Szatmármegyei Hírmondó, 1915 (3. évfolyam, 1-52. szám)

1915-06-27 / 26. szám

Nagykároly, 1915. junius 27. Vasárnap. III. évfolyam A „VARMEGYE“ . j- 2(j sjám. Szatmármcíyei Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős & szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -sg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő : NAGY ISTVÁN, a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetési árak: Egész évre — — - Félévre — — — - Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Érik a búza . . . Érik a búza, a rozs. Sárgulni kez­denek az ingó kalászok. Ha valami vá­ratlan, elképzelhetetlen elemi csapás közbe nem jő: rövidesen learatjuk egy évi fáradozásunk, nélkülözésünk nehezen várt, drága eredményét. A kiéheztetési szisztéma nem vált be. Bölcs intézkedésekkel elejét vették, hogy kifogyjanak az életet adó kenyér­ből. Ha nem is került olyan finom sü­temény az asztalra, aminőhöz azelőtt szokva voltunk, de kibírtuk valahogyan aratásig, amely után jobb, sokkal jobb lesz minden. Igen! Jobb, sokkal jobb lesz minden. Az ántántnak két reménysége, két igen vérmes reménye volt. Az egyik az orosz gőzhenger mindent leíipró képes­ségébe vetett föltétien hit. A másik az a b'zodalom. hogy a központi hatalmak kiéheztetése sikerűim fog istennek hala: alaposan, végzetesen csalódtak ellenségeink mindkét remény­ségükben. A vetések mai állása a legszebb reményekre jogosít; az orosz gőzhenger pedig valóban eszményi tökéletességgel tapossa le — az orosz hadakat. Nem győztük hangoztatni, hogy a háború a katonák dolga s hogy minden lépés, amit hadvezetőségünk előre vagy hátrafelé megtett: egy nagy cél, a vég­leges győzelem érdekében történt. Emlé­kezzünk csak vissza az őszi galíciai visszavonulásokra. A közönség türelmet­len, ideges volt. Megijedt és kétségbe­esett mennyi, de mennyi ember! Pedig nem volt rá ok. A számbeli fölény óriási erejével reánk nehezedő orosz hadakkal a Lemberg-vidéki sik és defenzívára abszolúte alkalmatlan terepen tisztára őrültség lett volna felvenni a harcot. A mieink tehát visszahúzódtak, hogy — közeledjenek a végleges győzelemhez. A Kárpátok közé és általában a természet alkotta gigászi fedezékekbe vonult a mi haderőnk, amig megőrölte a muszka ha­dak számbeli túlsúlyát és egyszerűen felemésztette morális erejét. Ugy-e, mennyivel jobb, hogy az offenzivára predesztinált Közép-Galiciá­ban mi zuzzuk pozdorjává az orosz se­regeket s nem megfordítva történt még — az ősszel. Dübörögve rohannak előre csapa­taink . . . nem földrajzi pontok, hanem világtörténelmi csattanó: a végleges győ­zelem felé . . . Minket pedig ezekben a magasztos, szent napokban serkentsen munkára, ki­tartásra az a mélységes meggyőződés, hogy rövidesen learatjuk fáradozásunk, nélkülözésünk nehezen várt, drága ered­ményét — a harctéren is. Nemesióihi koporsójánál. Szentíványi Béla kegyesr. tanár N. Szabó Albert temetésén az „Urak kongregációja“ ne­vében mondott beszéde: Megboldogult Kedves jó Testvérem ! Büszke gyásszal és mélységes megindulás­sal állanak meg kongreganista testvéreid az utolsó Istenhozzádra. Alig egy-két esztendeje, hogy a nagy­károlyi katholíkus férfi intelligencia között intenzivebb hitvallói irányzat indult meg. A jobb lelkek néma örömmel kisérték figye­lemmel mozgalmunkat. Te beszédes, harcos vezére lettél s élére álltái a szent ügynek. Mikor átlőtt szived utoljára dobbant, ép ama napokban volt a második évfordulója, hogy a Nagykárolyi Urak Kongregációja formálisan