Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-18 / 29. szám
29-ik szám. SZATMÁRMEGYE1 HÍRMONDÓ. 3-ik oldal. Ujrendszerü tudakozódások. Fiókegye- siilettink irodája eddig is készséggel közvetítette városunk és környékének mindennemű, úgy a hadbavonultak, valamint a hadifoglyok után való tudakozódásait, jelenleg pedig, a központi tudósitó iroda szervezetébe közvetlenül bevonatván, e feladatának még gyorsabban és tökéletesebben fog megfelelni. Az uj és a megbizható értesülést nagyban elősegítő rendszer, mely főleg környékünk írástudatlan lakosságánál bir nagy jeleutőséggel, feleslegessé teszi mindenek előtt a különben is hiányos adatokat tartalmazó, 5 filléres, válaszos levelező-lapok használatát. E helyett irodánk a szóbeli vagy Írásbeli tudakozódások alapján az adatokat uj minta szerint készült űrlapokra veszi föl, melyeket naponként közvetlenül a budapesti központi Tudósitó Irodába terjeszt. E tudakozódások közvetítése ezentúl is minden körülmények közt teljesen díjtalan, — a tudakozódóknak fiókegyletünk javára szánt önkéntes adománya, vagy egyleti tagul való önkéntes jelentkezése elfogadható. Sőt a tudósitó szolgálatnak ily módon átreformált gyors és közvetlen berendezését alkalmasnak tartjuk épen arra, hogy egyletünk népszerűsége emeltessék s a tagok száma — az önkéntes belépés teljes fenntartása mellett — szaporittassék. Felhívjuk a t. közönség figyelmét a jótékonycélu kézimunka vásárra, (Kereskedelmi Bank földszinti üzlethelyisége), melynek jövedelme felerés; ben a helybeli Vöröskereszt-Egyletnek, felerészben a háborúban megvakult katonák segélyezésére fordittatik. A vásár f. hó 18-án kezdődik. Belépő-dij 30 fillér. Utjavitó rabok. A Közigazgatási Közlöny jul. 10-iki számában olvassuk; „Sopronvárme- gye közigazgatási bizottságának legutóbbi ülésén tetszéssel fogadták az alispánnak azt a bejelentését, hogy útjavítási munkálatokhoz 330 hadifoglyot alkalmaznak s ezáltal az. útjavítási munkálatok költségei tetemesen csökkennek.“ Levelező-lapok hadifoglyok részére. A Hadifoglyokat Gyámolitó és Tudósitó Hivatal a h ídifoglyokkal való könnyebb levelezés előmozdítása céljából hadifogoly-levelezőlapokat bocsátott ki. E levelező-lapok háromféle színben készültek, u. m. zöld színben az ismeretes, kék színben az ismeretlen tartózkodási helyen levő oroszországi és sárga színben a szerbiai magyar hadifoglyok részére. Saját érdekében felhívjuk a közönség figyelmét e levelező-lapokra, melyek addig, mig postai forgalomba kerülnek, egyelőre csak Fiókegyletünk irodájában — 2 fillérjével — kaphatók. Idegen nyelven nem tudók részére irodánk továbbra is készséggel elvégzi e levelező-lapok megírását, illetve a gyorsabb továbbithatást megkönnyítő orosz megcimzését. Pályázat iskolaszolgai állásra. A nagy- ecsedi magyar kir állami állásra pályázatot hirdet. Évi fizetése 640 korona, természetbeni lakás és fűtési idény alatt szabad fűtés. Köte- lézettségei házi rendben vannak előírva, mely a hivatalos órák alatt megnézhető. Pályázati Pályázati határidő f. évi augusztus 1 állását augusztus hó 15-én köteles elfoglalni. Személyes jelentkezés kívánatos. Pályázati kérvények alálirotthoz küldendők. Nagyecsed, Szatmár vármegye 1915. évi julius hó 14-én. A ni. kir. áll. el. isk. igazgatósága. Téglás Lajos igazgató. Fehér, sima és üde lesz az arc 3 nap alatt, ha a Kriegner-féle Akácia Kréme-í. használja. Kapható