Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-11-07 / 45. szám
2-ik oldal. SZATMÁRMÜGYEI HÍRMONDÓ. 45-ik szám. itthonmaradottak sem. Meg kell értenie mindenkinek a parancsot, melyet a honfiúi áldozatkészség szava diktál. Teljesítse mindenki a kötelességéi! Teljesítse még akkor is, ha ez lemondást, veszteséget jelent is számára. De a hadi kölcsönből való jegyzés, amellett, hogy legfontosabb feltétele a végleges diadalnak, a heverő pénz legbiztosabb és leggyümölcsözőbb elhelyezése is. Ez a befektetés minden költség és adó nélkül, tisztán hat százalékot hajt, sőt még többet is, mert a hat százalék a kötvény névértéke után jár, a kötvényt pedig a névértéknél jóval olcsóbban, például a száz koronást kilencvenhét K tiz fillérért lehet készpénzen megvenni. Akinek nincs elég készpénze, kiveheti a takarékbetétje felét erre a célra, vagy pedig részletfizetésre vásárolhat, vagy végül a jegyzett kötvények értékének háromnegyed része erejéig zálogkölcsönt vehet az Ősz rák-Magyar Banktól, meg a Hadikölcsönpénztártól s fizet kölcsöne után öt százaiékor, ő pedig kap hat százalékot. Ha például valaki 2000 K hadikötvényt jegyez, akkor kap erre 1500 K zálogkölcsönt, amiért fizet egy évre 75 K kamatot; az 1500 K kölcsönösz- szeghez hozzátesz 442 K készpénzt s az igy összegyűlt 1942 K-val megszerzi a 2000 koronás hadikölcsönkötvény tulajdonjogát. Öt illeti tehát annak 6 %-os kamatja, vagyis 120 K egy évben. Van tehát — a 120-ból a 75-öt levonva — 45 K kamatnyeresége, ami az ő 442 K készpénzének több, mint tiz százaléka. Kell-e ennél szebb tisztességes polgári haszon? Bizony nem kell, mert ami már ezenfelül voina, azt már lutrinyereségnek, vagy uzsora-jövedelemnek lehet mondani. Ma, amikor fiaink, véreink nem számolgatják odakint a harcnrezőn, hogy mit nyernek vagy mit vesztenek életük feláldozásával, az iíthonmaradtaktó! hitványság lenne pusztán csak a hadi kölcsön anyagi előnyeit tartani szem előtt. Mindenek fölött áll az az erkölcsi kincs, ami a hadi kölcsön sikere folytán osz- 'áiyrészű 1 jut a haza minden fiának. Mint ahogy a jelentéktelen egyesekből hatalmas hadsereg toborzódik, úgy a milliók száz és ezér koronáiból is mil- liárdok verődnek ö.sze. Nagy tőkével rendelkező egyesek és intézmények áldozatkészsége távolról sem elegendő e pénzügyi csata elnyeréséhez. A tapasztalat szerint a harmadik német hadi kölcsön 12 milliárdja legnagyobb részben a kis jegyzésekből verődött össze. Jobb a sürii ezeres, mint a ritka milliós. Jegyezzen tehát mindenki hadi kölcsönt, mert ez a pénzének legbiztosabb és 'eggyümölcsözőbb befektetése. Mozduljanak meg a kio kincsek, hogy nagy táborba verődjenek s harcolják meg a maguk háborúját. Zsoldos hadseregekkel szembeállítottuk a hazájukat védő, hős- lelkü polgárokat ellenségeink kölcsönpénzeivel szem beáll iijuk becsületes munkánk eredményeként összegyűjtött millióinkat. Lehetetlen, hogy ne a mienk legyen a győzelem! HÍREK. Egyházi kinevezés. A király Őfelsége Milrovics Elek volt nagykárolyi gör. katholikus magyar főesperes lelkész, jelenleg nyíregyházi őrkanonoknak éneklő kanonokságra való fokozatos előléptetését jóváhagyta. Eljegyzés. Dr. Lengyel Alajos szatmári ügyvéd és földbirtokos, a szatmáregyházmegyei irodalmi kör aleln ike jegyet váltott Góth Gizellával, dr. Góth Ferenc kassai kir. ítélőtáblái elnök és neje Antal Gizella leányával. Kitüntetés. A „Magyar Vörös Kereszt- Egyesület“ fővédnöke Lipót Salvátor főherceg, Dániel Béla honvédhadnagyot — vezető járás- birónk fiát — a