Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-25 / 52. szám
SZATMÁRMEGZEI HÍRMONDÓ. Karácsony legyen a szivekben. És nyíljék meg az emberekben, az ő sziveikben a szeretet, mert csak ez az egyetlen tudja átalakitkni, jobbá tenni az embereket, ez az egyetlen varázs-szer, mely békességet hoz a szivekbe, csak az ily tulajdonnal rendelkezők számára szól áz angyali ének: békesség a földön, a jóakaratu embereknek békesség a földön. Az emberi élet oly rövid itt e földön, s' mégis mily keservessé tudhatják tenni azt a szeretetlenség, az emberi hiúság, az önzés, az ezekből folyó érzékenykedéstől felkorbácsolt indulatok és szenvedélyek, a kicsinyeskedés j nemtelen megnyilvánulásai. Boldogság virulna itt e földön, ha az emberek jobban szeretnék embertársaikat mint önmagukat. Boldogság volna itt e földön, ha az emberek nem keresnék bol- doguihatásukat, emelkedésüket, érvényesiilheté- süket, gazdagodásukat, kényelmöket, pompá- zásukat — mások kárával, elnyomásával, tönkretevésével. letörésével, megsemmisíteni j akarásukkal. Oh az emberi szív királyi, angyali munkát tud végezni, ha békességgel telt el, de ördögi munkára is képes, ha az a szív fészke lesz a ridegségnek, az egoizmusnak. Oh az ellenszenv, a megsértődéi érzete az a bizonyos konkolymag, mely megbontja az emberek között a harmóniát, s miből keletkeznek ezek ? a mi magunk értékének túlbecsüléséből, a nagyraíartoitságból! Higyjük meg, hogy vannak barátságtalanok akiknek szive arany, s vannak bbrátságosak, kiknek szive intrika, •ármány és konkolyhintés.. Aztán a hiegbocsájtás és meg nem bocsájtás óh mi ellentétesek!. Az egyik a félre érzett szivet magához emeli, a másik csak azon dolgozik, hogy a távolság, az-jáihidalh^t- lanság még nagyobb legyen. 'Mit? Te nem tudsz megbocsájtanl? Hát miért óhajtod, hogy Urad-Istened bocsásson meg neked? Mit? Te nem tudod elengedni szolgatársadnak a néhány tizesnÁi adósságot és mégis azt várod, hogy Urad-lstened elengedje tízezer táleníomnyí adósságodat? Nem gondoljatok meg ti balgák, hogy aminő mértékkel mértek embertársaitoknak, ugyanazokkal a mértékekkel méri ki járandóságokat az Ur, az Igazság Atyja. Mi a te szived? Elmélkedj halandó ember efölött! Vedd számba, mérjed meg, s aztán igyekezzél, hogy minden újabb mérésnél ne könnyebbnek, hanem súlyosabbnak találjad! Az önfegyelmezés, magunknak szigorú elbírálása legyen a mestermü, mert a mások lekicsinylése: hitvány, olcsó dicsőséghez juttató, vásári selejtes munka. Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél. Amit nem kívánsz, hogy neked cselekedjenek, te se cselekedő másoknak. Oh, ha az emberek azt a szivet ápolnák, a nemes érzelmek, fenséges indulatok tárházává^ igyekeznének átalakítani, több boldogság fakadna a földön, a békesség virágai pdmpázóbbak vojn mák, kedvesebben illatoznának: És ugy-e, mily csekély eszközzel érhető eiez a orom. A kis gyermek öröme határtalan' a színesen díszített karácsonyfa láttára, a felnőtt szive., mennyire tulár mó a boldogságtól, ha'jót tudott cselekedni, ha enyhített' mások szenvedésén és. nyomorán, a tudós szive mily boldog valamely probléma sikeres megoldásakor, a királyok szive mily doido ; ha népük jólétéért való ,bu 'gólkodásban hathatósan munkálkodtak, ám azok szive ki ( ütésükben