Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1914-07-26 / 30. szám

2-ik oldal.

SZATMÁRMEGYEI HÍRMONDÓ.

30-ik szám.

által mesebeli táltosnak ismert kormányzati szerv, a fejlődő élettel párhuzamos léptekkel haladhasson és a falusi nép ott helyben továbbra is megtalálja a maga jegyzőjét, a maga legbiztosabb tanácsadóját de már mint elsőfokú hatóságát is, mert a közélet a maga rohamlépésben haladó munkásságával, fejlő- döttségével a helybeli hatósági intézkedést involválja.

Ki kell emelni ez állást a kezelőség helyzetéből, ezt pedig máskép nem lehet mint a teljes jogi képesítés behozatalával. Ezt vélem ama faltörőkosnak, mely a közigazgatás tisztikara közt indokolatlanul fenálló kínai falat szétrombolja és egészséges belkormányzati életet teremt.

— n —

Gonosz játék.

A magyar gazdaközönség szervezettlensége miatt az ország gabonatermése teljesen ki van szolgáltatva a börze és a nagymalmok spekulációjának Mi, akik egyformán távol vagyunk úgy az agrárizmus, mint a merkantilizmus túlzásaitól s mind a kettővel szemben a fogyasz- tóközőnség érdekeit képviseljük, talán félreértés veszélye nélkül írhatjuk le ezt az évtizedek tapasztalataival megerősített igazságot. A múlt nyár is bizonyság rá, hogy a gabonaárakat a börze és a nagy malmok szabják meg. Amikor a gazdák búzatermését olcsó pénzen összevásárolták s gazdasági magtárakban és tanyapadlásokon fogytán van a búza, akkor rohamosan emelkednek a gabonaárak, amit mi városi emberek lisztdrágulás formájában ére- zünk meg. S hogy még brutálisabb árakat lehessen szabni, urbi et orbi hiresztelik kora tavasztól aratásig, hogy egér, fagy, szárazság, sok eső, köd, rozsda, jégverés tönkre tette a vetéseket, nem lesz semmi gabona.

Viszont ahogy megindul a cséplés, egyszerre hasábszámra jönnek a gazdasági tudósítások arról, hogy várakozáson fölül nagyszerű a termés. Szinte több is, mint kellene, mert a budapesti raktárak, a nagymalmok még tele vannak tavalyi búzával s nem tudják elhelyezni

— Legnagyobb sajnálatomra nem. De nagyságos asszony nagyon sokat is követel tőlem. Csak tegnag kezdődött meg a szezon, és ma van az első jégnap, és maga már válásokat akar. Hova gondol? Hiszen azt előbb elő kell készíteni.

Hiszen maga akkor nagyon unalmas ember.

— Hát nézze, egy válást tudok. Tisza István legközelebb válik - a miniszterelnöki széktől.

— Pfuj, ilyeneket beszélni. Hát ez érdekes. Hiszen ezt már ezerszer megírták.

— De nem vált be. Azért mondom én mégegyszer, hátha ezeregyedikszer beválik.

— Ennyi a maga egész pletykatudománya ?

— Körülbelül

— Nem barátom, akkor maga nagyon sokat romlott tavaly óta.

— Nem én romlottam nagyságos asszonyom, hanem a viszonyok.

— Hát erről beszéljek valamit.

— Miről?

— A viszonyokról.

— Nagyságos asszonyom, ön tudja a közmondást hogy halottakról és viszonyokról vagy jót, vagy semmit. Jót pedig róluk nem lehet mondani, hát inkább semmit sem mondok.

— Ez a legkényelmesebb

— No, én tudok kényelmesebbet is.

— Például mit?

— Például . . . például az Operában dirigálni. Az mindenesetre az kényelmesebb.

Miért?

— Nem szorítja az embert ... a gallér.

