Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-03-01 / 9. szám
4-ik oldal. SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ 9. szám. nek el vegye a kedvét a jogi tudást igénylő komolyabb ügyek alaposabb és sok időt igénylő elbi- rálásától. A fentiek bizonyitására e sorolt keretéhez képest a sok ezer- közzül csak egy pár példára terjeszkedem ki. 1. A járási főszolgabíró kötelessége, hogy az átmeneti pénznaplót sajátkezüleg vezesse a kihágási pénzbüntetéseket, meg elszámolja, holott azt az ő ellenőrzése mellett akármelyik tisztviselő elvégezhetné, annál is inkább mivel ő az évnek igen nagy részét külszolgálatban kell hogy töltse és sok esetben heteken keresztül gyűlnek az adatok mig azok elkönyvelésére idő kerül. 2. kőrözvények kiadása. 3. az utlevéllapok felülvizsgálása és továbbítása. 4. ipar ügyek elintézése, és stb. Az sem képezheti vita tárgyát, hogy az ország mintegy 440 járásának 90 %-ában a katonaügyeket jelenleg — bár a főszolgabíró nevében — de tényleg mégis csak a járási Írnok látja el, ami-tér mészetesen a kezelési teendők rovására megy, s habár a járási köz- igazgatásnak ezen ága magasabb képesítést nem igényel, — mégis elkerülhetetlen, hogy azt a jövőben egy külön szakelőadó lássa el. Pia figyelembe vesszük végül hogy az államosítás esetén akármilyen formában történjen is az, a komolyabb felelősség és a mulasztások szigorúbb következményeinek tudatában a járási hatóságok által a múltban az ügykezelés csődjének elkerülése végett végre nem hajtott törvények, rendeletek és szabályrendeletek szigorúbb, pontosabb ős részletesebb végrehajtására nagyobi? súly lesz fektetve, — de meg amint az a reform előrevetett árnyékából már most is megállapítható a külömböző járási bizottságok szervezésével az ügyforgalom mindinkább fel fog szaporodni, akkor nem szenvedhet kétséget azon állítás, hogy a jó és gyors közigazgatást csakis jól képzett, meghízható és elegendő kezelő tisztviselő alkalmazása mellett lehet elérni. Bár tudom, hogy a nagy reform körül nyilvánuló takarékosság elve éppen a közigazgatás megjavításának ezen a részénél és a kezelő személyzet érdekeinél fog legerősebben kifelyezésre jutni, mégis szükségesnek tartom mielőtt a törvény javaslat nyilvánosságra kerül — azon szerény nézetemet, hogy a fentebb dióhéjban összefoglalt bajokon miként lehetne legegyszerűbben "és legkevesebb költséggel segíteni, — nyilvánosságra hozni. A járási főszolgabírói hivatalokat mindenek előtt a lélekszám arányában három csoportba kellene osztani. Az első csoportba a 60,000 léleknél többet; a 2-ik csoportba a 40—60,000 lélekig ős; a 3-ik csoportba a 25—40,000 lelket számláló járásokat kellene osztani; Ezekben a járásokban a kezelő tisztviselők száma a következő kellene, hogy legyen. Minden járásban tekintet nélkül annak nagyságára egy iroda főtiszt, (vagy iroda igazgató) Az 1-ső csoportba tartozó járásokban az iroda főtiszten kívül 2 iroda segédtiszt és 4 dijnok; a 2-ik csoportba tartozó járásokban az iroda főtiszteken kívül egy irodasegédtiszt és 3 dijnok; a 3-ik csoportba tartozó járásokban az iroda főtiszten kívül egy iroda segédtiszt és 2 dijnok; az iroda főtiszti (vagy igazgatói) állás a négy középiskolán kívül szakvizsgához volna köt- tendő. (Járási kezelő tisztviselők szakvizsgája) és akként lennének szervezendők, hogy 40 % a X-ik 35 % a IX-ik és 25 % a VIII-ik fizetési osztályba jusson, szolgálati időre való tekintettel. A szakvizsga bizottság a belügyi tiszti vizsgabizottság mintájára volna