Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-03 / 40. szám

2-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ. 40-ik szám. Az elesettekkel szemben a legtöbb községben kialakult már az a vélemény, hogy valami emléktáblával, vagy emlék­oszloppal kell a neveiket megörökíteni. Nagyon helyes ez, főleg az utókor szá­mára vaió példaadásul, de ebből az elesettnek csak annyi a dicsősége, hogy például szolgálhat. Ha meggondoljuk, a közönség által emelt emlék szól annyira a jövő nemzedékhez, mint az elesettek emlékezetére. Kőnél, ércnél maradandóbban, di­csőségesebben őrzik meg az elesett ne­vét annak gyermekei. A család, mit a hazáért vérrel, élettel adózó családfő örökre otthagyott, maradandóbb, becse­sebb emléket állít szivében az elesettnek minden kőemléknél. Ezt az emléket kell nekünk megvédeni az elpusztulástól! Karoljuk fel az elesettek gyerme­keit ! Az elesettek már nem érezhetik a társadalom háláját, gyámolitását, mint a rokkant katonák. Amivel nekik tartozunk, fizessük meg gyermekeiknek, mint ahogy az Ur megfizet a jócselekedetért heted- nyolcadiziglen. Hozhat-e valaki nagyobb áldozatot, mint hogy otthagyja szeretett övéit, neveletlen kicsinyeit, hogy életével megvédelmezze mindnyájunk gyermekeit. Akiket a végzet megtartott családjuknak, szeretettel, áldozatkész szívvel gondolja­nak azokra a családokra, amelyeknek egyedüli támaszát döntötte ki a világ­háború vihara. Az árva iránt könyörülő szívvel van mindenki. Mennyivel fokozottabb minden gyöngédségünk, támogatásunk azok iráni, akiknek édesapjuk elesett a háborúban. Ők a nemzet árvái, mint ahogy a nem­zeté volt a katona édesapjuk élete, me­lyet készségesen vitt a megsemmisülés elé, hogy rendelkezzenek vele. Élet-e, vagy halál? És ő lelkében ei volt ké­szülve rá már a bucsuzásnál, hogy ő lehet a halál választottja is. Mikor a családfő elment, hogy 'el- jesuse köieiességét, nem kérdezte, hogy mi lesz azután. Erre most nekünk kell megadnunk a választ, akik idehaza va­gyunk. Tettre szintén csak tette! lehet válaszolni. Tennünk kell, amit a családfő már nem tudott befejezni. Felnevelni árván maradt gyermekeit. Helyi Vörös Keresztünk vezetőségé­nek nemes gondolata volt, hogy váro­sunk közönsége előtt egy kétnapos utcai gyűjtést indit, melynek begyült adom í- nyai fogják megvetni egy hadi árvaház alapjait, mely városunk és a vidék ár­ván maradt gyermekeit fogadja magába. A nemescélu vállalkozásnak bizony ra szép eredménye lesz majd, mert áldo­zatkész közönségünk a haza védelmébén elesett hősök szegény árváinak ügyet bizonyára felkarolja és önként adott koronáival a haza jövő nemzedékének megmenti. A legfokozottabb áldozatkész­séget kérjük a közönségtől, mert nem évente megismétlődő gyűjtésekről van szó, hanem egy nagyarányú kezdemé­nyezésről, melynek a háború mán nyom- ; ban a legteljesebb valósulásba kell men­nie. Az ügy nem tiir halasztást, az árvák nem nélkülözhetnek addig, mig évek során elegendő összeg begyül. Gyors és nagy tetteket vár az idő tőlünk is, Szept. 30-án elég népes közgyűlést tar­tott megyénk törvényhatósága Nagykárolyban, a megyeháza nagytermében. Csaba Adorján főispán igen szép, fel­emelő megnyitójából a következőket sikerült feljegyeznünk : Tizennégy hónapja annak, hogy a vi­lágot felforgató nagy események folytán a vármegye törvényhatósági bizottságának tagjai elé olyan akadályok torlódtak, melyek miatt jogait és kötelezettségét nem gyakorolhatta szabadon s ma, midőn a vármegye minden vidékét képviselve látom, el nem mulasztha­tom legbensöbb hálámat kifejezni a Gond­viselő iránt, aki védő karját akkor terjesz­tette ki felénk, midőn a pusztítás majdnem összetorlódott fejünk feiett s megengedte ér­nünk, hogy a jövőbe vetett teljes bizalommal s egyesülten foghatunk ismét a munkához. Ha visszapillantunk a múltba, igazán szédületes perspektíva rajzolódik szemünk elé azoknak a nagy eseményeknek lelkűnkbe felidézése folytán, melyeknél tíiszteljesebbet, de lelket rázóbbat sem élt át ez a nemzet. A reánk visszavetődő fény elvakitja, a kiomlott vér miatt érzett fájdalom könnyekkel borítja szemeinket. De nem hiába omlott ki annyi vér, a magyar nemzet tekintélyben és súlyban annyit emelkedett a világ szemei előtt, hogy békés munkával egy évszázad alatt sem ju­tott volna arra a polcra, amelyen ma áll. Akinek része volt abban a fogadtatás­ban, amiben