S.

a meglevő készletet. Erre természetesen megindul a gabonaárak szédítő sebességgel való esése. A nagygazdák nem igen esnek áldozatául a börzemanővernek; ellenben a közép- és kisgazda akarva, nem akarva kész balek. Ő kénytelen eladni a termést, ahogy veszik, mert pénzre van szüksége. Aratás után kell adósságot fizetni: ez az egyik ok. A másik meg az, hogy a magyar gazda kényszerítő szükség nélkül is megtartaná az ősi szokást, hogy amint betakarította a gabonát, minden spekuláció nélkül mindjárt piacra is viszi mindenét s adja, ahogy kérik.

Nincs ember ebben az országban, aki erről a gonosz játékról ne tudna, de tiltó vagy legalább korlátozó kézzel hozzányúlni senki se mer. Szó esik róla sokszor, a börzetörvény reformja mindig napirenden van (persze mindig a holnap napirendjén), elevátorok felállításáról is mindig beszélnek, a gazdák országos és helyi szövetkezése is minduntalan fölme- Iegitett idea: és maradni is minden marad a régiben. Amikor a búza piacra kerül, ha még olyan cudar volt is a termés, mindig leszáll az ára és mindig csudálatosán felszökik, mikor már a börze és a nagymalmok raktáraiba jutott. Évről-évre megismétlődik ez az apály és dagály, függetlenül a jó, vagy ro;sz gazdasági évtől s a magyar gazdaközönség, veleszületett bánomisénséggel tűri, hogy a börze hogy használja ki földjét jószágát, munkáját, életerejét és együgyüségét.

Az üzleti spekuláció az idén is a régi kerékvágásban tette meg az útját. Tavasztól aratásig horribilis ára volt a búzának. Föl is verték a liszt árát borzalmasan s még azzal is fenyegetőztek, hogy jó lesz nem zúgolódni, mert még az is megeshet, hogy a malmok beszüntetik az üzemet. Most pedig már eseget lefelé a búza ára, egyelőre szép-lassan egykét nap múlva akrobatás gyorsasággal, mert akkorra véglegesen kiderül, hogy csudálatos bő termés van, aminek sejég, se eső nem tudott ártani. A liszt ára azonban szilárdul állja az egy helyet, amint az már bevett szokása. Tehát a manővér megint kitünően bevált, a termelő olcsón ad el, a fogyasztó drágán vásárol s a közvetítő kereskedelem, a szállító vállalat busásan nyerészkedik a termelőn is, a fogyasztón is.

Készségesen elismerjük a közvetítő kereskedelem jogosultságát, sőt szükségességét, de nem a mai formájában. A börzét szigorú és okos reformokkal kell eltiltani a szabad zsák- mánylástól, erre azonban még Tisza István se elég bátor ember. Alkotmánnyal, nemzeti érzéssel, mivel gyerekjáték szembeszállni, de a börzebárók veszedelmes emberek, azoknak koupánvágó ollójuk van s aki annak a két ága közé teszik az ujját, az könnyen fej nélkül marad, de legalább is pártkassza nélkül. Segítség tehát innét nem várható. Az ország gazdanépének az egyesülésben rejlő nagy erővel magának kell megvédni magát. Mihelyst az ország gazdái összefognak s megcsinálják a szövetkezeti magtárakat, létesítenek hatalmas tőkével rendelkező bankot, mely előlegeket tud adni a gabonára s lehetővé teszi a börzemanőverek kibőjtülését, mindjárt véget ér a gabona árának mesterkélt hullámzása s a magyar gabonapiac az európai piac árai szerint alakul és igazodik.

Hirdetések ::

jutányos áron közöltéinek.

hírek.

A nyaralás

okoz nagy gondot mostanában a férjeknek és általában véve a családapáknak.

Ez az a bizonyos időpont, amikor különösen a hölgyeken a legkülönbözőbb betegségek tünetei mutatkoznak. Házi gyógykönyvet lehetne összeállítani abból a sok bajból, amely éppen ilyenkor jelentkezik a legpusztitób’ban ...

