Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-12-05 / 49. szám

Nagykároly, '915. december 5.

Ií3. évfolyam.

49. szám.

Vasárnap.

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap.

SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE

A ■ lap szellemi részét érdeklő kő. '• menyek-, felelős & szerkesztő címére — Érendred — küldendők. m

Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENYÍ-UTCA 20. SZ. („RÖLÖSFY-NYOMDA“ RÉSZyÉNYTÁR ASÁG.)

űzi

Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, aszatraárvármegyei

jegv’zöegyesü- l ícae y- jie.

Munkatársiak:

BODOKY ISTVÁN, ÍCOMOKÓCY PÉTERkismaitényi körpyyző. kapnikbányai jző, e. '

jjfiaÉBÜ 3BK3Ü

Előfizetési árak:

Egész évre Félévre

Nyilttér sora 40 fillér.

— — — S korona.

— — — 4 korona. Egyes szám. 20 fillér.

azt beszéli

hogy Pincsi egy barátságos parti karambolra és éjjeli polgárőri inspekcióra hívta az „Önérdek“ félelmetes szerkesztőjét,

’*A.;Mborts inSni Itóíijankfere !“■.

T:z? ''ilsondTa B:s:vorck, r.a..v néniét knceiSr. Eg6:: i:un. ej; program ni van 'ebbe'" a nionéátba belesuritva. .Szifc- l^buVéséti : i nden haíó parancs ez a monda't'j;n e lyi iek- ott ke 11 e ne á i I an 'a min 'len tíijíap' a ' közéletnek, mely a tápéba Vezet. OstÓf, ez'- a :m >nd;at, metíyé:kéHéiTíété'- teőtíj féli odavágn:,"ahol a törpéie.kíék uzsdráVasárra gyülekeznek. .

' '' A háború néni konjunktúra, nem az előnyösen találkozott viszónyok k'íaknáz- haiásának alkalma, hanem minden egyéni érdeket ’átkapcsoló egységes erőkifejtés a .ranktörö. veszély ellen. Micsoda érkötési ŐnagásSágba' enieíke üytí íeiíbgSs f' És milyen egészséges, józan socialis eív!

■ A háború egy rendkívüli kötelességek elfé, aiíitja ..a nemzet legiia;;yobb . részét, amelynek nagysága melleit elenyész- pék az egyéni érdekek. Itt nem lehet tekintettel lenni egyes foglalkozások szerzett jogaira. Különösén nem tehet tekintettel lenni olyan értelemben, mely előnyöket akar szerezni a h .borúból. A háború olyan alkalom, amikor az egyénnek csak áldozni van joga az egyetemességért, de nyerészkednie, pláne a rendes mértéknél nagyobb arányban egyáltalában nem. A háború nem erre való alkalom. A háború nem konjunktúra.

Sajnos, ennek az elemi igazságnak nálunk nagyon kis jövője van. Sőt, aki csak teheti konjunktúrát csinál a h borúból. Olyan ’alkalmat, melyet ki kell aknáznia. Még' az is ezt csinálja, akinek •nem hivatása. Egész serege van azoknak, akikben a háború költötte fel a pénzszerzési vágyat. Hogy kis céljaik elérésében olyan károkat okoznak hazájuknak, akár. ellenséges- csapatot vezetnének'rá katonáinkra, azt nem tekintik. Emezt csak azért nem követik el, mert életveszélyes! Más utón 'rontják tehát sorainkat, mert fő a pénzszerzés min- •denároin i

Ez a lelketlen mohóság, mely konjunktúrának tekinti a háborút, idézte élő

melyen a rév átló parti a „Magyar Király“ kávéházban lesz.

f

í a iv-ir'kívüli őrt«;ará ' íé. ’JVL rí • nem csodái a: ős-e, ho. y 'Mo|yaro.rszá r áldod [földje épen eleget tere..: arra, hogy an in- flenkinelr eede ye-': a: tápiá.éku s ma is i ötszörös áron lehel .hoz ju ni. Kik veríték igy fel az árakat?|Akik mi;iáig ab- 1 ban mesterkednek, hogvgminei rág; b- i ban adhassák él á .nyereségre vett

l Á \ r r\ '■

tuKcn.