Becs Város közönsége részesí­tette a törvényhatóságok hódoló küldöttségét, aki látta ősz uralkodónk könnyektől ellepett szeméből a meleg szereteted kisugározni, az mondhatja csak el; hogy nem hiába hoztunk annyi áldozatot, az meríthette azt a meg­győződést, hogy e két nemzet egymásra talált s a több évszázados gyűlölködés örökre ki van törölve sziveinkből. Egy diadalmas hadsereget lehet csak olyan igaz lelkesedéssel és ünnepléssel fo­gadni, mint Magyarország küldöttségét a bé­csi nép fogadta. Ha mi ezeket a megnyilvánult érzel­meket viszonozzuk, ebből a testvérállamok nagyságának kell kisarjadzania. A fény mellett az árny kísérőként mu­tatkozik. Ha szétnézünk magunk körül s látjuk az országnak azon részét, melyben az ellen­ség megfordult, szivetfacsaró az a látvány, ami elénk tárul. A társadalomnak ezekkel a földönfu­tókkal szemben meg kell erőltetnie magát, nem szabad koldus-aiamizsnát nyújtani, de oda kell adni nekiek még azt is, amit ma­gunktól vonunk meg. A közös veszedelem még óriási áldo­zatokat követel a nemzettől, meg kell sem­misülnie, ha polgárai az állam szükségletei előtt begombolkoznak. A közel jövőben — pár hét múlva — harmad ízben fordul az állam szükségletei­nek fedezésére polgáraihoz hadi kölcsön címén. Ennek propagálása körül hárul a ve­zetésre hivatottakra nagy feladat. mint azoktól, kik haladéktaianul adták oda életüket a hazának azonnal, ahogy kérte. Most mi kérünk tőletek az ő ne­vükben ! Mindenkinek oda kell adnia azt, amit egyáltalán nélkülöznie lehet. A nép kezében nagy pénzek vannak, • csak fel kell világosítani, hogy mig hasznos befektetést csinál, a mellett hazafias köteles­séget is teljesít és a siker biztosítva lesz. Vegyük például a nagy német nemze­tet, hol vetélkedve viszik a filléreket is a haza oltárára. Egy angol államférfi mondta, hogy azé a győzelem, aki az utolsó aranyat íarlja a kezében. Az angol már idegen nemzetnél ku- nyorál kölcsönért. Nekünk és szövetségesünknek önnön magunknak kell segítenünk magunkon, de az utolsó aranyat nekünk kell a kezünkben tartani. És ebben mindenki nyújthat segéd­kezet. A hatalmas éljenzéssel és minden oldalról megnyilvánult általános helyesléssel fogadott megnyitóbeszéd után gróf Stadinszky László­nak, a lengyel légió elnökének halála felett részvétének adott kifejezést a közgyűlés. Ré­vész János bizottsági tag nagy történelmi tu­dással világítva meg a magyar nemzetnek a lengyel nemzet iránt mindenkor meglevő ro- konszenvének alapját képező közös létéi deke- keinket, Kossuth, Deák és Kölcsey lengyel-ügyi' beszédeiből veit citátumokkal is, igazolva a történelmi rokonságot, . azon indítványt terjesz­tette elő, hogy a részvét mellett a közgyűlés azon reményének is adjon kifejezést, hogy a világháborúból a lengyel nemzet szabadsága is ki fog virágozni. Egyhangúlag elfogadtatott. Dénes Sándor bizottsági tagnak. Lucaciu Lászió és Lucaciu Konstantin megbélyegzésére vonatkozó indítványával szemben a törvény- hatósági bizottság azon álláspontra helyezkedett, hogy méltóságán alulinak tartja, hogy a Luca­ciu testvérek személyével foglalkozzék. Az alispán jelentését és a törvényhatóság 1916 évi költségelőirányzatát a törvényhatóság hozzászólás nélkül elfogadta. A közigazgatási bizottságba Tóth Mór 86, Domahidy Viktor 84, Szobányi Ferenc 84, Ne- mestóthi Szabó Antal 77 és dr. Vetzák Ede 77 szavazattal választatlak be. Ezenkívül kapott Váradi János dr. 6, Isaák Elemér dr. 4, Stoll Béla 2 és Mándy Géza 1 szavazatot. Az igazoló választmány a kővetkezőkép­pen alakult meg. Elnök: Debreczeni István, tagok: dr. Adler Ad If, Reök Gyula, Róth Ká­roly, dr. Vetzák Ede, Nonn Gyula, Kaufmann Jenő, Baudisz Jenő, Madarassy Gyula. A közgyűlés névszerinti szavazással meg­szavazta a felvett pótadókat. Több érdektelen ügy leiárgyalása után a közgyűlés véget ért. Kérjük a községeket és előfizetőinket, szíveskedjenek az előfizetési dijakat VERES SÁNDOR egyesületi pénztárosnak el­küldeni. — Az Elnökség. ^PHT Legtökéletesebb arctisztító- és szépitő-szerek a világhírű KRlEGNER-féíe^ AKACIA AKÁCIA AKÁCIA arckrémé, tégelye 2 kor. szappan, darabja T20 kor. pouder, doboza T20 kor. ^Kaphatók az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Postán küldi az egyedüli készitő: Kriegner-gyógyszertár Budapest, Kálvin-tér, Szatmárvármegye őszi rendes közgyűlése. I

Next

/
Oldalképek
Tartalom