megalakult. Vezéri méltóságra teremtett az Ur Téged. Mint a budapesti Kongregáció ki­próbált, aktiv katonája jöttél közénk. Mi gyámoltalanok és tépelődők voltunk, Te biz­tattál minket. Mi féltünk a nehézségektől, Te bátoritónk voltál. Mi megbotlottunk a moz­galmunkat kisérő kisszerüségekben, Te eman­cipáltál bennünket. Mi tudatlanok voltunk, Te oktatónk lettél. S mikor megszerettünk, vezérünkké akartunk tenni. Te akkor félre­álltál. Ez volt a lelkinagyság legnagyobb erőmutatója Benned s attól kezdve imponál­tál előttünk. Eljöttünk, Bajtárs, az utolsó kézfogásra. Némán, halotthalványan, mereven fekszel előttem. Fekete, nehéz gyász minden kereted. Zokogó sírással kiséiünk hősi sírodba. S mi még sem sírunk. Gyászpanasz nem szakad ki lelkűnkből. Nem. Nem ez méltó Te hoz­zád . . . Ismertem lelkedet, hisz sokszor térdeltél bűnbánó lélekkel előttem. Te menny­országot hordtál szivedben, amelyben Isten, a Szent Szűz, erény, haza- és emberszeretet lakozott. Ezekért éltél, ezekért küzdöttél, ezekért vérzettéi . . . Nehéz harcot harcoltál, de a pályát megfutottad ! A jutalmazó Isten legyen osz­tályrészed ! Isten veled nemes bajtárs, a bol­dog viszontlátásig! A gimnázium értesitóje is magán hordja a háborús év bélyegét. E megfeszített küzdelemben mindenki úgy segíti a hazát, a társadalmat, úgy jótékonykodik, amint tud. A gimnázium ezévi értesítője a ta­nulmányi eredmények mellett a hazafias jóté­konykodás terén is sok szép eredményt mutat fel. Az igazgató és a tanári kar buzgólkodása, a tanuló ifjúság lelkes áldozatkészsége támo­gatásban részesített mindenféle hazafias moz­galmat. A számszerű adatokat alább közöljük. Az idei értesítő jubilláris évfolyam bizo­nyos tekintetben. Most tett érettségit a huszon­ötödik generáció gimnáziumunk falai között. Ebből az alkalomból közli azok névsorát, kik itt tettek érettségit e 25 év alatt. Kegveletes szavakban mond megemléke­zést az igazgató azon volt tanítványokról, kik a nemzet önvédelmi harcában elestek, más helyén sorban közöljük ezen megemléke­zéseket, melyek úgy részletességüknél, mint kegyeletes hangjuknál fogva méltán számíthat­nak meleg érdeklődésre. Az első helyen van az értesítőben az igazgató 1914. évi dec. 12-én tártott jótékony- célú ünnepélyen elmondott tartalmas beszéde : „A jótékonykodás művészete.“ E beszédénél jobban rá van nyomva a háború bélyege „El­mélkedés az iskolai év végén“ cimii és a máj. 22-én tartolt évzáró iinnepélyenelmondott beszédére. A mély erkölcsi felfogással, emelkedett nyelven Írott értekezések a legnemesebb olvasmányok a mai súlyos időben, melyek hivatva vannak jóra tanítani úgy a tanulósereget, mint felnőt­teket is. A gimnáziumhoz kötött alapítványok kő* zül az igazgató kezelése alatt állók értéke, az alapítólevélben feltüntetett törzsvagyon nagy­sága 5900 K, Nagykároly város által kezelt alapítványok pénzösszege 2759 F46 K, azon­kívül az urai tkvi 24. sz. betétben 63 tábla 655 négyszögöl tagos birtok. A mások kezelése alatt álló jutalom vagy segélydij alapítványok összege : 3600 K. A tanári kar is nagyon megfogyatkozott. Knőbl Ferenc tüzér hadnagyi, Kékesy Tibor hadapródi, Csergő Tamás vadász hadnagyi Legtökéletesebb arctisztító- és szépitő-szerek a világhírű KRIEGNER-féle AKÁCIA AKÁCIA AKÁCIA Ua arckrémé, tégelye 2 kor. szappan, darabja 1*20 kor. pouder, doboza T20 kor. Kaphatók az összes gyógyszertárakban és drogériákban. Postán küldi az egyedüli készitő: Kriegner-gyógyszertár Budapest, Kálvin-tér.

Next

/
Oldalképek
Tartalom