A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-08-03 / 10. szám
6-ik oldal A VÁRMEGYE 9. szám. Már megcsókolni se tudtam. Lassan-lassan gyűlölni kezdtem. Persze, nem éreztettem vele . . . hogy is érthet meg ilyes dolgokat egy férfi . . . Hanem volt ott a -faluban egy kis legény, aki egy asszonynak se kellett . . . hát én ezt megszántam. S egy nap aztán, mikor Albert megint porosán, véresen jött haza, s lábam elé dobta legyilkolt állatait, kárörvendve odavetettem: — Megcsaltalak, érted, felszarvaztalak ! — Az hittem, menten agyonlő . . . De nem, égé nyugdt maradt, s csak csendesen azt mondáj: — Jó . . . akkor elmegyek i — És elment! Sohsem jött vissza, Azóta többször látom, ha erre elhalad, de sohsem néz erre . . . nem ösmer meg ... De én megös- merem . . . s bizony mindig a szivembe nyilalik . . . hiába, no! A másik megkérdezta: — És aztán? ... a többi ? . . . Vandat asszony vállat vont ... A többi . . . Hát persze, szerették, és ő is szeretett! . . . S mert szive mélyén mindig az anyaságra vágyott, amely gyönyörűségből sohsem juthatott része, minden kedvesében egy kicsit a fiát is látta . . , Szive minden meleg hűségét egy éjszakába öntötte s egyikkel sem volt gonosz . . . csak éppen Alberttel . . . Pedig Albert jó volt hozzá , . . Talán nem is vérszomjuságból ölt, haneih hogy neki hódoljon, hogy megmutassa, milyen erős, bátor és ügyes, s úgy vetette lába elé véres áldozatait, mint mások a virághódolatot . . . Szegény Albert! —Vandat asszony ... no nézze, visszajön . . . megösmerte . . . Szaladok, majd holnap elbeszéli . . . Csakugyan, visszajött . . . megösmerte. Egykor robusztus volt, sugár, ma ősz, görnyedt sovány... —Én vagyok Melanie! —Te, Albert ? ... Hát mondd, elégedett vagy? —Eléggé . . . Férgeket pusziitok. Patkányokat ölök. Élég jó mesterség, megvannak a rendes bérlőim. Többnyire gazdag villatulajdonosok hívnak, hngy kertjükből kipusztitsam a patkányukat. Kitűnő, saját szerkezetű csapdáim vannak . . . s a mérgezőhez is nagyszerűen értek, titkos módszorem van, Olykor a puszta ujjammal csípem őket nyakon, látod, ezen az ujjamon most is látszik egy patkányharapás helye, De már ösmernek ... én meg már a szagukról megszimatolom rejtekhelyüket . . . Egymás mellett lőykedtlk. Egyszerre Vandat asz- szony igy szólt: — Lásd, itt lakom ... ez a házam.- Jó levegős, — udvariaskodott Albert. S Vandat asszony különös boldogságot érzett s végteien jóleső érzés fogta el, hogy most végre jőváteheti a régen elkövetett hibát. — Bejösz, ugy-e? Egy pohár bort csak kiürítünk a régi barátság emlékére ? Albert áhitatosan levette sapkáját, mielőtt a korhadt küszöböt átlépte. S tekintetőbői kisugárzott, hogy harminc év óta várta e percet. —Jöjj be, Albert . . . De az, mintha odaszegezték volna a küszöbhöz, nem mozdult. — Csitt, várj csak ! — mormogá — mit látok ott . . . mit látok ott ... a láda alatt ... Ne mozdulj! — s lehelletszerüen súgta: — Egy patkány . . . vigyázz! . . . huncut egy dög ... ne mozdulj . . . Könyedén rácsapott a ládára s botjával egyszeriben megállásra kényszerűéit egy kisikló kis árnyékot. — Hopp! megvan! — kiáltá vad diadallal — Ördögbe is! Ekkorát még alig láttam! Nézd észt a farkot . . . ezt a vastag bundát . . . Láttad, hogy csíptem el ? . . . Egy — kettő! . . . — Kőt ujja között magasra emelte a hatalmas, haláltusáját vivő patkányt. — Egy-kettő, vége ! Itt csurog a vére a fülénél ... kis nőstény bestia . , . ne félj, a párját is elhozom ... ha akarod, a fogaim között . . .. Nekem nincs párom ezen a téren . . . Várj csak! De Vandat asszony nem várt. Sápadtan az undortól, épp oly irtőzattal, épp oly haraggal, ugyanaz a szó csúszott ki a száján, mint harminc év előtt: — Megcsaltalak . . . S a válasz ugyanaz volt. Albert megadással szomorún, s mint aki nem érti, mormogá: — Hát jó! . . . akkor elmegyek . . . 5ZERKE5ZTŐI ÜZEHETEK. Előfizetőinknek a közigazgatás minden ágában előforduló felvilágosítások, utánjárások és sürgetésekben a szerkesztőség teljesen díjmentesen azonnal eljár és az eredményről e rovatban válaszol. — K. Gy. Nagypeleske. Értesítjük, hogy a 2710/913. f. szám alatt beküldött útlevél iránti kérelem az 1582/913. számmal el lett utasítva, amennyiben az illető katonai kötelezettségének még nem tett eleget, már pedig ily egyéneknek miniszteri rendelet értelmében útlevél nem adható. A másik ügy, M. Gy. útlevél ügye az alispáni hivatalhoz még nem érkezett be. Szíveskedjék utána nézni a főszolgabiróságnál s mielőbb beküldetni. HIRDETÉSEK. „PATRIA“ könyvnyomda és könyvkötészeti mtiintézet, országos községi- és közigazgatási nyomtatvány raktár Nagykároly, Kaszinó-utca 10. sz.