cselekedtek, sohasem boldog, mert a gyermeki lelkűiét édes -'őrömét sohasem érzik. Isznak az önzés, vizéből, de ez nem oltja sz injukat, eszik az önzés kenyerét, de .Vz néni Csillapítja éhségüket: Végzik az önző. szív romboló munkáját, nem tudnak nv.'gbocsájtanj, nem tudnak, nem akarnak önmaguk, legyőzésével emelkedni örömben, boldogságban. Boldog az, kinek nincsen vágya földi javak iránt, boldogabb az, aki jól tud cselekedni, de legboldogabb az, aki önmagát le tudja győzni, s szivében, tud m ;s iknak megbocsij- tani. Szeressük, ggynjást,Jegyűi}^ szeretettel egymás iránt, legjlea szivünk angyali szélid- séggel mások iráttf;'bcigy a torzsalkodás, visz- szavonás, intrika, ö.nösség köntöséből a szeretet mezébe-öltözzünk,vJiogy a. mi sz.imuiiKra is csendüljön az ca.ek, a< .uniiv.i :cm m.-gv. I- t'ására, üdvözlésére, boldogitásara eljött Kiisz- tus születésekor áz angyaloktól ze.ugedeze.tt örömének: Békesség a földön a jóakaratu embereknek. Vidíkóyiéb Dántel, főgimnáziumi igazgató. A szerkesztésért felelős Dr. Vetzák Ede fősz rkesztő. 52-ik szám. A tisztviselő irányelvei. A múlt héten tartotta meg Szatmár város törvényhatósága tisztújító közgyűlését. Nagyjában a régi tisztviselői kar maradt meg, egykét személy kivételével, akik nem mutattak kellő megbízhatóságot a sutyos napok idején. Megmérettek és könnyüknek találtattak. A tis/.tújítás közelebbi eredményével, a megválasztottak névsorával nem f oglalkozunk. De nem mehetünk el szó nélkül főispánunknak ama súlyos értékű szavai mellett, melyeket az ujonan megválasztott tisztikarhoz intézett beszédében mondót'. „A megbízhatóság és becsületesség, szorgalom es odaadás, a közönséggel való humánus és előzékeny bánásmód azok az irányelvek, melyeket a tisz,viselőknek maga elé kell tűznie. Ezekben a dolgokban nem ismerek megalkuvás' ‘ — mondotta Csaba Adorján fő- ispán az ujt unan megválasztott tisztviselői karhoz intézett beszédében. Márványba való, kemény szavak e, ek, melyeknek minden tisztviselő lelki szemei előtt kellene ragyogni felelősségteljes kötelességeinek teljesítése közben. A közelmúlt zotnoru példáit szolgáltatta a hivatásában ir.egiántorod ott tisztviselőknek. Láttuk, hogy a tiszt' iselői hivatás sok olyan alkalmat szolgáltat, amely alapjában megpróbálja a megbízhatóságot. A puritán jePemü tisztviselők mellett, akik ellentállottak a kisértésnek, akadtak olyanok is, akik áldozatul estek. E súlyos időben, mikor annyira fontos, hogy minden tisztviselő hivatása magaslatán álljon, különös értékkel esnek laiba a főispán szavai. Mint a megye első emberének hitvallása, utat kell, hogy találjon minden egyes tisztviselőig, hogy annak lelket eme irányelvek szerint átformálja és megedzze. Egy hivatásának élő, puritán jellemű férfi nagyértékü hitvallását jelentik e szavak, melyek a lélek mélyéről fakadtak. Olyan elvek, melyek egy hosszú, nagy átfttfibiÖváL "megfulöít - ’tisztviselői pályán a megye első méltóságáig vezették hitvallójukat, ami éppen a legfényesebb igazolása annak, hogy csakis eme irányelvek követése eredményez elismerést, tiszteletet és haladást. Főispánunknak magasztos elvei hódítsák meg minden tisztviselőjének lelkét s akkor a legteljesebb mértékben fognak megfelelni azon hivatásuknak, melyet a végzet osztályrészükül