Szatmármegyei Hírmondó, 1914 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1914-07-12 / 28. szám
Nagykároly, 1914. julius 12. Vasárnap. II. évfolyam. — 28. szám. A „VÁRMEGYE“ Szafmáímeíyei Hírmondó Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap. SZATMÁR VÁRMEGYE JEGYZŐEGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. ivn JJ'l A lap szellemi részét érdeklő közlemények felelős Sf szerkesztő címére — Érendréd — küldendők, -tg Kiadóhivatal: NAGYKÁROLY, SZÉCHENY1-UTCA 20. SZ. („KÖLCSEY-NYOMDA“ RÉSZVÉNYTÁRSASÁG.) A8 előfizetőkhöz. Tisztelettel hozom becses tudomására a mélyen tisztelt előfizetőknek és kedves kartársaimnak, hogy a „Szat- mármegyei Hírmondó“ két száma azért maradt el, mert a leszerződött nyomda a szerződést felmondotta. Következéskép tisztelettel adom azt is tudomásul, hogy ezentúl lapunk a „Kölcsey“ •— igen előnyösen ismert — nyomda r.-t.-nál lesz nyomva és semminemű expediálást panaszokra nem lesz ok, sőt lapunk ezentúl bővített alakban, vasárnapi napon pontosan jelenik meg. Jegyző kartársaimat kérem, hogy minden körzetében előforduló eseményről ezután levelező-lapon a nyomdát értesíteni, — társadalmi vagy jegyzői ügykörbe vágó közleményt pedig hozzám küldeni szíveskedjenek. Szives üdvözlettel és szeretettel: Nagy István egyleti főjegyző, felelős szerkesztő. * Az előfizetési dijak Veres Sándor egyesületi pénztárnokhoz Sárközitjlakra, — hirdetések, valamint azok dijai a „Köl- csey-nyomda“ részvénytársasághoz küldendők Nagykárolyba. Christiane. Irta: Gustáv Wied. A koporsó kint állt a kis szérűben a ház mögött; julius vége felé járt az idő és a hőség rendkívül nagy volt. — Legjobb, ha Christianet a szérűbe tesszük — mondta Maren. Rasmus is erre gondolt és igy hozták a halottat egy pár deszkán, melyet a tuskón és a gyalupadon végigfektettek. Az ajtóra függő lakatot: és a szülők a dolguk után láttak. Rózsaaratásnál segédkeztek fennt a majornál. A férfi kaszált és a nő kötözött. Elég szaporán ment a dolog. Akkordban végezték: a temetés is majd belekerül néhány koronába. Amikor az emberek a mezőn az árok szélén ültek és vacsorájukat fogyasztották. Maren odament az intézőhöz. Némi előleget akar a maga és Rasmus számára. Nem, ebbe az intéző nem mehetett bele. Hiszen akkor valamennyien jönnének és előleget akarnának. Van esze, hogy bele ne menjen az ilyesmibe. Bizonyára azért akar előleget, hogy odakint az erdőben a lövés ünnepélyen bolondságokra és semmiségekre szórják el a pénzt. Felelős szerkesztő: NAGY ISTVÁN, a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője. Előfizetési árak: Egész évre — — — — — — — 8 korona. Félévre — — — — — — — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. Egyes szám 20 ffilér,;^ A trónörökös halálára. A debreczeni alattomos bomba csempészés után következett a szerajevói. A magyar görög katholikus püspökség után következett hazánk trónjának várományosa. Megölték a magyarság kereszt jegyében született intézményének hü sáfárját, hogy egy hitet se vallhasson a magyarság keleti elleneivel s megölték Magyarország trónörökössét, mert a délszláv törekvéseknek hatalmas Leonidá- sát látták benne. Igen, ott Európa Thermophiléjénél, a délszlávizmus ellen, ott délen tartott hadi játékot, amerrünnen jövő vad zivatart Hunyadi János vaskarja tartotta fel s védte a magyarnemzet egész Európát a rettegett török hatalomtól. Ott érte a rémes gyilok, hol készült, hogy eljöhető nagy napok alatt, nagy napok idején megtörje észak, kelet éf dél nagy mo- lokját. ,,L’ Roi est mórt vive 1 Roi!