Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-31 / 44. szám

44-ik szám.

SZATMÁRMEGYE1 HÍRMONDÓ.

3-ik oldal

HÍREK.

Ab elesettek sírjánál.

Irta: Ss. Hromkovits V. Győző. (Pozsony.)

1915. november 2.

Nem vagyunk templomban, szabad ég borul ránk, Üde enyhe szellő csókolja az orcánk’;

Szabad levegőnek jeltelen ösvénye,

Utat tör benne a csillagoknak fénye;

Utat tör a földre, ide száll sugára,

A hant alatt nyugvó hőseink porára ;

Ide vonz a lelkünk, meggyujiani a mécset,

Itt, e szent szobornál honfiú — kegyelet.

Nem vagyunk templomban szentebb hely az annál Nincs tundöklöbb oltár ez egyszerű hantnál! Szentelt annak minden patányi göröngye, Megszentelte azt a könnyek tiszta gyöngye, Amit szemeinkből kicsalt a nagy bánat A hős vitézségtek nagy napja utánad.

Szent itt a fűszál is, szent vér tapad rája, Porunkból sarjadott a dicsőség fája.

Ti hősök, ti magyar vitézség tanúja,

Ábrándos lelkűnkkel felidézünk itt ma,

Nyugvó hős daliák szólunk most hozzátok,

Kik hon oltárára szivetek hoztátok.

Idézünk titeket jó magyar vitézek,

Kik e hazáért meghalni volt készek,

Kik inkább mentetek a sírok porába,

De nem volt közietek térdet hajtó gyára.

Kevesen valánk mi becsületes harcra,

Tíz kozák jufott egy bátor hős magyarra;

De a hazának igaz hü katonái,

Sohasem tanultak szaladni, hátrálni,

Kicsiny nemzet vagyunk, de harcban erősök,

E hü katonáink mindmegannyi hősök, Megmutattuk milyen éles a kardunk,

Haláltól sohasem, csak fogságtól tartunk.

Ott kiizdtetek bátran a legelső sorba’,

A hol a golyó járt ölve és tiporva.

Hazánk mezejére, fakadó füvére Csordult ki pirosán sziveteknek vére.

S itt vagytok most poibari porló szivetekkel.

Ide hint harmatot a ragyogó reggel . . .

De nem volt csatátok, nem volt kárba veszve, Győztetek haltatok s él az igaz eszme.

Csendes sírotokba térjetek most vissza,

Mely minden göröngye könnyeinket issza. Boruljon az éoes álom éje rátok Kik itt az igazak álmát alusszátok.

Igaz volt éltetek, igaz a háláltok,

Sziveinkben örök példa gyanánt álltok. Aludjatok békében e sírok honában.

Mert:a ti véretek nem hullott hiúban l

Egyházmegyei közgyűlés. A nagybányai ref. egyházmegye f. hó 21-én tartotta rendes őszi közgyűlését, mélynek kiváló jelentőségei adott azon körülmény, hogy e közgyűlésen iktatták hivatalába az egyházmegye uj főgondnokát: jCsaba Adorján f ispánt. A köz- gyülésen igen számosán jelenlek meg s az I Széli György esperes nyitotta meg magasan szárnyúié imával. Majd Csaba Adorján az uj gondnok tartotta meg nagy figyelem között székfoglaló beszédét. FőispánunK e gyönyörű beszéde egyike volt legnagyobb sikerű beszédeinek. Egy vallásos munkás lélek tiszta megnyilvánulása volt e beszéd, mellyel főgondnoki állásának a jelenlegi súlyos helyzetben különösen terhes fontosságát és e hivatás teljesítésénél követendő irányelveit szabta meg. Különösen értékes volt beszédének azon része, hol a vallás fontosságát méltatta. Kitörő lelkes éljennel fogadott beszéde után a tanácsbirák, lelkésze és tanítók nevében külön szónokok üdvözölték. A gyűlés folyamán Csaba Adorján indítványozta, hogy egy lelkészárva ösztön- bijul Helmeczy-alapot létesítsenek, mely célra 200 K-át ajánlott fel. Délben az István-szálló- ban az uj főgondnok fényes ebédet adott, melyen az első felköszöntöt Csaba Adorján monta a királyra.

