Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-08-23 / 34. szám

Nagykároly, 1914. augusztus 23.

Vasárnap.

H. évfolyam. — 34. sfeám.

A ..VÁRMEGYE“

Hírmondó

Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap.

SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. =

A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős & szerkesztő címére — Érendréd — küldendők.

Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.)

Felelős szerkesztő:

NAGY ISTVÁN,

a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője.

Előfizetési árak:

Egész évre — — — Félévre — — — — Nyilttér sora 40 fillér.

— — — — 8 korona,

— — — — 4 korona.

Egyes szám 20 fillér.

Sándor őrmester lobogója.

A süvöltő orkán felkorbácsolta a tenger habjait. Magasan csapkodnak fel a hullámok. Zug, morog a föld az ágyuk dörejétől, a száguldó paripák patáinak dobogásátol. Háború az egész kontinensen. Világháború. Népek csatája. A nagy Napoleon népek csatájának nevezett lipcsei csata száz éves fordulója van most. Vájjon nem fordul meg sírjában a nagy hős császár népének e hanyatlásán, az erkölcstelen muszkávali alávaló cimborás- kodáson.

Nem a lipcsei csata, de a mostani a népek csatája.

Harc fent a légben, harc lent a földön, harc a vizeken. Arat bőségesen a halál öldöklő angyala.

Előre!!!

Egy magyar hősmonda viiian fel eszemben, mintha a legendás idők ködében látnám felemelkedni a hősöket, Attila hun király fiát Csaba vezért, ki Szittya országba eltávozott hunjaival jön a hadak utján székely véreinknek segélyére. Igen, úgy éreztem magam, mintha a szellemek ködéből válnék ki Csaba

vezér az erdélyi hősök elején, midőn megláttam hadi sisakotokat kolozsvári fiuk.

Ezeregyszáz hős katonával, drága vérünkkel telt vonat vonult el előttem. Kivezettem községem fogadásukra. Szép volt. Lélekemelő volt. Egy szavamra, két óra alatt lelkesedve futott össze Érendréd község közönsége és harminc szekérre összehordott eledelt hozott elém. A leányok fehér ruhába öltözve, virágokkal álltak elő szolgálattételre, úgy vezettem a Kossuth nóta meilett kicsinyt, nagyot, szegényt, gazdagot a . . . találkára, az átvonuló katonák lelkesítésére. Az óriási kocsisoron kívül a 12 kilométerre eső reszegei állomási utat a gyalogosok tömege lepte el.

Még a csendőröket, ezeket a rideg fiukat is elragadta a hazafias lelkesedés heve, mert a felvonuló község elé ugrattak s Bródy János őrmester kivont karddal lovas csendőreivel és mellé osztott huszárral tartott a felvonulásnál, a községeken át diszszolgálatot.

Ily lélekemelőn érkeztünk meg a vasút állomáshoz.

á kis feminista.

Irta: J. D. Symon.

Régimódi emberek, akik nem ismerték közelebbről Pamelát, azt gondolták róla, hogy arra született, hogy egy férfit boldoggá tegyen s a háztartását csöndesen vezesse. Na! Ha ez Pamelának a fülébe jutott volna!

A nő sorsa a férfi ? ! Ugyan kérem ! Pamela egészen kijött a sodrából, ha ilyesmit hallott. Ő volt a modern asszony. Sokat olvasott és közvetlenül cseveget olyan dolgokról, a mikről az anyja még most se tudott. Többet golfozott, mint hihető lett volna s annyit sétált, hogy az apján is túltett. A nézeteivel pedig valósággal kétségbeejtette az anyját.

— No, majd ha asszony leszel, másképp gondolkozol, Pam! — mondotta egyszer neki. — Micsoda gondolat ez? A mai leányok már okosabbak ennél, anyám ! Az asszony neve rabszolgát takar. Ne is hozd ezt elő többet.

— És mi lesz a világból, ha a mai leányok igy gondolkoznak ?

— Az az államok dolga! Mi nők nem fogunk többé a Zsarnokság, Sár és Szégyen tengerébe merülni!

— Pamela, Pamela, ne szavalj!

— Szavalok? Óh, édes jó anyám, te ezt sohase fogod megérteni. Én a ma asszonya vagyok s a való igazságot beszélem. Hát mi volt a te életed, valid be ? Örökös házi munka . . . még szerencse, hogy a papa jómódú.