br.nz diszéremmel tüntette ki. Esküvő. Kibéldi, nagyváradi Istvánffy Endre bácsi-i földbirtokos, f. hó 25-én tartotta esküvőjét városunkban a református egyházi szertartás mellett, a családi háznál, olgyai Gaál Kálmán és neje szül. iráti szentkáro’yi Balássy Berta leányával Gaál Irén uraszonayal. Vallásos estély a nagykárolyi Protestáns Társaskörben. A nagykárolyi Protestáns Társaskör vezetősége elhatározta, hogy már a múlt években is szép sikerrel megkezdett s működő vallásos estélyeket f. hó 11-től, jövő csütői töktől folytatni fogja. Az előadások program inját ismeretterjesztő vallásos színezetű beszédek, felolvasások s szavalatok alkotják. Az estély kéthetenkint tartatik meg este 6 órai kezdettel. Belépődíj nincs. A persely tartalma jótékonycélt szolgál. Hőseink emléke. Vallásos kegyelettel iinepeitük meg az itt eltemetett katonáink emlékét. November 1-én d. e. 10 órakor a temetőben szt. mise volt, amelyet Braneczky József kegyesrendi tanár mondott. A közönség és a katonaság nemcsak a kápolnát, hanem az előtte levő szabad teret is megtöltötte. A szt. mise alatt a főgimn énekkara énekelt. Szt. mise után a közönség a katonák sírjához vonult, ahol az énekkar gyönyörű gyászéneke után a celebráns megható beszédet mondott. A himnusz elének- lése zárta be e gyászünnepet. D. u. 3 órakor a főgimnázium ifjúsága kivonult az elhunyt piaristák sírjához. Az énekkar szép éneke után jeiiser Dezső Vili. oszt. tan. tartalmas beszédben hódolt az elhunyt tanáiok emlékének. Az énekkar újabb éneke zárta be a kegyeletes ünnepet. Jegyessünk hadi kölcsönt! Gyászeset. Súlyos csapás érte Zaho- ránszky István Mezőpetri község köztiszteletben álló plébánosát. Édesanyja f. hó 1-én életének 74-ik évében, Aknasuhatagon hosszas szenvedés után elhunyt. A hajdudorogi püspökség harangjai. Az egész ország harangjai elmennek, hogy ércszavukkal segítsenek kivívni a magyarság szent harcának végső diadalát. Minden felekezet és miden egyház a legnagyobb áldozatkészséggel siet harangjait a haza oltárára feláldozni és egyik felekezet áldozatkészsége imponálóbb mint a másiké. Most a legfiatalabb püspökség, a hajdudoro d magyar püspökség áldozatkészségéről adhatunk hirt. Miklóssy István püspök nemrégiben bocsátotta ki körlevelét a harangok felajánlására vonatkozólag és az egyházmegye pár nap alatt oly nagy áldozatkészségéről tett tanúságot, hogy háromszáz.hatvan harangot ajánl fel hadicélokra. A püspök a felajánlásról jelentést tesz a hadvezetőségnek, amely határozni fog, hogy mily mérvben veszi igénybe a püspökség harangjai. Halálozás. Csanálos község egyik legkiterjedtebb, tekintélyes családjának tagja, Czier Károly vendéglős haláláról vettünk szomorú hirt. A még fiatal ember 32 éves korában, hosszas szenvedés után október hó 30-án reggel szenderült jobblétre bánatos özvegyet és 3 gyereket hagyván hátra. Nov. 1-én temették el Csanáloson, nagy részvét mellett. A német hercegnőt, akinek a francia közjog szerint Madame volt a hivatalos cime, eleinte nem nagyon szerették az udvarnál. De talpraesett humora és jó szive hamarosan meghódította az udvar befolyásait. Ez különösen mulattatta és hat éves asszony korában ezt irja a mindenbe beleavatott heidelbergi néninek: „A király nagyon divatba hozott és mindent, amit mondok és testek, akár jó, akár ostobaság, az udvari nép rögtön annyira megcsodálja, hogy mikor a mostani hidegekben a nyakamra tettem a régi cobolyprémet, mindenki sietett ugyanilyen cobolyt csináltatni: ezen nagyon jól mulatok, mert ugyanazok, akik most ezt a divatot hordják és csodálják, öt évvel ezelőtt ugyanezt a cobolyt úgy kinevették és annyit beszéltek róla, hogy nem is volt szabad hordanom“. Később a franciák szokásáról ir, amelyet, sajnos, nem lehet lenyomtatni és ezt teszi hozzá: „Ha ezt a németek csinálnák, mennyire nevetnének a franciák. így azonban a dolog szinte udvarképes, mert ők csinálják.