Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-09-27 / 39. szám

Nagykároly, 1914. szeptember 27.

Vasárnap.

II. évfolyam. — 39. szám

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap.

SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE.

A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős 8*- szerkesztő címére — Érendréd — küldendők. ■©

Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCKENY1-UTCA 20. SZ- („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.)

Felelős szerkesztő:

NAGY ISTVÁN,

a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője.

Előfizetési árak:

Egész évre — — Félévre — — — Nyilttér sora 40 fillér.

— — — 8 korona.

— — — 4 korona. Egyes szám 20 fillér.

Népek csatája.

A hires lipcsei csatát tartja eddig a történelem népek csatájának, de a mai nagy háborúban megfelel ennek a névnek. Nemcsak azért, mert figyelmen kívül hagyva a francia és angol sereg idegen harcosait, — kilenc nép áll eddig fegyverben. Büszkén állapíthatjuk meg, hogy e kilencből ketten küzdünk hét ellen, Németország és Ausztria-Magyar- ország. Népek csatája a mostani azért is, mert minden nép a mnga egész erejét, eedigi készülődéseinek eredményeit viszi ebbe a csatába. A háború khaoszá- ból figyelmes néző igen jellemző vonásokat tud megfigyelni, melyek jellemzőek az illető országra.

A hadiállapot első napjaiban már minden ország olyan tetteket mutatott a világnak, melyek jellemzőek lettek az egész rendszerre, melyben élnek. A magukról hamar megfeledkező franciák, a határszéli falvakban gyújtogató kozákok, a megvadult szerbek ismét levizsgáztak a régi tudományaikból. Az egyöntetűen, imponáló erővel fellépő németség eredményei pedig igazolták azt, hogy a józanságra, lelkiismeretes, pontos kötelességtudásra épített rendszer a legjobb.

Amilyen utón indult a kezdet, úgy bontakozott ki az események hatalmas

Az igazi boldogság.

irta Winifred Carter.

Margaret, a hires színész felesége holt fáradtan dilit le egy karosszékbe. Éppen ma kellett elhagyni őt a gyermekleánynak és a másik cselédnek is! — Ma, a nagytakarítás napján.

Annyit dolgozott, hogy most fájó tagokkal tilt a helyén és a szivében mondhatatlan szomorúságot érzett. Nem a fáradtság volt az ő legnagyobb baja, hanem az, hogy nem mehetett el a ma esti premierre, pedig tudta, hogy a férje élete legjobb szerepét fogja játszani.

Aki az asszonyka gyerekes külsejét látta, alig hitte volna el, hogy már három gyermek anyja.

Így volt vele az a szépséges hölgy is, aki most megjelent a küszöbön.

— Levis Adrien feleségét keresem, — mondotta zavartan.

— Én vagyok.

— Ön, asszonyom ? Hát még nincs felöltözve? Én azért jöttem, hogy magammal vigyem a színházba.

— Sajnálom, — mondta busán Margaret, — de bárhogy szeretnék is, nem mehetek el.

sora, mintegy perspektívát nyitva egész országok belső rendjébe, hol most méltó értéke szerint látszik meg minden, amire eddig suiyt fektetlek.

Nagy tanulságokat meríthetünk e bepillantásból. A németség mindenkit bámulatba ejtő hatalmas, egységes fellépésének magyarázatában lehetetlen nagy szerepet nem adni annak a hatalmasan szervező nevelésnek, mely már az elemi iskola padjaiban elkezdi gyúrni azt az embert, aki majd a német hadsereg mindenre kész harcosa lesz. Nálunk is nevelik a polgárokat már kicsiny koruktól fogva és pedig hazafias széliemben, de korántsem olyan céltudatos, mindent átfogó szervezettséggel, mint a németek. Sokszor talán le is kicsinyeítük az ők sokféle szervezetüket melyek már az iskolák ifjúságából egyenruhás seregeket csinálnak, melyekről ime most kitűnt, hogy nem külsőségek, nem értéktelen uniformizálás, hanem nemzetátala- kitó szervezés.