mindenütt. Főraktár Kriegner- gyógyszertár Budapest, Kálvin-tér. Adakozzunk a Vörös Kereszt Egylet nagykárolyi fiókjának. Áz utolsó vacsora (i) Elbeszélés. Irta: Rasztinai R. lenő. 1915. március 18-ika van és Przemyslben vagyunk. A városra sötétség borul, mert a várat körülzároló orosz seregek a gyűrűből kiléptek s lassú mozdulatokkal, de még lőtávo- lon kívül, lassan előre tolták állásaikat. Úgy látszott, hogy estére erős ágyuharcra lesz kilátás ; de általános csönd van s az erődítéseken kívül hullanak a csillagok, — márciusban . . . Ezek világitó patronok. A városra általánosan érzett izgalom feküdt rá s ha valaki kiment az utcákra, letompitott beszédeket, suttogást hallott, mintha a sötétség a szavakra is ráfeküdt volna. Az emberek csoportonként tárgyaltak; — Holnap? — Holnap. — Mikor ? — Azt mondják kora reggel, mikor még a város alszik. — Aludni? Most? — Kevesen fognak, hiszen tudja már mindenki. — Istenem . . . — És a katonák? —- Kilencre mindenkinek otthon kell lenni; ma éjjel nem lesz kimenő. A tiszteknek 11 -ig van. — Miért van sötét? Támad az ellenség? — Úgy látszik valami olyas volt kilátásban. — Talán megtudtak valamit a holnapiról s most készülődnek rá ? . . . — Nem igen hiszem,\ de hogyan is ? lehetetlen. — Eh, — mi itt a városban csak találgatunk, és semmit sem tudunk. Mit tudnak az urak a föladásról ? — Semmit. — De igen, én hallottam róla : Kuzmanek készebb meghalni. — De hisz akkor mindnyájan ... Istenem . . . Boizasztó . . . — A kommandón hallottam, — mondta egy újonnan érkezett, hogy átlag már csak egy napra van eleség. De azt megfelezik s még két napig kitartjuk. — Hogyan? a redukált adag fele? — Hisz’ akkor a katonák éhesek lesznek. — Éhesek. Nekünk sem lesz több. — No azért háznál mégis más az; itt-ott mégis akad valami. — Mi lesz ? — Mi lesz ? . . . — Inkább szeretnék halva feküdni, semmint megérjem azt a napot, hogy az orosz bejön, szólt egy női hang. Mindenki meglepetten fordult a női hang felé; ilyenkor nem szoktak Przmysl utcáin nők járni, de a mai est mindenképen rendkívüli volt. — Pedig bejön, mondta valaki s a többiek szomorúan bólogattak. — Be. Napok kérdése. — Föladják a várat? — Jaj . . . mi volt ez ? — Robbanás . . . Valamit fölrobbantottak. — Kuzmanek ma uj parancsokat kapott kívülről marconin. — No, és? — Semmit sem tudunk. — A holnapi kirohanásra is parancs jött? — Nem tudom, de nem igen hiszem. — Azután mi lesz? Istenem! az a sok szép fiú . . . Ez volt minden csoport témája, mely egyes kereszteződéseknél egybeverődött. Osztály különbség nélkül szóltak bele a beszédbe a járó-kelők, — álltak egy pár pillanatig s aztán folytatták gyorsan, suhanva a sötétben, mintha titokzatos dolgokban járnának. Ez volt ami ráfeküdt a városra : a titok. A holnap titokzatossága. Hogyan és mint lesz? ... de a holnap ura, a jövő megőrizte titkát s nem felelt . . . A korzón, mely most teljesen sötét volt és elhagyatott, sietve ment egy magas termetű tiszt s az egyik házba betért. Fölhaladt a lépcsőkön az első emeletre s ottan a legelső ajtónál rövid kopogás után azonnal ajtót nyitott s belépett. A sötét folyosóra kiözönlő fényben imponálóan vált ki a tiszt alakja. Magas középtermet volt, férfias vállal, erősen domborodó mellel, melyre ránc nélkül simult az attila. Lebarnult szép, magyar arcélü fejét fiatalossá tette a rövidkére nyírott bajusz. Mosolyogva lépett be s az őt mosolyogva fogadó