Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-27 / 39. szám

Nagykároly, 1914. szeptember 27. Vasárnap. II. évfolyam. — 39. szám Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős 8*- szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. ■© Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCKENY1-UTCA 20. SZ- („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetési árak: Egész évre — — Félévre — — — Nyilttér sora 40 fillér. — — — 8 korona. — — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér. Népek csatája. A hires lipcsei csatát tartja eddig a történelem népek csatájának, de a mai nagy háborúban megfelel ennek a névnek. Nemcsak azért, mert figyelmen kívül hagyva a francia és angol sereg idegen harcosait, — kilenc nép áll eddig fegyverben. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy e kilencből ketten küzdünk hét ellen, Németország és Ausztria-Magyar- ország. Népek csatája a mostani azért is, mert minden nép a mnga egész ere­jét, eedigi készülődéseinek eredményeit viszi ebbe a csatába. A háború khaoszá- ból figyelmes néző igen jellemző voná­sokat tud megfigyelni, melyek jellemzőek az illető országra. A hadiállapot első napjaiban már minden ország olyan tetteket mutatott a világnak, melyek jellemzőek lettek az egész rendszerre, melyben élnek. A ma­gukról hamar megfeledkező franciák, a határszéli falvakban gyújtogató kozákok, a megvadult szerbek ismét levizsgáztak a régi tudományaikból. Az egyöntetűen, imponáló erővel fellépő németség ered­ményei pedig igazolták azt, hogy a józanságra, lelkiismeretes, pontos köte­lességtudásra épített rendszer a legjobb. Amilyen utón indult a kezdet, úgy bontakozott ki az események hatalmas Az igazi boldogság. irta Winifred Carter. Margaret, a hires színész felesége holt fáradtan dilit le egy karosszékbe. Éppen ma kellett elhagyni őt a gyermekleánynak és a másik cselédnek is! — Ma, a nagytakarítás napján. Annyit dolgozott, hogy most fájó tagok­kal tilt a helyén és a szivében mondhatatlan szomorúságot érzett. Nem a fáradtság volt az ő legnagyobb baja, hanem az, hogy nem me­hetett el a ma esti premierre, pedig tudta, hogy a férje élete legjobb szerepét fogja ját­szani. Aki az asszonyka gyerekes külsejét látta, alig hitte volna el, hogy már három gyermek anyja. Így volt vele az a szépséges hölgy is, aki most megjelent a küszöbön. — Levis Adrien feleségét keresem, — mondotta zavartan. — Én vagyok. — Ön, asszonyom ? Hát még nincs fel­öltözve? Én azért jöttem, hogy magammal vi­gyem a színházba. — Sajnálom, — mondta busán Margaret, — de bárhogy szeretnék is, nem mehetek el. sora, mintegy perspektívát nyitva egész országok belső rendjébe, hol most méltó értéke szerint látszik meg minden, amire eddig suiyt fektetlek. Nagy tanulságokat meríthetünk e bepillantásból. A németség mindenkit bámulatba ejtő hatalmas, egységes fel­lépésének magyarázatában lehetetlen nagy szerepet nem adni annak a hatalmasan szervező nevelésnek, mely már az elemi iskola padjaiban elkezdi gyúrni azt az embert, aki majd a német hadsereg mindenre kész harcosa lesz. Nálunk is nevelik a polgárokat már kicsiny koruk­tól fogva és pedig hazafias széliemben, de korántsem olyan céltudatos, mindent átfogó szervezettséggel, mint a németek. Sokszor talán le is kicsinyeítük az ők sokféle szervezetüket melyek már az iskolák ifjúságából egyenruhás serege­ket csinálnak, melyekről ime most ki­tűnt, hogy nem külsőségek, nem érték­telen uniformizálás, hanem nemzetátala- kitó szervezés. Viszont az egyéniség szabadjára