy veszik, mintha az járna nekik. Ha az életüket mentené meg valaki, még akkor sem volnának hálásak Mánuel vagy húsz tűzvészhez ment el; éjjeleket töltött, hol itt, hol ti, faiakat mászott meg, kockáztatva a hafálps leesést, csakhogy jói irányozhassa a vizsugarat és megesküdhetem, hogy a munkája végeztével soha senki sem kínálta meg egy. kis meleg itallal. Tavaly aztán, decemker harmadik vasárnapján estefelé niz ütött ki özvegy Dohisnénál. Éppen elaludtunk, mikor felhangzott a trombitaszó. Mánuel kiugrott az ágyból, gyorsan felöltözködött és kinyitotta az ablakot. Az éjszaka tiszta volt, mint valami májusi éjjelen. A domb mögött azonban lángvörös volt az ég. — Dohisnénál ég, ■— mondta és gyorsan megcsókolt és elrohant. Mire a tűzoltáshoz szükséges dolgokat tartalmazó házikóhoz ért, már előkészítették a tüzifecskendőt. Nekiálltak lovat keresni. De nem találtak egyet sem. Jeaneton lova még nem jött meg az állomásról és a vendéglős kancáját annyira kifárasztoíták napközben, hogy el kellett hivni hozzá az állatorvost. A tizenkét tűzoltó kénytelen volt maga . fölhúzni a dombra a fecskendőt. Az előző nap eszi volt. Az utak sárosak voltak. A szerencsétlenek két mértföldön át húzták a fecskendőt, miniha öszvérek volnának... — Mánuel reggeli négy órára jölt haza. A ruháiról csurgót! a viz. — Nem tesz semmit, — mondta. — Meg tudtuk menteni az állatokat és megakadályoztuk a széna kigyulladását, csak a lakóház sérült meg. Levetkőzött és amikor száraz ruhával letöröltem vizes testét, észrevettem, hogy reszket. — Mi bajod, apó? Csendesen felelt; — Semmi . . . Kicsit hűvös volt az éjszaka. Erőnek erejével ágyba akartam fektetni és .megitatni vele egy csésze forró teát, de mert megígérte Thanase apónak, hogy elmegy hozzá csépelni, hát nem hallgatott rám. Legtökéletesebb arctisztító- és szépitő-szerek a világhírű KRIEGNER-féle AKÁCIA AKÁCIA AKÁCIA arckrémé, tégelye 2 kor. szappan, darabja 1'20 kor. pouder, doboza 1-20 kor. I Kaphatók az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Postán küldi az egyedüli készítő: Kriegner-gyógyszertár Budapest, Kálvin-tér.
