A Vármegye, 1913 (1. évfolyam, 1-16. szám), Szatmármegyei Hírmondó, 1913 (1. évfolyam, 18-30. szám)
1913-08-10 / 11. szám
Nagykároly 1913. augusztus 10. Vasárnap. I. évfolyam 11. szám. Közigazgatási, társadalmi és közgazdasági hetilap SZATMÁRVÁRMEGYE JEGYZŐI EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Szerkesztőseg és kiadóhivatal: Nagykároly» Kaszinó-u 10. Telefon 115. Felelős szerkesztő : NAGY ISTVÁN a szatmármegyei jegyzői egyesület főjegyzője Előfizetési ár : Egész évre _____ — 8 korona Félévre _____ — — 4 korona. Nyilttér sora 40 fillér. — Eflyes szám 20 fillér. % stylus hatalma. (Vonatkozás a közigazgatási rovatban.) (N. I.) Egy öreg írás akadt kezembe ; avult, papirja érdes, még a szövet rostok is látszanak rajta, szine fakó, de szava szives, jóindulatú, barátságos, behizelgő, emberies. Ez irás a régi jó idők tanúja, a társadalmi érintkezés keresetlen szívességének tükre, a hivatali tapintat tanúbizonysága. Ez irás a helység hadnagyának szólt felsőbb helyről, a rettegett hasai jogkörrel felruházott államhatalom kifejezőjétől, . . . a szolgabirótól. Hogy mi volt Ő a múltban, hogy mily széles hatáskörű tevékenységi hatalom volt összpontosítva e közhatósági szerv kezében, élénken fejezi ki ama közismert cigány monda, amikor a király érkezésekor a cigányt odább lökve kiabálják: »félre cigány, jön a király!!« s a more meg- botránkozva visszaszólt: »Né csak lassan ná, csaktán nem a sógabiró! ?« Hát mondom, a közhatalom teljével felruházott korlátlan Ur, e Rhabonbán törzsfő szóllott az öreg irás felelevenülő betűjével a községek nemes hadnagyához, Andorás bátyám Uramékhoz, az udvariasság, a szivélyesség, a jóindulat meleg hangj án. Ma a szivélyesség helyett durvaság a jóindulat helyett az ütlegek minél súlyosabb dorongjának püfíentése, az ostorcsapások minél pajzánabb eltalálása a> vezérfonál, vezér elv. Pedig hát minden állam mérő súlya» a jövő élet históriai műveltségének foka a nemzetek mindenkori stylussa. Eme stylus világa, eme stylus látható képe ama vászonlapon tündöklik, melyet hivatali életnek nevezünk. Ha végig tekintünk azegyptomi gúlákon ha meg tekintjük az Obeliszkely impozáns alkotását, ha tanulmányozzuk Egyiptom első fáraójától Menától kezdve a Ramsesek, Tutmosok korát, mindenütt a nép minőségének megbirálására a hivatalos élet feljegyzései szolgálnak. Most napjainkban, minden vonalon a hivatali érintkezések elfajult durvaságának vad sfinxe mellett, ott van árnyéka is a társadalmi és irodalmi érintkezések valóságos dobzódása, pedig a régi lengyel műveltséget, finomságot sem a piszkoló- dások időtlenségei, nem a durvasággal való hatni vágyás alacsony divatja emelte volt ki a népek fölé, hanem a bibliai ember szeretet, az udvariasság, a jóakarat irányelve. A brillianssá csiszolt gyémánt kő sziporkázó fényt ad s gyönyörrel hat az érzékekre; míg a csiszolatlan, érdes, durva hideg, kellemetlen hatást. Távol áll tőllünk, hogy mi árnyas, susogó lombu berkek, csalogány dallos zenéjü nyelvezetévé, gerleturbőkolásu suttogássá, pacsirta csevegéssé akarnánk tenni a hivatalos érintkezéseket; csak azt akarjuk és ezt a magyar államiság tekintélye is parancsolólag megköveteli, hogy a felsőbb hivatalok leadmányai rövidek, világosak, tárgyilagosak, határozottak és tanitásszerüek legyenek. Ma divattá vált, hogy a rendeletek tárgya helyett a törvény §-ra hivatkoznak, pedig annak keresése hátráló hatású s e helyett célhoz vezetőbb a teendő intézkedések mikéntje ős tárgya s csak mellékes a §-ok citálása. Az is divatban van, hogy ha olyan őtheri szellem szárnyán röppent rendelkezés lent megértésre nem talál és az alantos a teendő intézkedést meg meri kérdezni, durva feleletet kap; pedig a