fiatal nőnek kezet csókolván, egy kis csokor ibolyát nyújtott át: — A természet nem reagál a háborúra . . . A nő mosolygó arcán, melybe egy kis szomorúság vegyült, kellemes meglepetés tükröződött s szinte meghatva egy kis pohárkába akarta tenni s megköszönve üdvözölte a főhadnagyot : — Köszönöm Zádor. A szép a harc közepette is szép marad, — és maga még ott sem felejtkezett meg az udvariasságról; Isten hozta ! — Ezt az erődből a városba vezető fasorban szedtem. Egy ágyúgolyó körül diszlettek. De, — szólt hirtelen elkapva a pohárkát. — ne tegye vizbe, hanem tűzze föl s legyenek szerencsésebbek nálamnái s herva janak el keblén ... de nem akarom, hogy engem túléljenek. — Magát? Ugyan Zád^r! ... De, — vagy talán, — igaz volna, hogy holnap reggel ?... — Igen, igaz. De már tud róla ? Érthetetlen, milyen hamar kiszivárognak ezek a dolgok. A beszédet megzavarta a belépő férfi, ki szívélyesen sietett a főhadnagyhoz kezét nyújtva : — Szervusz . Károlykám ! te pontosabb voltál, mint én, — de még akadt egy kis dolgom az újonnan berendezett kórházteremben. Már csak a súlyosan sebesülteknek van helyünk, kik feltétlen operációra várnak. Még vacsora után is okvetlen vissza kell mennem. — Szervusz Öregem ! Én csakugyan siettem pontos lenni, hogy az utolsó vacsorán minél tovább köztelek lehessek. — Utolsó vacsorán ? kérdé megütközve a férfi, hogy értsem ezt Károly ? — Nem tudsz a holnapi ütközetről? — De igen; de hát te . . — Én a századommal megyek legelői. Biztos halál. A cél átvágni magunkat az oroszok által épített erődítéseken s elfoglalni az élelmiszer magazinokat. Ha ez sikerül, akkor nevetve hányunk fittyet az ellenségnek megint vagy egy-két hónapig. Zseniális ötlet, mely ha sikerül, az egész világ bámulatát és tapsát fogja kivívni, — de ha rajta vesztünk ... — Mennyien törtök ki ? — Circa tizennyolc, húszezren, keleti iráni ban a magazinok felé. — Bssz . . . húsz ezer! szisszent fel a férfi, hiszen ez a mostani létszám fele . . . — Igen s a fiuknak megmondtuk, hogy vagy-vagy . . . Vagy győzünk s minden megvan : otthon, haza, becsület, vagy minden veszik s jön a bukás, fogság Szibéria . . . Mondani sem kell, hogy megvadultak a gyerekek, jönne az mind... hiszen magyarok. . . mondta mosolyogva s önkéntelen kacérsággal a bajuszához nyúlt. — Magyarok . . -. mondta utána a nő gépiesen s elmerengve. Maguk magyarok s kissé elpirult amint a főhadnagyra nézett, mind, mind olyan különös emberek . . . — Mind bátor, talpig emberek! javította ki a férj neje szavait lelkesen, — s Károlykám igazán boldog vagyok, hogy veletek s veled megismerkedhettünk. Bir egy páran, tette hozzá sóhajtva, máris gyászt hoztak szivünkbe. — Igen, mondta a főhadnagy elgondolkozva, a mi kis körünk nagyon megcsappant. Tahy, Asbótli, Michel és a kis Hindy . . . Naláth a déli erődnél van, éjjel ágyuharcot provokálunk, hogy az ellenség arra öszponto- sitson, nem hiszem, hogy megéri a reggel; a fiú a legveszélyesebb ponton. Holnap aztán én, — s azután finita a mi kis Przemysli komédiánknak — szólt s figyelve nézett az asszonyra. — Zádor, Zádor! szólt az asszony fátyolos hangon, — ne kisértse Istent . . . — Nem asszonyom, nem kisértem, én- már arról elkéstem. Amit mondtam, komoly. A vállalat olyan, hogy áldozatot kíván. — Istenem, szólt sápadtan s elborzadva az asszony — hát maga is Zádor ? . . . maga is a többi után ? . . . hát igy kell ennek lenni?