Hősi halál. Vajda Sándor gencsi 35 évés földmives, 5 gy. e. népfölkelő, a téli hadjárat alkalmából szerzett tüdővészben f. hó 29-én a Vörös Kereszt kórházban elhunyt. F. hó 30-án szombaton d. u. 3 órakor helyezik katonai pompával a közkórház halottas kamrájából örök nyugalomra. Özvegye és 3 kiskorú árvája gyászolja, a hazájáért hősi halált halt katonát, Vörös Kereszt-Egylet koszorút helyezett ravatalára.

Megy egy ül és. Szatmármegye törvényhatósága f. hó 28-án délelőtt 10 órakor llosvay Aladár alispán elnöklése mellett Nagykárolyban ülést tartott, melynek egyetlen tárgyát a megye tisztviselői és kezelő személyzete részére folyósított 9,000 K -rendkívüli segély szétosztása képezte. Alispán felosztási tervezetét Mangu Béla főjegyző terjesztette elő. A tárgyhoz Nemestóthi Szabó Antal kir. közjegyző szólt hozzá, ki a felosztási tervezetet már csak az alispán iránti bizalomból kifolyólag is elfogadásra ajánlotta. A törvényhatósági bizottság ily értelemben határozott is. Más tárgy nem lévén, a gyűlés véget ért.

A tüdőbetegekért. A nagykárolyi róni. kath. elemi iskolák növendékei közül 59 fiú és 143 leány lépett a Tüdővészelleni Országos Liga ifjúsági szervezetébe s a tüdő vészes rokkant katonák javára 45 K 54 fillért gyűjtött össze.

Harangok ágyuöntésre. Igazán követésre méltó szép példát mutatott az áldozat- készségben a gencsi ref. egyház. Már egy hónappal ezelőtt felajánlott. 3 harangja közül kettőt a hadvezetőségnek hadi célokra. A két harangot — a hadvezetöségtől nyert értesítés alapján, mivel a harangok leszállítása a toronyból nagy nehézséggel járt volna — összezu- I zatta s beszáilittatta a hadvezetőségnek. A két harangot önként díjmentesen adta at, sít még I az összezuzás költségeit is az egyházközség fedezte. — A kis falusi egyháznak a haza oltá- j rára hozott áldozatkészsége bizony — hiszen j sok nagyobb s városi egyházat messze tulszár- | nyal !

A harmadik hadikölcsön. Özv. gróf Károlyi Istvánná, gróf Károlyi Gyuláné és j gróf Károlyi György egyenként 103,000 korona hadikölcsönt jegyeztek.

Rendőrségi hír. Maiosán György és két társa e hó 25-én a hetivásár alkalmával a be-; hozott kacsákat maximális áron nem akarta! árusítani. A rendőrök a rendörbiró elé akarták | vezetni, de fentnevezeít és társai nem enge- j delmeskedtek és figyelmeztetés dacára az engedelmességet megtagadták sőt a rendőrnek! és a rendőrbirói tisztet teljesítő alkápitánynak ! is tettlegesen neki mentek. Élelmiszer uzsoráért és külön hatóság elleni erőszakért feljelentették.

Mii ir erről az Est? Minden országos, közérdekű kérdésben, ez Magyarországon az első kérdés, mert mindenki tudja, hogy amit valamiről Az Est ir, abban a kérdésben az az; igazság, az a közvélemény, az a lehelyesebb szempont. Amit Az Est ir, azután Magyarország I legjobb újságírói mennek szerte a világon, felkeresik az eseményeket ott, ahol azok történnek, a gyárakban, a tanácskozási termekben, a diplomaták szobájában, a csatatereken, a j szerencsétlenség színhelyén ; mindenütt, ahol az ember nyomorúságának es dicsőségének küzdelme lejátszónik. Az Est' mindenütt ott van, ahol valami történik, azt akarjuk tehát, hogy j ahol csak Magyarországon érdeklődnek az iránt, hogy mi történik a világon, legyen szintén ott, Az Est, mert amellett, hogy ez igazán európai színvonalú napilap, a leggyorsabban ér el hozzánk, előfizetési ára is minimális, mert három hónapra csak 4 K 59 fillérbe kerül. Mutatványszámot lapunk olvasóinak szívesen küld Az Est kiadóhivatala,. Budapest, VII., Erzsébet- köruí 20.