“ Talán ezt mondanánk, ha az isteni végzett szóllitotta volna el tőlünk trónunk várományossát csendes elmúlással, de mikor ármány, gazság, bosszú és a vérengzés bestiális fúriái üldöznek bennünket, ökölbe szorul kezünk a vezér elhunyta felett s könycsep gördül szemünkből a szerető kázaspár s szülők kihűlt teteménél. S midőn, mély sajnálatunkat, részvétünket fejezzük ki s a gaztett felett megbotránkozunk, látni véljük a keleti égbolton sötét felhők tornyosulását s hallani véljük a közeledő menydörgések rémes szavait. Két helyen dördült el a gyilkos bomba és lövés. Egyik Magyarország szivében Debreczenben, másik lent Boszniában. S bár két egymástól messzefekvő helyen, de mindkettő ellenük tervezve, ellenük irányítva. A gyilkolás két fokban, tehát már megtörtént s félő, hogy a harmadik fok a „népek csatájában“ alakul és tör ki. Száz éve telt be a lipcsei csatának, melyet „népek csatájának“ nevez a történelem s úgy látszik az emberi fészke- lődés, a falyi gyülölség a kabzsiság újólag elragadja az emberiséget s fenevadakká teszi Istennek állítólag legszebb teremtményét. Hol vannak a lelkészek, hol a tanítók, hogy a szeretet helyett vért szomjaz az emberiség. Hinnünk kell a viszálykodás démonában, mert az emberi szeretet keresztyéni tana útvesztőbe tévedt. Fúriák leselkednek reánk magyarokra, kik Európa népeit, annak alkotásait oly sokszor megvédtük s szolgáltuk paizsul kelet áradatainak. Mintha balsejtelem szálta volna meg lelkünket, midőn a Debreczenben elrobOh nem ezt, nem akarták. — Minek kell akkor az előleg? — Christian ne miatt. a keze látszólag közömbösen babrálta kötényének a fűzőjét. — Marén, ha delet harangoznak, gyere — Sokkal jobban tennék, ha munkába küldenék, semhogy otthon lábatlankodnék és lopná a napot. — De hiszen egész nyáron olyan borzasztó gyönge volt és az orvosok egy rettentő üvegorvosságot rendeltek neki. És szeretnénk mégis, hogy rendes temetésben részesíthetnénk. Hiszen egyetlen gyermekünk volt. Temetés ? Hát meghalt Christiane ? — Igen meg. A jó Isten olyan kegyelmes volt, tegnap reggel megváltotta: mert amikor délben hazamentünk a leány ott feküdt egy ingben az ajtó előtt és halott volt. — Hát teljesen magára hagyták a beteget ? — Hát mit tettünk volta ? Muszáj volt kenyér után nézni. És Kovácsék Marija megígérte, hogy majd ügyel Christianera. És épen tegnap, amikor mosás miatt a majorba ment, kellett megtörténnie a szerencsétlenségnek. Az intéző félelmes pillantást vetett az előtte álló nagy nőre. Széles arcának egyetlen vonása sem árulta el, hogy azt, amit most itt elmondott, érzi is. A fejét kissé meghajtotta és el hozzám — mondta az intéző és elment. Maren megkapta a pénzt, megcsinálták a koporsót és Christiane odaát volt a szérűben és várt. Mert szó sem lehet róla, hogy vasárnap előtt eltemessék. Maren volt a papnál, a sekerstyésnél, a harangozónál. És mindenütt fizetnie kellett. Hát ez igy is való és nem is lehet ellene kifogás, de azért mégis rossz volt, mert nem lesz semmi abból a kabátból, amit a télre akart venni. Vasárnap istentisztelet után eltemették Christianet. Nem sokat teketóriáztak vele. Szegény emberek gyermeke volt és a pap nem kapott többet néhány koronánál. És mégis olyan szépen beszélt annak, hogy milyen nehéz volna néha idelent a létért való küzdelem, de ha megtanuljuk, hogy kell dacos hátunkat a megpróbáltatások keresztje alá hajtani és türelemmel elviselni, amit az Ur kiszabott ránk, akkor bizonyosak lehetünk abban, hogy a jutalom magától eljön felülről az égből. Rasmus széken ült és ide-oda ringott, miközben csikós szürkekék nadrágját simogatta. És Maren egyre hangosabban fújta az