juttatott. Karácsonyest. Irta: Braneszky József kegyesrendi tanar. I. JELENET. (Polgári szoba. Asztal, székek, egy-két kép. Az egyik a kis Jézust ábrázolja. Kovácsáé és húga díszíti a karácsonyfát.) Ilona: Ma mindenki örüi, de te állandóan szomorú vagy. Kovácsáé: Nem tudok megnyugodni. Szomorú esténk lesz, mint múlt évben. Hiszen emlékszel reá. Ilona: Emlékszem. Egv pár nappal a szent este előtt ment el Sándor. Kovácsáé: Nyugtalanságomat csak növeli a bizonytalanság, hogy mi van kedves urammal. Mar három hete nem irt. Istenem! Mi lenne drága, kis gyermekeimből, ha . . . Ilona: Ne veszítsd ei bizalmadat. Egy év óta védi már nemzetünk becsületét, szabadságot kaphat és levél helyett maga jöhet el. Kovácsáé: Köszönöm, hogy oly jó vagy hozzám. A reményt, amint foszladozni kezd, csak te tudod bennem megerősíteni. Áldjon meg érte az Isten! Ilona: Siessünk a díszítéssel, mert Sanyi és Manci már nagyon türelmetlen. Látni akarják a kis Jézus ajándékát. Bízzál a ma született Jézusban! Örvendj, hogy ilyen szép, egészséges gyermekeid vannak. Kovácsáé: Igen, igen. Örülni akarok a mai estének gyermekeimmel együtt. Ne is lássák, hogy szomorú vagyok, még megzavarnám ártatlan örömüket' Ilona: Így, most már készen vagyunk. (Kovácsné csenget, mire bejön a két gyermek. A karácsonyfához mennek s ott megállanak.) Íl. JELENET. Előbbiek, Manci, Sanyi. Kovácsné: Térdepeljetek le gyermekeim és imádkozzatok a kisded Jézushoz! (Letérdepelnek és kezüket összeteszik.) Manci: Köszönöm Jézuskám, hogy eljö- tél a mi kis hajlékunkba. Mindig engedelmes leszek, jól fogok tanulni, a szegényeket szeretni fogom és az idősebbeket tisztelni. Adj anyukámnak sok boldogságot, apukámnak egészséget és hozd vissza őt közénk. Amen. Sanyi: Édes Jézuskám, én is jó fiú leszek és szüleimnek sok örömet fogok szerezni. Amen. (Felkelnek.) Kovácsné: (odaadja Mariéinak az ajándékot.) Tartsd meg gyermekem, amit ígértél és én nagyon foglak szeretni. (Sanyinak kardot ad, dobot és trombitát. Sanyi a dobot nyakába akasztja s a kardot kirántja.) Sanyi: Én is apuka után megyek. Van már kardom. Bátran fogok harcolni s egy pár muszka fiút hozok haza, akiket majd itthon vezényelek. (A kardot vállához emelve masíroz a szobában.) Kovácsné: Kicsi gyermekem, oda csak nagy emberek mehetnek. Majd ha te is nagy leszel. Kovácsné: (Ilona felé fordulva.) Kedves húgom, te vagy a második őrangyalom. Amikor szomorú vagyok, megvigasztalsz, amikor gyengének érzem magam, megerősítesz. Fogadd el ezt a csekélységet! (Csomagot ad neki.) Ilona: Köszönöm Szívesen osztozom bánatodban, de még inkább örömödben. Légy hát vidám. (Kívülről zörgés hallatszik.) Kovácsné: Milyen zaj az? Ilona: (az ablakhoz megy s kinéz) Bet- lehemesek jönnek. Beengedjük őket ? (A gyermekek leteszik a játékszereket és anyjukhoz szaladnak.) Sanyi: Anyukám, engedje be, nagyon szeretném őket látni. Manci: (kérve) Engedje be. Kovácsné: (húgához) Bocsásd be őket. (Azok bejönnek csillaggal és bethlehemmel, amelyet az asztalra tesznek le. Manci és Sanyi kiváncsi szemekk I lesik minden mozdulatukat.) Bethlehemesek: Békeség e háznak! János: Nyájainkat legeltettük Bethlehemnek határán, Egyszerre nagy fényesség lön A mennyeknek országán, Angyalait küldé az Ur Hirdetni az örömet: Kibékült már az ég s a föld,