Á^közéieliiietfés.. kiér-.’sál az oldaná meg Magyárőrr? #k{. tnegsit.nieiné, j helyesebb n mondva a háború tartam ára i toriátok köz-é fogná- . t abud k-ereske- j delmc-t. A • ahona, liszt maximálása jói j bevált, be fog ez válni más élelmi cik- I kéknél is, csak a kereskedelmi érdekek I sérthetetlensége ne, legyen elöltünk bál- lyány. A max in it árak alapján meg lehet teremteni egy spekuláció nélküli, maximált árral kombinált kereskedelmet, piely szolid, de biztos-, jövedelmet • nyújt, Ide szigorúan kizárja a hazárdirozásí.

! Maximális ár melle t is lehetséges a ke- i ,'SKv.'Cieicm ; a i-ü, \ v.-i u 'íuiuGozasait i.t jis honorálni kell.

A maximális árak megáhapitásánál esek a béke idején érvényesült árak és a háború által előidézed, a rendesnél mindeneseire nagyobb előáili ási költségek lehetnének irányadók. Ellenben mindenféle érdektestület véleménye mellőzendő volna; mert ezen érdektestületek az általuk képviselt érdekektől nem tudnak eltekinteni s nagy részben véleményükkel járultak hozzá á szertelen drágításhoz.

A maximálásnak csak úgy van meg a megkívánt hatása, ha országosan történik. Az anyagérték rendszerint egy. Ennek alapára a beszerzési és felhasználási hely közötti szállítási költséggel emelkednék. Tehát az olyan helyeken, melyek közelebb esnek a beszerzéshez, az elsőrendű cikk olcsóbb, a távolabbi helyen drágább lenne. Ennyi különbség lenne az egyes helyek drágasági viszonyaiban. Ebből pedig az következik, hogy. a közélelmezés, közellátás terén nem a konjunktúrákat kell 'doihiháljfatni, áralakulási tényezőként szerepeltető), hanem egyedül a szállítási, távolságokat, mint árdrágító fényezőkéi;. ,

A közélelmezésből a konjunktúrák kizárása megszünteti ugyan a szabad kereskedeimeí, de nem veszi el a .közvetítők ’ kenyere , csal: re lukálja a hazárd hasznot. A szabad kereskedelem mindig a konjunk úri bból él, mindig az adott helyzetet használja ki. A közélelmezés terén pedig épen az adod helyzetek kihasználása okozza az elviselhetetlen drá- gih’$pkai -Minden intéztei! égnek oda kell tehál ir nyúlnia, hogy a közéleime- zés a konjunktúráktól függetlenitíessék. Mert ha p:. a Dunántúl áldott jó termés volt, miért k^ilj n a Tiszán Alinak éhen halnia-, vagy méreg drágán vásárolnia, mikor az a Dunántúlról aránylag olcsón megszerezhető? Az eiszáilitás nem nyújthat jogot a nagy közvetítői haszonra, mert a konjunktúrák kihasználása csak üzérkedés, de nem fáradtságos kereskedői munka!

legpik helyzetéről.

Bár ivem vagyok barátja a nyilvánosság előtti szereplésnek és kerülöm is amennyire csak lehetséges, azonban ez alkalommal még is úgy érzem, hogy tenni kellene valamit savanyú helyzetünkön s ez kés. tet arra, hogy tollat ragadjak és egy pár szóval ecseteljem lehetetlen állapotunkat. Bár azt is tudom, hogy nem sokkal viszem többre ügyünket.

Hogy a már béke időben is túlterhelt községi jegyzők vállaira, a mai háborús állapot mily tetemes munka többletet rakott, azt marnál' nem csak a legfelsőbb körök ismerték el számtalanszor, hanem minden laikus ember tudatában van e nem irigylésre méltó helyzetünknek.

A folyton szaporodó munka halmaz végre is azt fogja eredményezni, hogy a reánk rakott terhek súlya alatt összeroskadunk, mivel gyenge erőnk azt tovább vinni nem lesz képes.'

Nincsen Magyarországon még egy hivatal, amely oly fontos és annyi gondterhes munkát végezne ma mint a jegyzői kar.

A községi közlöny f. évi 45-ik számában Tanczer József csopaki kollegánk „ A roskadó omnibusz“ cimü cikkében nagyon találóan jellemzi helyzetünket, melyben a jegyzőket az omnibusz lovakhoz hasonlítja. „Ez utóbbi négylábú pályatársnak ugympud — csak egy kocsisa van, de azt a nyomorult falusi nótáriust annyi kocsis hajtja, rángatja, korbácsolja,