szervezendő és a bizottsági tagok között még egy cs. ős kir. hadkiegészítési kerületi, egy m. kir. honvéd kiegészítő és egy népfelkelő járás parancsnok foglalna helyet. A vizsga anyaga 1, az összes kezelési teendők 2, a véderő törvény ős végrehajtási utasítással összefüggésben levő összes katona ügyek, 3. a pénznaplók és külömböző nyilvántartások vezetését kellene hogy magában foglalja. Az iroda főtiszt (vagy igazgató) kötelessége lenne az ügykezelési :és| kezelő személyzet ellenőrzésé, a katona ügyeknek saját felelősségére való ellátása továbbá a pénznaplók és nyilvántartások vezetése. A járási irodai segéd tiszte- a szorosan vett kezelési teendőket és amennyiben a kezelési .teendők megengednék egy kissebb jelentőségű ügyek elintézése a fogalmazó tisztviselő ellenőrzése és utasítása szerint, — a dijnok pedig a másolást jegyzőkönyv Írást és az ügykezelésben való segéd- kezést végezné. Ha a fent elmondottak a közigazgatási reform tervezetében figyelembe vétetnének, akkor a fogalmazói tisztviselők sok időt rabló sablonszerű munkától lennének megkímélve, a magas kormánynak a járási fogalmazói tisztviselők egyébként elkerülhetetlen szaporítására gondolni sem kellene, — a későbbi időben feltétlenül felszínre kerülő katonaügyi előadói állás szervezésének kérdése pedig egyszer és mindenkorra meg lenne oldva, végül a járási szolgabirói hivatalok egy Nagykárolyi színészet. Február 22-én Dúmas Sándor „Kaméliás hölgy“ cimü 5 felvonásos hires drámáját vették kezükbe derék színészeink, hogy egy estén át a való élet ezen poeticus drámájában gyönyörködtessenek és könnyeket fakasztva könnyítsenek. A címszerep Vécsey Ilonka, Duval Armand szerepe R. Tóth József kezében volt. Vécsey ezúttal is művészi játékot produkált. Hatásos jelenetei a természetes ős szívből fakadó érzelmeket tárták elénk. Csupán az utolsó felvonásbeli haldokló jelenet volt kissé erőltetett és fáradt. Partnere Tóth a harmadik felvonás végén és a negyedik felvonásban tudta csupán az érzések tökéletes scáláját eltalálni. Ekkor oly művészi volt, hogy megbo- csájtottuk neki előbbi erőtlen és szinetlen játékát. Előbb a visszautasított szerelem keserűségét nem tudta viszaadni. Az elnyert szerelem olvadó boldogsága, a mámorittas lágyság nem volt meg sem a játékban, sem a hanghordozásban. Külön megemlékezést érdemel Horváth József, a ki a darabot betanította és rendezte is s a ki az apa D. Georges szerepét játszotta. Igaz ugyan, hogy oly finomsággal talán egyetlen apaszerep sincs megírva mint ez, de azt is állíthatjuk, hogy tökéletesebben, művészibben ezt a gyönyörű szerepet elképzelni nem is lehet. Ezt a merész critikát kockáztatjuk meg a róla való megemlékezésnél, bár magunk is jól tudjuk, hogy a critika nem productiv mesterség, nem is teremthet, hanem csak ráül a mások alkotására és fölfelé tologatja vagy lefelé nyomogatja, mi- hezkőpest sok függ a criticus lelki állapotától. Hiszen legtöbb esetben a criticából sohasem ismerhetni meg a művész lelkét, hanem a criticusét; a mi a művész lelkét dagasztja nem látjuk sehol, inkább csak azt, a milyen a criticus képessége, vagy képzettsége, lelkülete vagy hangulata. — Maelőre haladásában bizó, megelégedett, jól képzett tevékeny és főképpen állandó kezelő tisztviselői kart nyerne, — ami az állami közigazgatásban az ügyek elintézését alaposan megkönnyítené és meggyorsítaná. Avasujváros 1914 évi február hó 14-én. Latkóczy Ferencz, járási iroda s. tiszt, mint a járási kezelő tisztviselők szakosztályának elnöke.
