Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-03-22 / 12. szám

12-ik szám SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 3-ik oldal. ad lakást a tulajdonát képező ház­ban, nem annyira bőkezű az erdő- veddel szemben, hogy lakást is adjon annak és folyósítsa a lak­bérét is, hanem visszatartja az erdővéd lakbérét. Ily esetekben tehát a kincs­tári ház nem mint gazdasági cse­lédlakás veendő figyelembe és nem hagyandó ki a házadó alól, hanem mint olyan objectum keze­lendő, amely ház után a tulajdo­nos visszatartván a lakó lakbérét, tulajdonképpen jövedelmet élvez s igy ha házbéradóval nem is, de házosztályadóval okvetlenül meg­rovandó. Ha pedig mérlegeljük, hogy a községek a jegyzői lakások után és a kir. bányászati kincstár a bányamérnöki s altiszti lakások után meg van róva házosztály­adóval és ez ellen a megadózta­tás ellen tudtunkkal nem tiltakoz­nak, enyhén szólva, legalább is különös, hogy a kir. Erdőkincstár oly jogokat elkövet a maga ré­szére, amely másoknak nincs meg. Nem szabad figyelmen kívül hagynunk azt sem, hogy a mai községi adózásunknak egész rend­szere az állami adóalaphoz simul s igy a községekre nézve sem lehet közönbös az, hogy a kir. Erdő­kincstár erdővédi lakásai adómen­tesek legyenek. Felvetettem ennek a kérdés­nek e cikk keretében való tagla­lását, hogy ha Kartársaimnak a véleménye nem egyezne az enyém­mel, a jogos kritikát a kérdés igazságos eldöntésére felhasznál­hassuk. Én abban a meggyőződésben vagyok, hogy ameddig a kir. Erdő­kincstár az illető lakbérének vissza­tartása mellett adja a lakást az erdővédnek, mindaddig házadó alá vonandó az a lakás, mert az erdő­véd nem is gazdasági cseléd, de meg nem is ingyen, bérfizetés nél­kül van az a lakás neki áten­gedve. Kapnikbányán, 1914. március hó 13-án. bicskei Komorócy Péter, községi jegyző. Március 15. A hatvanhat év előtti nagy nap évfordulóját a szokásos ünnepi keretek között ülte meg Nagykároly város közönsége. Délelőtt a templo­mokban hazafias szentbeszédek, ünnepi misék voltak, délután pe­dig minden társadalmi egyesület saját helyiségeiben megosztott idő­közökben ünnepelte a nagy nap emlékét. A délutáni ünneplés leg­szebb része a »Kossuth-szobor< előtt folyt le. A szobor körüli sétányt, utcarészt és gyalogjárót megtöl­tötte a polgárság, a verőfényes tavaszi nap közönsége, a függet­lenségi párt és az ipartestület küldöttsége zászló alatt. Négy órakor felhangzott a városi da­lárda éneke. Lelkesülten, kalap- levéve hallgatta a közönség a nemzet imájának művészi előadá­sát, mely után Kürthy Károly ref. lelkész saját szerzeményű ódáját szavalta el, magával ragadva a hallgatóságot; majd Branyeczky József kegyesrendi tanár lépett a szobor talapzatára; népies tanul­mányban ismertette az 1848-as eseményeket és emelkedett érzel­meket keltve elhelyezte a nagy halhatatlan emlékének szánt ko­szorút. Utánna Tréger L aj os fodrász szavalt. A dalárda »Szózat« éneke után oszolt szét a nép. Öt órakor a főgyimnásium ifjú­sági ünnepe kezdődött a városi tornateremben, amelyet zsúfolásig megtöltött a város előkelő közön­sége. Az ünnepélyt méltán soroz­hatja a tanulóifjúság legszebb sikerei közzé, mert a változatos összeállítású és tartalmas műsor nemcsak a nagy eszmék kellő gon­dozását s a művészetek megfelelő kedvelését, hanem az előadási készségnek is magas színvonalát árulta el. Sőt az ifjúság szónoka Ilosvay Péter VIII. oszt. tanuló szabad értekezésében a 66 év előtti márciusi