Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-10-18 / 42. szám
A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -sfg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — Félévre — — — — — — — Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. = Kormányrendelet az első osztály B. alosztályu 24—36 éves népfelkelők sorozásáról, A Budapesti Tudósitó illetékes helyről közli: A népfelkelőkről szóló ezernyolc- száznyolcvanhat (1886.) évi XX. t.-c. szerint a római I. osztályú népfelkelők rendkívüli szükség és a hadseregnek s a honvédségnek kiegészítését igénybe veszi. A törvénynek rendelkezésére támaszkodva a magyar kormány az osztrák kormánnyal, a közös hadügyminiszterrel egyetéríőleg elhatározta, hogy az 1890 —1878. évi születésű (24—36 éves) és katonailag még ki nem képzett népfelkelésre kötelezetteket, tehát a felhívott népfelkelés első osztálya B. alosztályát a bekövetkezhető szükség esetére már most összeírják. Fegyveres szolgálatra való alkalmasságuk szempontjából megvizsgáltatják s ha szükség kívánja, — katonai kiképzésre behívják és kiképzés után a közöshadsereg és a honvédség csapataihoz beosztják. Az erre vonatkozó hirdetmény s rendelet a legközelebbi napokban fog megjelenni. Az említett népfelkelésre kötelezettek összeírásának október 29-ig be kell fejeztetnie. A népfelkelés bemutató szemlék pedig, melyeknek célja annak megállapítása, hogy kik alkalmasak a népfelkelés! szolgálatra s kik nem alkalmasak, november 16-tól december 31-ig fognak a közhírré teendő napon megtartatni. Hogy a népfelkelési szolgálatra alkalmas népfölkelők tényleges szolgálatra, vagyis katonai kiképeztetés céljából mely időpontban fognak behívatni, az később fog tudtul adatni. Már most meg jegyezzük, hogy a fiatalabb évfolyamokba tartozók behivása a későbbi évfolyambeliek behívását meg fogja előzni. Ez a kormány-intézkedés bizonyára az egész országban közíetszésre fog találni, mert alkalmat nyújt mindazoknak harcolni, kötelességüket teljesíteni, akik erre alkalmasak, de eddig fegyveres szolgálatot nem teljesítettek. Sudomásui! Minthogy nyomdánk személyzete nagy részt hadi szolgálattételre bevonult, — lapunk csak két oldal terjedelemben jelenhetik meg. Föl a győzelemre! Abban az óriási küzdelemben, melyben szövetségesünk Féleurópával birkózik, eljutottunk ahoz a ponthoz, mikor az ellenfél dereka már megroppanva, félválla a földön s erejének utolsó erőfeszítésével próbálkozik még felülkerekedni. Mi pedig minden erőnket latba vetve feszülünk neki éz utolsó nyomásnak, hogy végleg leverjük a már megtört ellenséget. Ez a háború legterhesebb fázisa. A kezdet lelkes, pazarló energiabősége és a diadalmas vég üldöző harcai a hadjárat szórakozásai a vajúdó döntés erőfeszítéseihez képest. Az országok vállai most feszülnek egymásnak; országok izei, részei, rendszerei recsegnek-ropog- nak a küzdelemben. E nehéz napok biztató fénnyel derültek hazánkra és szövetségesünkre. Nagy ellenségünk kolosszus teste száz sebből vérezve, rengeteg veszteségektől megtörve, hanyatlóban. Szerbia gúzsba kötve, átkozódva fetreng a magacsinálta fertőben. Belgium sorsa már feketével van megpecsételve. Anglia rettegve néz a jövő elé, melyben majd London felett lesz olyan kormos, tűzpiros, perzselő az ég, mint volt Antwerpen felett és az most Páris felett. Eljutottunk odáig, hogy ellenségeink ereje megtörve, vesztett csaták egész sora után erőlködnek még az utolsó csapás erejét némileg felfogni, mérsékelni. Kemény, hősi munka volt, mig idáig jutottunk. Azonban még nem volt elég az áldozatból, az utolsó csapásokat úgy kell oda mérnünk, hogy érezzék belőle ellenségeink, hogy erőnk szilárd, megdönthetetlen. A befejezésnek méltónak kell lennie a derék munkához. Félmunkát nem szabad végeznünk. Olyan békét kell kicsikarnunk, mely legalább is ötven évre biztosíthassa utódaink boldogságát. A jövőért küzdünk. Nem kerülhettük el a háborút csak azért, hogy megmentsük a saját bőrünket, mikor holt bizonyosra tudtuk, hogy ezzel utódainkat, azok vagyonát, életét, hazáját szolgáltatjuk ki az ellenségnek. Ezt a háborút ránk erőszakolták s nekünk kötelességünk volt elfogadni a kihívást, felvenni az élet-halál harcot. Egyetlen előnyünk ebben az, hogy jobb volt most, mint lett volna később . . . Ezért nem szabad nekünk félmunkát végeznünk. Ha várunk a harccal, vagy megalkuvó békét kötünk, egy pár év múlva a helyzet sokkal veszélyesebb reánk nézve, mert időt adunk ellenségeinknek a megerősödésre. Oroszországnak az uj véderőtörvénye alapján másfélmilliónyi békelétszámu katonasága lett volna. Ez pedig béke időben olyan óriási hadsereg, mely állandóan fenyegette volna Európa népeinek békéjét. Evek múltával pedig ehez a hadsereghez a kiképzett tartalékos sok milliónyi tömege is járult volna még. Oroszországnak ezt a telhetetlen hatalmi tultengését már le kellett törnünk. Erre az igazi alkalom most jött el csak. Oroszország soha sem lesz ilyen gyönge mint épen most. Seregének szi- ne-java a Mazuri tavak lápjaiban és Przemysl kemény földjében alussza álmát az atyuska nagy birodalmáról, vagy fogságban töpreng sorsáról, vagy sebeit kötözgeti. A hatalmas orosz hadsereg ereje megroppant, a mienk pedig megoldotta a hatalmas feladatot, mig ide juttatta. A megtört ellenséget végleg megsemmisíteni még a feladatunk, ez lesz a mi dicső küzdelmünk méltó befejezése. Világosért. Világosért! A szuronyok hegyén E szent bosszúnak bibor fénye ég. Világosért fizet ma vissza nektek Rabszolgatartó cár, te földi szégyen, E robogó, uj magyar nemzedék! Világosért! Úgy sirt szemünk, dalunk, Harag, gyalázat alkonyfénye ég Fél százada a magyar arcokon, Most azt süvölti haragunk: Elég! S győz a magyar a lengyellel rokon! Világosért! Ó gyönyörű huszárok! Magyar gloria, nemes, szeplőtelen! Magyar revanche, te egekig dübörgő Ó én imádott, áldott nemzetem! Be jó, hogy én, a magyar és a költő, Petőfi alázatos, bus utóda E tündöklő bosszút megérhetem! Juhász Gyula.