Viszont az egyéniség szabadjára eresztésével mit értek el a franciák? A hadseregük nem képes egyöntetűen fellépni sehol a német hadakkal szemben. Elégedetlen minden francia katona, nem bízik a hadi mozdulatok sikerében, ő

A gyerekleány reggel elment és délben beteg lett a másik cseléd is. A gyerekeket nem hagyhatom egyedül.

— Hát senkit se lehetne találni, aki vigyázzon rájuk ?

— Nem. És nem is merném akárkire rábízni őket. Jimmie és Moily talán csak elaludnának, de a Baby biztosan fölébred.

— Mennyi idő alatt tud felöltözni ?

. — Félóra alatt, — mondta Margaret és halvány arcocskájára tiizrózsák ültek ki.

— Öltözzön gyorsan, én itt maradok, — mondta a szépséges hölgy. — Fors Norah vagyok. Adrien nyugtalankodott, hogy hol marad maga, hát én megígértem, hogy elszaladok érte.

Margaret boldogan ugrott fel.

— Igazán ? — kérdezte csaknem tapsolva örömében. — Adrian már annyit beszélt nekem önről. Azt mindig tudtam, hogy gyönyörű szép, de hogy ilyen angyal is legyen egy személyben, azt sohasem képzeltem! Én elmegyek . . . de . . . de nem lesz önnek kellemetlen, ha nem mehet vissza a színházba?

Norah összeszoritotta az ajkát.

— Nem, kedvesem, — mondta. — Siessen és mulasson jól.

jobban tudna mindent s kedvetlenül teszi a parancsot. Ezzel szemben a német hadseregbeu a subordináció tökéletes. Gondolkozás nélkül teszi mindenki kötelességét.

És milyen szánalmas képet nyújt az egész megrémült francia nép. Bűnösöket kere§ és kész felállítani a quilo- tint. Mig az utcán veszedelmes hangok zugnak és a párisi orosz követ megszökik, a templomok csöndjében mea- kulpázik az egyháztól elidegenedett nép s maga a hivatalos francia állam kibékül a szentszékkel. Nern nagy tanulságok-e ezek?Az orosz és a szerb nép nem is jutott el még életében odáig, hogy akár elrettentő, akár követendő példát tudna nekünk adni. Alacsonyrendü életük teljesen felfoghatatlan a mi számunkra. Egyiket a düh viszi, másikat a kancsuka hajtja.

De nagyszabású látványosság Anglia kapkodását látni szorult helyzetében. Ez a pölfeszkedő, alacsonylelkü kalmárnép, melynek önérzete leigázott félvad népek zsirján hízott nagyra, képes volna üzletet kötni fehér embertársai rovására, hogy jogtalan, kizsákmányoló politikáját tovább űzhesse. Nem közönséges látvány nézni a kalmár nép rémületét, mely hazáját maga helyett zsoldos hadsereggel és a leigázott félvad népek csapataival védeti. Az angol költő már elkiáltotta, hogy „Jönnek a hunok“.

Az asszonyka lázasan fésülködött és felvette uj világoskék selyemruháját. Meg sem közelítette persze a hires színésznőt elegáncia dolgában, de azért szerfölött bájos volt.

— Ha a Baby föl talál ébredni, a tűzhelyen van a teje. Az üveg pedig a hálószoba asztalán. Remélem, nem fogja zaklatni önt, hiszen olyan jó gyerek, hogy nincs párja neki.

Ezzel szaladt is már és meg sem állt a férje öltözőjéig.

— Képzeld csak, — lihegte, — a gyerekleány után elment Sarah is ma 1 Nem jöhettem volna el, ha az az áldott Fors Norah ott nem marad a gyermekek mellett. Oh, milyen boldog vagyok, Adrien, hogy mégis látni foglak téged!

Lewis Adrien nem felelt. Ő Norahnak akart ma este játszani és az nem lesz itt.

— Hidd el, Adiien, úgy búsultam, hogy szinte azt kívántam, bár ne volnának gyermekeink ! — mondta a kicsi asszony.

A férfinek összeszorult a szive.

— Hogy mondhatsz ilyet ? — kérdezte szemrehányóan és megmelegedett a lelke, mert eszébe jutott az aranyhaju Molly és a göndör- fürtü, barna piros Jimmy. Baby még nagyon kicsi volt, őt nem tudta méltányolni még.