Milyen nagy lehet a koszorú ? A

jelenlegi szállítási nehézségek miatt, a koszorút tartalmazó postai küldemények makszi- mális kiterjedését hosszúságban 120, szélességben 80 és' vastagságban 40 centiméterben állapították meg. Ezt a terjedelmet a koszoiu küldemények egyik irányban sem haladhatják meg.

Újabb adományok a Vörös Kereszt helyi fiókjának: Péchy Lászlóné gyüjtőivén 64 K, dr. Vetzák Ede újabb adománya 31 K, Gyűjtő szekrényből befolyt júniustól szeptemberig 35 K 08 f„ Varga Imréné adománya 20 K.

A hadüzenetek éve volt az elmúlt 1914. év. A rendkívüli arányokban folyó világháború magvait akkor vetették el. Az egymást követő hadüzenetek az alábbi sorrendben követték egymást. Hadat üzent:

1914. julius 28-án Ausztria-Magyarország Szerbiának ;

1914. augusztus 1-én Németország Oroszországnak ;

1914. augusztus 3-án Németország Franciaországnak ;

1914. augusztus 3-án Németország Belgiumnak ;

1914. augusztus 4-én Anglia Németországnak ;

1914. augusztus 5-én Ausztria-Magyaror- szág Orosxórszágnak ;

1914. augusztus 6-án Szerbia Németországnak ;

1914 augusztus hó 11-én Montenegró Ausztria-Magyarországnak;

1914. augusztus 11-én Montenegró Németországnak ;

1914. augusztus hó 11-én Franciaország Ausztria-Magyarországnak;

1914. augusztus 13-án Anglia Ausztria- Magyarországnak ;

1914. augusztus 23-án Japánország Németországnak ;

1914. augusztus 25-én Ausztria-Magyarország Japánországnak;

1914. augusztus 28-án Ausztria-Magyarország Belgiumnak;

1914. november 2-án Oroszország Törökországnak ;

1914. november 5-én Franciaország Törökországnak ;

1914. november 5-én Anglia Törökországnak ;

1914. november 7-éu Belgium Törökországnak ;

1914. november 7-én Szerbia Törökországnak ;

1915. május 23-án Olaszország Ausztria- Magyar rszágnak ;

1915. augusztus 21-ér, Olaszország Törökországnak.

A magyar újságírás emléket készül állítani harctéri első nagy halottjának, dr. Bányai Elemérnek, aki mint katona* hősiességével, mint ember, lelkének jóságával, mint Író gondolatainak és nyelvmílvégzetének sajátosságaival vált ki sorainkból. A kárpáti harcokban elkövetkezett hős' halála kiragadta őt a Zuboly álnév leple alól, amely alá iróí munkáját nagy- szerényen rejteteíte. És egyszerre ráirányította a figyelmet azokra az értékekre, amelyeket két évtizedes pályafutása alatt rejtett ei napilapokban, folyóiratokban. A magyar újságírás érzi kötelességét, hogy az ilyen értékeket veszni ne hagyja. Az időszaki irodalom mindennapos áradatát igazi tehetségeink évtizedek óta szellemi kincsekkel szórják tele, amelyeknek legnagyobb része pillanatnyi hatás után elvész az áradatban. Pedig mennyi eredeti gondolat, mennyi szép és üdvös eszme, az írás és a magyar nyelv művészetének dokumentuma kallódik igy el szerte szórva, holott egybegyűjtve uj kincsét jelentené szellemi életünknek, jó mindnyájunk közül első sorban Bányay Zuboly volt az akin megbizonyulí ennek az igazsága. Az ő hősi halála érlelte tudatossá azt a mindnyájunkban régóta lappangó gondolatot, hogy a magyar újságírásnak saját magával, valamint a magyar szellemi élet egyetemével szemben is kötelessége megörökíteni az eleddig feledésre kárhoztatott ilyen értékeket. Az' ő emlékezetére teljesítjük tehát először ezt a kötelességünket. Emléket állítunk neki a saját szellemének kincseiből : összegyűjtjük legszebb, legértékesebb irodalmi munkáit. Karddal és tollal szolgálta hazáját és a kultúrát. Kardjának emlékét megbecsüljük azzal, hogy tetemeit hazahozatjuk.