S aztán jön a háziorvos. A jó bácsi — hisz Istenem, mit nem tesz az ember szívességből — már tudja a fürdőt is. Ez mind csak bevezetése a nagy eseménynek. Aztán jön a többi. Az első skatulya. A második skatulya. A tizedik skatulya. A tudj’ Isten hányadik skatulya. Toilettek, fürdőruhák, esti ruhák, strand ruhák, kiránduló ruhák, korzó ruhák, kis kalap, nagy kalap, plörőzös kalap, fürdőcikkek, úti cikkek — s ki tudná elősorolni, mi mindennel jár az ilyen kistafirozás. Erősen konkurál már a kiházasitással. Mert hiába, az az átlag felfogás, aki fürdőzik, az luxust üz, az ilyen éppúgy fel akar tűnni a többiek közt, akár itthon a korzón.

Jó férj uram pedig izzad bele, szaladgál pénz után, bármilyen módon is ; előkerül a hosszú sárga blanketta s mire künn az állomáson végre ráleheli a bucsucsókot a szeretett hitvesre, érzi, hogy megvannak őrölve az idegei — s ez az ő nyaralása.

De már hiába. Ezen nem lehet segíteni. Ez meg van indokolva. Komoly, nagy argumentummal. Istenem, ha Schwarczné megy nyaralni, hát akkor a fess kis Feketéné csak nem maradhat itthon. Hogy gúnyolódna fölötte majd szeptemberben:

— Édesem, hol is töltötted a nyarat?

S ezért mennie kell. Mennie kell száznak és száznak. Ha törik, vagy szakad. Ha mindjárt a családfő anyagi kívégeztésével is.

Talán tulsötéten festettünk. Tulsötéten talán a mégis egézségesebb vidéki életre. De mindenesetre van ebben jellemzés. Korjellemzése a mindenáron felszínen úszni akaró társaságoknak.

S amikor látjuk asszonyainkat vonulni elegánsan, drágán, kényelmetlenül öltözve az ostendei, herkulesi, siófoki s nem tudom én még hány más fürdő pazar korzóján, ugyanakkor a Tátra, az erdélyi havasok, az Aldunán és egyéb szép vidékeken találkozunk igen előkelő külföldi asszonyokkal, — vászonruhában, minden puc nélkül, akik turisztikáznak, akik a természetet, magáért szeretik, akik tanulnak.

Mert hiszen a pihenés mindenkinek kell. De mindig csak pratikusan és addig, ameddig a takaró ér.

Halálozás. Ináncsy Papp Károly szatmári földbirtokos f. hó 15-én 64 éves korában elhalt. Az elhunytban Ináncsy Papp József csenged szolgabiró édesatyját gyászolja.

Állásától felfüg 'esztett körjegyző. A vármegye alispánja Cservenka János borvála- szutí körjegyzőt elkövetett súlyos szabálytalanságok és mulasztások miatt állásától felfüggesztett s ellene, mint Temejár» György borváiasz- uti község biró ellen a fegyelmi eljárást egyidejűleg elrendelte.

A Tisza-Szamosközi Ármentesitő Társulat válazztmányi ülése. Hétfőn tartotta meg a Tisza-Szamosközi Ármentesitő és Belvíz szabályozó Társulat választmányi ülését Kende Zsigmond elnöklete alatt Szatmáron. A tárgysorozaton csupán a tisztviselők választása szerepelt. Minden állásra töméntelen pályázat érkezett be. A választás eredménye a következő: Főszámvevővé megválasztották Nehiba Lajost, halmii járási számvevőt. Számvevők lettek: Szládek Sándor és Thurner Lajos. Irodatiszt: Molnár Imre. Pénztárnok-: Kanizsay Jenő. Mérnökké választották: Galambos Zoltánt. A választások megejtése után — az elnök kinevezte gátbiztosokká: Apagyi Aladár és Fazekas Mátyás oki. vizmestereket, Írnokká pedig: Csáky Andort, Nyilas Jánost és Góczy Istvánt.

Nem lesz népfölkelö szemle. A honvé- velmi miniszter a „Hivatalos Lap“-ban közli, hogy a kötelező népfelkelői időszaki jelentkezés az idén nem fog megtartatni.