if jakra emlékeztető bátor kijelentése, majd a jelen kor sivár­ságának s a küszöbön álló nem­zeti megpróbáltatások nyílt kife­jezése arról tesz tanúbizonyságot, hogy az if jakba hazafias öntudat és őszinteség van benevelve. A zenei részénél előadott „Apotheozis“ — melyet előzőleg Branyeczky József tanár ismertetett — szép­ségével, magasztos motiviumával, élénk előadásával percekig tartó ünneplést váltott ki. A szavallatok közzül kivált Hill Gyula VIII. o. t. érzelmeket keltő s nagyobb tö- kelyü előadása. Az elismerésnél Branyeczky tanárt illeti a legme­legebb kifejezés, mert ő volt a feledhetetlen szép ünnepély ren­dezője. — Este a Polgári Kaszinóban bankett volt. Ez volna az a Károlyi István gróf-féle bankett, melyről ő hosszú időn át sohasem hiány­zott s amelyen — mig ő élt — kötelességének tartották a város­ban éló nagyok a megjelenést. Az ő halála óta megváltozott ennek a vacsorának külső és belső képe. Azok hozzák össze, akik még a Pista gróf korából valók, de a szív és annak igaz melege hiány­Saját készítményt! s nemgyári áruban még senki sem HÍREK. — Kinevezés. Fehér Bertalan ref. lelkészt, Fehér István nagy- ecsedi gazdálkodó fiát Balthazár debreceni püspök Hódmezővásár­helyre segédkáplánná nevezte ki. — Miklóssy püspök uj aulája. Deb­receni hiradás szerint Miklóssy István hajdudorogi gór. kath. püs­pök a szerencsétlen véget ért Jac- kovics Mihály vikárius helyére Bányay János máramarosszigeti hittanárt nevezte ki püspöki hely- nökül és megbizta őt az egyházi főtanfelügyelettel. Bányay János korábban kanonoki állásra volt felterjesztve. Bányay elfoglalta hi­vatalát és legközelebb folytatja a püspökség területén az iskolák látogatását. Csatth Sándor dr. helyébe ügyésznek Unger József dr.-t nevezte ki a püspök. Melles Géza titkár is megérkezett Ung­váriból és a püspöki hivatalban már megkezdték a munkát. Első­sorban az elpusztult irattárt ren­dezik. Megállapították, hogy a rob­banás 15.000 korona kárt okozott a püspökségnek, a melyet a kul­tuszminisztérium térit meg. — Eljegyzés. Papp Ferenc, az állami vasgyárak szanatóriumá- n ak 1 ab or atoriumi segéd j e Algy ógy- ról eljegyezte Nagypeleskén Gre- bur Gizikét, Grebur László gör. kath. kántor leányát. — Választás. Lustig József jegyzőgyakornok kővárgarai la­kost e hó 18-án kányaházai al­jegyzőnek választották meg. — Aranylakodalom. Hollós Jabab ny. vasúti főfelügyelő és szatmár- nagybányai vasúti igazgató és neje Lichtenstadt Emilia a napok­ban ünnepelték egybekellésök 50 éves jubileumát Nagybányán. csalatkozott, ha cipőit Papp László Dagykároly Gróf Károlyi Györ£y-téri raktárából szerezi be. Téli posztó cipők, sárcipők, fiú- és leány csizmák és cipőkben nagy választék! B Gsak Papp László által készített cipőt használjon. zik most már. Mintha kihalt volna a múlt idők emléke s csak a meg­szokás hozná az embereket együvé, vagy a kíváncsiság. Körülbelül százan vettek részt a társas va­csorán. A menü elhült ételek, élvez­hetetlen italok ügyetlen felszolgá­lásából állott. Nem is volt ott hangulat, együttérzés, magasabban járó eszme. A Kossuth-serleggel Vidáko- vits főgyimnásiumi igazgató mon­dott illetve olvasott fel dictiót, a mely e formánál fogva sem volt alkalmas a kötött hangulat fel­melegítésére. Több szó, vagy poli­tikai kijelentés nem hangzott el s mindenki igyekezett menekülni onnan, ahol kötelességét egyedül a városi dalárda teljesítette a naphoz méltóan.

Next

/
Oldalképek
Tartalom