De gondold el az életedet, ha a papa szegény lett volna . . .

— Az enyémet csak el tudom képzelni, de a tiedet, Pamela . . .

— Én akkor is dolgoznék, mint ahogy dolgozok most. Hát szabad nekem egy délutánom ? Hiszen mindennap van valahol gyűlés. Rabszolga vagyok igy, is de nem végzek szolgai munkát! Óh, itt a papa! Apuskám, légy szives egy aranyat adni! óolfozni megyek és nincs pénzem. Tessék egy csók érte, addig is, mig visszajövök.

Mr. Wycombe odaadta a pénzt a leánynak, aztán mosolyogva kérdezte:

— Leckéztetted az anyádat megint! Remélem halad már?

— Igen, — lelelte a felesége. — Napról- napra jobban megijedek Pamela modern elveitől.

— No, nem olyan veszedelmes a dolog. Gyere be, kis leányom, a szobámba beszélni szeretnék veled.

— Remélem nem leszel szigorú ?

— Gyere csak be, Pam.

Pár perc múlva szemben ültek egymással.

— Nos mit akarsz eltiltani, apám? A cigarettát, vagy golfot ?

— Egyiket se. Tudtodra akarom hozni, hogy Manson Charlite tegnap megnyerte a legszenzációsabb bűnügyet. A védencét egyhangu- gal fölmentették. Ez nagy dolog, Pam, ez előtt a fiú előtt szép jövő van.

S vártuk szivszorongva, vártuk igaz: örömteli izgatottsággal a vonat érkezését. Végre megérkezett a várvavárt perc.

Óriási éljenzés s Isten áldd meg a magyart . . . éneke mellett robogott be a vonat a pályaudvarra, hol a disz emelvény elé vezettem a tiszti kart és együtt énekeltünk katonák és nép. Majd Csutoros Albert református lelkész magyar papi díszben mondott szivet felpezsdítő, hatalmas, lelkesítő beszédet, melyre a tisztikar élén igazi nemes önérzettel tartalmas választ adott a parancsnok.

Én, mint a község jegyzője, ott álltam hazafias érzelemtől mintegy megkövülve, kezemben a községem nemzeti lobogóját tartva átölelve egy kapitány által, amikor elém áll egy csinos, daliás magyar vitéz s ezzel ráz fel merengésemből :

„Én Sándor őrmester vagyok s tisztikarom előtt kérem községe lobogóját, majd . . . visszahozom11. Én megáldottam lobogónkat, megcsókoltam és átadtam.

Isten veled, előre!!!

Érendréd, te lelkes falu! Te immáron nemcsak harcba vonult fiaidat várod majdan a győzelmes csaták után álmat— Isten éltesse! — mondta Pamela köny- nyedén, de elpirult bele. — És mi közöm van nekem ehhez, drága szülőapám ?

— Semmi. Csak gondoltam hogy érdekel. Tegnap nálam volt a gyerek és én meghívtam ebédre.

— Persze, nem szóltál róla a mámának ? Nahát ti férfiak !

— Az anyádnak rögtön megmondtam a dolgot, fiam. Nem szólt róla?

— Egy szót sem.

— Biztosan elvolt nagyon foglalva és kiment az eszéből. Charlie beszélni akar velem.

— Persze! Az első siker elszéditette és már veled akar vitatkozni. Micsoda komédiát csinálnak, ha egy fiúnak sikerül valami ! Bezzeg a leányokkal senki se törődik. Itt vagyok én, van annyi eszem, mint Charlienak és lehet belőlem valami ? Dehogy! Itthon kell ülnöm és vegetálnom!

— Pam, Pam. te elfelejted az E. A. F.

T.-t. — a M. N. G. E.-t. — a G. J. K. A.-t.

és a többit . . . Hány egyesületben működsz te sikeresen ?

— Csak gúnyolódj nem soká teheted. Persze, mert leány vagyok, játékszer vagyok! Jó 1 Majd megmutatjuk mi nektek, férfiaknak, hogy kicsodák vagyunk mi voltaképen. A ti óráitok meg vannak számlálva.

— Lehetetlen! — mosolygott Mr. Vybcom- be. — Még csak egyet óhajtok tudomásodra hozni, leányom. Charlie nem azért jön, hogy