“ Lassanként alaposan megismeri a csillogás mögött azt az elképzelhetetlen rothadást, amelyet Fragonnard bűbájos képein senki sem sejtene. És ekkor már — harmivcéves korára — komolyabban szól a dologhoz; „Most már jól látom, mi a hazngság, amiből egy árva szó sem igaz, mit jelent sokat ígérni és semmit meg nem tartani, mit jelent nyájas arcot vágni s emellett a legnagyobb fájdalmat előkészíteni valakinek.“ Szegény Liselotte sol-at szenvedett ebben az időben. Első fia meghalt. Maintenon asz szony, aki a vén Scarron özvegyéből Lajos király zsarnokává lett, halálosan gyűlölte Lise- lotte-ot. A férj, a gyenge és beteg Fülöp, Liselotte minden pénzét elszedte, hogy beteges szenvedélyének áldozandó, egész kis kastélyt tartson csinos fiatal embereknek. Ekkor irja a harmincnyolcéves Liselotte a nagynénjének: „A német őszinteséget sokkal többre becsülöm, mint a francia magnificence-ot “ Közben Franciaország háborút vezet Pfalz, a Liselotte hazája ellen. Szinleg a Lise- •otte nevében, valójában pénzért, Liselotte siró Könyörgései ellenére. Ekkor irja a negyvenkét éves asszony : „A kis kutyák a legjobb emberek, akiket egész Franciaországban találtam. Ezért tartok kutyákat magam körül.“ A legnagyobb csapás akkor érte, mikor a nagynénje, egyetlen bizalmasa, meghalt. Ettől kezdve mostohahuga, Amália Erzsébet grófnő előtt sírja ki a szivét. „Hogy nem tud szimulálni, kedves Amelise, mikor szükség volna rá, arra csak ezt mondhatom : megismerem a véremet.“ Érdekes, hogyan vélekedik Liselotte Savoyai Jenö-ről, akit akkor a francia udvarnál veszedelmes és kényelmetlen renegátnak tartottak. Liselotte számos levélben bizonygatja, hogy Jenő herceg színtiszta becsületes ember. „Annak tartom, bár Turinnál a saját fiamat csúnyán megverte.“ Másutt igy irja le a herceget: „Ha Jenő herceg nem változott meg, akkor egy rövidre csapott orrocskát, elég hosszú állat és olyan rövid felső ajkat fog látni Kedvességed, hogy a szája egy kissé mindig nyitva van és két nagy, de fehér foga kilátszik. Mikor én ismertem a herceget, sima, fekete haja volt.“ Lassanként mindenki meghalt Liselotte mellett. Meghalt az ura, meghalt a király, meghalt a gonosz és bigott Maintenon, meghalt egymásután két dauphin és a kétéves XV. Lajos helyett Liselotte fia, II. orléansi Fülöp lett a régens. Fia sorsáért való folytonos anyai aggodalmak közt halt meg a hetvenéves Liselotte 1720-ban. Néhány nappal halála előtt még levelezett. Az oroszokról ez.t irta: „Barbárnak és hatalmasnak nem szabad egyszerre lenni.“ Egy másik levelét pedig igy végzi: Azt hiszem, hogy a derék németek nincsenek any- nyira oda a pénzért, mint a franciák és az angolok. Mindenesetre kevésbbé önzők. Istenem milyen aljas dolog az önzés!“ Egy német ember sohasem tudná úgy imádni az erszényét, mint egy angol, mert sohasem gondol annyi cselre és hamisságra, hogy csak pénzt kaphasson. Ilyesmi van elszórva Liselotte leveleiben, a Versaillesről, Corneilleről, Krisztina királynőről, Péter cárról. Fénélonról, Montespan asz- szonyról, Saint-CIoudról, a jezsuitákról és az erkölcstelen márkinékról szóló pajkos intimitások között. H. Zs.