eresztésével mit értek el a franciák? A hadseregük nem képes egyöntetűen fel­lépni sehol a német hadakkal szemben. Elégedetlen minden francia katona, nem bízik a hadi mozdulatok sikerében, ő A gyerekleány reggel elment és délben beteg lett a másik cseléd is. A gyerekeket nem hagy­hatom egyedül. — Hát senkit se lehetne találni, aki vi­gyázzon rájuk ? — Nem. És nem is merném akárkire rábízni őket. Jimmie és Moily talán csak el­aludnának, de a Baby biztosan fölébred. — Mennyi idő alatt tud felöltözni ? . — Félóra alatt, — mondta Margaret és halvány arcocskájára tiizrózsák ültek ki. — Öltözzön gyorsan, én itt maradok, — mondta a szépséges hölgy. — Fors Norah vagyok. Adrien nyugtalankodott, hogy hol ma­rad maga, hát én megígértem, hogy elszaladok érte. Margaret boldogan ugrott fel. — Igazán ? — kérdezte csaknem tapsolva örömében. — Adrian már annyit beszélt ne­kem önről. Azt mindig tudtam, hogy gyönyörű szép, de hogy ilyen angyal is legyen egy sze­mélyben, azt sohasem képzeltem! Én elmegyek . . . de . . . de nem lesz önnek kellemetlen, ha nem mehet vissza a színházba? Norah összeszoritotta az ajkát. — Nem, kedvesem, — mondta. — Sies­sen és mulasson jól. jobban tudna mindent s kedvetlenül teszi a parancsot. Ezzel szemben a né­met hadseregbeu a subordináció töké­letes. Gondolkozás nélkül teszi mindenki kötelességét. És milyen szánalmas képet nyújt az egész megrémült francia nép. Bűnö­söket kere§ és kész felállítani a quilo- tint. Mig az utcán veszedelmes hangok zugnak és a párisi orosz követ meg­szökik, a templomok csöndjében mea- kulpázik az egyháztól elidegenedett nép s maga a hivatalos francia állam kibékül a szentszékkel. Nern nagy tanulságok-e ezek?Az orosz és a szerb nép nem is jutott el még életében odáig, hogy akár elrettentő, akár követendő példát tudna nekünk adni. Alacsonyrendü életük tel­jesen felfoghatatlan a mi számunkra. Egyiket a düh viszi, másikat a kancsuka hajtja. De nagyszabású látványosság Anglia kapkodását látni szorult helyzetében. Ez a pölfeszkedő, alacsonylelkü kalmárnép, melynek önérzete leigázott félvad népek zsirján hízott nagyra, képes volna üzle­tet kötni fehér embertársai rovására, hogy jogtalan, kizsákmányoló politikáját tovább űzhesse. Nem közönséges látvány nézni a kalmár nép rémületét, mely hazáját maga helyett zsoldos hadsereggel és a leigázott félvad népek csapataival védeti. Az angol költő már elkiáltotta, hogy „Jönnek a hunok“. Az asszonyka lázasan fésülködött és fel­vette uj világoskék selyemruháját. Meg sem közelítette persze a hires színésznőt elegáncia dolgában, de azért szerfölött bájos volt. — Ha a Baby föl talál ébredni, a tűz­helyen van a teje. Az üveg pedig a hálószoba asztalán. Remélem, nem fogja zaklatni önt, hiszen olyan jó gyerek, hogy nincs párja neki. Ezzel szaladt is már és meg sem állt a férje öltözőjéig. — Képzeld csak, — lihegte, — a gye­rekleány után elment Sarah is ma 1 Nem jö­hettem volna el, ha az az áldott Fors Norah ott nem marad a gyermekek mellett. Oh, mi­lyen boldog vagyok, Adrien, hogy mégis látni foglak téged! Lewis Adrien nem felelt. Ő Norahnak akart ma este játszani és az nem lesz itt. — Hidd el, Adiien, úgy búsultam, hogy szinte azt kívántam, bár ne volnának gyerme­keink ! — mondta a kicsi asszony. A férfinek összeszorult a szive. — Hogy mondhatsz ilyet ? — kérdezte szemrehányóan és megmelegedett a lelke, mert eszébe jutott az aranyhaju Molly és a göndör- fürtü, barna piros Jimmy. Baby még nagyon kicsi volt, őt nem tudta méltányolni még.

Next

/
Oldalképek
Tartalom