Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-15 / 11. szám
Nagykároly 1914. március 15. Vasárnap. II. évfolyam 11. szám. Közigazgatási, társadalmi és közgazdaságihetilap SZATMÁRVÁRMECYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Nagykároly» Kaszinó-utca 10. szám. Telefon 115. Szabadság napián. 1848-as évszám nagyjelentőségű a népek történetében. A nemzetek ez évben nagy átalakuláson, reformon vagy forradalmon mentek át. A szabadság iránti vágy, természeti erőként vulkánszerüen tört ki s megsemmisítette ezredes bilincseit. A franciák hatalmas forradalmi jelszava: »liberté, égalité, fraternité« minden nép lelkében viszhangra talált, megdörögve zúgott hegyeken völgyeken át és megingatta az egyeduralkodók trónját, a korhadt intézményeket! A személyes, jogi és politikai szabadság nélkül küzdő néptömegek kierőszakolták a népjogokat; alkotmányt és szabadtörvényeket alkottak vérük árán is! Lehetetlenség lett volna, ha a magyarnemzet, — melynek népe a legkevesebb jogok birtokában volt s a mely nép jelleménél és múltjánál fogva mindig rajongója volt a szabadságnak, — ne lelkeKOSSUTHNÁL. Irta : Barabás Béla dr. országos képviselő. Turin, 1889. julius. Láttam Kossuthot, — hallottam Kossuthot . . . Alig egy félórája voltunk együtt sokan, 850 magyar és közötte ideálunk, bálványképünk, apostolunk, Kossuth Lajos. Megható kép, elragadó jelenet volt az, midőn a hozzá utazó társaság egybe- gyiilt Turinnak Valentinó nevű kies fekvésű kertjében s alig alkotta meg a hosszú sort, — megérkezett közénk Helfi Ignác kíséretében Kossuth Lajos. Észrevétlenül, egyszer csak levett kalappal előttünk áll egy ősz alak, láttára kitört a lelkesedés tomboló viharja, a magyarok örömittas éljen-kiál- tásai reszkettették meg az olasz levegőt, a nők kendőlobogtatása, éljenzése, szegény öreg Kossuth könyhullatása, keresztbe tett karokkal meghajlása a saját nemzete fiainak üdvrivalgása előtt, a megnedvesedett szemek hulló csöppjei, oh ez oly találkozás volt, az érzelmeknek oly fenséges kitörése, minőt leírni nem, csak látni és érezni lehet. Felejthetetlen pillanat s örök emlék annak, aki sóvárogta ezt a percet s kinek az isteni gondviselés meg is I Felelős szerkesztő : NAGV ISTVÁN a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője sült volna fel a diadalmas »szabadság, egyenlőség, testvériség« jelszavaktól és eszméitől. A párisi februári forradalomnak meg volt a hatása itt is! Petőfi Sándor költészete egyengette az utakat és á pozsonyi országgyűlési határozatok, valamint a március 13-án megirt »Nemzeti dal« hatása alatt, 14-én összeállították a 12 pontot és a bécsi forradalom hírére Március 15-én kihirdették s elfogadtatták a 12 pon- totfelszabaditottákasajtótéskisza- baditották a börtönből Táncsicsot. 1848. Március ma hatvanhat éve népünk a szabadság mámorát élvezte. A nép vezérei Petőfi, Jókai, Vasvári, és mások ut- cáról-utcára járva szavaltak, szónokoltak s a nép lelkesülten énekelte a »Talpra magyar«-t és boldogan ölelkezett! Az országban elültették a szabadságfákat ős minden magyar ajakról hangzott a szent eskü vés »Rabok tovább nem leszünk.« Az eszményi szabadság ezen engedte, hogy az élet alkonyán meglássa Kossuthot. Öreg ember már, őszbeborult. Járásán ott van a 87 évnek enyésztő nyoma. Ritka hajzata, sűrű szakálla és bajusza, mint a hó oly fehér, tekintete jóságos, arcán az örök, néma bánat s a pillanatnyi öröm kifejezése ül. Fekete szalonöltözetben, őszi kabáttal a nagy melegben is s szemüveggel jelent meg közöttünk. A kitörő éljenzésnek sem vége, sem hossza. Egy oldalon a nők, mintegy 150-en, másik oldalon a férfiak csoportosulva állanak körül, köztük Kossuth Lajos. Helfi Ignác szól hozzá röviden s csak egy-két szót felelt reá, mert őt is elfogta az érzelem, a szeretetnek örömérzete, a keserűségnek igaz bánata. Egyszer csak felhangzott 850 ajakról a dal, a nemzeti elnyomatás fájdalmas kitörésének dala : »Kossuth Lajos azt izente . . .« Énekelte minden ember, Kossuth pedig meredten maga elé nézve — könyezett. Egy óriási teremben terítettek fel ennyi embernek. A terem főfalán függ magasan Turin címere, alatta Kossuth Lajos legújabb arcképe, mellette egy selyem nemzeti zászló, aranynyal hímezve rajta: „Éljen Kossuth Lajos!« Alig telepedett le a nagy társaság, Előfizetési ár z Egész évre — — — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — — — 4 korona. Nyilttór sora 40 fillér. — Egyes szám 20 fillér kivívásának évfordulója örök emlékű és megindító! E napra büszke minden magyar! E napon politikai pártszinezet és felhívás nélkül ünnepelünk ! A márciusi események oly mély nyomot hagytak, hogy annak emlékeiből merítjük szabadság iránti törekvéseink minden alakzatát. E dátumhoz járunk mi is, mint apáink ! Ennél tanulnak meg fiaink lelkesedni a hazáért, nagy elődeinkért s e napon mi is elre- begjük Petőfi nagy esküvéseit; megesküszünk minden évfordulón talán csak azért, hogy holnap már elfelejtsük, vagy letagadjuk. E napokon nem veszik zokon tőlünk a szabadságra való emlékezést; minden városban öröm- tüzek égnek, magasztos ünnepségek folynak, pedig az őskor lelke elsuhant felettünk: „Botond buzogányát nem bírja már a kar A lant szava nem gyújt, Szebb a Gott erhalte, mint a „Talpra magyar“ ! “ D. i. újból kitört az üdvözlő éljenzés, megérkeztek a terembe Kossuth Lajos fia Ferenc és özv. Ruttkayné, e tisztes ősz matrona. Fenn a karzaton olasz katonai zenekar játszik, a lelkesedés reájuk is átragadt annyira, hogy váltakozva Kossuth-, Rákócy-indulót húzták teljes lelkesedéssel, melyet a nagy társaság mindannyiszor tüntető tetszéssel fogadott. Az ebéd következett. Az asztalfőn ült Kossuth Lajos, jobbján Helfi Ignácné, Kossuth Ferenc, Polonyi Géza, Lukács Gyula, balján Helfi Ignác, Ruttkayné, Orbán Balázs stb. Ebéd kezdetén Kossuth Lajos a jelenvolt hölgyeknek egy- egy szép virágcsokrot osztatott ki. A Sognó vendéglő étlapja olaszul van kiállítva, de azért emlékül magammal vittem, úgy azt a poharat is, melylyel velem koccintott. Az ételekkel nem sokat törődtünk, pedig igen jó volt az ebéd, de vártuk a harmadik fogást, melynél fölemelkedett Helfi Ignác, aki a jelen voltak zajos ős folytonos éljenzése között Kossuth Lajosra emelte poharát. Ezután Kossuth emelkedett fel helyéről, letette pápaszemét, kezében egy fekete legyezőt tartott. A csend némasága, mely egyszerre elvágta az apróbb zajok okait, szinte megható volt.
